Rész
1 1| suhant~az óriás ezüsthold tiszta gömbje,~fényben fürösztve
2 1| Oh én fehér sírboltom, tiszta csönd!...~ ~
3 1| s tűz-csókokat kapok a tiszta égtül~Én, a merész és álmodó
4 1| víz árja~ hullámos, tiszta, mély. ~Ma is emlékezem
5 1| csodálom~virágos, ifju, tiszta arcodon~s fogam csikorgatom,
6 1| este~ a hattyu ring a tiszta tón. ~Sokszor suhant feléd
7 1| rózsaszínü pára száll.~És a tiszta kis szoba~a barátság temploma.~
8 1| barát lett itt hamarság,~tiszta frígyben egyesül.~Hisz e
9 1| és szénsötét már-már a tiszta ég,~és a gomolygó, gőzölgő
10 1| rege,~oly egyszerű, oly tiszta hangú...~ Vajon, vajon
11 2| kezén arany gyűrűsorok.~Oly tiszta és oly jó. Ő ír medicínát,~
12 2| mindíg komor,~mint a halottak tiszta képe,~mint egy szobor. ~
13 2| hadvezérek. ~Most itt vagyunk. A tiszta kisszobában.~Szép harc után.
14 2| szívdobogtató~tündéri titkok tükre, tiszta tó,~tündéri tó! Az ég is
15 2| És néz. Szelíden, békült, tiszta szemmel.~Zokogni nem tud
16 2| mert valaki játszott e tiszta szívvel,~széttörte, s most
17 2| cselédek. ~Nénik kötöttek, és a tiszta csöndbe~egy-egy kötőtű rebbent
18 2| szeretett,~és kirabolva tiszta, kis koporsód,~most kinyitotta
19 2| és födve voltunk fénnyel, tiszta csenddel. ~A házak: ~Mi
20 2| oly édes és jó, mint a tiszta bor.~Ó, én tudom, ki vagy
21 3| toljuk a tiltó reteszt.~A tiszta nők nyugodt és enyhe mellén~
22 4| bánat. De ez: a minden.~Méz, tiszta méz, méz, mennyei ital,~
23 4| bánattá, jajjá, könnyé, tiszta mézzé,~egy csonk világban
24 4| hallasz messze, távol,~a tiszta, illatterhes égből~hull
25 4| földre görnyeszt kincsem tiszta titka,~és nyakamba búsan
26 4| Csöndes, tiszta vers~Nincs semmim... Így
27 6| város oroszos.~Amerre nézel, tiszta hó,~nyugodt és fényes takaró.~
28 6| kristály-levegőn.~Az utcasárnak tiszta krém,~a kolduscondrán drága
29 7| páragőzt?~Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,~hallgatni
30 7| rigó-fütty~a lármás nyári erdőn, tiszta vízbe~a fürge pisztráng,
31 8| zokogok, kiáltok~ a tiszta lázak zengő reggelén,~áldott
32 8| ujjam szótlanul -~halk, tiszta gyertya - lángra gyúl,~és
33 8| szegénység, te szelíd, te tiszta,~ elhagytál, s én is,
34 9| gyermek. ~Mi volt valaha tiszta rend,~énnekem fáj, és bárha
35 9| vidéken. ~Most járok itten, tiszta, téli esten,~ prémes
36 9| festve~jár.~Ó reggel, áldott, tiszta reggel,~kiáltozom,~itt állsz
37 9| mikor az ősz nyugalmas, tiszta, síma~mosollyal vérzett -
38 9| nagy virrasztás. Fényes, tiszta délben~megtébolyultan ég
39 9| belé.~Halványka volt. De tiszta a szeme,~s oly bíztatóan-hűs
40 10| és megért.~Légy őszinte, tiszta, bátor.~Adj példát.~Szemvillanás
41 10| átlövöd acéllal~alázatos és tiszta szívemet,~tiszteld az én
42 10| hogy meg ne unja hűvös, tiszta ékét,~művész, kemény, fényes
43 11| átlövöd acéllal~alázatos és tiszta szívemet,~tiszteld az én
44 11| hogy meg ne unja hűvös, tiszta ékét,~művész, kemény, fényes
45 12| Bilincsbe jár mindig a tiszta~szerelem. ~Ember-jussom
46 12| Nem voltam-e mindig hű, tiszta fiad tán?~Kölyökkorom óta
47 12| homályban, állatok közt a tiszta fényt csudálja,~dacból sarat
48 12| kincsét,~az őszi égbolton a tiszta holdat. ~19. Késő ősz a
49 12| emelem föl,~hadd emelem hát tiszta, hitetlen,~kétkedve cikázó,
50 12| messze-szállt szerencsém? ~Tiszta~gyermekkorom reggeljét hozd
51 12| mécsek,~ó tömjénfüst, ó tiszta mámor,~aranykehely aranyborából,~
52 12| közöttük én, komoly-bús~és tiszta szívü, régi koldus,~nemzője
53 12| fönn a derűs ég,~valami tiszta, fényes nagyszerűség,~reszketve
54 12| ékkő~behintve fénnyel ezt a tiszta békét,~a halovány ég túlvilági
55 13| keblüket bezárják...~Ó, tiszta puszták, átkos messzeségek,~
56 13| sápadt~nagy homlokom, a tiszta glóriás. ~Ezért veszek el
57 13| óra tájt ~Napzápor hull a tiszta folyosóra,~ezüstfehér a
58 13| Sírszobor~Úgy látom őt, mint tiszta, enyhe hölgyet~márványba
59 13| én is majd vezetlek,~mint tiszta lányát egy deres apa. ~1910 ~ ~
60 13| fölremeg~az emberek előtt is tiszta lelke,~mert amitől függött
61 13| áldott,~holtában is áldott,~tiszta, szemérmes,~mértékes, csöndes,~
62 14| altatóul,~halkan zenél a tiszta hó. ~Oly mély a csend, a
63 14| az éjben~reá, te szálló, tiszta hó! ~1905 ~ ~
64 14| fellobog~S tőle elsötétül~Tiszta homlokod. ~Álmaidba szállj~
65 14| lányos arcod~derűs sugárzás, tiszta báj volt,~most képeden csomóba
66 14| te hű arám,~ó, öntsd a tiszta régi hitnek~vigaszsugárait
67 14| levagdal,~te végtelen vagy s tiszta, hű. ~Kevés időig sírva
68 14| Te vagy napom, égbolt, te tiszta pompa!~Költőszivem most
69 14| érzém, a lantod hangja tiszta, mély,~s mentem nyomába
70 14| Mert a tiéd lesz, jámbor, tiszta szűz.~ ~
71 14| kalandja,~kitől a lárma erdők tiszta csendje~és szép a förtelem,
72 14| 17 ~Szikrázz a fénybe tiszta tűzzel,~varázskörödből még
|