Rész
1 1| bűn, a sár és a rozsda. ~Szent csönd, terítsd palástodat
2 1| otthon engem~ egy árva, szent asszony sirat. ~Ki vagy
3 1| szűzi, gyenge gyermek,~s te szent, te bűntelen, te boldog,~
4 1| Itt élt, dalolt a nagy, a szent, a dalnok...~Állj meg hamar,
5 1| föl, én vagyok urok,~egy szent gyönyör szelíd ütembe hintáz. ~
6 1| mér~a sejtelmes éjszakán~a szent, selymes éjszakán~négy nehéz
7 1| lefoszlott,~egy mindég új s szent régiség,~egy sor világtörténelem. ~
8 1| megjelentek kósza, bús dalomba~szent véreim, ti drágák, édesek. ~
9 1| Szent László jelenése~Viharra
10 1| távol.~László morzsolta a szent olvasót,~aztán letette,
11 1| Kölcsey...~Itt a gomb is szent ereklye,~itt a porszem is
12 2| mellén. ~Ő a pap, az igaz, a szent,~bámulom, mint egy ismeretlent.~
13 2| évek.~Egy szürke dalban egy szent, szürke élet.~Hogy össze
14 2| csillagokba nézve mereven.~Te szent vagy és dal és harmónia,~
15 3| kártya papjai.~Hétszer szent a mi ceremóniánk,~
16 4| bármit is beszéltek.~Az ember szent. És mi marad belőle?~Ha
17 4| kicsiny botban viszem~a szent tüzet felétek,~én örök újra
18 4| ölelve várta végét,~cipelve szent tizenöt évét -~ó jaj,~mint
19 4| sebekkel,~mint pestises szent, úgy esett el -~ó jaj -~
20 4| esett el -~ó jaj -~a bús, a szent, a kis Maris.~ ~
21 7| az ordas hegyek közt~a "szent öreg" élt, Virág Benedek.~
22 7| merő~súlyos-bús, mint te, szent erő, ~és hallgatag és tiszta-új,~
23 7| vágyó, elalélt, szegény szent,~ki elvetette aranyát-ezüstjét,~
24 7| kalászok,~aztán hulljunk le - ó szent, szent az élet -~százszor
25 7| aztán hulljunk le - ó szent, szent az élet -~százszor szent -
26 7| szent az élet -~százszor szent - ezt kiáltjuk megalázott ~
27 7| szívünkből, ezt ordítjuk, szent az élet,~legyen áldása mindétig
28 7| a piros ribiszke. ~Mert szent a föld is, jertek, zengedezzünk,~
29 7| káromolni merte,~az élet szent és nincsen nála szentebb. ~
30 8| összetörted a tébolyok és a lázak~szent poharát. ~Lásd, itt leülhetnél.
31 8| agg, kisgyerek,~elromlott, szent játékszerek. ~Egymás fölött
32 8| jámbor ének~és árnya egy szent remetének. ~Megállanék bús
33 8| koldusa~Én voltam egykor szent edény.~A fájdalom lakott
34 9| rend,~énnekem fáj, és bárha szent,~hiszem most őrületnek. ~
35 9| babér. ~Gangesz sem oly szent, mint a Duna tája,~hol él
36 9| volt~és a Kelet, a százszor szent Kelet.~ ~
37 9| minden,~a föld, a föld, a szent föld hallelujja. ~Én, éhenkórász,
38 9| Zöld-ablakos, fehér házacska szent~békével ül a hegyoldalba
39 10| meg a sorsod, a sorsom.~Szent kettősség titkos csodája,~
40 10| vártuk, kavarva feketénket,~a szent, ritka vadat, a sorsot,
41 11| meg a sorsod, a sorsom.~Szent kettősség titkos csodája,~
42 11| vártuk, kavarva feketénket,~a szent, ritka vadat, a sorsot,
43 12| velük örökre~elégedetlenség szent olaján. ~2 ~Nem vagy magad -
44 12| te régi, te rücskös, te szent, te magasztos,~lelkek nevelője,
45 12| habot zabál.~Az Emberiség szent barátja ő.~Ha hallja, hogy
46 12| mit a medvék lenéznek.~Ó szent bohóc-üresség,~szíven a
47 12| 13. Hasonlat ~Mint régi, szent apáca, úgy vágyja már a
48 12| nyújtsd a világtalannak~szent félkezed. ~32. Rajz halott
49 13| én büszke voltam, ámde szent te,~te nem hagyhattál el
50 13| fejébe félrecsapva táncol~a szent, az ősi korona. ~Ökrendezés,
51 13| golyója~az ifjúságtól,~te szent lovag!~Te szívlovag!~megejt
52 13| rémregényt falok,~s nem bánt a szent, a százszor szent betegség,~
53 13| bánt a szent, a százszor szent betegség,~mely bennem élt.
54 13| harsonáit,~fújjad az ünnep szent, aranyos, néma harsonáit,~
55 13| Ma pap vagyok, s a szent ígéretet~közétek harsogom:
56 13| ködben,~hisz te elvezethetsz,~szent delejtű,~fecske lelkű~ifjú
57 13| engem.~ Lecsókolom vak, szent szemük.~Álarc szorítja könnyes
58 13| szóval~ lecsókolom vak, szent szemük. ~Aztán remegve surranok
59 13| Terméketlen percek~Szent termékenység - csókos hatalom -~
60 13| festett kalandot,~mint véretek szent karmazsinját.~Kezetek nyujtjátok
61 13| szívemet,~mely még a régi, szent beteg. ~1924 ~ ~
62 13| meredélyre az emberiségnek~szent szekerét, s mindenki kiáltott,~
63 13| kezéből,~s húzták lefelé, a szent szekeret~le a porba, piszokba,
64 14| fényes oltár,~mely egykoron szent lánggal volt tele:~nézz
65 14| dörg a felhő torka:~hogy szent himnuszával harsogva jelentse:~
66 14| buzgó áhitatban zeng a szent imádság:~ámde halk szózatát
67 14| füröszti, s elpirulsz egy szent csudán,~szép vagy, ha a
68 14| mi nő ki majd belőle,~De szent e tinta, mint a lelkem.~
69 14| bakóitól,~lelkem terólad szent emléket ápol,~Konstantinápoly. ~
|