Rész

1501   10|                Micsoda élet, micsoda fény és~micsoda díszlet, micsoda
1502   10|                  hét évig szolgált nálunk és mi szerettük. ~Azóta férjhez
1503   10|           pincelakásban él,~mos rá, vasal és főz, mint nekünk azelőtt,~
1504   10|               mint nekünk azelőtt,~kedves és szelíd munkásasszony. ~Ha
1505   10|                 padlót,~sóhajtva rakosgat és maga elé néz.~De egyszer
1506   10|              Tornyokra is másztam, múzeum és képtár anyagát~habzsoltam,
1507   10|                ananászt ebédeltem.~Hideg- és melegvíz-szolgáltatás minden
1508   10|                 rakott asztalukhoz, étlen és szomjan,~csak mint kósza
1509   10|                   magával tulajdon életét és mások életét,~s akkor se
1510   10|     kormánykerékkel zabolázza a veszélyt,~és látja a tüzet,~de talán
1511   10|                 hogy miért mozdonyvezető, és hosszan eltöpreng azon,
1512   10|                Hisz ők is egyedül vannak,~és az ember miért ne értené
1513   10|       össze-vissza a képek,~a célok, okok és szándékok.~Mily zűrzavaros
1514   10|                 világra,~élet halál közé,~és senki más nem érzi azt,
1515   10|           Sajnáltam magamat, az embereket és az~állatokat is, melyek
1516   10|                   írtam,~messze barátom?" És hogy odaértem,~hónapok múlva,
1517   10|                lenni, gyógyítója magamnak~és az embereknek. De ez se
1518   10|               mennydörgések, szivárványok és fellegnépek,~jöjjetek és
1519   10|                  és fellegnépek,~jöjjetek és dolgozzatok miértünk." ~
1520   10|                figyeljenek,~szánjanak meg és szeressenek.~Megszántak
1521   10|             szerettek is, s én is szántam és szerettem őket.~Egyik kezemben
1522   10|                    hogy az életem~másoké, és másoknak élete az enyém,~
1523   10|                  másoknak élete az enyém,~és kézről-kézre forog a titkos
1524   10|                 késik.~Hallom az óraütést és a harangot,~álmomban is.~
1525   10|          illatával,~vanília ízzel, bűzzel és szeméttel,~gyermeki forgók
1526   10|                 színház,~együtt az ételek és a virágok,~minden, ami jó,
1527   10|                 óriási halomban,~játszani és enni, enni, édes labdák,~
1528   10|                 ottan, mily véres a bódé,~és látod-e ottan a húst, a
1529   10|              vörös húst,~a rózsálló tüdőt és a barna májat,~a szívet,
1530   10|               keményen gazdag pikkelyeit,~és meghal a hal most~vakon
1531   10|                   meghal a hal most~vakon és véresen, ezüst páncél-ingben,~
1532   10|                  Hallom én a dalát: "alma és ibolya".~Egy falusi kislány
1533   10|                    véletlen áruját: "alma és ibolya".~Népszínmű szoknyáját
1534   10|                 szoprán nevetéssel:~"alma és ibolya".~Mint mikor a költő
1535   10|             agyban,~én is kiabálok: "alma és ibolya".~Ibolya és alma.
