Rész
1 1| bágyatag. ~S ekkor nem is tudom, hogy élek,~ csak törtetek
2 1| hull a sírba le,~s ma sem tudom, hogy az az ifjú~ Én
3 1| sírban alszik,~ s azt sem tudom, hogy merre, hol,~éjjente,
4 1| mint halad előttem,~és nem tudom, mi bántja nagy szivét.~ ~
5 1| tekintem a holmidat meg. ~Tudom, faludba hű szeretőd sirat,~
6 2| szekéren az Idegenember~tudom, hogy elvisz engem is egy
7 2| egy parasztfiúcska, mit tudom.~Úgy elmegyek, hogy aztán
8 2| mozdulni restek.~Én már tudom: ez a szelíd rokon,~az néha
9 2| lopótökkel bort hoztak, úgy tudom,~a vén pohárba, esti lakomára.~
10 2| baljós, balos, ördögi,~én nem tudom, csak félve bámulom,~hogy
11 2| mint a tiszta bor.~Ó, én tudom, ki vagy te és mi vagy te,~
12 2| én nem értelek,~csak azt tudom, hogy fáj s valami jajgat.~
13 4| szemfedő takar el~és jól tudom, ez az a fej,~amelyre rájő
14 4| jövök egy este. ~Ősz lesz, tudom, biborló fény cikáz,~rőt
15 4| bebörtönözve mélyen?~Csak én tudom, ha tűzsugáros~vörös szemekkel
16 4| Hogy merre jártam? Nem tudom már.~De ott volt sok tisztes
17 4| egyre,~de merre tértem, nem tudom.~A fülem csengett,~egyszerre
18 4| éjjel asztalán a bor.~Ó, én tudom, hogy minden rózsa festett,~
19 4| istenem, mi lett?~Én nem tudom. Hiába kérditek. ~Csak azt
20 4| Hiába kérditek. ~Csak azt tudom, hogy fújnak a szelek,~órák
21 4| erdők zengenek. ~Csak azt tudom, hogy mint a gondolat,~vágtatnak
22 4| örök kerékfogak. ~Csak azt tudom, hogy tisztult árnya mély,~
23 4| és sír a szél. ~Csak azt tudom, hogy búsak az utak,~és
24 7| gyászmenetnek.~Ki a halottja? Nem tudom.~Hull a köd. Tülkölnek.
25 7| hova száll a tündér,~én sem tudom, hogy hova-merre tűntél,~
26 7| itt, vén eretnek. ~De azt tudom, hogy jó volt, mint a tűzláng,~
27 7| melegítve tűz ránk,~csak azt tudom, hogy puszta volt szobája,~
28 7| itt. ~Szaladni tudnék, nem tudom hová,~szeretnék élni, végtelen
29 7| hogy nagy vagy, és mindig tudom,~a kávéházban és a villamosban,~
30 8| vak, a végtelen. ~Jaj, én tudom, hogy nem mulatság~szeretni
31 8| és nem heverés.~De most tudom, szeretni szörnyű,~szeretni
32 8| itt a reggel, én, csak én tudom. ~Egy bérkocsin rohanok
33 8| De én ismérem őket,~én tudom, mit csinálnak,~én tudom,
34 8| tudom, mit csinálnak,~én tudom, merre laknak,~én tudom,
35 8| tudom, merre laknak,~én tudom, hogy mit esznek. ~Bujakór
36 9| kezem.~De ami elmúlt, azt tudom.~Sírtam, nevettem az uton.~
37 9| csúnya tömbbé. ~Csak azt tudom, hogy hat felé~kimentek
38 9| Nem félek a haláltól, mert tudom mi~Nem félek a haláltól,
39 9| Nem félek a haláltól, mert tudom mi.~Olyan, akár a többi
40 10| elrontott életét? ~Én nem tudom. De este, ha fázom~és céltalannak
41 10| lüktet.~lázas az idő. ~Nem is tudom, mi van velem.~Látom az
42 10| Szinte megzavarodom, hogy nem tudom összefogni őket, egy szóba,
43 10| költőt. ~Víziló ~- Csak azt tudom, hogy lenni, enni jó!~Leírni
44 11| lüktet.~lázas az idő. ~Nem is tudom, mi van velem.~Látom az
45 11| Szinte megzavarodom, hogy nem tudom összefogni őket, egy szóba,
46 11| költőt. ~Víziló ~- Csak azt tudom, hogy lenni, enni jó!~Leírni
47 12| az én kínomat. ~Lásd, én tudom, mi e bujócska,~ tudom
48 12| tudom, mi e bujócska,~ tudom mi itt e lakoma,~ó folyton-új
49 12| ablakba, Budapesten. ~Én nem tudom, mi történt vélem akkor,~
50 12| megköszöntem. ~Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem,~
51 12| nincsen mibe hinnem,~s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,~
52 13| Emilia~1 ~Én nem tudom, hogy mért, de mostan~egy
53 13| seb merő gyönyör. ~Én nem tudom, hogy mért, de csendbe~eszembe
54 13| vágy hó-mirtusát. ~Én nem tudom, hogy mért, de félek,~távolba
55 13| szivem még fiatal. ~Én nem tudom mért, s úgy örülnék,~lelkembe
56 13| hull a sírba le,~s ma sem tudom, hogy az az ifjú~én voltam-e? ~
57 13| vész el. ~Egy este, s nem tudom, való-e, álom?~de táncukat
58 13| eljövend,~egy lány, vagy nem tudom ki,~oly jó álmodni tétlenül,~
59 13| senkisem, hogy éltem,~csak én tudom, az átkozott,~s sírásom
60 13| újra a sötét lepel,~de most tudom már, kicsoda megy el,~s
61 13| Most elhiszem,~most már tudom, hogy meghalok. ~Apám, teremtőm,
62 14| Beh fáj a mellem,~ Tudom, ez ellen~Nincs semmi balzsam.~
63 14| göröngyös földhatáron -~S tudom, sötét sorsom reménytelen. ~
64 14| magamba rogyva ott. ~Én nem tudom, élek vagy képzelődöm? ~
|