Rész

1001    7|               csüggedt szivem,~daloljatok és mondjátok: igen. ~Hurrázzatok
1002    7|                  élni szép.~Boldog, ki él és boldog, aki lép. ~Boldog
1003    7|                 aki lép. ~Boldog a táncos és a sánta is,~az élet jó még
1004    7|                 egykor anyám köténye alá,~és úgy tekintek félve-bízva
1005    7|                 helyet,~hol meghúzódhatom és élhetek.~ ~
1006    7|                 toronyba, léptem követed,~és szenvedést adsz, terhes
1007    7|         aranyalmát,~követ adsz, köveket, ~és mindig érzem láncaid hatalmát,~
1008    7|             hatalmát,~hogy élni nagyszerű és szomorú,~egy néma szája
1009    7|              nekem egy néma harcdal,~sors és bús háború. ~E sekély korban
1010    7|                   vallom, hogy nagy vagy, és mindig tudom,~a kávéházban
1011    7|                mindig tudom,~a kávéházban és a villamosban,~a lármás
1012    7|           villamosban,~a lármás köruton, ~és féltve viszlek a tömegbe
1013    7|                  idegen szem mered felém,~és gonddal nézek minden elmenőre.~
1014    7|                ismerős,~s úgy csókolódzom és dülök a sírba,~mint bátor,
1015    7|                   éjet,~lámpákat gyújtok, és így gondolok reája. ~Ezer
1016    7|                 ragyogj, kis hős, ragyogj és a lelked nevessen. ~Emlékszel,
1017    7|                    mint villogott kardunk és porzott a határdomb?~Ugye
1018    7|                 Ugye ma is csattog a kard és döng az ágyú,~s a véres
1019    7|              fordulsz.~ismerd meg édesen, és légy hozzája gyengéd. ~Jó
1020    7|              hittem,~hajolj le csöndesen, és védd meg az öcsémet.~ ~
1021    7|                Egy messze hang hahóz neki~és szalutál egy szanitéc. ~
1022    7|                  köd, utána köd.~Csak néz és ezt gondolja tán:~ezerkilencszáztizenöt.~ ~
1023    7|            káromolni merte,~az élet szent és nincsen nála szentebb. ~
1024    7|                   most, mikor könny, átok és jaj éget,~őrjöngve az arcodba
1025    7|                    Az arca, inge~sár. ~Jő~és puskaport robbant szüretre~
1026    7|              sápadt, bús fagyok~fenyérein~és fölorditok: hol vagyok? ~
1027    7|       virrasztottam otthon. ~Aztán vásott és buta lázban~nem madarásztam,~
1028    7|                 Régi, rozzant rossz malom~és úgy hívják: unalom.~Régi,
1029    7|                   rozzant kereke~álmos is és fekete,~a garatja végtelen~
1030    7|                  búzája életem,~elhagyott és végtelen,~tompa-csöndes
1031    8|                                    KENYÉR ÉS BOR~ ~
1032    8|               borom is van,~van gyermekem és feleségem.~Szívem minek
1033    8|                 suttogva hajolnak utamra,~és benn a dió, mogyoró, mák~
1034    8|            könnyekbe borít nem egy orcát,~és énekes ifjú fiának~vall
1035    8|                vágyik egyre e beteg szív,~és úgy követlek, mint sötét
1036    8|               szemünk a semmiségbe réved,~és ami jön, az oly hűs és komorló,~
1037    8|                    és ami jön, az oly hűs és komorló,~mint a koporsó. ~
1038    8|                 feltűn néha-néha~a fönség és a gyász reszkető árnyéka,~
1039    8|               ormán~egy anya fájdalmával, és mogorván~a sír hálószobáját
1040    8|                  mi az élet szörnyű titka~és mi a kripta. ~Hitetlen én,
1041    8|                 se hittem,~beléd fogódzom és kérdezlek itten,~hová megyünk
1042    8|                 ma lelkem,~mely csupa jaj és csupa seb. ~Ha sírsz, fiam,
1043    8|             halvány sirással~versz engem, és ütöd urad,~én asszonyom,
1044    8|               mindig adtak,~ők a szelídek és a jók.~De görcs nekem, halál
1045    8|                görcs nekem, halál a jóság~és keserű és fáj a csók. ~Mert
1046    8|                   halál a jóság~és keserű és fáj a csók. ~Mert vertem,
1047    8|                hogy nem mulatság~szeretni és nem heverés.~De most tudom,
1048    8|                panaszlom, hogy szerettem,~és hogy szeretni fájt nagyon.~
1049    8|                   nagyon.~Verjétek a jobb és bal arcom,~szívekkel verjetek
1050    8|              Csáth Gézának~Te sohase-jövő és sohase-beszélő,~várlak ma
1051    8|                   ma is, halott, e hosszu és e késő,~bús éjszakán. ~Mert
1052    8|              semmi hír amonnan,~hol fejfa és kereszt elvész a sűrü lombban~
1053    8|             kereszt elvész a sűrü lombban~és sír a táj? ~Én tudtam, hogy
1054    8|                    azt most meg nem értem~és fájva fáj. ~Alvó, emeld
1055    8|                  Alvó, emeld lassan nehéz és hosszu pillád,~s a végtelen
1056    8|                úgy fénylik, mint az ólom,~és a beléndeken s a vad farkasbogyókon~
1057    8|                Szabadkán,~s nem értenek. ~És űznek majd tovább, idegen,
1058    8|                   bús hazádban,~zsákutcán és közön, idegen és hazátlan~
1059    8|                zsákutcán és közön, idegen és hazátlan~kisértetet. ~Itt
1060    8|           kilincsem.~Tudod, hogy portámon és a szivembe nincsen~semmi
1061    8|               fehér köpenyben, a kavicsos és porondos~kertudvaron. ~De
1062    8|              eltagadom. ~Szemedbe bámulok és csellel kényszerítem~kezedbe
1063    8|              kényszerítem~kezedbe a kezem és a szivedre szívem,~ha nem
1064    8|                 merem. ~Igen, eléd megyek és régi orvosomnak~csuklóm
