Rész

 1    1|          te itten a földön is,~meg sem halál, már ott valál te,~
 2    1|              A rémes éjfél csöndje sem ilyen. ~Vár a kerék. S a
 3    1|        ifjan hull a sírba le,~s ma sem tudom, hogy az az ifjú~     
 4    1|           s gőgös ajkad~még szólni sem mer. ~Vágy lázadoz tüzes
 5    1|          sírban alszik,~     s azt sem tudom, hogy merre, hol,~
 6    1|    susognak a sötét fák. ~És senki sem tud a ház asszonyáról,~hogy
 7    1|           nem piros az égnek széle sem.~Sóhajtozó rezgés kel a
 8    1|          pislant, aztán ledől.~Meg sem tekintik az út állomásit~
 9    1|         virág, a mező itt~és senki sem érti meg erre baját;~legjobb,
10    1|      vészes rohammal szállnék, mit sem óva,~a törpülő árnyékvilág
11    2|         össze-vissza,~az élceit ki sem veszi zokon.~Vén nőcsábító,
12    2|            Biedermeier-fej. Ah, én sem vagyok más.~És szenvedő
13    2|         győz terajtad már az élet,~sem a halál. ~Elébed állok,
14    4|         Arcom a tükörben~Így senki sem sírt, ahogy én sírok most.~          
15    4|     símogasd a főmet csendesen.~Én sem mesélem el neked, hogy éltem~
16    4|          szegény,~hisz benne senki sem találja sorsát.~Micsoda
17    4|       temetőn,~          hol senki sem zokog.~Gyászolni messze
18    7|       körmölt magyar éneket.~Akkor sem ismerték nálunk a költőt,~
19    7|    senkinek. ~Pléhkoszorú,~sírokra sem jó, szomorú,~szegény, bitang
20    7|            hova száll a tündér,~én sem tudom, hogy hova-merre tűntél,~
21    7|           jó. ~Nem jó az élet méze sem.~Nem jó aludni csöndesen. ~
22    7|         közt? - nem tudja senki, ő sem. ~Öcsém, én kisöcsém a háború
23    7|        Hallgatja ő is csendesen.~Ő sem, ő sem feledte el. ~Hallgatja
24    7|           ő is csendesen.~Ő sem, ő sem feledte el. ~Hallgatja elhagyott
25    8|           havad. ~Most már sírokra sem ülök,~mosolygok lankatag,~
26    8|         riad,~nem vagy már szörnyü sem:~apa vagy és én a fiad. ~
27    8|       árnyasak. ~Nincs jaja ennek, sem hire,~nem várnak ők itt
28    8|             nekem, kinek már semmi sem maradt.~Áldott mindenki,
29    8|        sírtam, mint a gyermek.~Nap sem sütött rám. Mérgek és vad
30    8|         gondolt reánk, kik még meg sem születtünk,~az unokái távoli
31    9|        életen,~varázsszer ott fönn sem terem~a bűvös Budapesten. ~
32    9|           bánat és babér. ~Gangesz sem oly szent, mint a Duna tája,~
33    9|            el a szélnek.~Aggastyán sem tud szólni így a múltról,~
34    9|            Nevetni nem hagy, sírni sem hagy,~azt dudorássza egyre,
35    9|         egész,~és évekig megszokni sem lehetne,~mit perc alatt
36    9|           megyünk,~de egy tapodtat sem tehet a lábunk,~az úton,
37    9|          hirtelen,~hogy még örülni sem maradt időnk.~Hajnal felé
38    9|         magam is, mert errefelé ki sem ösmert,~csak feledés fogadott,
39    9|           s édesapámra, ki még meg sem született. Nyomorogva,~számkivetetten
40    9|          Vagyok szegény, ki semmit sem akar,~harmincnégy éves,
41    9|            az ég ragyog-e még,~Azt sem kérdezem, hogy vagyok-e
42   10|            s nem gondol erre akkor sem, mikor szakadékok mellett
43   10|             Ezt kérdezed, de senki sem felel,~csupán mi zúgunk,
44   10|        eljár, nem múlt el egy sora sem.~Most is itt ülök s előre
45   11|             Ezt kérdezed, de senki sem felel,~csupán mi zúgunk,
46   11|        eljár, nem múlt el egy sora sem.~Most is itt ülök s előre
47   12|         fel,~nem göngyöli a lelkét sem alád, ~csak rád tekint fásulva,
48   12|    nem-osztható egészét:~ki senkié sem, az mindenkié. ~4 ~Ki adna
49   12|            se sérthet,~nincs semmi sem, amit elveszthetünk. ~7 ~
50   12|          te lélek,~s nincsen füled sem, látod, én eretnek,~csupán
51   12|          mert e nehéz időkben néki sem~szabad pihenni, s jelszava:
52   12|             Nem értik őt".~A férje sem "ez a derék fiú" -~így hívja -
53   12|      ismeri meg itt anya a lányát,~sem a tudós ezer bogos talányát.~
54   12|         unja ezt. ~Nem unja el,~én sem unom,~megyek sötét,~nem-járt
55   12|            élt belőle több és most sem él,~s mint fán se nő egyforma
56   12|    Fokföldön, se Ázsiába,~a múltba sem és a gazdag jövőben~akárki
57   12|       énnekem is ismerősebb,~rossz sem lehet, mivel erősebb~és
58   12|      javultam és romoltam,~tanulni sem kell, tudjuk ezt rég:~eltűnni
59   13|       dáridó most,~kedvedbe hát mi sem zavar?~El sem temetted a
60   13|      kedvedbe hát mi sem zavar?~El sem temetted a halottad,~s halotti
61   13|        ifjan hull a sírba le,~s ma sem tudom, hogy az az ifjú~én
62   13|            marad fenn eltünő nevem sem,~ha egykoron a sírba roskadok -??~
63   13|          hogyha egyszer már a mécs sem ég,~és várunk, várunk a
64   13| ennen-magamba zsibbadok,~s már meg sem értem künn a harcot. ~Köröttem
65   13|            éjben. ~Már-már tükörbe sem tekintek,~ködkép leszek,
66   13|         búbján,~s biz'isten, senki sem mondhatta szépnek,~és bár
67   13|           elaludni, de ébren lenni sem,~félek az éjben és félek
68   14|           porunkból~     Fel senki sem támad! ~6 ~Majd ha egyszer
69   14|            is szerettem, s engemet sem~szerettek egykor - én se
70   14|        lökdelék a testem,~és senki sem adott segélyt. ~Lihegtem
71   14|        Rájuk meredt, s nem vette ő sem észre,~amint szelídeden
72   14|         vigasztal, nem gyújt semmi sem... ~Minek tudásom halmozgatni
73   14|           érti szív, nem érti elme sem,~hogy mint szeretlek, én