1536   10|                   alma és ibolya".~Ibolya és alma. Alma és ibolya.~ ~
1537   10|             ibolya".~Ibolya és alma. Alma és ibolya.~ ~
1538   10|                   zokogó cimbalmos,~borba és könnybe fúlt régi lakodalmon,~
1539   10|             nekünk ősrégi bánatod~duhajul és halkan, nekikeseredve,~bortól
1540   10|                   lihegve~partra rogyunk, és akkor~vizes hajunk a homlokunkba
1541   10|                  ennek közepe,~csak eleje és vége. Mondd, nem ilyen-e
1542   10|                agyvelő az ordas sziklától és bolyhos pagonytól, mellyel
1543   10|                    hogy már dobog a kő is és gondolkozik az erdő? ~Jaj,
1544   10|                egy kézbe, úgy, mint látom és érzem,~s fölsorakoztatni
1545   10|                  roppant ütemében, jobbra és balra, fehéren, kéken, megmutogatni~
1546   10|                  egyet, e domború szirtek~és mély völgyek lombos meredekjén. ~
1547   10|                  vágyat,~éltetve a földet és vizeket. ~Lélekzik az erdő
1548   10|            csont-törzsével, karjai ágával és idegei finom hajszálgyökerével,~
1549   10|                 dajkák, katonák, cselédek és családok, melyek örökre
1550   10|              minden,~de a nép csak táncol és hahotáz, izzadt örömökkel. ~
1551   10|                 himbálóznak a szakadékon, és hegedű rí,~végtelenül bús
1552   10|                  apák, az anyák,~részegek és szerelmesek, csapzott hajjal,
1553   10|                   kenyeret, sok kenyeret, és kortyolni a tejet mintegy
1554   10|                 gyomornak legyen mit enni és inni. ~Aztán a villamosok
1555   10|              cipők feketére mocskolódtak,~és rohanó hadioszlopok vágtatnak
1556   10|                csókolva árva porontyukat, és nyafogva szidják az életet,~
1557   10|               nyafogva szidják az életet,~és hátratekintenek, hogy nincs-e
1558   10|           maradékával, három aranyfogával~és pityókos orral, bortól hályogos
1559   10|         nevezzenek,~te, ki törvényt látsz és ítélsz s életet ordítsz,
1560   10|              életet ordítsz, vagy halált,~és erre meg arra rángat a kor
1561   10|                templomi csengője csenget,~és megtelek keserű, kiabáló
1562   10|                   csönd van,~szájában por és némaság.~Ha emlegetik régi
1563   10|                 mert úgysem érem el soha,~és messze van,~mint Nagy Sándor,
1564   10|                  lepkéktől~hogy zengenek, és mily~vidámak a fényben.~
1565   10|                    kik már mindent ettek,~és bő ebéd végén,~szörnyű élet
1566   10|                  mulatság volt,~vér folyt és könny is folyt,~édes vér
1567   10|                  könny is folyt,~édes vér és sós könny,~s most csak ismétlődnék. ~
1568   10|                    esőköpeny.~A tél: fagy és fűtés. ~Nem mondom, nem
1569   10|                           Zászló~Csak bot és vászon,~de nem bot és vászon,~
1570   10|                 bot és vászon,~de nem bot és vászon,~hanem zászló. ~Mindíg
1571   10|               rajongva.~Ha már megszokták és rá se figyelnek,~ha alszanak
1572   10|          figyelnek,~ha alszanak is,~éjjel és nappal,~úgy hogy egészen
1573   10|              egyedül,~birkózva a csönddel és a viharral,~haszontalanul
1574   10|                   viharral,~haszontalanul és egyre fönségesebben,~lobog,~
1575   10|             Lelkem, te is, te is -~ne bot és vászon -~légy zászló.~ ~
1576   10|                alatt lenn.~Milyen nyugodt és távoli, milyen bölcs,~majdnem
1577   10|               fődre. ~Veszekszem én veled és gondjaiddal,~foggal-körömmel. ~
1578   10|              harapnak~vágyak forradalmán,~és a fogak ezüst ragyogásával~
1579   10|              lángok lobognak a homályban,~és sírnak megkoszorúzva karjukkal
1580   10|                 végigfut a körúton az ősz és tépi a ponyvát,~s gyászbaborul
1581   10|                Pálma ~- Versben beszélek, és verssel köszöntsék~nagy,
1582   10|                    hited az életed felén,~És merre szálltak, merre tűntek
1583   10|                  Megbabonázza azt, ki ír,~és hogyha elrontott a hír,~
1584   10|                  a határba.~Úgy reszketek és sírok, mint egy árva.~S
1585   10|            kisgyerekeket,~vagyok a lompos és otromba jóság,~a láncravert,
1586   10|                  átlövöd acéllal~alázatos és tiszta szívemet,~tiszteld
1587   10|                 híres versében Poe Edgár,~és habár a század eljár, nem
1588   10|                  Sohasem!" ~Sirály ~- Dac és düh, mely felhők közül kiszáll!~    
1589   10|              feslő~virágra, részeg,~bohém és néma festő.~ ~
1590   11|                 késik.~Hallom az óraütést és a harangot,~álmomban is.~
1591   11|          illatával,~vanília ízzel, bűzzel és szeméttel,~gyermeki forgók
1592   11|                 színház,~együtt az ételek és a virágok,~minden, ami jó,
1593   11|                 óriási halomban,~játszani és enni, enni, édes labdák,~
1594   11|                 ottan, mily véres a bódé,~és látod-e ottan a húst, a
1595   11|              vörös húst,~a rózsálló tüdőt és a barna májat,~a szívet,
1596   11|               keményen gazdag pikkelyeit,~és meghal a hal most~vakon
1597   11|                   meghal a hal most~vakon és véresen, ezüst páncél-ingben,~
1598   11|                  Hallom én a dalát: "alma és ibolya".~Egy falusi kislány
1599   11|                    véletlen áruját: "alma és ibolya".~Népszínmű szoknyáját
1600   11|                 szoprán nevetéssel:~"alma és ibolya".~Mint mikor a költő
1601   11|             agyban,~én is kiabálok: "alma és ibolya".~Ibolya és alma.
