Rész

 1    1|    Lámpafény~1 ~Ó lámpafény, oly szép vagy, méla, halvány,~mint
 2    1|      vérivó, halvány, szelíd,~ki szép szavával ront meg itt~     
 3    1|  mozdulatját is kacagva lesték~a szép ezüst-testű kisasszonyok. ~
 4    1|      tekintvén...~Ó Pest, mi sok szép asszonyod -~s szivet szivem
 5    1|        helyett -~lehet; de Pest, szép ideálom,~bár megtör is majd
 6    1|         bútor,~s ami kedves, ami szép:~régi óra, régi szék,~régi
 7    1|          Otthonosság - kedves és szép -~fürge készség, friss egészség:~
 8    1|          ábránd háborítja~     e szép, e csöndes életet.~Tündérruhákba
 9    1|  ellengenek szivünk felett. ~Egy szép mosoly, egy kézszorítás~     
10    1|    részeg,~s én tépelődöm~     e szép világon...~Talányos élet,~     
11    1| sugárzotok örökre,~de én megyek, szép csillagok, tova. ~Az ismeretlen
12    1|    szélfuvat. ~A ti haláltok oly szép, tünde, tarka:~meging a
13    2|   vagyunk. A tiszta kisszobában.~Szép harc után. A szájunk mosolyog.~
14    2|       part már.~          Ah, de szép, de szép volt~az ébredés
15    2|                  Ah, de szép, de szép volt~az ébredés csiklandva,
16    2|           őszi rózsa,~hű rezeda, szép kankalin,~buja thuja, szegény,
17    2|          azt mondtam magamba:~De szép lesz ősszel, ha beteg leszek.~
18    2|         vagy se jó, se rossz.~Te szép vagy és nő vagy, hevítő
19    2|          reám az őszi éjen.~Mert szép a lelked régi bánatoktól,~
20    2|        öröm közt édes a halál~és szép a gyász, a félő suttogás,~
21    4|        színnel és virággal,~hogy szép az élet, istenem, de szép.~
22    4|        szép az élet, istenem, de szép.~Még mindig lepke száll
23    4|    kacagva nyúljak a napér,~mert szép az élet, a harag, a vadság~
24    4|       élet, a harag, a vadság~és szép a fény, és szép és szép
25    4|        vadság~és szép a fény, és szép és szép a vér.~Azt gondolom
26    4|          szép a fény, és szép és szép a vér.~Azt gondolom mégis:
27    7|       Most kikiáltom, élni, élni szép.~Boldog, ki él és boldog,
28    7|            s itéljétek meg, mily szép a rigó-fütty~a lármás nyári
29    8|          bor... álom... pálma... szép nő...~Itt járnak ők sötét,
30    9|   meghalok, ezerszer élek én,~és szép a sorsom,~és szép, ezerszer
31    9|         én,~és szép a sorsom,~és szép, ezerszer szép az én koporsóm. ~
32    9|        sorsom,~és szép, ezerszer szép az én koporsóm. ~Én.~Hazug
33    9|        messze-messze halmok,~s a szép~és mély zenét,~mely csöndbe
34    9|        itt, mert ez utca fáj,~és szép, mert téboly ez a táj,~s
35    9|        az élet?~Eszembe jut, ami szép, ami fáj is,~egy régi arc,
36    9|         azzal bukott, szépen, mi szép volt,~az áldott.~ ~
37    9|         minden szála ép.~A szája szép~s harminckét foga büszke,
38    9|                                Ó szép magyar fejek, ti drága-régik~
39    9|          fejek, ti drága-régik~Ó szép magyar fejek, ti drága-régik,~
40    9|       hervadó virág leszek csak,~szép és szegény. ~Bús szemű bölcs~
41   10|          a nyavalyás költő,~mily szép vagy a fényben, milyen diadalmas.~
42   10|         virágok,~minden, ami jó, szép, a szájnak, a szemnek,~kánaáni
43   10|       seper tán. ~Nyárfa ~- Mily szép nevem van. Hallod? Nyárfa,
44   10|         Smaragd ~- Mi illik a te szép, vad kedvesedhez?~Mi hűti
45   11|          a nyavalyás költő,~mily szép vagy a fényben, milyen diadalmas.~
46   11|         virágok,~minden, ami jó, szép, a szájnak, a szemnek,~kánaáni
47   11|       seper tán. ~Nyárfa ~- Mily szép nevem van. Hallod? Nyárfa,
48   11|         Smaragd ~- Mi illik a te szép, vad kedvesedhez?~Mi hűti
49   12|          szívig döf~az öröm. ~De szép, vidám, vad áldomás volt~
50   12|        se fáj, hogy mindent, ami szép,~el kell veszítenem. A bölcseség~
51   12|      lassan, elringatva gyöngéd,~szép mozdulattal~testük csodásan-égő
52   12|          és~kígyók között, hajad szép sátorában.~Ő körmeit mutatja
53   12|     csunya,~kicsiny leányt s egy szép nagy bankbetétet.~Azóta
54   12|          régi kedvem?~Minden, mi szép volt, szétesett.~Jaj, jöjjetek
55   12|     lassan. Arca~nagy sárgasága. Szép ezüstfeje,~gazdag díszében,
56   12|     melyet magára ölt egy drága, szép nő,~és rajt egy ékkő~behintve
57   12|        tán egy angyal, aki szűzi~szép mozdulattal csillogó fejékét~
58   13|      kedvesem kerestem,~a gyenge szép virág meg~elhervadt kezemben. ~
59   13|          a dal,~könnyezve látom, szép az élet,~és hogy szivem
60   13| premiérrel~hiába, jaj hiába, ami szép,~a színes esték, a fekete
61   13|        holdas ablakon~kilencszer szép fehér tündéreid. ~Add nékem
62   13|    áldott, százszor átkozott,~te szép és szörnyű, kiöntöm eléd. ~
63   13|           a csók.~Légy mása most szép és gonosz anyádnak,~ki tégedet -
64   14|  kacagány volt rajtuk,~villogott szép kardjuk,~hogy az ütközetbe~
65   14|         eszemet,~s felgyujtottad szép szemeddel~hervatag lelkemet!~- - - - - - - - - - ~
66   14|       kinyil szemem,~Csókolj meg szép csendesen! ~A kakukkórát,
67   14|   öröklét álma.~Mint a kalász ha szép sárgára válik,~levágja a
68   14|        felejthetetlen nász után,~szép vagy, ha arcod édes rózsakellem~
69   14|      elpirulsz egy szent csudán,~szép vagy, ha a hold csendesen
70   14|    lángra gyújt, nem hűt csupán.~Szép vagy, magasztos vagy mindenkoron.~
71   14|           hogy az otthon estente szép,~mikor a bársonyos teremben~
72   14|        üst körül álmodni jó. ~És szép élni és nemcsak zenélni,~-
73   14|                    A természet e szép hónapba mindég...~A természet
74   14|          mindég...~A természet e szép hónapba mindég~olyan, mint
75   14|                            föld)~Szép hősi fejed.~Mint szállásmester,
76   14|   tisztás~vérző gyöpén, akár két szép tiszttárs. ~Orosz idill ~
77   14|          erdők tiszta csendje~és szép a förtelem, s a föld varanyga,~
78   14|        az emberi nemesség. Mária~szép, hogyha ég és izzik. Mária~