1065    8|               majd összetörted a tébolyok és a lázak~szent poharát. ~
1066    8|                   az asztal,~kávé, dohány és rum vár mérgező malaszttal~
1067    8|               csak játszom, egyre játszom~és vár a sír. ~Ó, vad szerelmese
1068    8|          morfiumnak,~adj ágyat most nekem és az éjféli búmnak,~akár a
1069    8|                   pap ~kérlek kiáltozván, és íróasztalomra~fantasztikus
1070    8|                vár rád,~a múltnak koldusa és százszorosan árvább~a semminél. ~
1071    8|                 jaj, itt vagyok a fényben és hitetlen~feledve önmagam,
1072    8|                            Egyre közelebb~És egyre-egyre közelebb~megyek
1073    8|           mosolygok lankatag,~míg fáradok és szürkülök. ~Híredre lelkem
1074    8|                 már szörnyü sem:~apa vagy és én a fiad. ~Oly egy veled
1075    8|                   veled e meggyötört~szív és e mellkosár,~mint egy veled
1076    8|              jégszín haján, bús ajkívén. ~És egyre-egyre közelebb~megyek
1077    8|          régen-régen voltakat,~mezítlenül és feketén,~a hullakamra fenekén. ~
1078    8|                  a halál. ~Az arcuk tompa és suta,~a lábukon egy cédula,~
1079    8|                   egy cédula,~szakállasak és vállasak.~mosolyosak és
1080    8|                   és vállasak.~mosolyosak és árnyasak. ~Nincs jaja ennek,
1081    8|              Semmi célom,~ábránd a vágyam és acélom. ~Babonás vágy űz,
1082    8|              Lennék kisértet, jámbor ének~és árnya egy szent remetének. ~
1083    8|                   messze, egyre messzébb,~és tévedeznék, révedeznék. ~
1084    8|                   nyugatnak, napkeletnek,~és várnék, amíg elfelednek.~ ~
1085    8|                    egészségére, s könnyez és nem érti,~úgy gondolok én
1086    8|           színezem tovább a régi hársfát,~és életemnek régi-régi társát,~
1087    8|                    mint a beteg, ki forró és fanyar ~lázába édes képeket
1088    8|                 lázába édes képeket kavar~és álmodik, hogy jár a dombok
1089    8|                   processziója.~Te titkos és halk körmenet,~mért hoz
1090    8|                   vézna nép,~mind ismerős és ismeretlen. ~Egy-egy ember
1091    8|                 hogy tűnedeznek szüntelen~és száll-lebeg velük fehéren ~
1092    8|                 Most kávé kellene. Pillés és enyhe kávé~     és egy nyugalmas,
1093    8|                 Pillés és enyhe kávé~     és egy nyugalmas, fekete szivar.~
1094    8|         felcsörömpölt,~s most süketen vár és ver tétován,~hogy beleborzong
1095    8|               Órám is egyre ver még.~     És fojtogatja torkom az öröm.~
1096    8|                  régi-régi emlék?~Dalolni és sikoltani szeretnék,~     
1097    8|                 sikoltani szeretnék,~     és szállani a hajnali ködön.~
1098    8|               reggel.~     Még csupa folt és csupa sejtelem.~Nyomott
1099    8|                gyászkandeláberekkel,~     és holt magány kong árva tereken.~
1100    8|                Oly nesztelen, oly csendes és kopár,~a kórházakba lámpa
1101    8|              lángok távol ablakokba,~     és éji fényük fájón folydogál.~
1102    8|              éjjel is úgy álltak az uton,~és szundikálnak, lomha, furcsa
1103    8|           Külvárosokba bújok fázva-félve,~és belenézek szürkülő szemébe,~     
1104    8|                 fáradt emberek,~kik élnek és hozzámhajolva lágyan,~szelíd
1105    8|                minden átok,~világot gyújt és nyújt egy jégvirágot,~     
1106    8|                    áldott a szívdobogtató és szürke hajnal,~mely most
1107    8|              egész enyém,~s áldott a föld és áldott legyek én.~ ~
1108    8|                             Lángok között~És fekszem itten betegen.~Ágyamra
1109    8|                  a lelkem: az csupa zene,~és a kezem~oly vértelen,~mint
1110    8|               mint egy beteg leány keze. ~És ujjam, ujjam szótlanul -~
1111    8|             tiszta gyertya - lángra gyúl,~és tavaszi ligetek árnyán~lobog
1112    8|                    a láng karjába fog - -~És lángolón és álmodón~sötétlombú
1113    8|               karjába fog - -~És lángolón és álmodón~sötétlombú oltárokon~
1114    8|          bolyongva síró, tévedt lelkemet,~és hull a könnyem csendbe,
1115    8|                  s nincs fogcsikorgatás - és nincs halál -~nincs békülés -
1116    8|                   halál -~nincs békülés - és nincs könny. Ez a Semmi.~ ~
1117    8|           mise-csengő,~nincs szívtelenebb és nincs szomorúbb. ~Ha cseng,
1118    8|                szörnyet~     gondoltam én és fáradt öreget,~aki köhögve
1119    8|                       mint a mesébe, néma és meredt,~majdnem derűs és
1120    8|                  és meredt,~majdnem derűs és kedves, azzal öl meg,~     
1121    8|              sírok, ha az esték holdasok,~és néha, hogyha éjjel olvasok,~
1122    8|            spiritiszta,~     éhes, sovány és légies alak. ~Mert úgy szerettél,
1123    8|                 hívlak, te bátor, rongyos és szabad,~ki keserű poharát
1124    8|                mostohábban~élsz egy sötét és vak diákszobában,~olcsó
1125    8|                  vagy mit se várva, ifjan és setéten~az asztalodra ráborulva
1126    8|                   is megyek innen tovább,~és szeretem únt képeit~és bágyadt,
1127    8|                    és szeretem únt képeit~és bágyadt, barna bútorát. ~