1602   11|                   alma és ibolya".~Ibolya és alma. Alma és ibolya.~ ~
1603   11|             ibolya".~Ibolya és alma. Alma és ibolya.~ ~
1604   11|                   zokogó cimbalmos,~borba és könnybe fúlt régi lakodalmon,~
1605   11|             nekünk ősrégi bánatod~duhajul és halkan, nekikeseredve,~bortól
1606   11|                   lihegve~partra rogyunk, és akkor~vizes hajunk a homlokunkba
1607   11|                  ennek közepe,~csak eleje és vége. Mondd, nem ilyen-e
1608   11|                agyvelő az ordas sziklától és bolyhos pagonytól, mellyel
1609   11|                    hogy már dobog a kő is és gondolkozik az erdő? ~Jaj,
1610   11|                egy kézbe, úgy, mint látom és érzem,~s fölsorakoztatni
1611   11|                  roppant ütemében, jobbra és balra, fehéren, kéken, megmutogatni~
1612   11|                  egyet, e domború szirtek~és mély völgyek lombos meredekjén. ~
1613   11|                  vágyat,~éltetve a földet és vizeket. ~Lélekzik az erdő
1614   11|            csont-törzsével, karjai ágával és idegei finom hajszálgyökerével,~
1615   11|                 dajkák, katonák, cselédek és családok, melyek örökre
1616   11|              minden,~de a nép csak táncol és hahotáz, izzadt örömökkel. ~
1617   11|                 himbálóznak a szakadékon, és hegedű rí,~végtelenül bús
1618   11|                  apák, az anyák,~részegek és szerelmesek, csapzott hajjal,
1619   11|                   kenyeret, sok kenyeret, és kortyolni a tejet mintegy
1620   11|                 gyomornak legyen mit enni és inni. ~Aztán a villamosok
1621   11|              cipők feketére mocskolódtak,~és rohanó hadioszlopok vágtatnak
1622   11|                csókolva árva porontyukat, és nyafogva szidják az életet,~
1623   11|               nyafogva szidják az életet,~és hátratekintenek, hogy nincs-e
1624   11|           maradékával, három aranyfogával~és pityókos orral, bortól hályogos
1625   11|         nevezzenek,~te, ki törvényt látsz és ítélsz s életet ordítsz,
1626   11|              életet ordítsz, vagy halált,~és erre meg arra rángat a kor
1627   11|                templomi csengője csenget,~és megtelek keserű, kiabáló
1628   11|                   csönd van,~szájában por és némaság.~Ha emlegetik régi
1629   11|                 mert úgysem érem el soha,~és messze van,~mint Nagy Sándor,
1630   11|                  lepkéktől~hogy zengenek, és mily~vidámak a fényben.~
1631   11|                    kik már mindent ettek,~és bő ebéd végén,~szörnyű élet
1632   11|                  mulatság volt,~vér folyt és könny is folyt,~édes vér
1633   11|                  könny is folyt,~édes vér és sós könny,~s most csak ismétlődnék. ~
1634   11|                    esőköpeny.~A tél: fagy és fűtés. ~Nem mondom, nem
1635   11|                           Zászló~Csak bot és vászon,~de nem bot és vászon,~
1636   11|                 bot és vászon,~de nem bot és vászon,~hanem zászló. ~Mindíg
1637   11|               rajongva.~Ha már megszokták és rá se figyelnek,~ha alszanak
1638   11|          figyelnek,~ha alszanak is,~éjjel és nappal,~úgy hogy egészen
1639   11|              egyedül,~birkózva a csönddel és a viharral,~haszontalanul
1640   11|                   viharral,~haszontalanul és egyre fönségesebben,~lobog,~
1641   11|             Lelkem, te is, te is -~ne bot és vászon -~légy zászló.~ ~
1642   11|                alatt lenn.~Milyen nyugodt és távoli, milyen bölcs,~majdnem
1643   11|               fődre. ~Veszekszem én veled és gondjaiddal,~foggal-körömmel. ~
1644   11|              harapnak~vágyak forradalmán,~és a fogak ezüst ragyogásával~
1645   11|              lángok lobognak a homályban,~és sírnak megkoszorúzva karjukkal
