Rész

 1    1|            Nem látok. Ők olvasnak, rám se néznek,~hajszolja őket
 2    1|          szívemet kötözd be,~ontsd rám a holtak áldott balzsamát! ~
 3    1|              Egyedül~Magam vagyok, rám hull a végtelenség,~a fák,
 4    1|         zajnak álma lenne.~A többi rám ismer belőle mind -~csak
 5    1|           a nagy, méla estet,~mely rám suhan már nesztelen. ~S
 6    1|     Gyöngyös sugárzást ontsatok ma rám,~ragyogjatok, mint száz
 7    1|     márványvonalját zúgva mossa,~s rám hullsz pihegve, mint egy
 8    1|      kezükbe álmos mákvirág ég,~és rám terítik hűvös leplöket.~ ~
 9    1|         égen pár madár száll,~     rám ritkuló fák hajlanak. ~Nem
10    1|     tekints le~az éj sötétjiből ma rám.~Vándor remények drága kincse,~
11    1|         felett~örök tavaszt ragyog rám két szemed~és átfog két
12    2|            lépdel.~Még lopva-lopva rám tekint~és integet szőke
13    2|         szeme egyszerre elsötétül,~rám gondol, mit csinál a kis
14    2|          hiéna-szemekkel~leskelnek rám a gonoszemberek,~kik vascipőbe
15    2|          és aludtam este.~Nézzetek rám, húgaim,~éjjel most nem
16    2|       véres már az arcom.~Nézzetek rám, lelkeim,~a cipőm levásott,~
17    2|   menyasszonya.~Csak a szeme nevet rám ismerősen,~két mélabús,
18    2|       mondom kesergőn.~Csak nézzen rám valaki görbe szemmel,~úgy
19    2|       mintha~az idő szárnya csapna rám.~Bámullak tágranyílt szemekkel,~
20    2|          gyertya ég és vár a párna rám,~és sír a pergő, gyöngyöző
21    2|      nagymamák, kik kéklő szemüket~rám csillogtatták pápaszemen
22    4|     üveg-szemével~          nézzen rám a tükör. ~Úszó alak, szegény
23    4|     Mindenkinek örökre idegen,~még rám is ismeretlenül meredsz
24    4|          hírt felőlem,~és a szemük rám, lopva, eltünőben~idegenül
25    4|        fátyol -~és keresztet írtak rám s a zárt kapukra. ~Még eszembe
26    4|    tévedeztem,~s senkisem kérdezte rám hajolva: hol vagy? ~És oly
27    4|           járok,~s Hetedhét-ország rám kacag.~ ~
28    4|           szemekkel int a város,~s rám hull a sűrü köd,~és tűzbotommal
29    4| dínom-dánom -~farsangi álom~szállt rám, denevér-szárnyon suhanó. ~
30    4|          lányderék,~tüzes gomolyba rám rohantak~szőkék, vörösek,
31    4|     hallgatag.~A házmester bámulna rám,~          én nézném a falat. ~
32    7|          nyár és sok lány nevetett rám.~Lassan kihull~kezemből
33    7|            az én altató arám,~csak rám lehell és az enyém, mi drága,~
34    7|               A jó hold~Mért nézel rám oly számadásra-hívón,~ha
35    8|          éjben~s nagy, néma szájuk rám mered. ~Görnyedten ülök
36    8|        micsoda bánat ez.~Ki hagyta rám, ki hagyta rám?~Úgy vesz
37    8|           Ki hagyta rám, ki hagyta rám?~Úgy vesz körül, mint néma
38    8|            gyermek.~Nap sem sütött rám. Mérgek és vad álmok~igéztek
39    9|        amíg az élet záporozva hull rám,~s a lelkem~viszi a hullám.~ ~
40    9|         rejtélyt az ég peremén.~De rám merednek reszkető-fehéren,~
41    9|           Eszembe jut, hogy nézett rám a nyáron~a Duna vize hajnaltájba
42    9|            orvosért.~A többi ember rám meredt az utcán,~nem tudva,
43    9|         itt egy ember,~testvér, ki rám hajolna könnyesen?~Csak
44    9|           és kék szemét bandzsítva rám nyitotta.~Hogy építettem
45    9|         légkört, a jajkiáltást.~Ki rám tekint, meglátja a jegyet,~
46    9|        fájdalma, mely úgy komorult rám,~mint az az égbetörő, roppant
47    9|            mélyből~lesve figyelnek rám. Mit akartok a bús pihetőtől?~
48    9|         Leckét adok tenéked.~Nyisd rám ködös, rövidlátó szemed,~
49   10|        követelőzve, hogy a többiek rám figyeljenek,~szánjanak meg
50   12|  visszatekintve,~az éjt aranyozva, rám hagyva a békét?~Tudjátok-e,
51   12|              ki ezt a sorsot rótta rám,~boldogtalan játékra késztő,~     
52   12|     hallgatok.~De érzem egyre, vár rám sok erős,~jó ismerős,~hűségesen
53   12|           kiáltott,~fény sikoltott rám az úton,~mint egy emlék,
54   12|     szobámba sétál, mint a farkas,~rám vicsorogva. ~Ijedve futnék,
55   12|         amit írtam, lázasan meredt rám.~Izgatta szívem negyven
56   13|           útam meg ne lássák,~vesd rám gyötrő szerelmemnek~fekete
57   13|          bús éjeken viharzón~hullt rám a vér és a zsarát. ~Te voltál
58   13|          egymás keblin ébredünk,~s rám dőlsz, hogy a szemem lásd,~
59   13|          ölelj át és mostan hajolj rám -~lehelj fejemre ez éjféli
60   13|        magába van. ~A messzeségből rám mered~szigoru-szép~s nagyon-nagyon
61   13|          köröttem,~úgy fintorognak rám a viszolygó~tárgyak, mint
62   14|            Éjszínű fátylad csendbe rám csap~S a szenvedésem ellohad.~
63   14|           hitnek~vigaszsugárait ma rám.~Nem a gyerek zokog teérted,~
64   14|            karod, a régi szív vár,~rám ontod éjsötét hajad,~s én
65   14|         harcokban jajongva hordom,~rám súlyosulnak bánatomba folyton,~
66   14|             titkos, gyenge, kétes,~rám néz a csillagos, meleg magány.~
67   14|    éjszakáknak kóbor rémivel,~hogy rám tekintsen egy lány tűzszemével,~
68   14|              Ha ápolna,~ugy hullna rám a lelke,~mint kápolna. ~* ~