Rész

 501    2|           borozgató barátok jönnek össze,~és kártya járja, nevetnek dörögve,~
 502    2|                   a sín felé tárom karom.~És nézek a mozdonyra, póznadrótra,~
 503    2|              benned, mi az irodalmi.~Menj és panaszkodj, hogy az vitt
 504    2|              tégedet legjobban szeretett,~és kirabolva tiszta, kis koporsód,~
 505    2|                szemedet.~Mondd, árva vagy és most lettél legárvább -~
 506    2|              zeneverseny.~Most itt az ősz és én vagyok az ősz,~és régi
 507    2|                  ősz és én vagyok az ősz,~és régi bútól vemhes újra versem.~
 508    2|              félig élet,~a hervadt holdat és a sírt,~s a hűs napot, mely
 509    2|               egyet nézek, elfakul a fény~és ferdül a nap, mint a hold
 510    2|             kettőt nézek, hullik a levél,~és föltámad az, aki rég nem
 511    2|                erdőn keresztül~szél száll és kiszakad a köd,~és a világ
 512    2|                  száll és kiszakad a köd,~és a világ fázlódva összerezdül. ~
 513    2|                  ligetbe bolygok délután,~és úgy jövök meg, mint egy
 514    2|          könnyektől sötétül.~Fekete kalap és egy lomha bot,~az útakon
 515    2|                  fák az aszfaltra sírják,~és csengenek és zengenek~az
 516    2|            aszfaltra sírják,~és csengenek és zengenek~az utolsó neszek,
 517    2|             haldokló fák szörnyű kardala,~és tetszik a föld és mindenki,
 518    2|                kardala,~és tetszik a föld és mindenki, minden.~Most dalol
 519    2|                kezdődött a rékviem.~Poros és szürke volt az alkony,~a
 520    2|                  fénybe mentek hazatérők,~és béna vágyak mentek lomha
 521    2|                 este volt,~elbújt a hold,~és megfagyott a csöndtől a
 522    2|                    akár a félő gyermekek,~és sírdogáltak hajnalhasadásig,~
 523    2|                  mind könnyezett. ~A tó: ~És a víz a fáradt hajókon~olyan
 524    2|                  mint az ólom. ~A liget: ~És délután járt itt egy beteg
 525    2|             megfeszült, mint egy üvegfal,~és födve voltunk fénnyel, tiszta
 526    2|                 elbújunk a homályos égbe,~és összeszorulunk, mint a csigák,~
 527    2|            összeszorulunk, mint a csigák,~és alkonyórán, alvó ablakokban~
 528    2|                  ráz~vöröslő tűz-körökbe,~és aki megtér elhagyott szobánkba,~
 529    2|                  imádkozik, a férfi bámul~és jeleket les a jós éjszakábul,~
 530    2|                eső is skálázik egymagába,~és a diák fönn egyedül~egész
 531    2|                siratjuk őt,~gyászoljuk őt és dobolunk,~a szél, az éj
 532    2|                   szél, az éj üvegdobunk.~És sírnak rá az üvegek. ~Az
 533    2|             sírnak rá az üvegek. ~Az ég: ~És az eső is megered. ~A viharok: ~
 534    2|              haraszton.~Kár érte, be kár.~És rebben a sóhaj,~jaj, várjatok,
 535    2|                    jaj, várjatok, ne még.~És lombtakaróval~takarja tar
 536    2|                   Haha, haha,~hull a haja~és vézna arca hóka.~Fején vörös
 537    2|             éjszakát.~Minden csupa árnyék~és ő, a világszép~már festi
 538    2|                 holdfényt.~Jó éjt virágok és jó éjt világok,~lázas lányok,
 539    2|             leszek.~Jő valaki, ki csendes és beteg,~megnő a házunk majd,
 540    2|                   a meseházba a verőfény,~és fűtjük arcunk bíbor téa
 541    2|                   magamba:~Majd jő valaki és szeret talán,~künn sárga
 542    2|                  egy nő oldalán.~Tipegek, és ha félek hazamenni,~a kertjeinkben
 543    2|               árnyra árny oson,~hazavezet és megcsókolja számat,~gyógyítva
 544    2|                   csókol a mély folyosón.~És félti szájamat, mint egy
 545    2|                 szájamat, mint egy sebet,~és csendben eltol, ha csókot
 546    2|           csendben eltol, ha csókot adok,~és tiltva teszi ujját ajakára,~
 547    2|                árt a csók. ~Most itt vagy és vagy beteg-ápoló,~csókkal
 548    2|              Bukfencező csel, kínai kötés~és távoli és titkos és gonosz.~
 549    2|               csel, kínai kötés~és távoli és titkos és gonosz.~Egy kis
 550    2|                 kötés~és távoli és titkos és gonosz.~Egy kis manócska,
 551    2|                   Te vagy, ki oldva-kötsz és kötve oldasz,~te vagy a
 552    2|             pamutba tör.~Ki hal meg itten és miért e háló?~A tű az öl,
 553    2|                   halá a díj egy kacajér.~És csillogó tűk, csillogó szemek
 554    2|                  törölsz szegény hajamba,~és éjidőn micsoda riogat? ~
 555    2|               feketén,~Most sír vagyok én és halotti urna -~mondd, kit
 556    2|                fejemen most a mult cikáz,~és lelkem száll, a végtelenbe
 557    2|               éjszaka mi mély,~csupa láng és ború,~halálharag, lég-háború.~
 558    2|                  iszonyú. ~A férfi szól: ~És most megint elémbe jő -~
 559    2|                    régi minden,~hervadtan és halotti ingben~kopog-kopog
 560    2|                 Ezen a poklokszülte éjen.~És kék szemed fekete lesz.~
 561    2|                  Igen, ilyen volt: festék és hamis máz,~a szája egy kis
 562    2|              arcát,~mély tükrök mélyiben,~és az ezüstmámortól szertepattant~
 563    2|       ezüstmámortól szertepattant~a tükör és szivem.~Megfeketült a mellemen