1128    8|                 mint este, ha bezárkozunk~és leeresztjük a rolót. ~2 ~
1129    8|       Kényszerzubbony nekem a sorsom~     és benne esztelen dühöngök. ~
1130    8|        égigsötétlő, szörnyű kard van. ~3 ~És néha úgy beszélek már magamról:~
1131    8|                 magamról:~Ő szenved itten és Ő elmegy innen;~és néha
1132    8|                  itten és Ő elmegy innen;~és néha látok még egy régi
1133    8|                idegen arcot a szemeimben.~És néha látom: hogy megy Ő
1134    8|           karokkal, s mondom: vége, vége.~És néha látom: hogy búsul magában~
1135    8|              kiskávéház piszkos éjjelébe.~És néha megsiratom özvegy ágyát -~
1136    8|                    mint egy pihenő sír. -~És néha szólok: Ő nyugodni
1137    8|              szólok: Ő nyugodni tért már,~és mondom: Ő bánt engem s mondom:
1138    8|                   Hogy most leestem,~     és szemfedő vár és kereszt.~
1139    8|             leestem,~     és szemfedő vár és kereszt.~Azt mondom innen
1140    8|                  két kezem. ~Vert a kezem és vert a szájam,~     szivem
1141    8|              szájam,~     szivem korbácsa és nyila.~Néha úgy keltem magam
1142    8|              vagyok. A bús határnál,~     és sorsomat bennem keresd.~
1143    8|                   végtelennek.~Eső szitál és hervad már a nyárfa,~     
1144    8|               fekszik most a földön,~     és sírni is erőtelen ezentúl.~
1145    8|                  börtön,~     a hangtalan és ájult őszben elnyúl. ~De
1146    8|              jajveszéklő~szóval kiáltanak és felzokognak.~     Tiértetek
1147    8|             sértett~     arccal közöttünk és rázzák az ajtót,~bitangoló
1148    8|                szemét feszíti tágra,~     és óriás fantasztikus alakja,~
1149    8|                útján, gyengelábu, részeg,~és átkozódva búsan tovaballag,~     
1150    8|                 biztos erő vagy,~e tétova és új-ideges ének,~s halld
1151    8|                Nap sem sütött rám. Mérgek és vad álmok~igéztek engem
1152    8|             alföldi porban,~a bús vidéken és a betegágyról,~az orvosságról
1153    8|               betegágyról,~az orvosságról és lázról daloltam. ~Ám nagyapám,
1154    8|                    ki honvédszázados volt~és verekedett a császári haddal,~
1155    8|                   haddal,~még látta arcod és hallotta hangod~tűzben remegni,
1156    8|                   a vad dal~fölreszketett és még mesélt felőled~olyant,
1157    8|               kiben a magyar ég tetőzött,~és meghaltál és nem láttad
1158    8|                 ég tetőzött,~és meghaltál és nem láttad a tengert,~elnémulok,
1159    8|              emigráns - rozoga dereglyén.~És sírt, hogy a newyorki kikötőbe~
1160    8|                  kikötőbe~hajók tolongtak és nem várta senki,~a kéményerdő
1161    8|                  sötéten,~lármázott a víz és rohant a yankee. ~Aztán
1162    8|                 fejét ereszté este búnak,~és arra gondolt, vajjon haza
1163    8|                   rongyember soha többet,~és unokája, ki költő leend
1164    8|                honvéd - az én új dalomba:~és a küszöbön várom, hogy megilless,~
1165    8|                  A versiró,~cenzor, szedő és versiró~aludni fog, s aludni
1166    8|               árva, zord,~dalold a semmit és a port. ~Reménytelen,~ki
1167    8|           világnak, embereknek,~hegyeknek és folyóknak.~Megölték őt.
1168    8|                    hogy a földet harapta,~és verte azt a földet~irtózatos
1169    8|           koszorúzza~a homlokuk pirossal,~és verje meg az Isten~őket
1170    8|                édes~ringású párna-széken,~és tágranyilt szemükben~halkan
1171    8|                 között,~s nincs semmi búm és semmi könnyem.~ ~
1172    8|            hullhatunk már,~nincs is magas és nincs számunkra mély.~Anyánk
1173    8|              világhoz,~mi lesz szivünkkel és mi lesz szavunkkal,~ha jő
1174    8|               szavak hamúját~kapargatjuk, és fölzokogva kérdjük,~mi lesz,
1175    8|                  csecsemőé, kit megölnek,~és mint a szűzé, akit meggyaláznak~
1176    8|                  jő az élet,~ebek vagyunk és cselédek,~bolondok. ~Jajgatok,
1177    8|                  felét zálogba a jövőnek,~és a kezembe semmi sincsen. ~
1178    8|                agyarnak,~fognak, körömnek és tusának,~s mindent a földgömb
1179    8|                  Nemző, aki sír a földön.~és most, mit kaptam tőle kölcsön,~
1180    8|                nyomába,~csörgesse a rongy és a gyáva~a hírt, ezt a harminc
1181    8|                rája,~hogy nyavalyatörősen és bután~fekszünk a sárban,
1182    8|                 után,~s szájunk a tébolyt és jajt kiabálja. ~Ezüstösen
1183    8|                rongyos zsebembe hallgatag~és fájt az élet, a rejtélyes-édes. ~
1184    8|                  alatt,~mert költő voltam és huszonöt éves.~
1185    9|                 voltam hajdanában, sápadt és vézna kisdiák,~most túl
1186    9|                már vissza versem a Kárpát és az Adria. ~Nem tudtam én
1187    9|          gyermekkort, most rettegek. ~Sár és tűz az én férfibúm,~haragvó
1188    9|                   kék, csudás,~lerokkanás és elmulás. ~Romok között és
1189    9|                 és elmulás. ~Romok között és egyedül~vallok tinektek,
1190    9|                 tiszta rend,~énnekem fáj, és bárha szent,~hiszem most
1191    9|                 kutyát, csibét,~mi gyönge és szegényke. ~Szóltok: "Képzeld