1646   11|                 végigfut a körúton az ősz és tépi a ponyvát,~s gyászbaborul
1647   11|                Pálma ~- Versben beszélek, és verssel köszöntsék~nagy,
1648   11|                    hited az életed felén,~És merre szálltak, merre tűntek
1649   11|                  Megbabonázza azt, ki ír,~és hogyha elrontott a hír,~
1650   11|                  a határba.~Úgy reszketek és sírok, mint egy árva.~S
1651   11|            kisgyerekeket,~vagyok a lompos és otromba jóság,~a láncravert,
1652   11|                  átlövöd acéllal~alázatos és tiszta szívemet,~tiszteld
1653   11|                 híres versében Poe Edgár,~és habár a század eljár, nem
1654   11|                  Sohasem!" ~Sirály ~- Dac és düh, mely felhők közül kiszáll!~    
1655   11|              feslő~virágra, részeg,~bohém és néma festő.~ ~
1656   12|                van -~boldog akartál lenni és hiába,~hát légy, mi vagy:
1657   12|              boldogtalan, ~inkább egészen és kínzó-csigába,~mint félig
1658   12|                   komor kisebbség, szívós és kemény, ~elégedettek hangos
1659   12|                    s ne a törtet tekintsd és csonka részét,~de az egész
1660   12|               társa benne,~ki lenne hűség és mi lenne ír, ~s ki lenne
1661   12|                van már,~hol tiltakozhatsz és hogy ellene?~de hát hova
1662   12|                kabaréja,~melytől a fő zúg és a gyomor ég? ~6 ~No lásd,
1663   12|               végre itt,~nem kérve semmit és semmit se várva:~ezek a
1664   12|                   hisz végzetük egy nékik és nekünk, ~kik eldobáltunk
1665   12|              benne van a csillogó bazár, ~és félti kincsét, a sok cifra
1666   12|             foltot,~a lelke szűk, kucorgó és sivár,~rablót neszel, mihelyt
1667   12|                 sikoltott,~örökre reszket és örökre vár. ~Hazája ház,
1668   12|             szeretetről?~Láttátok-e arcát és kék szeme tündér-~fényét
1669   12|                 hogy nekem ő az egyetlen,~és nem fiatal nekem ő, nem
1670   12|                   van,~hogy védjen örökre és az időn túl~fölrakja fejedre
1671   12|           szívembe harsog~az egész. ~Láng és korom, megtébolyul, ki~belenéz. ~
1672   12| testvér-bilincsben~perelem. ~Haraptam ezt és kincsre vágytam,~ami nincs. ~
1673   12|                   szavával~mulatott. ~Itt és csak itt, nem, ezt nem és
1674   12|                 és csak itt, nem, ezt nem és nem~feledem. ~Holtomban
1675   12|                 keleten. ~Izzóbb a bú itt és szívig döf~az öröm. ~De
1676   12|                lelkek nevelője, illatokat és ízt~szürő, csodatévő, nagyhomloku,
1677   12|                  is vagy, viaskodom érted~és verlek a számmal és csókkal
1678   12|                 érted~és verlek a számmal és csókkal igézlek~és szókkal
1679   12|                számmal és csókkal igézlek~és szókkal igázlak, hogy végre
1680   12|                vadállat bújik el a vackán~és vaksi vakondok fúr alagútat.~
1681   12|                  égig, kemény szeretetből~és légi szavakból.~Kezdjetek
1682   12|             játékai közt, megvert Dárius,~és nem reméli már, hogy újra
1683   12|                   minden szavam mosolygás és közöny.~ ~
1684   12|                    nappali verőfény.~Füst és kávé között henyélek,~mivel
1685   12|            kráterén is,~még áll a trónom.~És önmagamat önmagammal~mérem.~
1686   12|                    Beszélni égnek, fáknak és ereknek,~neked, ki nagy
1687   12|                vadember mellkasába tombol~és a halál vas-ajtain dörömböl, ~
1688   12|                  most megszületsz belőlem és dalomból,~minthogy kitörve
1689   12|             vágyat, mint nehéz keresztet,~és szájuk és szemük és benn
1690   12|                nehéz keresztet,~és szájuk és szemük és benn a lelkük~