 564    2|           mellemen a rózsa,~melyet adott,~és ráncos lett, mint egy vénasszony
 565    2|          vénasszony arca,~halott, halott.~És megvakult kezében~az ezüst
 566    2|                megvakult kezében~az ezüst és arany... ~A nő szól: ~Csitt-csitt,
 567    2|              azzal, ki mindnyájunk anyja,~és nem mint én, ki tőle idegen,~
 568    2|              nézve mereven.~Te szent vagy és dal és harmónia,~én a természet
 569    2|             mereven.~Te szent vagy és dal és harmónia,~én a természet
 570    2|           mostohafia.~Nekem beszélni kell és sírni, sírni,~de a te némaságod
 571    2|           némaságod szónokol. ~Virág vagy és patak vagy, déli nap vagy,~
 572    2|                    se rossz.~Te szép vagy és nő vagy, hevítő vagy~és
 573    2|                   és nő vagy, hevítő vagy~és hordozója százezer tavasznak.~
 574    2|              csillagunk meddő sugára ing,~és úgy folyik a fénye arcainkra,~
 575    2|                   már a gyilkoló októbert~és sejtelmétől is oly halovány.~
 576    2|              remények, megpörkölt rakéták~és cigarettavégek és szivek,~
 577    2|                 rakéták~és cigarettavégek és szivek,~fölöttük az árny,
 578    2|                   árny, a halál, az éjjel~és a hideg, a szomorú hideg.~
 579    2|                  A nő szól: ~Én odamegyek és megkérem őket,~hogy tégedet
 580    2|               tégedet nagyon szeressenek,~és értsék meg vívódó éneked.~
 581    2|               vívódó éneked.~Én odamegyek és megkérem őket,~pajkos kacajjal,
 582    2|              elmesélem,~hogy megriadjanak és tág szemekkel~bámuljanak
 583    2|                 régi bánatoktól,~oly édes és jó, mint a tiszta bor.~Ó,
 584    2|                   Ó, én tudom, ki vagy te és mi vagy te,~a te dalod rezgő
 585    2|                 kedved, templom a szived,~és hogyha szavad néha elijed,~
 586    2|                 elijed,~előtted szellemek és árnyak ingnak.~Én láttalak
 587    2|                árnyak ingnak.~Én láttalak és nagy vagy és hatalmas,~ha
 588    2|                  Én láttalak és nagy vagy és hatalmas,~ha néha álomlátón
 589    2|               átölelt sok lenge látomány,~és egy tekintetedre~halványan
 590    2|                egy tekintetedre~halványan és remegve~bús angyalok röpültek
 591    2|                   ősz, nehéz fájdalmaimra~és életemre komoly koszorúd. ~
 592    2|                   jött - érintve szádat -~és mély, mint a halál, a jaj
 593    2|                    öröm közt édes a halál~és szép a gyász, a félő suttogás,~
 594    2|                    amely remegve tétováz,~és azután szédült magasba száll.~
 595    2|           végtelenség bús hárfája lettem,~és összegyűlt minden jaj a
 596    2|                viszik-viszik e kis dalok,~és belezüllnek, meghalnak sóhajtón. ~
 597    3|             asztalára dobd oda,~          és hogyha aludt a sors ezer
 598    3|               csoda.~Vesztett csaták, vér és kudarc után~          más
 599    3|                   nem maradt, csak ez még és a semmi.~Ó érzitek-e, micsoda
 600    3|             hullni lefele,~          csók és halál, bús kezdet és búsabb
 601    3|                 csók és halál, bús kezdet és búsabb vég,~          színkeverés,
 602    3|                         színkeverés, tánc és örök csere.~Lélekzeni parázsló
 603    3|             parázsló oxigénben,~          és nézni, hogy minden hogy
 604    3|                 hogy folyik el,~          és érezni, fejünkön a sisakkal~          
 605    3|                  nevető.~Valami van:~öröm és iszony.~Valami van:~a földi
 606    3|                ezt érezem,~tapintja velőm~és látja kezem.~És hirdetem~
 607    3|            tapintja velőm~és látja kezem.~És hirdetem~búsan-vigan~és
 608    3|                   És hirdetem~búsan-vigan~és esküszöm:~Valami van.~ ~
 609    3|                 fölfohászkodom,~          és kérem az igét, a szót, a
 610    3|                  sokszorozd meg~          és adj a láznál lázabb lázakat.~
 611    3|                 mutass nekem most bölcsőt és koporsót,~          bűvös
 612    3|             illesd meg a sorsot~          és gombolyítsd le lassú életem.~ ~
 613    3|                                    Tenger és vihar~És néha vágtatunk,
 614    3|                           Tenger és vihar~És néha vágtatunk, mint őrült
 615    3|                  jajong,~hogy sír, jajong~és vasbordáival feszül meg
 616    3|                 fedélzet,~oda se könnynek és oda se semmi vérnek,~hajrá,
 617    3|                 szegény agyunk oly részeg~és rí a felleg is és sziszeg
 618    3|                  részeg~és rí a felleg is és sziszeg a kötélzet,~ordítoznak:
 619    3|            fütyörésznek,~zápor zuhog, kén és pokol zuhog,~s hajrá, hogy
 620    3|               asztaloknál vagyunk éhesek,~és ránk vicsorog a sötét sarokban~
 621    3|                                    Szemét és csillagok között~Ha emberek
 622    3|             reteszt.~A tiszta nők nyugodt és enyhe mellén~          oly
 623    3|             vagyunk, Előidézők,~          és korcsolyázunk kócos fellegen.~
 624    3|             korcsolyázunk kócos fellegen.~És minden úszik és csurog köröttünk,~          
 625    3|                 fellegen.~És minden úszik és csurog köröttünk,~          