1192    9|                    kocsi a házatok előtt,~és hogy jó a barackbefőtt,~
1193    9|                   hogy jó a barackbefőtt,~és hogy megért a ringló. ~Olykor
1194    9|                    odaviszem az átkom én,~és fáj a zaja-csendje. ~A városházán
1195    9|                  piros-fehér-zöld lobogó,~és ha feketét láttok: ~"Ki
1196    9|                  a szívetek nem érti meg,~és elfagy tőle szátok. ~Most
1197    9|                  hallgatja a cigányzenét,~és áll az esti korzó. ~A holdat
1198    9|                  hazának, ~te álom voltál és regény,~poros hársfája "
1199    9|                 nem vágytok semmi másra, ~és nézitek, a pesti gyors~hogy
1200    9|                  el, mint messzi sors,~új és új állomásra.~ ~
1201    9|                  engem mindenféle Könyvbe~és minden módon számon tartanak.~
1202    9|                megalázás,~hogy rab vagyok és nem vagyok szabad.~Nem az
1203    9|               enyém már a kezem, a lábam,~és a fejem, az is csak egy
1204    9|                beírtak mindenféle Könyvbe~és minden módon számon tartanak.~ ~
1205    9|                esten,~     prémes bundába és megváltozottan -~dús vacsora
1206    9|                   rég-volt~     csodákat, és oly búsan mondja szívem,~
1207    9|                         Május~Május.~Szív és torok hogy fuldokol.~Isten
1208    9|                  fuldokol.~Isten fölöttem és az ég~s lenn a fényes pokol. ~
1209    9|                    Egy éneket,~hatalmasat és lüktető-vadat,~neked. ~Térdig
1210    9|                   neked. ~Térdig rózsában és övig a fűben~kacagni,~egészségesen,
1211    9|                 Szeszélyt~dadog a szájam, és ifjú foggal harapnám~a vad
1212    9|               meghalok, ezerszer élek én,~és szép a sorsom,~és szép,
1213    9|                élek én,~és szép a sorsom,~és szép, ezerszer szép az én
1214    9|             lángoló~csókot dobott a nyár,~és - hallali -~nem múl el soha
1215    9|            messze-messze halmok,~s a szép~és mély zenét,~mely csöndbe
1216    9|              magasba tartom~atléta-kézzel és fejem~könnyű ábrándra fektetem.~
1217    9|            fektetem.~Így dalolok, egészen és betelten,~amíg az élet záporozva
1218    9|                   összevisszaság~lélekzik és arcodba vág~az ág,~s nem
1219    9|                 Tovább.~Amerre nézel, itt és ott, a fák.~Zsongítanak,
1220    9|         Zsongítanak, altatva, mint a mák,~és jönnek újra, rémszerűn,
1221    9|            rémszerűn, e fák. ~A fák.~Száz és ezer, fölebb-fölebb, alább,~
1222    9|                 megtöri a csöndes csöndet és~remegni kezd, s a tücskök
1223    9|                  a parázna~örök tenyészés és a tétova~ölelkezés a forró-nyári
1224    9|                bús lombokat,~mint villany és hő meddő óceánba,~én árva
1225    9|            ifjuság? ~Nem szól a visszhang és szivem se szól,~csak ők
1226    9|            vállamon,~a lábaimnál targally és göröngy. ~A gyógyszalonba
1227    9|                   figyel~a gyertyalángnál és a foga gyöngy. ~Ábrándozik
1228    9|               szemében kezdte nézni,~     és nézte aztán arcainkban. ~
1229    9|                 tükörben. ~Ő járt, tudott és látva-látott~     fájó ideggel
1230    9|                    ketten mentek: az élet és ő. ~Sírt és dalolt bús mátkaságán,~     
1231    9|               mentek: az élet és ő. ~Sírt és dalolt bús mátkaságán,~     
1232    9|                    láz! csúnya út!~A vége és a mélye rút. ~De jó itt,
1233    9|                 jó itt, mert ez utca fáj,~és szép, mert téboly ez a táj,~
1234    9|                 Festett az arcom nékem is~és szenvedés ez ékem is.~Jaj,
1235    9|                  gyomrába kóc,~ő is beteg és torz bohóc.~ ~
1236    9|                méreg, talán~erőm is volna és fölhajtanám.~ ~
1237    9|               fiatal-lágy ajakkal~az édes és bíbor birsalma-sajtot,~melyben
1238    9|          sejtettük, hogy ez itt a minden,~és ami aztán jött, a semmi,
1239    9|            ruhákba jár vasárnap délután, ~és ámolyogva, szédelegve hallja,~
1240    9|                 nép? ~Én láttam a munkást és lázra bujtott,~sápadt arcát,
1241    9|                  rossz szivarra gyújtott,~és láttam a föld vérező szivét. ~
1242    9|               megnézni, mi maradt belőlem és körültem.~E nyári koraestén,
1243    9|                  egy langyos, esti kávét,~és mint hívő keresztény, elmondanék
1244    9|                 régi láznak. ~Barátaimról és egy isteni merésű,~vad költőről,
1245    9|             hajakkal,~melyekbe szikrázott és recsegett a fésű.~Itt ültünk
1246    9|                szavainkban~bombák aludtak és egy új kor lelke éledt,~
1247    9|                 futnak a billiárd golyói.~És boldogok voltunk, mikor
1248    9|                szárnyat kapott a lelkünk,~és drága nők felé egy-egy verset
1249    9|                  a fagy csillaga feslett,~és a Dohány-utcán rosszarcú
1250    9|             Szentelt tanyája te szivemnek és szavamnak,~mely álmokat
1251    9|                  csöndes újra már a párna és a pamlag.~A harcos áll csak
1252    9|              alusznak,~kik álmosak voltak és valaha egy széken~nyugodtak,
1253    9|              kisdedek az isten kebelében,~és már víz is jutott a szomjas
1254    9|                   éji árús,~ki bádogbékát és csörgőt tesz asztalunkra,~
