Rész

 1    1|              lép.~S a szürke fényben áll vigyázva, várva. ~A gyári
 2    1|             a poros lebujnak közepén~áll s ütemet ver a sovány legény.~
 3    1|           szivós sarat -~Az én honom áll s megmarad. ~Sziklátok ing
 4    1|       csöndben a hatosra néz.~Az óra áll, mindíg hat óra van.~Bármit
 5    1|        ablakán tekintsz meg. ~Az óra áll. És száll a pillanat,~eltűnnek
 6    1|              század, ezred és az óra áll.~Az illanó idő szívdobbanása~
 7    1|              fuvalma megcsap.~Az óra áll, mindíg hat óra van.~ ~
 8    1|              a csapot~s parancsolóan áll egy szörnyü csontváz. ~Úton ~
 9    1|          bámul az árnyék,~a zongorán áll egy Chopin-mazúr. ~A kéményekből
10    1|          visszhangja annak.~Az ember áll ott, álmosan tekintve,~a
11    1|             közt az esti hangulatban~áll egy parókás delnő mozdulatlan,~
12    1| zománcos-ibrik, réz-doboz, kés,~     áll a mosdón, egész halom. ~
13    1|       szemével,~mely fut, de meg nem áll soha~s leroskad a nedves
14    1|              bolt vadul hörög,~s ott áll a kórós pusztán két oroszlán,~
15    1|     fel-felkel egyik, sír és szótlan áll. ~A zord apákon terhes gyászos
16    1|             égen semmi folt,~habozva áll a húszéves, öreg király,~
17    1|             kemény,~nagy hópalástban áll vén Buda vára,~ezüstösen
18    1|        megfojt e hely!~A népes korzó áll a parton~s a lányka mindig
19    1|         emelt, magas sikon~blazirtan áll egy vén Triton. ~Itt fényes
20    1|              süt asztalomra,~előttem áll a váró tinta, toll.~S én
21    1|            ámde érzem,~     mögöttem áll egy lányalak.~Ő is a ritka
22    1|              vidám pohár megett?~Nem áll kezembe jól a kancsó...~
23    1|              felkelétek,~s lángokban áll az égi palota,~de én remegve
24    2|               pici gyerekek.~Utunkba áll,~s könnyes, pityergő szájunk
25    2|              Ódon, ónémet, cifra óra~áll a szekrényünk tetején,~szálló
26    2|            fák között egy tarka bolt áll,~messzire fénylik ferde
27    2|       Feketesárga tarkaság.~Figyelve áll őrt a sok tarka báb.~Apám
28    3|          sötét párka~Három bús párka áll az élet útján,~          
29    4|             ember most üres szobában áll.~          Az árnyékára
30    4|                Künn a kalászos rónán áll a bál,~     még a csigás
31    6|        előkelő utas. ~Vas ketreciben áll az őr,~a karja kard, a szeme
32    7|          mely kőkeményen az utunkban áll,~s keményebb árnyakat borítsz
33    7|            Arckép~A palaszürke égben áll.~Hull rá a hó, az esti hó.~
34    8|           ama hitves, ~ki kőbe vésve áll a sírok ormán~egy anya fájdalmával,
35    8|     csecsemők,~ki szülte őket, ottan áll~kegyetlen anyjuk, a halál. ~
36    8|             Önroncsain bús diadallal áll,~s nincs fogcsikorgatás -
37    9|               a kis tó tündérfényben áll,~ladik hasítja rengve. ~
38    9|          hallgatja a cigányzenét,~és áll az esti korzó. ~A holdat
39    9|          párna és a pamlag.~A harcos áll csak itt, ki magát meg nem
40    9|           koldus apád most tétovázva áll,~mert nincs egyéb. Jobbjában
41    9|             Véghetetlen, érthetetlen áll a kép az éjszakában,~mint
42    9|        mozdony hortyog valahol,~mert áll a tor,~vértől zabáltan lassan
43    9|       valljon hazugságot, mely mégis áll.~Ő erre feltekintett, egyszerűen,~
44    9|              ég a lámpa is,~s az óra áll, vagy össze-vissza üt.~Ő
45    9|            kis csúnya játékok - s ez áll a fejfán~"élt három évet..."
46    9|            az utca csöndes.~Az anyja áll nyugodtan ágya mellett,~
47    9|         Ordítsak-e?~Ordítsak-e? Hogy áll a buta kő is,~mely látta
48   10|              ami még nem volt,~mióta áll a világ,~s Isten kezében
49   10|    mozdulatlan,~és túl a bolond időn áll, mint az örökkévalóság.~ ~
50   10|           senki se~helyet adni.~Csak áll s lesi, hogy~hová~ülhetne
51   10|              kazán előtt évtizedekig áll,~anélkül, hogy gondolna
52   10|             ki fekete szalmakalappal áll, s egykori jóléte minden
53   10|             egészen lesoványodott,~s áll, mint egy vézna, apostoli
54   11|             ki fekete szalmakalappal áll, s egykori jóléte minden
55   11|             egészen lesoványodott,~s áll, mint egy vézna, apostoli
56   12|            tűzhányó kráterén is,~még áll a trónom.~És önmagamat önmagammal~
57   12|              fölébred és - hahó -~ki áll a pályaudvaron? -~a nagyapó,
58   12|       parkban ~Aggastyán bölcs, csak áll majd ezer éve,~mint egy
59   13|      hánykolódik lázba, tűzbe,~s úgy áll a parton, mint egy kőszobor. ~
60   13|            bús rabember~tűzglóriában áll. ~1907 ~ ~
61   13|            haldokol a lámpaláng.~Ott áll az ágyam koporsó gyanánt,~
62   13|        Távolban egy borfoltos asztal áll,~ott lakomázik a sötét halál. ~
63   13|          csengettyüket. ~Üvegkoporsó áll a szürkületben.~Vár rá szelíden.
64   13|              mind~egyszerre ver.~Így áll a nagyvárosba, hol a bérház~
65   13|       osztály,~az úrnő az utcán sort áll,~kastélyán bedőlt a portál. ~
66   14|         végén~sötét szemekkel, búsan áll eléd,~és tétovázó kézzel
67   14|              tér.~Míg, mint kopár fa áll szivünk, és~befújja ágait
68   14|            kapok, már látom, itt nem áll más,~csupán a tested fénylik,
69   14|             magát ~Érdemem bár abban áll is,~hogy versemre a banális~
70   14|               A fal előtt egy muzsik áll~és muzsikál. ~* ~Ledőlök
71   14|        Westfal -~az asztalon~kereszt áll. ~* ~Ez a szegény ablakostót,~
72   14|            élet fáj vakon,~és hogyha áll az úton egy ház,~mindig