 626    3|              nyúlnak puhán,~folyton-folyó és folyton-újuló lét,~          
 627    3|             fellegekben,~          szemét és csillagok közt a kezünk,~
 628    3|               életünkben~          alélva és őrjöngve evezünk -~csak
 629    3|                     csak evezünk a ködben és a szélben,~          mint
 630    3|                             mint tántorgó és ájult szívbajos,~ki kétes
 631    3|              illatos nő hozzánk költözött~és száll a dal:~Diadal!~Illatzavar,
 632    3|              táncol, hahotázik,~ő a miénk és öleljük rogyásig:~Diadal!~
 633    3|                   Nem egy a csók, de száz és százezer,~ő most szeret
 634    3|                   százezer,~ő most szeret és ő most követel:~Diadal~Csóktól,
 635    3|                aranytól részegek vagyunk,~és ordítunk és összeroskadunk:~
 636    3|             részegek vagyunk,~és ordítunk és összeroskadunk:~Diadal!~ ~
 637    3|           költőkhöz~Ez itt az élet, hámor és kohó -~          világ költői,
 638    3|                  a véletlen, mint a nyúl,~és kavarognak a szinek veszetten,~          
 639    3|               tánca,~          borzongató és édes iszonyat,~költőszivünk
 640    3|            gömbölyíti ki testté az álmot.~És hogyha eljő a nagy Gyertyaoltó,~
 641    3|              utánunk,~zsivány! - sziszegi és megyünk tovább,~s mint a
 642    3|                  álma csöndbe hull reája,~és játszani kezd elhagyott
 643    3|                   magicá-ja.~Látunk mezőt és virgonc, pici bárányt,~          
 644    3|               karácsonyt, kávés reggelit,~és az anyánkat is, kisírt szemekkel,~          
 645    3|               kisírt szemekkel,~          és a szemünk könnyekkel megtelik. ~
 646    3|             szemünk könnyekkel megtelik. ~És reszketünk, ha elfújjuk
 647    3|            elfújjuk a gyertyát,~          és a sötétség járkál körülünk,~
 648    3|                fölreszket egy csodás dal,~és akinek egy pásztor volt
 649    4|             bánatot egy éjjel elveszítem,~és véle együtt életem s a szívem,~
 650    4|                  s a szívem,~a szívem is, és megvigasztalódom. ~S csodálkozom
 651    4|               feszítem~vérezve, átkozódva és vívódón. ~De nézem a sírókat
 652    4|              vívódón. ~De nézem a sírókat és a könnyük,~és gyászolom
 653    4|                   a sírókat és a könnyük,~és gyászolom elvesztett bánatom,~
 654    4|           elvesztett bánatom,~ezt a nehéz és babonás kösöntyűt.~ ~
 655    4|                oly érett, mint a méz már,~és bölcs és mély és terhes
 656    4|                  mint a méz már,~és bölcs és mély és terhes száz titokkal,~
 657    4|                 méz már,~és bölcs és mély és terhes száz titokkal,~és
 658    4|                  és terhes száz titokkal,~és minden kincseket magába
 659    4|                  kincseket magába foglal,~és hallgat és vár, sehova se
 660    4|                 magába foglal,~és hallgat és vár, sehova se néz már.~
 661    4|                 édesítő.~Én csak röpültem és ezt szüreteltem~kalászos
 662    4|                szüreteltem~kalászos rónán és szőlős hegyekben,~ezt szüreteltem,
 663    4|                    mert én csak röpültem,~és életem nehéz mézzé köpültem,~
 664    4|             ágyamra ül fásultan a magány,~és rámtekint és nézdeli magát,~
 665    4|           fásultan a magány,~és rámtekint és nézdeli magát,~és fésüli
 666    4|               rámtekint és nézdeli magát,~és fésüli hosszú, hosszú haját. ~
 667    4|                hölgy. A szeme oly szelíd,~és bontja, oldja tornyos fürtjeit,~
 668    4|                   oldja tornyos fürtjeit,~és oldja, bontja - percre perc
 669    4|             bontja - percre perc enyész -~és újra kezdi mindig. Sose
 670    4|                 kezdi mindig. Sose kész. ~És oldja álmom, bontja gondomat,~
 671    4|          Ragyogjon az éj gyémánt-derütől,~és bámuló, üres üveg-szemével~          
 672    4|              fáradt a szám, kezem, fülem,~és egyre lázad, égre hördül~          
 673    4|                 keserű szám is elfehérül,~és vér hörög a trombitán.~ ~
 674    4|                beszéltek.~Az ember szent. És mi marad belőle?~Ha elmegy
 675    4|                 egykor lassan távozót én,~és láttam aztán, ami itt maradt.~
 676    4|            melyből ivott, az üvegpoharat.~És láttam nyakkendőjét, lógva,
 677    4|                ajtaján, egy laza spárgán.~És biztatóan csüngött a kalapja~
 678    4|                 kedvvel a fogasra csapva.~És várta őt pár cigaretta is,~
 679    4|              ezüsttárcában ott felejtett.~És várták őt aggódó, gyönge
 680    4|                    amely a csodákba hisz.~És jöttek őszök, jöttek tavaszok,~
 681    4|                   őszök, jöttek tavaszok,~és elmaradt a kedves társaságból,~
 682    4|               társaságból,~mint egy bohém és vidámszivű vándor,~aki csak
 683    4|                 kedvvel, gyakorta ejtett,~és lehelete a bitang ruhán.~ ~
 684    4|                                   Órák~...És egyre csak kopognak és dobognak,~
 685    4|                    És egyre csak kopognak és dobognak,~ottan zokognak
 686    4|                 zokognak a szivünk alatt,~és a szivünk velük ver hallgatag,~