1255    9|                éjfél után bolyong unottan és korán-bús~arcára könny esik,
1256    9|                   ülök velük.~Enyém boruk és kenyerük,~de akkor eljön
1257    9|              bezárja, áldott-rossz barát,~és megmutatja, merre van~az
1258    9|                  jel. Zordércü tömb.~Több és különb.~ ~
1259    9|                   jaj. Ki innen a mezőre.~És dúlt arccal ajtót nyitok.~
1260    9|           kérdezik, miért zúg úgy a vérem~és mit jelentek ember, ember,
1261    9|               jelentek ember, ember, én. ~És kérdem tőlük, mit jelentetek,~
1262    9|                   A hosszú úton könny van és szemét.~Vér és szemét, csak
1263    9|                  könny van és szemét.~Vér és szemét, csak bánat és szemét.~
1264    9|                 Vér és szemét, csak bánat és szemét.~Emlékeinknek lombja
1265    9|              datolya, szőlőfürt a mellük,~és morfinista-szemmel néznek
1266    9|                    Régen-halottak itt ki- és bejárnak,~ismernek engem
1267    9|              gigász~szinész, aki hazuggal és igazzal~rémülve-rémít és
1268    9|                  és igazzal~rémülve-rémít és komédiáz?~Éjente nézem ágyam
1269    9|             asszonyom,~elém rakod a kávét és a mézet,~és nézed,~mily
1270    9|                 rakod a kávét és a mézet,~és nézed,~mily bőség,~bámulod
1271    9|               Mondd, bűn-e ez:~ez a fehér és enyhe abrosz,~melyen szemem
1272    9|              melyen szemem el-elkalandoz?~És bűn-e ez a~nyugalom,~kéken
1273    9|             álmodó szemed nézem szelíden,~és hallgatom fuldokló, árva
1274    9|           holnapra rongy lesz, megcsúfolt és árva,~le is gázolják, szótlanul
1275    9|              jutnak halvány, ócska képek,~és kérdezem a tűzbe robogók
1276    9|          kisgyermek panassza,~a palatábla és az első skála,~szegény anyám
1277    9|                   pirossa,~egy képeskönyv és egy gyerekbetegség.~Eszembe
1278    9|             feleségem,~hogy boldog voltam és szomoru voltam.~Eszembe
1279    9|             örökre az egész.~Vedd a telet és a nyarat, a lombost,~     
1280    9|                      itt van neked az epe és a méz.~Ez itt a keserű s
1281    9|                 az édes,~     ez a fekete és ez a fehér,~ez a nyugalom,
1282    9|                égess,~     ez itt a méreg és ez a kenyér.~Tejet adok,
1283    9|               vért is,~     ölelni lágyan és birkózni kart,~és harcot
1284    9|                  lágyan és birkózni kart,~és harcot is, hogy harcolj
1285    9|                    Van még néhány elhányt és csonka holmi,~     egy kis
1286    9|              holmi,~     egy kis verőfény és egy-két kacaj,~viaskodó
1287    9|                    várat ostromolni,~     és végezetre egy nagy, tompa
1288    9|                örökbe,~     oly ember-ízű és oly felemás,~de ember adta,
1289    9|               Jobbjában ott az élet,~     és a baljában ott van a halál.~ ~
1290    9|                  nyomukba,~mirtusz-csokor és pipafüst még~belengi kárhozott
1291    9|                mások ülnek,~övék az emlék és a semmi.~Így tér a tékoz
1292    9|                  aranyfénnyel veri a nap,~és lassan~megyek fehér ruhában
1293    9|                  parázsló.~Részeg-virágok és darázs-szó.~Ha haldoklom,
1294    9|                 aranyfénnyel verte a nap,~és lassan~mentem fehér ruhában
1295    9|              lanyha tej.~Vad délután volt és parázsló.~Részeg-virágok
1296    9|                  parázsló.~Részeg-virágok és darázs-szó.~ ~
1297    9|                          Én feleségem, jó és drága-drága~Én feleségem,
1298    9|              drága-drága~Én feleségem, jó és drága-drága,~eddig neked
1299    9|                  mert nem bíztam tintában és papírban,~s féltem, hogy
1300    9|                  a szegénységet, kinccsel és vigasszal.~Világok lázát
1301    9|                egyre feljebb.~Már államat és szájamat veri.~Azonnal ellep.~ ~
1302    9|                  nesztelen, halotti-csönd~és a gáz arany dzsidával silbakolt
1303    9|                  az éjszakában,~mint üres és furcsa szinpad, a szereplők
1304    9|                   márványlapon darab sajt és fölötte sajtharang.~A falon
1305    9|             ingaóra,~sétálója sárgarézből és egész hozzám ketyeg.~Arra
1306    9|                   nekünk is sajtharangunk és volt kedves ingaóránk~mely
1307    9|            magányba, hálóingbe hallgatom,~és azon jár álmos elmém, hogy
1308    9|                 az, ki alszik, sajtharang és ingaóra,~s reszketek, hogy
1309    9|                  álomport kavar. ~Az élet és a felleg eluszik,~olyan
1310    9|                   bajnoki,~ifjan virágzók és ifjan-lehullók,~Ady, Csáth
1311    9|                  édes Cholnoky,~aki regés és mélyen-kék szemeddel~jártál
1312    9|              nyílt~a mágus-kincs, a bánat és babér. ~Gangesz sem oly
1313    9|                 hősi faj,~s csodát teremt és megrepedt szivéből~még-még
1314    9|                   aki átkozott itt~s gúny és tövis nő a pora felett.~
1315    9|               jártak ők, ott a titok volt~és a Kelet, a százszor szent
1316    9|              közbaka e kóbor villamosban,~és olvasom a szenvedést, melyet
1317    9|          tizenötből a hangzó~halálüvöltés és roham, tizenhatból a jajszó,~
1318    9|                   a végtelent sejdíti meg és ijedez tetőled,~amint lecsuklik