1691   12|            keresztet,~és szájuk és szemük és benn a lelkük~reszket.~ ~
1692   12|           asztalodhoz hívsz naponta,~     és mintha rútul játszanál,~
1693   12|                 kínálsz csók izével,~     és körmeidnek éle metsz,~itatsz
1694   12|               engem embert,~     az isten és állat között. ~Így váltod
1695   12|            jelenné,~     hogy itt se légy és megmaradj,~a végeset is
1696   12|               végeset is végtelenné,~     és bárhová nézek, te vagy. ~
1697   12|              emlék,~     te vagy, ki küld és hívogat~futnék tetőled s
1698   12|                itt e lakoma,~ó folyton-új és folyton-ócska~     természet
1699   12|                   miatta.~Közben meghízik és fölös kilóit~Marienbadban
1700   12|            fáradtan néz az ablak~fényébe, és ködös lesz a szeme.~Viselni
1701   12|                vérnyomása nagy. Nyugalmat és~mérsékletet rendeltek el
1702   12|           Olvasgat is. Főképp miniszterek~és bárgyú hadvezérek vallomását,~
1703   12|                    csak azt,~ami "komoly" és magvas. Éjszaka~fejhallgatóval
1704   12|               hogy ki volt~az apja-anyja, és keresztnevükre~csak néha
1705   12|               Dekobra-könyv. Úszik, repül~és ritmikus tornára jár. Römiz~
1706   12|               ritmikus tornára jár. Römiz~és bridzsezik. Csupán a jobb
1707   12|             fáradt. A hangja~személytelen és gépi, mint a hangos~filmek
1708   12|               mely közelbe-távol~egyforma és így senkihez se szól.~Ó
1709   12|                  a paradicsomban, virágok és~kígyók között, hajad szép
1710   12|               görbe körmeit,~mint amazon, és azt ígérgeti,~hogy összetép.
1711   12|          megcsókolom a szobalánya száját,~és elmenőben is mindenkoron~
1712   12|              velőcske.~A célja nem kisebb és nem nagyobb, mint:~az Emberiséget
1713   12|                  neki család,~mit gyermek és mit árva asszonya,~olyan
1714   12|       padlásszobába kuksol,~míg ő utazgat és habot zabál.~Az Emberiség
1715   12|                   meleg ruhát, mint Péter és Pál,~s így véle ő békésen
1716   12|                  az emberrel. Ez az elve.~És közbe készül a leszámolásra.~
1717   12|                virulnak a burzsuj virágok~és hektikás, kis dijnokok söröznek~
1718   12|           hektikás, kis dijnokok söröznek~és nénikék, nyugdíjas özvegyek,~
1719   12|           kávéjukat kevergetik s fiucskák~és kisleányok ünnepi ruhában~
1720   12|            ruhában~sóskifliket rágcsálnak és az úton~léggömböket eregetnek
1721   12|              zordonan szemléli dőzsölésük~és a barátját meglökve így
1722   12|           rémekkel, halálos~társasjátékot és feketelistát~vezet, amelybe
1723   12|             mindenkit beír,~hullát szagol és csöndesen akasztat.~Nem
1724   12|             Máskép vele a fene se törődik~és ez dühíti egyre jobban.
1725   12|            hátrafordult,~botrányt csapott és Isten, emberek~előtt a művelt
1726   12|                    emberek~előtt a művelt és szabad világhoz,~a csillagokhoz
1727   12|         föllebezve vérben~forgó szemekkel és tág orrlikakkal~ekkép kiáltott: "
1728   12|                földet, látni csak egyszer~és soha többé.~Állni a fényben,
1729   12|                  Ilona. ~Arra, hol~feltűn és~eltűn a~fény hona,~fény
1730   12|                   kéj,~csupa jaj,~Ilona. ~És nekem~szín is ez,~halovány~
1731   12|                 éjjel,~egyszer fölébredsz és aztán sokáig~nem bírsz aludni.
1732   12|                    Csodálkozol, hogy föld és csillagok közt~éltél. Eszedbe
1733   12|                    Babrálsz vele. Megúnod és elejted.~Olykor egy-egy
1734   12|                   bús se vagy. Csak józan és figyelmes.~Majdnem nyugodt.