 687    4|              szivünk velük ver hallgatag,~és halk zenéje az övékbe olvad. ~
 688    4|                   bánatoknak,~hogy a tánc és a lánc mind elszakad.~Űzött
 689    4|                csap,~de ők kopognak egyre és nyugodtak. ~Éjfél-időn szavukra
 690    4|                mered félénk tekintetünk. ~És megsiratjuk, ami messze
 691    4|                  holt húgunk kacagása ma?~És hol vagyunk mi? Ó jaj, jaj
 692    4|                   velük - ha jő a holnap,~és a szivek lassan megállanak,~
 693    4|                   szivünk alatt,~zokognak és gyászindulót dobolnak...~ ~
 694    4|             szemetekbe néma borzalom van,~és arcotok is oly fakó, beteg,~
 695    4|           álomszózatuk,~mert immár köztem és közöttetek,~aludni tért,
 696    4|                        Párbeszéd magammal~És sokszor megfogom a kezedet,~
 697    4|                    akárcsak egy idegenét,~és sokszor a szemedbe meredek,~
 698    4|               sokszor a szemedbe meredek,~és a szemed egy kút, hideg,
 699    4|             szemed egy kút, hideg, setét.~És mély. ~És sokszor látlak
 700    4|                   hideg, setét.~És mély. ~És sokszor látlak ágyadon,~
 701    4|                   alszol, én nem alszom. ~És sokszor átölellek csöndesen,~
 702    4|              szívdobbanásaid búsan lesem,~és míg a tündérek körüldalolnak,~
 703    4|                 játékaid, poros emlékeid,~és kérdelek, nem integetsz
 704    4|                percektől, mik zúgva jőnek~és elrabolják sűrű hajadat,~
 705    4|                  elrabolják sűrű hajadat,~és gőgösen előrehajtanak? ~
 706    4|                   hűvös szemfedő takar el~és jól tudom, ez az a fej,~
 707    4|            amelyre rájő a halotti sipka. ~És mégis itt vagy. Most szólok
 708    4|               szólok veled,~fogom kezedet és olyan meleg.~Mondd, hogy
 709    4|                   ravatal vak szőnyegére,~és csak heversz, szomorú-halovány,~
 710    4|             büszke hős,~karunk oly gyenge és mégis erős,~égő szemünkbe
 711    4|                élnek, mint vad csillagok,~és néha hallanak csak hírt
 712    4|               hallanak csak hírt felőlem,~és a szemük rám, lopva, eltünőben~
 713    4|            idegenek ők, s úgy élnek itten~és azt mondják: fáj, azt mondják:
 714    4|                  egy az, ami nékem minden~és puszta szó. ~És hogyha késeket
 715    4|              nékem minden~és puszta szó. ~És hogyha késeket döfnek szivembe,~
 716    4|                  szivembe,~nem vérzenek. ~És ők nevetnek hangos hahotával,~
 717    4|                   hahotával,~ha vérezek. ~És ők alusznak, ha az éjbe
 718    4|                éjbe bolygok~kínok alatt. ~És hogyha alszom majdan síri
 719    4|                 ájulva mond,~olyan hideg,~és idegen az arcukon a gond~
 720    4|                 idegen ruhájukon a gomb. ~És néha teljes fényben látom
 721    4|               látom őket,~mind, a sírókat és a nevetőket,~s megdöbbenek -
 722    4|      lassan-lassan megsímítják az álluk. ~És ezen~gyakran~hosszan~könnyezem.~
 723    4|                gyakran~hosszan~könnyezem.~És sírok,~hogy magukba járnak,~
 724    4|               mennyi élet,~mint a szobrok és a képek,~merevek.~Forró
 725    4|               melltűt,~szemüket.~Báljukat és lenge táncuk,~homlokukon
 726    4|              zavarban észrevettem árnyam.~És egyszerre féltem a zavart
 727    4|                féltem a zavart gomolyban,~és egyszerre furcsán ferdült
 728    4|                  pálmaligetemtől, ahol bú és hír nő.~S messze már mint
 729    4|                    csak repülni, szállni,~és éreztem, éj van, aminő sosem
 730    4|                   lámpa lángja, nem hold,~és bolyongtam, mint egy bujdosó
 731    4|              szemére könnyek permeteznek,~és csak nézni tud már s bámul-bámul
 732    4|                 kócos kis koboldok, sírók és mosolygók -~festett ajku,
 733    4|                   volt fejükön a fátyol -~és keresztet írtak rám s a
 734    4|               Emlék, minden emlék. Kedves és kegyetlen,~mint a bús pokoltűz,
 735    4|                   rám hajolva: hol vagy? ~És oly könnyű voltam, lengő,
 736    4|                                   Koporsó és bölcső közt~Anyám, ha egyszer
 737    4|                 egyszer végre visszatérek~és ott maradok mindörökre nálad.~
 738    4|          megcsókolom az áldott, ősi fákat~és fáradottan, könnyesen remegve~
 739    4|                szólni nem tudó öreg baba,~és a szivemből ajakamra reszket~
 740    4|           mosolyogva, szomorún,~s koporsó és bölcső közt tétovázva~fonod
 741    4|              véres pipacs zizeg nyomomba,~és szertartásosan lehajlok~
 742    4|                   helyett felkél a hold. ~És messze Óperencián túl~egyszerre
 743    4|              felétek,~én örök újra bújtó,~és kormos lámpagyújtó.~Fölgyújtom
 744    4|                    s rám hull a sűrü köd,~és tűzbotommal görbe utcasarkon~
 745    4|                padló életemnek szaharája,~és egy pohár víz a nagy óceán.~ ~
 746    4|               hogy mindegy nékem, völgyek és hegyek,~és minden mindegy
 747    4|                 nékem, völgyek és hegyek,~és minden mindegy a vágy utasának,~
 748    4|                  mindegy a vágy utasának,~és mindegy már, akárhová megyek.~
 749    4|                 megvertél, hogyha sírtam,~és mostohám, hisztérikus cseléd,~
