Rész
1 1| rózsaarccal ébred a szelíd nap,~benn csak tovább virraszt
2 1| virraszt az éji lámpa;~hol éj a nap s a nappal éjszaka,~hol
3 1| gyári munkás, aki küzdve hét nap~munkálkodott, s a nyolcadikra
4 1| vágyódással tele,~egy céltalan nap tompa éjén~ bámultam
5 1| ragyogjatok, mint száz izzó csodás nap,~s szikrás korommal bukjatok
6 1| susog szava,~mert ő is a nap árva számüzöttje. ~Lábújjhegyen
7 1| Fejem a hőtől zakatol,~a nap dobálja perzselő nyilát,~
8 1| is rövid,~alig bujik el a nap egy bokorba,~aztán ragyogva,
9 1| fogja be dicső szemét a nap. ~A csata után ~Tajtékos
10 1| s harsányan orditoz: "A Nap!" ~A kávéház mélyébe soknak~
11 1| nappal~s akár az éj, bűnös a nap,~a vérbe lázadozva nyargal~
12 1| kertben~A kerti golyókon a nap tüze ég...~Langyos sugarak,
13 1| utamon~s vérem melegíti a nap sugara. ~A ritka lugas,
14 1| elhal. ~S a kerti golyókon a nap tüze ég.~ ~
15 1| ébredez otthon,~a fénykoszorús nap az égre kele.~Jó édesanyám
16 1| menekülj e világtól,~a nap nyila oly sebező, idegen.~
17 1| valék,~testvérem volt a nap, arám a fény,~anyám az ég! ~
18 2| kegyetlenül elér.~Ha száll a nap,~az ablakom alatt~hullámozik
19 2| megvirrad még,~és megvirrad, a nap fejükre süt,~légypöttyös
20 2| homoknak, a bokornak,~s a nap - óriás aranypénz -~hirtelen
21 2| pörkölt nyári kertben~a nap tűzzáporától összeverten~
22 2| függönyökön által~beárad a nap tompitott tüze,~s egybeolvad
23 2| megdöbbent utcákon által,~s egész nap ezt a zenét hallani.~Oly
24 2| félve, szívdobogva rájok.~A nap beteg szivünkre süt,~bánatosak
25 2| hogy éled újra szüntelen a nap -~bús, sárga nap - s hogy
26 2| szüntelen a nap -~bús, sárga nap - s hogy száll a lomha este. ~
27 2| elfakul a fény~és ferdül a nap, mint a hold karéja.~Ha
28 2| Gyógyítja a vak éjszakát a nap,~gyógyítja a sziklákat a
29 2| vagy és patak vagy, déli nap vagy,~üvegszekrénybe kincs,
30 2| már-már betegen illan~az őszi nap, a sárga, őszi villany,~
31 4| átkozódva, zordan,~ha fönn a nap parázsa kialudt,~lábam gazos
32 4| imbolyogva,~álmatlan merengve a nap tovatűntén,~s némán nézegette
33 4| elsápad a fehér verőfény,~s a nap helyett felkél a hold. ~
34 7| aranypénzem tenéked mutogattam,~nap. ~Egész nap öltem, győztem
35 7| mutogattam,~nap. ~Egész nap öltem, győztem és raboltam,~
36 7| elkalandoz a magasban, ~ahol a nap dalol, gondoljatok ránk,~
37 8| megindul sejtető robajjal,~éj nap között, így még egész enyém,~
38 8| sírtam, mint a gyermek.~Nap sem sütött rám. Mérgek és
39 8| Diadalmas tüzével vert a nap.~Sírtam, daloltam lombos
40 9| Megint esett...",~de a nap is süt, untig. ~Az örömötök
41 9| boldogok voltunk, mikor a nap lehajlott,~itt a sivár zajban
42 9| bronzarcomat~aranyfénnyel veri a nap,~és lassan~megyek fehér
43 9| bronzarcomat~aranyfénnyel verte a nap,~és lassan~mentem fehér
44 9| déltájt, mikor magasba hág a nap,~üvöltenek, és mint megannyi
45 9| asszú fája korhad,~minden nap egy sort, lassan és szelíden,~
46 9| építettem ezt az életet.~Minden nap egy piciny követ. De most~
47 10| meggyújtanám a villanyt,~s a nap végeztén magamba tekintvén
48 10| kanalazzuk~az aludttejet. ~Minden nap újra csalódom,~mint mindenki.~
49 10| senkise tud még,~de pár nap múltán a képeslapban látjuk
50 11| kanalazzuk~az aludttejet. ~Minden nap újra csalódom,~mint mindenki.~
51 11| senkise tud még,~de pár nap múltán a képeslapban látjuk
52 12| pitvaron a tengeri~nevet a nap piros tüzére,~de sárga árnyát
53 12| ormokról vetül fény. ~Távol~nap tündököl neki és hold világol. ~
54 12| hold tányérja zöldel~és a nap vöröslik a zeníten~és csillagok
55 13| fény-napot,~és azt hiszi, a nap hagyá el,~ha rája gyengébben
56 13| oly enyhe, oly fuvalmas,~a nap vígan bukik elő,~tavaszruhában
57 13| sötét, nagy rózsa... A meleg nap~parázsa hervasztón reá lehel. ~
58 13| ez az örök alkonytalan nap,~nincs vágya, árnya, nincs
59 13| mindenség integet,~tüzünkkel a nap lángvihara ég ki. ~Kezed
60 13| eltünőt, a lángolót. ~Egyik nap úgy fut, mint a másik,~s
61 13| Azután, hogy a nap odavilágolt,~eltünt e helyről,
62 13| méltatlan szemembe. ~Nézd, már a nap fényes fejét leszelte.~Elmúlt
63 14| áldást az egekből~ e nap emlékére,~ragyogó ruhában
64 14| sötétlő cipruságon~a nyugvó nap mosolygó fénye reszket...~
65 14| vala. ~S amint egy őszi nap nehéz beteg lett,~leült
66 14| szeret, szeret! ~3 ~Minden nap egy-egy édes álom~nyom nélkül
67 14| felebb s felebb,~forgott a nap, mint egy tüzes kerék,~s
68 14| bágyadt közönnyel andalog a nap.~A vén kutyánk is lusta
69 14| vigasztalás a te honodban.~A nap kihűlt, az égbolt is sötét.~
|