Rész

 1    1|        pihegni a beteg kebel,~tűnjön le róla a vér régi mocska,~
 2    1|            boruljatok vérző szivemre le.~És részegits meg párás,
 3    1|            kínnak. ~Két ezredéve zúg le merész szavam,~lantom favázát
 4    1|           zsidó,~ki néma fejjel dőlt le, büszkén,~és akihez te sosem
 5    1|             érzed gyászos elmulásod.~Le, térdre, férgek, - mert
 6    1|            egy síri csontfő váza int le róla,~s őnéki harsonáz gyászos
 7    1|              bús emberek,~hajoljatok le és ébredjetek!~Láncot -
 8    1|            aranyhaját mindenki tépje le,~és győzzön a vezeklő gondolat,~
 9    1|             csatára száll.~Nem gyűri le bukás, halál. ~Légváramat
10    1|                   bámultam a vizekre le.~Jöttek hajók zord lángtaréjjal,~
11    1|              mely ifjan hull a sírba le,~s ma sem tudom, hogy az
12    1|                s most porba roskadok le némán. ~Sirasd szegény,
13    1|    krétaszinü, sápadt,~örvénybe ránt le a sok bús titok,~     mi
14    1|              lovagod. ~Lenn ~Menjünk le már, menjünk le a pokolba,~
15    1|              Menjünk le már, menjünk le a pokolba,~szél zúg, pogány
16    1|              dúlt abroszon. ~Menjünk le, ott van az út a pokolhoz;~
17    1|              gyermek,~ki szembe ülsz le a vonatba s akkor,~midőn
18    1|               szikrás uszálya vágyik le a földhöz~s világít a rét
19    1|         Karácsony ~Ezüst esőbe száll le a karácsony,~a kályha zúg,
20    1|            néznek,~s roskadva dőlnek le az agg vitézek,~zokogva,
21    1|          Haló csillagfény, ó tekints le~az éj sötétjiből ma rám.~
22    1|            halotti paplanom! ~Hajolj le lágyan ablakomba,~sugáros
23    1|            oly édes-nyugodtan~hajtom le fejemet síri nyoszolyámra~
24    2|           tart keze~és este félve ül le mellém.~Hallom kacagni csöndesen,~
25    2|           kevély vár:~száz alak omol le s újra felkel.~És mi szívdobogva
26    2|          anya-béka.~Botokkal nyomtuk le a földre,~az egyik vágta,
27    2|          közé,~és néztem, hogy repül le néma gyásszal~az est a csapzott,
28    3|         nyisd föl,~          hulljon le róla a kemény lakat.~Pörögjenek
29    3|                       és gombolyítsd le lassú életem.~ ~
30    4|             s a lágy eső vígan pörög le,~mint fiatal, szelíd leányok~
31    4|    korcsmafalhoz,~meggyűrve csüngött le az abrosz,~csupa hamu volt
32    4|             törzs, amely magába rogy le folyvást,~e megcsúfolt arc
33    4|              lobogó testtel festeném le őt,~hogy aranyok között
34    4|                 Bejönne a cseléd.~És le se hunyni a szemem.~          
35    5|             nyárias szinekben~feküdt le, hogyha este lett,~s a hegedű
36    7|        gyarló~fényét. ~Félarca nevet le,~a fénye kezembe~tallér. ~
37    7|       gyermekkoromban hittem,~hajolj le csöndesen, és védd meg az
38    7|             kalászok,~aztán hulljunk le - ó szent, szent az élet -~
39    9|              kezdődnek el,~a völgybe le, a hegyre fel.~A fák. ~Meddig?
40    9|            lesz, megcsúfolt és árva,~le is gázolják, szótlanul a
41    9|            akit szeret. Érted téptem le álcám.~A fájdalmat hoztad
42    9|        kisverandán.~Még nem csüggedt le az idők özönje,~és egyre
43    9|         percet,~melyben angyal száll le kopott szobámba,~s rezzen
44    9|            gyors, amely a földre ver le minket,~s torkunkra fojtja
45    9|         akiket a kormos~éj fektetett le csöndesen mögém. ~Boldog
46   10|              felé,~s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat. ~Nem
47   10|              lesi, hogy~hová~ülhetne le.~Szemében pedig ez van:
48   10| hosszú-hosszú~zászlójával takarom őt le,~rongyos közönnyel, hallgatással,~
49   10|         Miért sikoltoz?~Miért rántja le a csillagokat?~Miért gyújtja
50   10|             tömegek, s tekézve vetik le~poklokra a csontom.~Mert
51   11| hosszú-hosszú~zászlójával takarom őt le,~rongyos közönnyel, hallgatással,~
52   11|         Miért sikoltoz?~Miért rántja le a csillagokat?~Miért gyújtja
53   11|             tömegek, s tekézve vetik le~poklokra a csontom.~Mert
54   12|             kilóit~Marienbadban adja le nyaranként,~oly összegért,
55   12|         barack, s mosolya úgy csorog le dúsan,~mint cukrozott gyümölcsre
56   12|         remeg.~Sóhajtva néz a földre le.~Szeme sós könnyel van tele.~
57   12|           tengeren.~Tallérokat dobál le, gyöngy kösöntyűt,~ezüsttel
58   12|            világa hamvad. Földre ver le~szörnyü betegség. ~Sorsom,
59   12|                abbahagytam~a munkát.~Le is feküdtem. Ám a gép az
60   13|              mely ifjan hull a sírba le,~s ma sem tudom, hogy az
61   13|           kitárják, várva mint repül le~a gyógyulásnak halvány angyala. ~
62   13|       Nyakamba fújva rántják ingemet le,~szikrát, tüzes port hintenek
63   13|             lefelé, a szent szekeret~le a porba, piszokba, a semmi
64   13|        szagosabbak?~Előttük is emeld le kalapod. ~Orient express ~
65   14|            oly édes-nyugodtan~hajtom le fejemet síri nyoszolyámra,~
66   14|         égből lágy fehérség~szitálja le üres porát.~Didergve járok
67   14|              szüntelen~S a porba húz le az egekből~A szerelem, a
68   14|       hajótörött,~ki fuldokolva csap le a habokra. ~S egy óceánnal
69   14|           húzta testét a nehéz teher le.~Érezte, elvesz... Szárnyát
70   14|            aztán hideg mélységbe dől le,~s a délutáni lomha csend
71   14|          kobozról méla hanggal~zokog le árva énekem. ~Költészet,
72   14|               Egy sziklazápor pattog le a tűzről,~s künn a vasút
73   14|           írta a váláskínt senki még le,~mert hogyha elmégysz, eltemetnek -
74   14|           átkos, kába harc,~szakítsd le ezt az úri rongyot,~álmodj,
75   14|             a nyári dél sárgálva tűz le,~befüggönyözöm az ablakomat,~
76   14|           egy ember a mélységbe dőlt le,~ki szenvedett, akár a legszegényebb. ~
77   14|             maradt, csupán a~bánat. ~Le kell vetkőzni ~Indulj,~ingujj! ~
78   14|              Rilke ~Lhewine ~Úgy ült le, mint ki nem tud zongorázni,~
79   14|          fülembe. Mária~térdemhez ül le, úgy néz. Mária~a végtelent