1735   12|                   a hegyekben epret ettek~és este a sötét szobákba félnek~
1736   12|                   a sötét szobákba félnek~és egy színészen mekkorát nevettek~
1737   12|                egyszer milyen sápadt volt és mily éhes~és hogy röpült
1738   12|                  sápadt volt és mily éhes~és hogy röpült a sárkányuk
1739   12|                röpült a sárkányuk az égen~és a kertjükbe volt egy régi
1740   12|               csöngetyűz a kába~emlékezet és a tünékeny élet.~Csak én
1741   12|             elfeledni~lármás kirándulókat és rigókat,~vizek zaját,~az
1742   12|               iramlik egy kövér bogyóról,~és elgurul, akár a brilliáns.~
1743   12|                  de hívta őket a nagy út,~és én kötöttem nékik a halálban~
1744   12|          darabjait,~csak én maradtam itt,~és most a hit~porukkal egy
1745   12|                 lett, mint avitt~ruhájuk, és széthulltak ama szók~és
1746   12|                   és széthulltak ama szók~és szájukon is megrohadt, amit~
1747   12|                   uzsorás,~ki rongyba jár és vigyorog, ha szánják,~mert
1748   12|                   a kincs, arany,~elásta, és most a határtalan,~mély
1749   12|                 ezt se, azt se,~hamist se és igazt se,~ne mondd, mi fáj
1750   12|                  mint a fű-fa, élő,~csoda és megcsodáló,~titkát ki-nem-beszélő,~
1751   12|                cikázva, szerteszéjjel,~ki és be, nappal-éjjel,~s mindent,
1752   12|        nappal-éjjel,~s mindent, mi villan és van,~érj el.~Tárgyalj bolond
1753   12|                Jaj, mily sekély a mélység~és mily mély a sekélység~és
1754   12|                  és mily mély a sekélység~és mily tömör a hígság~és mily
1755   12|          sekélység~és mily tömör a hígság~és mily komor a vígság.~Tudjuk
1756   12|             könnyű~mit mondanak nehéznek,~és mily nehéz a könnyű,~mit
1757   12|                  pillanatkép~1. Vers ~Sár és virág, kavargó semmiség,~
1758   12|               kövéren sárgállik nyugalma,~és sárga minden, mily hideg-fehéren~
1759   12|               anyagi gond~csörögve ébred, és megöblösödve,~halálosan
1760   12|                  borban úszó,~ősz bajszok és könnyes-vad rikkanások,~
1761   12|                kérlek, hogy ne feledj el,~és érd be a kalanddal,~e bús-egyetleneggyel,~
1762   12|          kalanddal,~e bús-egyetleneggyel,~és légy nekem a bandzsal~önkívület,
1763   12|                  hangja.~Most nincs titok és messzeség, lejárt már~a
1764   12|            csudálja,~dacból sarat zabálok és kortyolom a szennyet. ~14.
1765   12|                  szétesett.~Jaj, jöjjetek és súgjatok még~nekem valami
1766   12|                 Apám ~Két pár cipője volt és két ruhája.~Zord volt. Nem
1767   12|                nékünk az ablak kilincsét,~és megmutatta mesebeli kincsét,~
1768   12|                  papiros,~fölötte a halál és élet~a sárga és piros. ~
1769   12|                   a halál és élet~a sárga és piros. ~20. Gyerekkor ~Jaj,
1770   12|               volt:~egy ködbe olvadt álom és való,~ha hullt a hó az égből,
1771   12|                  a dagadt ár,~ropog a jég és elreped fönn és lenn,~minthogyha
1772   12|               ropog a jég és elreped fönn és lenn,~minthogyha csillárt,
1773   12|                   mellem,~fölébredtem reá és elvetettem.~Ó, nemsokára
1774   12|                meredten~nyugszom a földbe és föld lesz felettem.~Azt
1775   12|                 könnyű,~lenge fűz.~Nézlek és átélem életed most,~gyenge
1776   12|            brummog sötéten, mint egy síri és mély~basszus. ~Félhat.~Köd
1777   12|                mély~basszus. ~Félhat.~Köd és magány, halálos elhagyottság.~
1778   12|                 majd jöttek a deres telek~és este lett,~csak bódorogtam,
1779   12|                    Emlékezet,~tebenned él és van, de hogyha meghalsz,~
1780   12|                  elvész veled. ~(Regényes és ábrándos) ~Emlékezet,~ledőlt