 750    4|                 ma is hazudsz még színnel és virággal,~hogy szép az élet,
 751    4|               alföldi kislányok vasárnap,~és ezrivel virágzik a pipacs,~
 752    4|              Alföld, hogy szüret az élet,~és lázad bennem lázadást kavar,~
 753    4|                részeg magyar,~hogy vérrel és pipacs-piros haraggal~kacagva
 754    4|                   élet, a harag, a vadság~és szép a fény, és szép és
 755    4|                  a vadság~és szép a fény, és szép és szép a vér.~Azt
 756    4|                   és szép a fény, és szép és szép a vér.~Azt gondolom
 757    4|          levél-rongy, kúsza bógáncs,~ment és siratta a bús fuvalom. ~
 758    4|                    egy idegen jött, fázva és setéten,~cselédlámpással
 759    4|         cselédlámpással reszkető kezében,~és nesztelen egy üres székre
 760    4|                laknak. Egy zöld lámpa ég.~És jól belátni innen a szobámbul.~
 761    4|              szobámbul.~Csend, béke. Kávé és lámpás idill.~Egy kisgyerek
 762    4|             arcomba bámul,~mit nézek oda? És a csend kiszáll,~és ott
 763    4|                  oda? És a csend kiszáll,~és ott lebeg riadt tekintetem,~
 764    4|                  arca egy kicsike felleg,~és hirtelen mind-mind felállanak,~
 765    4|              felkavarja halk nyugalmukat,~és sejtelem zúg, kihül a szoba,~
 766    4|                árnyékára bámul,~          és a lelkében százezer halál. ~
 767    4|              kacagnak a szüzek,~          és fojtó illatokban~          
 768    4|                  fekete s bibor~          és a taposókádban~          
 769    4|                             az ember vért és erjedt bort tipor. ~Nézd:
 770    4|               fázva, félszegen,~          és meghalnak szüretkor,~          
 771    4|                 fájdalmad mézét~          és a levegő gyógyító tejét. ~
 772    4|              gyógyító tejét. ~Nézd: mind, és telj be aztán bús malaszttal,~          
 773    4|               mikor egymásba mar~az ember és az éjszaka.~ ~
 774    4|           szívemet kezébe vette,~csókolta és nevetve hítt.~Labdázott
 775    4|                   Aztán belétemette arcát~és letörölte könnyeit. ~Mondtam
 776    4|                 lassan dalolva ballagott.~És sírt. És sírtam én is, én
 777    4|               dalolva ballagott.~És sírt. És sírtam én is, én is,~és
 778    4|                   És sírtam én is, én is,~és sírtak fönn a csillagok.~ ~
 779    4|                feszes, kemény vigyázz-ban és meredten. ~De most virágzik
 780    4|                   mindent viola füst föd,~és csókolják az életet, nyarat. ~
 781    4|         ballerínán aranyak, ezüstök,~     és a gavallér vár, sóhajtva
 782    4|            szederjes, vézna ujjuk sárga, ~és szörnyű arcuk nézi a napot.~ ~
 783    4|               napra tartjuk sárga arcunk.~És félrebillent lógó fejjel~
 784    4|               Sovány kóró zörög a szélben~és int a búcsuzó ökörnyál. ~
 785    4|           kisértet,~húsz éves kávénénikék és~huszonkét éves agglegények. ~
 786    4|                   Fekete álarcot kötöttem~és lenge lábon, észrevétlen~
 787    4|              álmos csillag se reszketett,~és sebbel-lobbal~és síppal,
 788    4|              reszketett,~és sebbel-lobbal~és síppal, dobbal~kísértek
 789    4|                 százezer ugrifüles manó -~és dínom-dánom -~farsangi álom~
 790    4|             sárgás hajuk arcukba csapzott~és lila volt beteg szemük. ~
 791    4|                  Tovább! Szálltam tovább,~és csattogtattam bősz rohamban~
 792    4|                  fagyos, friss levegőben,~és ordas farkas ordított.~És
 793    4|                 és ordas farkas ordított.~És ködbe veszve~lenn messze-messze~
 794    4|                   brokát,~mezítlen mellek és bokák,~s e lány-pokolba~
 795    4|             kezdtem esztelen.~Csiklandtak és ízekre téptek,~kacagtak
 796    4|                   ízekre téptek,~kacagtak és fájt a fejem.~S a nászra,
 797    4|               nászra, nászra jött a gyász~és elfagyott a kacagás,~és
 798    4|                   és elfagyott a kacagás,~és a legtáncosabb leányka~meghalt
 799    4|                  jött. Sírt a menyasszony~és kacagott a vőlegény.~Királypalást
 800    4|             Királypalást lengett a vállán~és csörgősipka volt fején.~
 801    4|           vihorásztak. ~Tovább, tovább! - És mentem újra~a hóba, ködbe,
 802    4|                  hóba, ködbe, éjbe fúlva,~és egy hatalmas, dús terem~
 803    4|               angolna, kappan,~fekete bor és szőke pezsgő,~bűnös szüzek
 804    4|                szőke pezsgő,~bűnös szüzek és sok tüzes nő.~Hogy merre
 805    4|               volt a véres szemü Bacchus,~és több méltóságos alak~verejtékezve
 806    4|              méltóságos alak~verejtékezve és zokogva~a roskadt asztalok
 807    4|                 véget ért a vad tivornya,~és vágtattam, tovább, tovább
 808    4|            vágtattam, tovább, tovább még,~és szenny tapadt a korcsmafalhoz,~
 809    4|                   abrosz,~csupa hamu volt és okádék. ~És láttam újat,
 810    4|               csupa hamu volt és okádék. ~És láttam újat, újra láttam,~
 811    4|               jártam sötét diákszobákban,~és jajjal és nehéz sóhajjal
 812    4|                  diákszobákban,~és jajjal és nehéz sóhajjal volt teli,~