1319    9|                 mély mocsár a két szemed, és elhagyott, beomlott,~ijesztő,
1320    9|             magasba hág a nap,~üvöltenek, és mint megannyi torzkép,~az
1321    9|                élnek,~csak pénzt kiáltva, és mohó panaszt,~ijedt számokkal
1322    9|            vesznek",~hódolnak az aranynak és a láznak,~magasba szállnak
1323    9|                  láznak,~magasba szállnak és a mélybe vesznek.~Kezük,
1324    9|                   azoké, kik vízbe buknak~és a tengerben egymást fojtogatják,~
1325    9|                éhes,~a pénz ura a császár és a császár.~Jaj, nem lehet
1326    9|               mint a többi árva,~a láznak és aranynak, kósza lélek,~irgalmat
1327    9|                 el-el, messze, édes álom,~és élni kissé, nem ily eltiportan,~
1328    9|                   a téli fák közt gyorsan és vigan.~Bámul a földre ingó
1329    9|                                    Ásítok és csak bámulom~Ásítok és csak
1330    9|             Ásítok és csak bámulom~Ásítok és csak bámulom,~a szájam,
1331    9|                   mely mint a gödör,~mély és sötét, és érezem,~hogy most
1332    9|                   a gödör,~mély és sötét, és érezem,~hogy most a semmiség
1333    9|                  mint mikor késik a vonat~és csöpörög a híg eső.~Ó unalom,
1334    9|                  csöndesen~széjjeltekint,~és nézi lenn~a földjeink,~a
1335    9|                   mi megvakul,~lidérceket~és üstöket~és érceket,~ezüstöket,~
1336    9|           megvakul,~lidérceket~és üstöket~és érceket,~ezüstöket,~titkos
1337    9|              hideg,~mérges bogyó,~te édes és~lágy, szörnyü te,~kétségbesés~
1338    9|               vinni kell,~hogy süt a láng~és hűt a hó,~s alvó gyanánt~
1339    9|                  szétfolyón~ring a kaosz,~és e golyón~hús lázadoz,~mely
1340    9|                  lázadoz,~mely porból jön~és porba tér,~és hull a könny~
1341    9|                  porból jön~és porba tér,~és hull a könny~és hull a vér.~
1342    9|                porba tér,~és hull a könny~és hull a vér.~Most zúgni kezd~
1343    9|          számlálni már -~százhúszra hág -~és a sivár,~holt éjszakát~bedöngi,
1344    9|                   feléd,~én átkozott~bonc és cseléd,~őrült dalom~ordítom
1345    9|                néz. ~Azt hittem én,~gőgös és hervadó virág leszek csak,~
1346    9|                   virág leszek csak,~szép és szegény. ~Bús szemű bölcs~
1347    9|                kar,~egy ember ága, lombos és gyümölcsös,~mit is akar? ~
1348    9|                  nagyobb? ~Vágytam vakon,~és ami vágyam itt-ott megmaradt
1349    9|               minden nap egy sort, lassan és szelíden,~hogy nemesítsen
1350    9|                  tejről beszéltél, mézről és anyádról,~s csizmák tiporták
1351    9|                  közt tipegtél~a jodoform és karbol illatában,~mankókkal
1352    9|                pókhálós könyv, mely bölcs és hideg lesz.~Figyelj reánk,
1353    9|             Aranyt neked, aranyt, tömjént és mirrhát,~a kisdednek, a
1354    9|             mélyből a magasba epedek fel,~és látlak téged, biztosan,
1355    9|               csüggedt le az idők özönje,~és egyre nőtt az ár és nőtt
1356    9|               özönje,~és egyre nőtt az ár és nőtt az átok,~s mint járvány-cédulák
1357    9|              plakátok. ~Most tudd meg ezt és tudd meg, merre mentek~testvéreid,
1358    9|           elveszünk mind. Én is cihelődöm~és csomagolom csöndesen a ládám.~
1359    9|                   ládám.~De te maradj itt és beszélj helyettem,~kit embernek
1360    9|                   mint egykoron,~csak por és por és por, az én porom. ~
1361    9|                 egykoron,~csak por és por és por, az én porom. ~Most
1362    9|                 maradjak jó soká tevéled,~és a halállal szólnom nem szabad,~
1363    9|                    csupán tusázni, foggal és körömmel,~és támogatni mindig
1364    9|              tusázni, foggal és körömmel,~és támogatni mindig a karod,~
1365    9|               gurul el asztalán a morzsa,~és vérszegény, kis arca halovány. ~
1366    9|                  őt hajdanta, kiskorában,~és nézi pusztulását hidegen,~
1367    9|              ültetik hátrább az iskolában~és símogatja a sok idegen. ~
1368    9|             elfelejtik. Ő kiáll a sorból,~és azt se tudják később, hova
1369    9|             zsiványok, s nincs előtte út.~És a hétéves férfi-kisfiút~
1370    9|            komoly-ízü, furcsa,~mint a bor és tej. ~Mert az életé a te
1371    9|               rezzen a hárfám. ~Sírva élő és mosolyogva játszó,~szörnyű
1372    9|                    hogy a földre rogytunk~és a torokgyík ~fojtogatta
1373    9|                áldottan megy előre árnyak~és kígyók között, a gyerek
1374    9|               kávéházi zajt,~a kacagókat, és a fecsegőket,~akik szivarral
1375    9|             megáhitottad~nyugodt szobáját és az esti békét,~komor szakállát
1376    9|               esti békét,~komor szakállát és okos fejét,~ámulva, hogy
1377    9|                    hogy egy másik ember ő~és nem te vagy. ~     Otthon
1378    9|               összeborzadt,~térdére tette és ringatta lágyan,~mint a
1379    9|               reánk.~Majd sírt, a fénytől és a félelemtől.~Fehér fogán
1380    9|                  ijedten~a könnyeim közt, és az éjbe néztem.~De már a
1381    9|                  a régi többé.~Vak székek és sohajtó asztalok,~síró kilincsek