1781   12|           Emlékezet,~ledőlt tanyák, romok és régi sírok~mellé vezet. ~(
1782   12|               lesz a lelkünk,~olyan hideg és kongó, mint a templom. ~
1783   12|        csillámlani. ~Elülnek a gyötrelmek és a láznak~rémképei, s fejembe
1784   12|               állok magam.~A múltba nézek és előre, várom,~mi hátra van. ~
1785   12|              hátra van. ~Örömtelenség, hó és csönd köröttem,~határtalan.~
1786   12|             lelkem,~oly messze az élettől és örömtől. ~40. Anyám ~Ki
1787   12|           fönséges írótárs,~együtt a szív és fő,~fájdalom és bölcs messzetekintés,~
1788   12|             együtt a szív és fő,~fájdalom és bölcs messzetekintés,~elhagyatott
1789   12|                sanyarú földön,~az, aki él és az, aki fél és~látja a törvényt,
1790   12|                 az, aki él és az, aki fél és~látja a törvényt, reszketve,
1791   12|              rémet,~hull könnye a fényben~és koszorúja~izzó szomorúság. ~
1792   12|                olcsó, híg dudaszótól,~dél és nyugat között csapong az
1793   12|               Csak sárga volt, ezüst volt és piros volt:~e három együtt:
1794   12|               volt:~e három együtt: sárga és ezüst~s piros, amikor a
1795   12|                kincseinknek~ezüstbányája. És a szív piros.~Még csöppeket
1796   12|             szerette:~szemrebbenés nélkül és komolyan,~hogy majd lerajzoljam
1797   12|                   el, hogy megint legyen,~és úgy akartam ezt, de úgy
1798   12|           kínban-vérben a világra szülte.~És mint az anyjának fájt egykoron,~
1799   12|           lelkemből kiszakadva~eltávozott és nincs és sohasem lesz.~ ~
1800   12|            kiszakadva~eltávozott és nincs és sohasem lesz.~ ~
1801   12|                   Távol~nap tündököl neki és hold világol. ~Hegység~hűs
1802   12|                szegény, kis árva kelepet?~És hallgatom, hogy lopja életét~
1803   12|               vagy megállsz,~Dunába ugrom és megőrülök.~Jaj, én bolond,
1804   12|                jajgatok,~szemembe félelem és éji láz,~s mint nyafka agg,
1805   12|                  hóhér,~s ő szégyelné ezt és azt, ami történt.~ ~
1806   12|                  a fiatalokról~Ámulnak ők és fölnevetnek,~előre néznek,
1807   12|               előre néznek, hátra néznek,~és visszafordulnak tünődve,~
1808   12|               ahol a hold tányérja zöldel~és a nap vöröslik a zeníten~
1809   12|                  a nap vöröslik a zeníten~és csillagok szelíden ülnek,~
1810   12|                 földön,~melyen csupán por és kopás van,~úgy járnak itt
1811   12|                  egy levéltől,~egy hírtől és egy telefontól.~Mondd ezt
1812   12|                   árvák,~mondd: lelkük új és tiszta-hős még,~mondd ezt
1813   12|            szegény bolondok,~glória nékik és dicsőség.~ ~
1814   12|                           Útirajzok~Róma ~És mind elém jön, aki meghalt,~
1815   12|                   örömtől,~kinyíl a menny és újra látok:~gyónószékek
1816   12|             süppedt kövek ti,~hosszú imák és örökélet,~fehér, piros,
1817   12|                jöttem meg éjjel~Bolognába és kiszálltam.~Rekkenő-nehéz
1818   12|                   annyi ember,~annyi lány és annyi ifjú,~ismeretlen ismerősök.~
1819   12|              ismeretlen ismerősök.~Sápadt és komoly diákok,~sűrü-nagy
1820   12|                 sűrü-nagy latin hajakkal,~és az éj kávészagú volt,~jégszagú
1821   12|                   titkaik, emlékeik közt.~És mímeltem a beszédük.~Caffe
1822   12|                 Játék, játék, drága élet.~És beszélgettem: Me dice?~És
1823   12|                 És beszélgettem: Me dice?~És legyintettem: Niente!~És
1824   12|                  És legyintettem: Niente!~És sohajtottam magamban~régi
1825   12|             elsőosztályos utas. ~Sassnitz és Trälleborg között ~Bámuljuk
1826   12|                felhők függönye mögé bújt,~és a zsinórpadlásról nesztelen,~
1827   12|                gyümölcslevet~s nevet,~fut és cikáz és száll vigan~az
