Rész

 1    1|            gomolygó, szürke árnyin át,~     amíg bezárom csendesen
 2    1|         hallok a mély csendességen át,~s míg véres ködbe meghal
 3    1|           nem élek én.~Fogjátok is át a világot,~     nekem nincs
 4    1|       intesz,~kezed kaszál a légen át,~s mi szívszorongva, mosolyogva,~
 5    1|                   lépdel a városon át a nagy Pán.~ ~
 6    1|                   Egy gondolat fut át.~Szemlélem a kezem, szájam
 7    1|          lángra szit -~s nem látok át a vaksötét ködön. ~Vergődöm
 8    1|          őrültségnek lángcsarnokán át~célodhoz értél, s ott ráhullt
 9    1|        megyek tovább, csak~a fákon át az estbibor~borús közönnyel
10    1|      húzzatok fénysávot gyászmezén át! ~Hisz oly sötét, kietlen
11    1|       szén-fürtödön borongva száll át~éjféle néma bánatomnak. ~
12    1|            ajkán~egy jégmosoly fut át suhanva, csalfán,~de nem
13    1|              itt ült hosszu órákon át~bámulva nagy mélységeidben~     
14    1|         légen édes szellő szárnyal át. ~Pöttön fiúcskák nagyhasú
15    1|         gyorsvonat az Alföldön fut át,~     s az utasok a zörgő
16    1|           sóhajuk egész hozzám sir át...~Megint a népemésztő,
17    1|          altatót~     az est óráin át.~Ne lássák a bú ciprusát,~
18    1|        rétet~ujjongó kedvvel futja át,~friss illat árad messze-messze,~
19    1|         mozdony a néma mezőn rohan át.~Habozva, remegve suhan
20    2|          vezettek a földúlt szobán át.~Azon a reggel~rozsdás pénzt
21    2|         leng elő. ~Sápadva bolygom át a régi kertet,~a vén akácok
22    2|         agg bársonya.~Az ablakokon át ki is hat~a patikai furcsa-friss
23    2|          te szegény testedbe suhan át. ~De lásd, fejemen most
24    3|      tengerészek. ~Sötét sziklákon át,~millió poklon át~szállunk
25    3|        sziklákon át,~millió poklon át~szállunk tovább, tovább,
26    4|           ballagunk a holt rónákon át,~halálra szánt római katonák. ~
27    4|         messze síkon,~s az ablakon át kihajítom~az álmokat, az
28    4|            kitágul,~dalok suhannak át a másvilágból,~a gyertya
29    4|             Még mindig lepke száll át a mocsáron,~még mindig álom
30    4|             s a gyémántos homályon át~hullt, hullt a hó. ~Aztán
31    4|        zongorán egy bús akkord fut át. ~Sápadtan inganak a holdas
32    4|           a homályon~ragyogva ment át a sötét szobába.~ ~
33    7|       éjjelében~ragyogva ölelnélek át.~ ~
34    7|          egy kézre vágyom,~az éjen át nyújtsd, légy akárki bár. ~
35    8|           ki se hat a tűzön-poklon át,~mint gyönge csecsemőé,
36    9|        egekbe lustán nyújtózkodnak át~a fák. ~Nincs vége-hossza,
37    9|       szenvedést, melyet e háborún át,~titkos karcokkal véstek
38    9|            palaszürke egek moraján át.~Hogy zokogott aztán, amikor
39    9|            és igémtől,~ne jöjjenek át soha a falon.~Ott túl úgyis
40   10|          szavam~villámként cikázik át gyors agyadon,~s renddé
41   10|      számba, mily nehezen mentitek át ti is~évek veszedelmén törékeny
42   10|           tüdőgyulladáson~gázoltak át, hány folyó mellett haladtak
43   11|      számba, mily nehezen mentitek át ti is~évek veszedelmén törékeny
44   11|           tüdőgyulladáson~gázoltak át, hány folyó mellett haladtak
45   12|             mely egy családot~ölel át. ~Parasztleányok hercegnői~
46   12|            kastélyt, ezüstlő~habon át. ~Halottjaim csontját a
47   12|    utolértél. ~Ha fújt a szél, még át se cikázhatott~a gondolat,
48   12|  York-kávéházban~A kávé gőze illan át forogva~a téli reggel füstjén
49   12|         hold, mely a felhőkön oson át,~s széthordva megbocsátó
50   12|            félsz, a másvilágba írj át,~verd a halottak néma sírját,~
51   13|            illedelmes. ~Az ablakon át csókolóztam,~de akkor is
52   13|           s minden az utódra száll át. ~Meggyújtja ő, s a tűzár
53   13|        Régi oltárok süllyedő kövén át~új szerelmeknek diadalma
54   13|          tornyok,~a rémes éjszakán át~     miért kisértetek? ~     
55   13|           s a végtelen időbe olvad át. ~Üres vagyok. Átfog a semmiség.~
56   13|        amin a válás fájó kínja sír át,~s arcodba sajgó, édes bú
57   13|          el nekem a lázas éjszakán át,~leányrabló, hatalmas, buja
58   13|        harangdörgető~Igazság!~Zúgj át az alvó, lomha földön,~s
59   13|            nevetnek ezüst éjszakán át,~s csiklandva fricskázzák
60   13|          És látom a kaján homályon át~bús főtökön az arany koronát. ~
61   13| összedúltan~érted szivem tőr járta át~valamikor a múltban. ~Egykor
62   13|        hatalom -~most - most ölelj át és mostan hajolj rám -~lehelj
63   13|          csak vár. ~Mostan cikázik át fejem felett,~dadogva már
64   13|           s fejem bilinccsel fonja át,~selyem bilinccsel fonja
65   13|            selyem bilinccsel fonja át.~Bús éjeken~ó, hányszor
66   14|       annyi~     Víg éjet mulattam át,~Itt hagytak a fájdalomba',~
67   14|     ablakodnál~a hófehér nagy úton át.~S amint megyek itt éji
68   14|        hófehér hálószobává~változz át csendes utca, ó!~Fehér rózsákként
69   14|       Álmaidba szállj~A mennyhonba át.~S hidd, hogy nem fogsz
70   14|          követ a néma holt rónákra át,~s hideg sírodba én is elkísérlek -~
71   14|          hallgatom a mély homályon át~piros torkotok mézes kacaját~
72   14|     Azontúl is hyperacid.) ~* ~Éld át azonmód, mit a sors hoz:~
73   14|           adomát~az utókornak~adom át. ~Esti Kornél újabb versei ~