1382    9|                  asztalok,~síró kilincsek és sötét-nagy ajtók~csak hánykolódtak
1383    9|             édesem az ismeretlen~partokra és a ferde-furcsa tájra,~melyet
1384    9|               remegve szívemet figyeltem,~és láttam önmagam a földgolyón,~
1385    9|                földgolyón,~magamba rogyva és kétségbeesve,~mert végtelen
1386    9|               kétségbeesve,~mert végtelen és hosszú az a perc,~amelybe
1387    9|              egyszeregyet mondtam olaszul~és angolul néhány virág nevét,~
1388    9|                 feltekintett, egyszerűen,~és mint ki látta, amiről beszél,~
1389    9|            hajolna könnyesen?~Csak mentem és a mocskos ősz sötét~párázatán
1390    9|               ölelt kis, röpködő kezével,~és kék szemét bandzsítva rám
1391    9|                     egyszerre - az egész,~és évekig megszokni sem lehetne,~
1392    9|            céltalan.~Mivégre van az ember és a bábú,~bajszos huszár és
1393    9|                 és a bábú,~bajszos huszár és tengerész, bohóc,~néger,
1394    9|            tengerész, bohóc,~néger, vasút és gépkocsi, hajó,~ki tudja
1395    9|            fintorog felém,~hogy kérdezem, és a kereskedő~ámulva sürget,
1396    9|                hever a vánkosok dagályán,~és úgy tekint a megszokott
1397    9|                  körül az ablakot, falat,~és néha a szekrény röpülni
1398    9|                lábát emelinti,~s az öblös és zöld kályha a sarokban~lassan
1399    9|                   én szülőm,~ezt a fanyar és fekete gyümölcsöt,~melyet
1400    9|                  nem is vádaskodol velem,~és félrefordulsz, mint aki
1401    9|                   az apád, aki nem óriás,~és nem segíthet ő se már terajtad.~
1402    9|               kancsal csillagok közt,~köd és nyirok, nem-látható eső,~
1403    9|        nem-látható eső,~híg nyálka minden és hideg lucsok,~éles torokfájás.
1404    9|                   újra kezdődik a tegnap,~és majd unottan, sírva viszolyog,~
1405    9|            felelni, csak a fénybe tartjuk és~egymásra nézünk. Már a rosszat
1406    9|                ami mienk,~csak megmaradna és ne lenne rosszabb,~csak
1407    9|               változás ne jönne, az a vad~és gyors, amely a földre ver
1408    9|              zsibongtak,~veréb csiripelt, és csak ők aludtak,~álomszuszék
1409    9|                  mint nyolcvanéves aggok,~és oly kitartón. Hogyha ez
1410    9|                akkor hamúvá válik ételem,~és a borom is savanyú ecetté,~
1411    9|                tekint, meglátja a jegyet,~és szánva tisztelettel, elkerül.~
1412    9|                  sehol számomra nyugalom,~és vágyom újra a borúba már,~
1413    9|                 ottan~fölfordulás lakozna és iszony,~és kiáltanak: "Kanalat!
1414    9|            fölfordulás lakozna és iszony,~és kiáltanak: "Kanalat! Vizet!~
1415    9|               hogy üveggyűrűje elveszett,~és nem került meg többé sohasem.~
1416    9|                  csöndesen. ~Hosszú napok és hosszu-hosszu éjek,~hosszú
1417    9|                 kisverandán sírt az anyja és~dajkája, én pedig a könnyeim~
1418    9|          szikrázva porzott a vidám napon.~És a szobánkba elhatott a harsány,~
1419    9|               tudja,~hogy elrohan az élet és kacag. ~Majd jött a gyógyulás.
1420    9|                  neki a lanyha borlevest,~és piskótát aprítgatott belé.~
1421    9|                  szivart~kerestem, égetőt és keserűt,~s olyan mohón szívtam,
1422    9|                  parázs~pörkölte szájamat és orromat.~Mert most nyilalt
1423    9|             végtelen, mit a halál fogant,~és láttam őt, ki újra az enyém,~
1424    9|             életem hevert megint előttem,~és mámoros, tört szavakat dadogtam,~
1425    9|                 úgy szeretnem őt,~fájásig és az ér-megpattanásig,~csak
1426    9|       ér-megpattanásig,~csak mint a vérem és a gyermekem,~és élni, újra
1427    9|                   a vérem és a gyermekem,~és élni, újra élni, élni, élni.~
1428    9|                élni, élni.~Aztán pihenni, és jóllakni, enni,~majd inni
1429    9|             letűntén,~álszent könnyekkel, és imát susogni,~megáldani
1430    9|              megáldani a biztos tudományt~és a kezet, amely reá vigyázott,~
1431    9|                elcsigázva,~megrészegülten és egész betelten,~kimondhatatlan,
1432    9|              gyilkosok.~Egyik se rosszabb és egyik se jobb.~Bizony mondom,
1433    9|                                   Kávéval és kacajjal jő a reggel~Kávéval
1434    9|              kacajjal jő a reggel~Kávéval és kacajjal jő~a reggel.~Hancúrozzunk,
1435    9|                 az élet,~mert folytatódik és minden megújul~tevéled.~ ~
1436    9|                 áldott, régi seb,~a véres és bibor~csóknál is édesebb. ~
1437    9|                    Állok az ágyuk peremén~és csöndesen borongok,~hogy
1438    9|           holtukba halhatatlanok,~derűsek és egészek. ~Nem emlékek, nem
1439    9|                beszédet?~Régi kilincseken és szigorú kapukon kotorásztam,~
1440    9|                szobák zavaró labirintján,~és a sosem-szakadó út mentén
1441    9|               tereken, homokos sivatagban~és idegen patakok mellett,
1442    9|                    a téglahalom tetejére,~és bekukucskáltam tüstént a
1443    9|                szomorú diadalma szemükben~és öreges papok is, füsttől
1444    9|               megkopva a hosszu haláltól.~És nagyapám köztük magasult.
