Rész

 1    1|        Fogjátok is át a világot,~     nekem nincs semmim e tekén! ~Engem
 2    1|             minden élet,~     és célt nekem szótok jelöl. ~A vad röhejben
 3    1|        kétségbeesés vezérel. ~Ó, mert nekem nincsen Beatricém!~ ~
 4    1|     továbbhajítható darab fa,~s mégis nekem örök, sötét titok.~Vágynám
 5    1|             mit mondotok remegve majd nekem,~halvány körülállók, látván
 6    1|           gaznak,~mint mennyi áldásom nekem.~Nagy lelkem a jóságba gazdag,~
 7    1|            háborog. ~Fehérlő fátyolod nekem adod,~halkul a bús, süket
 8    1|               hiába int a pálya orma,~nekem ma már minden hiába,~jőjj,
 9    1|          sorsod: lemondás~s lemondani nekem oly fájdalmas-édes.~Ura
10    1|            árnyak beszélgetnek velem.~Nekem bukás, sötét kudarc az,~
11    2|              egy picinyke rés.~Ó, jaj nekem, oly fürgék a gonoszak,~
12    2|            gondolkozom felőle.~És int nekem az arckép és a múlt~és egy
13    2|            Intermezzo ~Most tetszenek nekem az üvegek,~mély délutánban
14    2|              tüzeknek.~Most tetszenek nekem a temetők,~az elborult szobák
15    2|               a természet mostohafia.~Nekem beszélni kell és sírni,
16    3|          ejtve ráncos homlokom.~Lassú nekem az élet - sokszorozd meg~          
17    3|             sohasem,~          mutass nekem most bölcsőt és koporsót,~          
18    4|          kötöm keserü tested.~Te légy nekem a diadalmi ének,~hogy dárda
19    7|               szomorú,~egy néma szája nekem egy néma harcdal,~sors és
20    8|           szelídek és a jók.~De görcs nekem, halál a jóság~és keserű
21    8|            morfiumnak,~adj ágyat most nekem és az éjféli búmnak,~akár
22    8|            nyújt egy jégvirágot,~     nekem, kinek már semmi sem maradt.~
23    8|    összekötött ördög.~Kényszerzubbony nekem a sorsom~     és benne esztelen
24    8|           csöndesen, szívem aludj,~jó nekem így, jó nekem úgy,~akárhogy. ~
25    8|               aludj,~jó nekem így, jó nekem úgy,~akárhogy. ~Így végezték
26    9|              megálltam, várok itten. ~Nekem a jóság, a jó szerelem vagy,~
27    9|             olyan szomorú vagy,~akkor nekem a szenvedés, a bú vagy.~
28    9|             az élet hősi-vaddá,~adott nekem aranyat, mirrhát, lázat,~
29    9|             mégis legyen igaz,~kérem, nekem igazságot hazudjon,~s valljon
30    9|            mintegy kérdezve: ezt adod nekem?~Ezt a nyilallást, ezt az
31    9|          valótól elűzve. ~Újra mesélt nekem ő.~          Mély sebbel
32   10|     szívdobogás. ~Találgatom, mit hoz nekem,~hiszek benne, ki hisz még,~
33   10|             ti,~kik még tartóztattok.~Nekem már elég volt,~lassan hazamennék.~ ~
34   11|     szívdobogás. ~Találgatom, mit hoz nekem,~hiszek benne, ki hisz még,~
35   11|             ti,~kik még tartóztattok.~Nekem már elég volt,~lassan hazamennék.~ ~
36   12|               békét?~Tudjátok-e, hogy nekem ő az egyetlen,~és nem fiatal
37   12|               egyetlen,~és nem fiatal nekem ő, nem is agg ő, -~csak
38   12|              élet, a kezdet s a vég. ~Nekem se fáj, hogy mindent, ami
39   12|              múlt s a bárgyú jövő is,~nekem magasabb kincset kell megónom.~
40   12|               Énekek éneke~Nem hagysz nekem eleget inni~     mannás
41   12|          lobogni, éhesen. ~Nem hagysz nekem sohasem inni~     áldott
42   12|            kéj,~csupa jaj,~Ilona. ~És nekem~szín is ez,~halovány~kék-lila,~
43   12|             már~aranykezükkel intenek nekem.~ ~
44   12|           bús-egyetleneggyel,~és légy nekem a bandzsal~önkívület, mely
45   12|              jöjjetek és súgjatok még~nekem valami kéteset. ~17. Vidék ~
46   12|              a bátor, büszke, az kell nekem, ő kell,~őt szeretem, ki
47   12|          férgeknek a testét.~Hős kell nekem, ő, ki~déli verőben nézi
48   12|            égi másban. ~Ablak,~mutasd nekem, hol az a boldogabb lak?~ ~
49   12|              zuhog. Családi~és idegen nekem e régi kép.~Arany-ősz konttyal
50   12| elbírhatatlanul-zavart világ.~Jobb is nekem nem nézni az egészbe,~beléfogózni
51   12|            dalát ővéle zengem,~Beh jó nekem, hogy nem kell élni,~csak
52   12|            inogjon eltűnt társatok,~s nekem, szegénynek, megbocsássatok. ~
53   12|              mi fáj és van, megértem.~Nekem jutalmat hát ki adhat?~Nem
54   13|               parázsa,~a csók tiétek,~nekem elég, ha őt imádva~árnyába
55   13|     napsugárban~könnyű lesz válni már nekem.~Meghajlok kesztyűsen előtte,~
56   13|              szét az ágyát,~s hozd el nekem a lázas éjszakán át,~leányrabló,
57   14|               szemem,~mert fájt látni nekem,~a sötétség után~milyen
58   14|         sorsod: lemondás,~s lemondani nekem oly fájdalmas-édes.~Ura
59   14|          téveteg.~És akkor mondta meg nekem:~ne sírjak, mert szeret,
60   14|           imám~elmondva néki,~mi vagy nekem te -~te égi! ~Ott elrebeghetem,~
61   14|            habot kakáltok.~Ti vagytok nekem a láz és a vakság,~ti cukraim
62   14|             és józan vitája ~- Oly jó nekem az abszint,~az arcom tőle