Rész
1 1| füst, kiszáradt a torok,~a szél nehéz, bús álmokat hozott,~
2 1| és meg se moccanok.~S a szél lábbújjhegyen jő nézni erre,~
3 1| Láncom lecsüng, utamba kósza szél jő,~ a hab fehér tajtékot
4 1| a búcsúzás éjszakája!~A szél cibálja ablakunkat,~a hó
5 1| ily hideg halottnak? ~7 ~A szél a drótot tépte, rázta,~
6 1| már, menjünk le a pokolba,~szél zúg, pogány nótát imádkozom.~
7 1| a pusztaságba. ~A kósza szél sejtelmesen beszél,~
8 1| Mátyás választása~Mar a hideg szél és a fagy kemény,~nagy hópalástban
9 1| Nyugszik a kedvem napja már,~a szél busan dúdolva jár,~
10 1| lelkemet,~bús őszi táj, siró szél...~Gizella akkor lett beteg. ~
11 1| Szólt a halál zenéje,~szél rázta a fehér avart,~csörgő
12 1| szállt az erdőre,~mit a futó szél felkavart.~Egy ifju költő
13 2| Ma álmom elviszi az enyhe szél,~az ábrándos, ezüstös, halk
14 2| a zenés szüret,~a sár, a szél, a nyár bús nevetése,~a
15 2| konyhában daloltak a cselédek,~a szél valamit keresett sóhajtón. ~
16 2| és nem tudtam, hogy az a szél volt.~Ezüsthináros volt
17 2| ottan.~Csak hallgattam a szél zugását,~csak néztem a vékony
18 2| föld beleremegett. ~Egyszer szél és fehérség. Por. Kisértés.~
19 2| nézek, az erdőn keresztül~szél száll és kiszakad a köd,~
20 2| gyászoljuk őt és dobolunk,~a szél, az éj üvegdobunk.~És sírnak
21 2| nyár,~a hervatag asszony.~Szél a haraszton.~Kár érte, be
22 2| magát. ~Az utcák: ~Rajtunk a szél, a vak őrült kalandoz. ~
23 2| majd, ez a csodás ház,~s a szél bongó telefondróton hárfáz.~
24 3| megyünk, örök merészek.~A szél, a köd jajong,~hogy sír,
25 3| trottoir-roulant,~hullám a szélben, szél a fellegekben,~
26 4| topogva jár. ~Megzizzen a szél a szines ruhák közt,~
27 4| csájaláng~és kialudt. ~A szél ijesztve vihorászott,~fütyültek
28 4| künn az utcán fújni fog a szél.~Te sírva szólitod a Véghetetlent,~
29 4| rengő öbölbe zeng és sír a szél. ~Csak azt tudom, hogy búsak
30 7| élet~Az őszi utcán fúj a szél.~A fa az éjszakába fél. ~
31 7| éjszakába fél. ~Csak fúj a szél, fúj, egyre fúj.~Azt mondja,
32 8| száz év se kell,~sírunkon a szél énekel. ~Ki könnyet ont,~
33 9| ülnék szívesen,~mert fú a szél künn hívesen. ~Érezni a
34 9| vártak, félve, halkkal,~a szél alighogy néha fölsohajtott,~
35 9| a csönd szive,~megállt a szél.~Csak én, csak én,~virrasztalak,~
36 9| befejeztem,~az áprilisi szél borzolta lanyhán~a bokrokat,
37 9| ama tincsen,~zörgette a szél a kilincsem,~az ősz, a szél. ~
38 9| szél a kilincsem,~az ősz, a szél. ~Egy ember járt itt, csúnya
39 9| ligetbe járt velem,~s a szél lefújta hirtelen kalapját,~
40 12| kedvét töltse még,~a csönd, a szél, a fázó-zöldes ég,~fülébe
41 12| hogy utolértél. ~Ha fújt a szél, még át se cikázhatott~a
42 13| szétpattan egy-egy búborék. ~A szél fú s érzi méla lelkünk,~
43 13| tovább lapoz. ~Minden helyütt szél, szél, szelek zenéje,~lágy,
44 13| lapoz. ~Minden helyütt szél, szél, szelek zenéje,~lágy, altató,
45 13| magasba réved,~s a szende szél már szendergő vihar.~Üres
46 13| Hogy lássam, mint a kósza szél~a lányok aranyos, finom
47 13| s fejem fölött fütyül a szél... ~1911 ~ ~
48 13| is egy keveset.~Aztán egy szél a földre lökte,~holdfényben
49 13| hosszú, nagy szobába, mint a szél,~leült, vagy állt, vagy
50 13| megköszönöm. ~Fölöttem téli szél visit,~kriptánk felé~előrelépek
51 13| holdfény inog a háztetőkön,~szél dudorász az utcacsatornán,~
52 14| hulla.~Árnyak remegtek, szél fuvallt alább,~s meglengeté
53 14| volt, csak álom,~amit a szél tovább üzött,~s tövis fogadt
54 14| vagyok. Tél van. Köd és szél.~ És küzködöm a fergeteggel. ~
55 14| sírva nézem,~ Hogy búg a szél a kékes áron.~Egy lány nevét
56 14| Száz év se, és dalol a szél...~Száz év se, és dalol
57 14| Száz év se, és dalol a szél,~fütyöl a szél sirom felett.~
58 14| és dalol a szél,~fütyöl a szél sirom felett.~Testvéreim,
59 14| kérkedett,~száz év se és dalol a szél,~röhög a szél fejünk felett. ~
60 14| és dalol a szél,~röhög a szél fejünk felett. ~Mit is hagyok
61 14| gyereket,~száz év se és dalol a szél,~fütyöl a szél sirom felett. ~
62 14| és dalol a szél,~fütyöl a szél sirom felett. ~Egyhangu
|