 813    4|                 nehéz sóhajjal volt teli,~és körülvették a halál nyögései.~
 814    4|               köröttem.~A beteg arcán jég és kendő.~Holnapra őt is sírba
 815    4|             tiport rózsák közt andalogtam~és hajtűket szedtem föl ottan.~
 816    4|                felettem,~sírtam, temettem és feledtem,~és szédelegve~
 817    4|             sírtam, temettem és feledtem,~és szédelegve~járkáltam egyre,~
 818    4|           csendben, a farsangi csendben -~és én egy gázlámpát öleltem.~ ~
 819    4|              esték?~Könnyé olvadt a tréfa és a festék,~          a villamosláng
 820    4|                  beszélnek,~lengésük édes és rejtelmes élet...~          
 821    4|                   sötét volt minden ablak~és hallgatott a hegedű.~Azon
 822    4|                volt, keserű,~maró, fagyos és keserű.~Isten-kivánó vágy
 823    4|                 vágy üzött,~szemembe füst és köd csapott,~s alig szórták
 824    4|                  cikázott a kék csájaláng~és kialudt. ~A szél ijesztve
 825    4|                Kék ajkam bús imára nyílt,~és surranó árnyak között~imádtam
 826    4|                  oly kopott, olyan balog.~És fekete. ~Piros papír-ördög
 827    4|                  hűlt vér volt, csupa jaj~és förtelem. ~Az ördög rámöltötte
 828    4|              Fáztam. Azt hittem, álmodom.~És eltemettem önmagam~egy fekete,
 829    4|                         Kis Mariska~Vidám és rettenetes középkori ballada.~
 830    4|                   kis Maris táncolt sokat~és nevetett és hahotázott~vigyázzatok
 831    4|                 táncolt sokat~és nevetett és hahotázott~vigyázzatok jól,
 832    4|         Pünkösdkor már azt mondta: ó jaj,~és vékonyan járt, mint a sóhaj -~
 833    4|                mint a becukrozott halál. ~És egy éjjel kérdezte aztán:~
 834    4|                   híres szemem hova múlt?~És gyertyát gyújtott s nézte-nézte~
 835    4|           gyertyát gyújtott s nézte-nézte~és nem látta a gyertyafénybe -~
 836    4|                  tükre, tükre megvakult. ~És egy éjjel kérdezte ismét:~
 837    4|                    csunya rózsa -~ó jaj -~és fájdalom és borzalom. ~És
 838    4|               rózsa -~ó jaj -~és fájdalom és borzalom. ~És egy éjjel
 839    4|                 és fájdalom és borzalom. ~És egy éjjel kereste búsan~
 840    4|                  dörgött a padlón~ó jaj -~és széttörött és leesett. ~
 841    4|              padlón~ó jaj -~és széttörött és leesett. ~És leesett a keze,
 842    4|                   széttörött és leesett. ~És leesett a keze, lába,~és
 843    4|                  És leesett a keze, lába,~és leesett a karja is,~és máglyán,
 844    4|                    és leesett a karja is,~és máglyán, lángoló sebekkel,~
 845    4|                   az orvosságos-palackér,~és viszolyogva, fanyalogva~
 846    4|           fanyarul fog egy ezüst kanalat,~és a kesernyés-édes, hűs nedűvel~
 847    4|                  délelőtt~éppígy kerülget és szédít a bánat.~Éppígy fogom
 848    4|                   bámulj barna kedvesemre~és vakulj meg szemsugárán. ~
 849    4|                 szemsugárán. ~Napsugár ő. És te alkony.~Alvó arany árva
 850    4|                 Állj meg. Csendbe, lengve~és szegezd a végtelenbe~szende
 851    4|            Vállamon szerelmem régi terhe,~és száraz, szikkadt szemembe
 852    4|                  mint legkisebb cseléded,~és esőbe zörgök ablakodnál,~
 853    4|                  esőbe zörgök ablakodnál,~és futok, ha a kezed kinyújtod,~
 854    4|                örökké gyászoló családdal.~És alázatosan mit se kérek,~
 855    4|           görnyeszt kincsem tiszta titka,~és nyakamba búsan ringatózik~
 856    4|                   fakó tarisznya.~Súrolok és térdelek a padlón,~hogyha
 857    4|                 szemem lehúnyom,~koplalok és verdesem a mellem~a tövises
 858    4|                végzetek piros pecsétje ez~és értelmetlen disszonancia,~
 859    4|            disszonancia,~mely csak beszél és szótlanul eszik,~és nem
 860    4|                beszél és szótlanul eszik,~és nem lehet senkit csókolnia.~
 861    4|                  ölel,~csak dolgozom vele és áldozok,~mit érek én, mit
 862    4|                 Hogy ott, ahol fény sincs és dal se, senki,~valami koldus-bús
 863    4|                  fejét az éjbe betemesse,~és elhitesse, hogy még most
 864    4|               szoba kigyúlt a mosolyától,~és látta Őt, ki rá se nézett -
 865    4|             gondolatba megölelte vágyva, ~és erre ő is áment mondott
 866    4|                  ma csokrot,~piros, fehér és sárga rózsát,~haldoklik
 867    4|             gallyon a jóság,~piros, fehér és sárga rózsák. ~Pufók, vigyorgó
 868    4|              Haragvó rózsákkal verekszem,~és vérrel áztat száz hazugság,~
 869    4|               alattomos, gonosz cicuskák,~és vérrel áztat száz hazugság. ~
 870    4|              hazugság. ~Csurog a holdfény és a vérem,~a földre vág egy
 871    4|             csokrot, éji kertész,~vérezve és vakon tusakszom,~sebes mellem
 872    4|                 kamélia az arcom.~Vérezve és vakon tusakszom. ~Temetkezik
 873    4|              ajtódba botlom,~vakon, bénán és haloványon,~véres virágokkal
 874    4|                véres virágokkal borítlak,~és a te rózsalelked áldom~vakon,