1445    9|                   fanyar kenyerét, hegyes és meredő mecsetek közt,~visszamerengve
1446    9|               dalt mondott álmos agáknak,~és a kegyes Szultán hallgatta
1447    9|                titáni falak közt,~négerek és yankeek ihogó-vihogó seregében.~
1448    9|                  akartok a bús pihetőtől?~És mit akarsz nagyapám, ki
1449    9|            eltünődöm,~hogy vannak völgyek és vannak hegyek. ~Az arcotok
1450    9|                Hadd üljek itt, én, koldus és tapasztalt~öreg apa, nem
1451    9|                  hajh,~elér-e még a bánat és sohaj? ~Mert hozzád többé
1452    9|            Bölcsők, koporsók, temetői por~és templomok ormán az estbibor. ~
1453    9|                  a lant. ~Lombok, virágok és színes kavics~a sínek mellett.
1454    9|            Fejemre kulcsolom a két kezem,~és koravénen rád emlékezem. ~
1455    9|                 gazdád~a körbe, mely szűk és bezárt egész.~Kik messze
1456    9|                   Kik messze vannak tőlem és igémtől,~ne jöjjenek át
1457    9|           rövidlátó szemed,~amelybe jóság és örök gyanú van.~Őrizd a
1458    9|             bámulják, szegények, a kaput,~és a holdfényben állanak soványan,~
1459    9|               erre jár nehány sunyi utas,~és meghallod, hogy engemet
1460    9|             engemet ugatnak,~légy szíves, és reájuk te ugass.~ ~
1461    9|                   Buták! Ti mélyen alvók!~És emlékezni nem tudó ajtók!~
1462    9|                  szív megáll. ~Jaj, nékem és neked,~jaj, jaj nekünk.~
1463   10|              Nyugtalanok az én reggeleim, és éjjel~hatalmas hang kiabál
1464   10|             kiabál újra belőlem.~Ruhátlan és hústalan zúg el a lelkem,~
1465   10|                zárja hüvelyében~lelkemet, és egészen lélek leszek. Adj
1466   10|                  lát legelőször,~rád néz,~és elviszi majd az arcod, a
1467   10|                 is,~mint aki megszületett és aki meghal.~Ne félj.~Röpítsd
1468   10|                  idegen,~hogy beleborzong~és megért.~Légy őszinte, tiszta,
1469   10|          Szemvillanás csak, s kész a bűn,~és az örökre tart,~örökre büntet,~
1470   10|               büntet,~öngyilkos haraggal,~és összetöri az emlékedet,~
1471   10|           mindenre,~élnek tehelyetted is,~és nem felejtenek.~ ~
1472   10|                 ami vágtat a vér rohamán.~És szíveket gyűjtöttem. Elhanyatló,~
1473   10|                 hogy megéljen feleségével és kislányával. ~Nehéz volt
1474   10|                  a küszöbön soká, sokáig,~és néztem, hogy egy év alatt~
1475   10|      szalmakalapban.~Magamra is gondoltam és a sarkon~egyszerre megláttam
1476   10|            köszöntik ősz fejét,~kicsinyek és nagyok, régi tanítványok,~
1477   10|                  tudom. De este, ha fázom~és céltalannak látszik az útam,~
1478   10|          Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok,~de igazabbak~
1479   10|                 az örömtől, hogy vagytok,~és én is vagyok mellettetek. ~
1480   10|                 kigyújtva az eget,~gyalog és kocsikon, a találka helyére,~
1481   10|                mindenre, ami volt. Kopott és megdicsőült.~Szórakozottan
1482   10|                  hogy szinte mozdulatlan,~és túl a bolond időn áll, mint
1483   10|                   hirtelen~egybefutottak, és te összefogtad~művészi kézzel,~
1484   10|                  kecses, furcsa mosollyá,~és mikor odaértél a helyemhez,~
1485   10|                              éber bölcsős és koporsós asszonyokat sovány~
1486   10|   cseresznyevirággal, virrasztó szemükkel és fehér~koszorúval, mézes
1487   10|                   erdőkön mosolyogva édes és szfinkszes bánattal, s az
1488   10|            tekintve, oly roppant magasból és úgy közeledve,~mint a repülő,
1489   10|                  akit szeretek.~Mennyi nő és férfi,~akit szeretek.~Rokonszenves
1490   10|                    kereskedősegédek, régi és hű~cselédek, lapkihordók,
1491   10|                 jövök én,~gyermekszobákon és temetőkön~bukdácsoltam előre,~
1492   10|               Figyeled azt, amit hallasz, és a szavam~villámként cikázik
1493   10|                  bár a fejünkben~fény van és értelem, szivünkben a jóság. ~
1494   10|                   elfelejtették.~Megkopva és őszen bandukol most, szakadozott~
1495   10|                  téli szélnek. Mennyi gőg és erő. Az arcán~gyűlölet,
1496   10|              fizetett cikkek magasztalnak és ünnepelnek a vad~hangversenytermek
1497   10|                Még a rossz táplálkozástól és tüdőbajából származó~soványsága
1498   10|                  érzem én azt oly gyakran~és egyre visszatérőn,~mindig
1499   10|                  indulást, újra megállót,~és rossz fogaim közt~szidom,
1500   10|           Pálinkamérés.~Pajták, istállók.~És újra legelők. ~Aztán álmos,