Rész
1 1| itten a földön is,~meg sem halál, már ott valál te,~még mielőtt
2 1| piros bort önt a fekete halál.~És issza duzzadt ajkkal
3 1| mert összetörni fájdalmas halál,~s titkos szövetjén, élő
4 1| vagy az csak egy álcás halál,~gyötrött valónk csak akkor
5 1| száll.~Nem gyűri le bukás, halál. ~Légváramat tündéri kedvvel~
6 1| vigyorgva ül gőzködben a Halál. ~A csata ~Ezüstösen villog
7 1| viharzajos tusán,~míg végre a halál karján elalélunk~s fáradt
8 1| akkor lett beteg. ~Szólt a halál zenéje,~szél rázta a fehér
9 1| fel,~mert érezem, jön a halál.~S ott a nehéz tivornyagőzben~
10 2| robog fejem fölött,~és a halál távolba mennydörög,~egy
11 2| Ó, a halál.~Ó, a halál. ~Mi ismerjük
12 2| Ó, a halál.~Ó, a halál. ~Mi ismerjük csak, pici
13 2| pityergő szájunk megremeg.~Ó, a halál.~A játszótársunk és tréfál
14 2| hahotáz vigan.~Övé a bál,~Ő a halál.~Farsangos éjen a nagyok
15 2| gonoszak,~s olyan sok a halál, a temetés. ~Zörgő szekéren
16 2| terajtad már az élet,~sem a halál. ~Elébed állok, s néha mintha~
17 2| Az esti parkon kertel a halál.~A tó körül láz, békanyál... ~
18 2| szivek,~fölöttük az árny, a halál, az éjjel~és a hideg, a
19 2| szádat -~és mély, mint a halál, a jaj s a bánat. ~Ne sírj,
20 2| Gyümölcs, öröm közt édes a halál~és szép a gyász, a félő
21 3| lefele,~ csók és halál, bús kezdet és búsabb vég,~
22 3| a nő, a kártya, a halál.~Ó fátylasarcú, rejtett,
23 4| és a lelkében százezer halál. ~Nézd: víg hegyekbe most
24 4| fényt izzad a föld, táncol a halál. ~Ők is kendőzik magukat
25 4| volt teli,~és körülvették a halál nyögései.~Beteg feküdt ott.
26 4| jaj,~mint a becukrozott halál. ~És egy éjjel kérdezte
27 7| meditáció~Milyen lesz a halál,~vajon rossz lesz-e, jó,~
28 7| lehelletére~az élet és a halál leng körül. ~Fejfájasztó
29 7| a hervatag, esős táj~s a halál. ~Ó, a múlt nem ezt ígérte,~
30 7| Csak köd kisért most és halál,~a kávéház égboltja szürke,~
31 7| borítsz fölébe,~mint a kemény halál. ~Hiába bújok el a föld
32 8| és a jók.~De görcs nekem, halál a jóság~és keserű és fáj
33 8| egyre-egyre közelebb~megyek feléd, halál,~s már ki se ejtem nevedet. ~
34 8| veled a rög s a föld. ~Ó a halál az, aki vén,~s koporsó-érc
35 8| egyre-egyre közelebb~megyek feléd, halál,~s már ki se ejtem nevedet.~ ~
36 8| azt mondotta: jó,~áldott halál, lágy takaró. ~Én mondtam:
37 8| áll~kegyetlen anyjuk, a halál. ~Az arcuk tompa és suta,~
38 8| fogcsikorgatás - és nincs halál -~nincs békülés - és nincs
39 9| és a baljában ott van a halál.~ ~
40 9| Egy szörnyeteg?~Nem, vas, halál, szíj. Éji őrmenet. ~Elhangzik
41 9| parancsolom neked utólszor,~halál helyett kiáltsd ujjongva,
42 9| el ne késs, mert vágtat a halál,~s vágtatni kell tenéked
43 9| öröm,~a végtelen, mit a halál fogant,~és láttam őt, ki
44 9| idegen patakok mellett, a halál televényén,~névtelenül magam
45 10| estem így a világra,~élet halál közé,~és senki más nem érzi
46 12| akit égő szókra gyújt föl~a halál. ~Szájam kigyulladt viziókat~
47 12| vadember mellkasába tombol~és a halál vas-ajtain dörömböl, ~most
48 12| vidám pompa? Mért~öltözködöl halál előtt a fényes~bíbornokoknak,
49 12| csörgő papiros,~fölötte a halál és élet~a sárga és piros. ~
50 12| vagy, és a hűség~s mint a halál nagy. ~El is felejtem a
51 12| most jöhetnél, Osvát. A halál tán~el is bocsát, jelenj
52 12| kölyök vagyok. Megértem:~Halál, fogadj el a fiadnak.~ ~
53 13| szaladjunk, mire vágyjunk? ~A halál köd-ülte partján,~míg lihegtek
54 13| áll,~ott lakomázik a sötét halál. ~S kisérteti gyászfüggönyök
55 13| gyógyszerét~emelné búsan a halál elé, ~csak azt sajnálja,
56 13| bűn~és mély, akárcsak a halál.~Ha nevet és az éjbe tűn,~
57 13| bűn~és mély, akárcsak a halál. ~Bús éjeken~ó, hányszor
58 13| tánc, a dal. ~De ő az éj s halál eleven szobra,~úgy fekszik
59 13| mivel nyomába leng a~hír és halál. És az egész: legenda. ~
60 14| csöndesség felel neki:~ "Halál, halál, halál."~ ~
61 14| felel neki:~ "Halál, halál, halál."~ ~
62 14| neki:~ "Halál, halál, halál."~ ~
63 14| felkiálték: "Ismerős vagy!~Te a Halál vagy."~ "Az vagyok"
64 14| mélyebb?~Tebenned egy lesz a halál s az élet,~s csókolkozik
65 14| szavad. ~Te vagy a mélység, a halál, az éjjel,~az önmagába roskadt
66 14| oly ércszilárd, mint a Halál s az Élet,~min változtatni
|