 875    4|            rózsalelked áldom~vakon, bénán és haloványon...~ ~
 876    4|           Arany-alapra festeném arannyal,~és olyan lenne, mint egy cukros
 877    4|                cukros angyal,~aranyruhájú és aranyszemű.~És búsan búgna
 878    4|                aranyruhájú és aranyszemű.~És búsan búgna édes-lanyha
 879    4|         édes-lanyha teste,~mint egy nemes és ódon hegedű.~Lefesteném
 880    4|                gyönge mellét,~két illatos és langyos vánkosom.~És olyan
 881    4|              illatos és langyos vánkosom.~És olyan lenne fáradt ajaka,~
 882    4|                 szirupédes, barna malaga,~és karja, mint egy kóbor villanás,~
 883    4|                  mint egy kóbor villanás,~és dereka, mint egy meleg kalács,~
 884    4|                    mint egy meleg kalács,~és hangja álmos, bágyadt rezdülettel,~
 885    4|             rezdülettel,~mint enyhe fürdő és mint a meleg tej.~S lefesteném
 886    4|                   azt mondaná: szeptember és vasárnap.~Azt mondaná: én,
 887    4|                 én, s én azt mondanám: ő,~és szüntelenül csak ezt mondanám
 888    4|         szüntelenül csak ezt mondanám én,~és fiatal, szemérmes szerzetes,~
 889    4|               udvar, pesti fák.~          És egyet inteni. ~Vagy itt
 890    4|                        A szoba még setét.~És szomorú és színtelen.~          
 891    4|               szoba még setét.~És szomorú és színtelen.~          Bejönne
 892    4|                         Bejönne a cseléd.~És le se hunyni a szemem.~          
 893    4|                            A cigarettához~és a szalonkabáthoz te vagy
 894    4|                   most már sohase álmos -~és hallgatom a szíved zajait.~
 895    4|                hogy minden rózsa festett,~és nem igazat tesz, aki örül,~
 896    4|                 diadalmi ének,~hogy dárda és csók a sziven talált.~Akarlak,
 897    4|                jeleket les,~a lehetetlent és halált szeretné,~s szemem,
 898    4|                középkori szenté,~ki őrült és az Istenbe szerelmes.~ ~
 899    4|               fáradt, graciőz,~kis fákkal és kis bárányfellegekkel~és
 900    4|                  és kis bárányfellegekkel~és végtelen és bús, akár a
 901    4|             bárányfellegekkel~és végtelen és bús, akár a tenger,~és megkuszálja
 902    4|           végtelen és bús, akár a tenger,~és megkuszálja hullámos hajad,~
 903    4|             ijedve kérded: micsoda zenél?~És este búgni, bőgni fog a
 904    4|                 búgni, bőgni fog a kályha~és künn az utcán fújni fog
 905    4|        Véghetetlent,~s felelni fog a föld és a göröngy.~Megütsz egy billentyűt
 906    4|             billentyűt s a hangja elzeng,~és összetörsz, mint gyönge-gyönge
 907    4|                 mély,~s rengő öbölbe zeng és sír a szél. ~Csak azt tudom,
 908    4|                tudom, hogy búsak az utak,~és mély az élet, mélyek a kutak.~ ~
 909    4|                első fürdetőjén,~          és mint a teknőn a halott. ~
 910    5|                    s én integettem őneki,~és átölelt mint unokáját,~s
 911    5|            esőztek könnyei. ~Piros tanyák és messze tornyok~intettek
 912    5|                    bojtorján, nyár-, akác és somfa,~csupa szegény magyar
 913    5|                  hangja távoli s merengő,~és lelke, lelke, mint az erdő,~
 914    5|               kincse, kincse húzta porba,~és az arany hozzája dőlt,~övéi
 915    5|            Táncolt, kiáltozott, ujjongott~és nóta kelt az ajakán,~s én
 916    5|                 zokogva vén kezére estem,~és azt mondtam: öregapám.~
 917    6|                   hangolok. ~Ez a jutalom és a bér~Anglia vére, sárga
 918    6|               havas idillt,~besurrant ide és oda,~akkor történt meg a
 919    6|                  kalap,~úgy hogy a száraz és poros~elpetyhüdt város oroszos.~
 920    6|                 nézel, tiszta hó,~nyugodt és fényes takaró.~Rózsálló
 921    6|          kabátunkon gyémántkereszt,~száll és csengettyüz lebegőn~az éles
 922    6|             fehérség. Édes rokokó.~Kegyes és fínom, néha mókás,~a kocsis
 923    6|                   önti a cukrot csuporral~és minden édes és fehér,~ameddig
 924    6|                  csuporral~és minden édes és fehér,~ameddig csak a szem
 925    7|                   bolyongok, hazavágyván,~és sírva vágyom vissza, ami
 926    7|          bogarásznék a Gellérthegy alján,~és új boron, mikor habos rámpás -~
 927    7|               esti ködben,~álmodni mélyen és álmodni resten,~s télen
 928    7|                  ő lakott rég,~s alázatos és magamba szálló~lélekkel
 929    7|                 rája,~hogy mit mond papos és szigoru szája,~lobogó nyakkendővel
 930    7|                szája,~lobogó nyakkendővel és kalandos~fürtökkel, én,
 931    7|             szedve A' hazá-t, az Aether-t~és írtam volna Daphnis-ról,
 932    7|                   viselt még,~ráncos kezű és prédikáló bölcs volt,~szobája,
 933    7|                 égettbor s gyümölcs volt.~és dícsérvén a Poézis hatalmát,~
 934    7|                    Dinnyék szaga szálldos~és émelyeg álmos~lázzal. ~Vad
 935    7|                 lépés, elfogy az aszfalt,~és a mező~terít a földre gazdag
 936    7|                    s halkan regél~az avar és a sárguló lomb. ~Azt mondja,
 937    7|                  örök-igaz,~mint a hegyek és mint az árnyak. ~A rózsa
