Rész

 1    1|          látszat-életnek halottjai,~kik a szobor-alapzatok alatt~
 2    1|       változás serény kengyelfutói,~kik satnya félelem honában élünk~
 3    1|            honából.~E honba térnek, kik elmennek innen~egy misztikus,
 4    1|            majd hogy tekintem~őket, kik aztán is csak itt maradnak,~
 5    1|             pörg, gőzöl a tejsürű. ~Kik messze voltak, most mind
 6    1|        Rodostó sok bús számüzöttje,~kik százakig pihentek itt velem. ~
 7    1|           sok korcs, vézna gyermek,~kik - törve - németül csevegnek~
 8    2|      leskelnek rám a gonoszemberek,~kik vascipőbe jönnek egyszer
 9    2|            fejük. ~Pontos öregurak, kik messze estek~s most andalognak
10    2|         szőke hercegek,~testvérkéi, kik jönnek reszketeg,~álmodva
11    2|          bús nevetése,~a nagymamák, kik kéklő szemüket~rám csillogtatták
12    2|            meg az irodalmi emberek,~kik szivarozva, szigorú szemölddel~
13    4|               Mások~Az idegenek ők, kik messze tőlem~száműzve élnek,
14    4|            vagy százezer, ki tudja?~Kik féltek a hajnal hervadás-szagától,~
15    4| panoptikumját.~          A bábukat, kik járnak szerteszét,~          
16    4|           vagyunk, mind idejöttünk,~kik zörgetünk bezárt kilincsen.~
17    7|         este, régen,~így mennek el, kik bennünket szeretnek,~csak
18    7|        fohász az aggokhoz~Ti aggok, kik az ablakokban ültök,~s a
19    7|            dalol, gondoljatok ránk,~kik mélybe hörgünk, vérpárázta
20    8|          húgaink járulnának elébed,~kik éhesen rágják, elfáradott
21    8|         pincérek,~ődöngő korhelyek, kik hazatérnek,~a percenő fényt
22    8|     áldottak e bús, fáradt emberek,~kik élnek és hozzámhajolva lágyan,~
23    8|            az őszi vándorokra,~     kik az országúton sóhajtva mennek,~
24    8|          sírjukban a halottak,~     kik élni vágytak volna, jajveszéklő~
25    8|           haza ér-e,~gondolt reánk, kik még meg sem születtünk,~
26    9|            ti drága-drága szentek, ~kik ültök otthon tétován~az
27    9|             Azok már mind alusznak,~kik álmosak voltak és valaha
28    9|       hozzám ketyeg.~Arra gondolok, kik élnek itt, akiknek házi
29    9|         paraszt,~ők így imádkoznak, kik mostan élnek,~csak pénzt
30    9|         vesznek.~Kezük, mint azoké, kik vízbe buknak~és a tengerben
31    9|          kőre róni,~mit szenvedünk, kik építjük ma nyúlánk,~egekbe
32    9|                                     Kik élnek itt a dolgozószobámban?~
33    9|             itt a dolgozószobámban?~Kik élnek itt a dolgozószobámban?~
34    9|  aludva-szorongó.~Látom alakjaimat, kik a végtelen éjbe bolyongva~
35    9|          mely szűk és bezárt egész.~Kik messze vannak tőlem és igémtől,~
36    9|           ne haragudj a koldusokra,~kik bámulják, szegények, a kaput,~
37   10|        kalapjuk. Mint az alvajárók,~kik másfelé néznek. Hentesek,
38   10|              mint a szegény~lányok, kik félnek, hogy megsértik,~
39   10|        munkás írók, kedves tanárok,~kik vesződnek a kisfiammal.~
40   10|        ellenséges földgolyón,~s ők, kik negyven, ötven, hatvan évet
41   10|                               Tömeg~Kik másznak amott a hegy peremén,
42   10|           anyákat a földre tiporva,~kik visító kisfiúkat eleinte
43   10|         túlélő,~komisz aggastyánok,~kik már mindent tudnak,~kik
44   10|             kik már mindent tudnak,~kik már mindent ettek,~és bő
45   10|         javát? ~Bocsássatok meg ti,~kik még tartóztattok.~Nekem
46   10|           özönjét,~a nők száját is, kik fényes selyemingben,~mint
47   11|        ellenséges földgolyón,~s ők, kik negyven, ötven, hatvan évet
48   11|                               Tömeg~Kik másznak amott a hegy peremén,
49   11|           anyákat a földre tiporva,~kik visító kisfiúkat eleinte
50   11|         túlélő,~komisz aggastyánok,~kik már mindent tudnak,~kik
51   11|             kik már mindent tudnak,~kik már mindent ettek,~és bő
52   11|         javát? ~Bocsássatok meg ti,~kik még tartóztattok.~Nekem
53   11|           özönjét,~a nők száját is, kik fényes selyemingben,~mint
54   12|         inni a betegnek,~ha nem mi, kik álmatlanul ülünk,~támadna
55   12|      végzetük egy nékik és nekünk, ~kik eldobáltunk minden harci
56   12|           fogy soha.~A koldusoknak, kik feléje nyújtják~sovány kezük,
57   12|            hitet mi.~Európa költői, kik ma élünk,~s szeretnénk szebb
58   12|         bárgyú.~Nem kellenek ők se, kik titkon az éggel~rádión beszélnek,
59   12|          botorkál, csürhe-silányok,~kik csalva, csalatva egy jelre
60   13|           szókat adjak én tinektek,~kik vártok, ábrándtól csigázva,~
61   13|       gyémánt gyöngye, nyár derűje,~kik dúslakodtok földi kincsen.~
62   14|             tüzes szemű betegekről, kik naponként zajtalanul sóhajtanak
63   14|            Ó, ott helyed azok közt, kik szeretnek,~s máshol neved
64   14|         mégis anyja vagy te soknak,~kik néked a kéjről dadognak! ~
65   14|        harcolni bátor, ~hű férfiak, kik fájdalmad dijába~bút adnak
66   14|           sirom felett.~Testvéreim, kik éltek itt,~azt kérem én,