 938    7|                     de egy marad:~az élet és a szomorúság. ~Én már kacagtam
 939    7|               fejedelmi őszben. ~Sok nyár és sok lány nevetett rám.~Lassan
 940    7|                 szívem semmire se vágyik,~és ríkatom~az őszi bánat furulyáit.~ ~
 941    7|                    hol porba vert a gyász és a gyalázat~egy nyári éjen
 942    7|                  szabad feledni -~tisztán és fényesen a sírba fekszem.~ ~
 943    7|                   viharba járó, tintakék,~és neked viszek koszorút,~te
 944    7|                   gyászod lila vánkosán, ~és én is a tavasz vagyok,~fiatal,
 945    7|                küzdeni, bús kezdeni,~időt és lelket veszteni. ~A lelkem
 946    7|                   ravatal, ~s bár gerjedő és bár merő~súlyos-bús, mint
 947    7|          súlyos-bús, mint te, szent erő, ~és hallgatag és tiszta-új,~
 948    7|                  szent erő, ~és hallgatag és tiszta-új,~a kincse roppant
 949    7|                hold az Ezeregyéjben,~     és kérdezte: emlékszel-e még? ~
 950    7|            lehunytam,~s borzongott idegem és a múltam,~     mint holdfényben
 951    7|            üvegablakon, diákszobákon~     és fölöttem ugyanaz a hold. ~
 952    7|                  szemekkel~     néztem őt és nem láttam meg őt.~De szelíden
 953    7|                 őt.~De szelíden rámhajolt és átfont,~altatódalt hintett,
 954    7|                hintett, éji mákonyt,~     és derengett szemeim előtt. ~
 955    7|               tárt kezekkel, álmaim fokán~és imádnám - ó Kelet regéje -~     
 956    7|                 ahogy minden elment,~     és megtépem sírva köntösöm.~ ~
 957    7|                 hogy egyszerű,~csöndeskés és sivár.~Azt mondják: ez nem
 958    7|                  iszonytató csodás,~vörös és fekete~utolsó felvonás.~
 959    7|        zárdaszűznek,~hogy engem láss csak és magad. ~És megvakítnám a
 960    7|                engem láss csak és magad. ~És megvakítnám a szemed,~     
 961    7|                   cifra lámpákhoz lebeg. ~És hátrakötném a karod,~     
 962    7|                 csendesen magadba fordulj~és úgy feküdj, mint egy halott. ~
 963    7|              altató arám,~csak rám lehell és az enyém, mi drága,~enyém
 964    7|                    enyém lesz Kína, Tibet és Japán. ~Lihegve néztem ódon
 965    7|              vézna arcunk tőle gömbölyül,~és éltető rózsás lehelletére~
 966    7|                rózsás lehelletére~az élet és a halál leng körül. ~Fejfájasztó
 967    7|               fejünk a semmiségbe törpül,~és óriási lesz pici kezünk. ~
 968    7|                   Hogy integetnek, hívnak és üzennek,~ha bánatoktól bong
 969    7|             éjjeliszekrényünkön alusznak,~és hallgatásuk is zokog, zenél. ~
 970    7|              gyilkosok mind,~olyan kicsik és mégis oly nagyok.~Oly mozdulatlanok.
 971    7|                   ragyog. ~Mind szeretem. És ők is mind szeretnek.~Komor
 972    7|                 el a titkuk,~mint átkomat és örök bánatom.~ ~
 973    7|                  Egész nap öltem, győztem és raboltam,~csak éjfél után
 974    7|                 se tartom,~a szájam áldás és tenyér a markom,~könny.~
 975    7|                    A mesék arany kastélya~és a cukros, piros téa~merre
 976    7|                  s a gáznál~tébolyogj még és vigyázzál,~meg ne hűlj. ~
 977    7|                  vigyázzál,~meg ne hűlj. ~És ha könnyű és ha lomb hull,~
 978    7|                meg ne hűlj. ~És ha könnyű és ha lomb hull,~régi bútól,
 979    7|              inkább a földre arccal esni,~és elfeledni mindent, csendben
 980    7|                Reggelre minden ferde lesz~és széttörik ezer darabbá.~
 981    7|         összerakná? ~Csak köd kisért most és halál,~a kávéház égboltja
 982    7|               bitang magánya,~de nézz reá és gazdagodj,~az éj s a szív
 983    7|            megbújtam nála a dívánsarokba,~és ámbratestét néztem szívdobogva.~
 984    7|                  tájak!~Eltűntek egyszer! és most újra fájnak!~Ó lány,
 985    7|                   húgaid, repedt tükörrel~és koszorúkkal fekszel mély
 986    7|                 akár egy cella, oly szűzi és árva. ~A hajsütővas égett
 987    7|                fojtón~szállott köröttünk, és ruhája folyton~száradt a
 988    7|                   egy elhagyott padon ül, és mögötte~egy élet rémlik
 989    7|                  remegett a lelkünk,~múlt és jövő, akik egymásra leltünk,~
 990    7|            átrepülte. ~Mert táncosnő volt és Krakkóba táncolt,~s fehér
 991    7|                 semmi új, nincs semmi jó.~És nem igaz, hogy lenni jó. ~
 992    7|                 Nem jó feküdni gondtalan,~és átkozott, ki gondba van. ~
 993    7|                mint egykoron. ~Lakástalan és egyedül~bolyongani, kivert
 994    7|                  Csak fázni egész éjszaka~és ázni, mint egy árva fa.~ ~
 995    7|                   homlokod. ~Testvértelen és bánatos a költő~az életek,
 996    7|                 életek, a szívek alkuján.~És néha, ő, a magányos ődöngő~
 997    7|                 akárki bár. ~Gondolj reám és messze útjainkra,~s mondd,
 998    7|              verset írta,~ki az a testvér és neki mi fáj?~ ~
 999    7|             mindent, mi élet,~havas telet és hosszu-hosszu őszt,~lehet-e
1000    7|               teát inni véled,~rubin-teát és sárga páragőzt?~Akarsz-e