1828   12|       gyümölcslevet~s nevet,~fut és cikáz és száll vigan~az óriási termeskocsiban,~
1829   12|                 táncol, uszik,~majd álmos és elaluszik,~röpül az álmai
1830   12|                 egében,~mint egy regében,~és nézik a körül ülők,~a mosolygó,
1831   12|            Stockholm felé~Sigrid fölébred és - hahó -~ki áll a pályaudvaron? -~
1832   12|                   nagyobb babát mutatnak,~és sírnak, ősz hajuk lobog.~
1833   12|                 hajuk lobog.~Sigrid kacag és mind kacagnak.~Én is kacagok,
1834   12|                   előttem:~a telefonkönyv és a biblia.~Lassan barátja
1835   12|          gyermekkori emlék~bujkál a barna és langyos homályban.~Ott künn
1836   12|                   künn eső zuhog. Családi~és idegen nekem e régi kép.~
1837   12|                    Képek,~már megmeredtek és örökre~szépek.~Nem-élők,~
1838   12|             Kleopatra a csókokat feledte,~és Shakespeare elfelejtett
1839   12|                   bűvöl~az áhitat, az ima és a csók.~Idézetek egy régi-régi
1840   12|                 tiéd, eldobni nem lehet, ~és - mit tehetsz? - mint szennyes
1841   12|                  köd megettem,~fricskával és füttyel fizettem~a szélnek,
1842   12|                   a kulcsom,~itt asztalom és itt az ágyam. ~Vágyam,~a
1843   12|     összevissza-párzott,~vemhet vetett ki és bogárzott,~és rémet-szörnyet
1844   12|                   vetett ki és bogárzott,~és rémet-szörnyet kölykezett. ~
1845   12|                   közöttük én, komoly-bús~és tiszta szívü, régi koldus,~
1846   12|                 nemzője e garázda népnek,~és reszketek, hogy összetépnek.~ ~
1847   12|                nyílik,~nincs benne nappal és nincs benne éj.~Ajtót nyitunk,
1848   12|                sikolyt,~hallunk kacajt is és meredten állunk -~dobog
1849   12|           nevetésnek rég nem örülünk már,~és a síráson sírnunk nem szabad.~
1850   12|                keressük? -~nincs, ami van és van az, ami nincs. ~Más
1851   12|        beléfogózni egy-egy csonka részbe,~és állni ottan,~jéggé fagyottan.~
1852   12|              jéggé fagyottan.~Mert idegen és őrült az egész,~de nyájas
1853   12|                 őrült az egész,~de nyájas és rokon velem a rész.~ ~
1854   12|                    szikrázva visszanézek, és~kormos dalát ővéle zengem,~
1855   12|                  se tenni,~csak fájni így és várni, lenni.~Verj, vad
1856   12|                 világfutóvá,~érzéstelenné és meredtté,~tökéletessé és
1857   12|                  és meredtté,~tökéletessé és tudóvá,~kemény, fájdalmas
1858   12|              egyszerre itt van, szőnyeges és meleg~szobámba sétál, mint
1859   12|                esztelen,~kemény kilincsen és vasajtón~koppan a szándék. ~
1860   12|                    távolba mosva, sápatag és merőn,~már mint az özvegy,
1861   12|                   sincs üres szó ajkadon, és hazug~vigaszt se súgsz te.
1862   12|               csodálatos~józan való vagy, és a hűség~s mint a halál nagy. ~
1863   12|            felejtem a szanatórium~pálmáit és a téli-sötét delet,~s a
1864   12|                 De te szerettél. Egyszerű és igaz~jóságod oly gyors,
1865   12|                   a tűz,~trilláz, sziszeg~és csengetyűz. ~Azt hirdeti,~
1866   12|                Azt hirdeti,~hogy ő is él,~és kornyikál,~és gőgicsél. ~
1867   12|               hogy ő is él,~és kornyikál,~és gőgicsél. ~Nő és dagad,~
1868   12|               kornyikál,~és gőgicsél. ~Nő és dagad,~ha csenevész,~s apad,
1869   12|                Alig virrad,~már belekezd,~és hajnalig~nem unja ezt. ~
1870   12|                 éjben,~vad telefon szól. ~És csönget az ajtón~az orvos,
1871   12|            ligetében~örvény köde nyildos,~és ölnek, ölelnek,~te drága,
1872   12|            éhgyomorra~dicsőséget, dohányt és feketét, ~nők, villanyok
1873   12|             kalandot, sok-sok régi versem~és ifjúságom vad aether-szagát. ~
1874   12|          karomat-térdemet,~csak szándokom és ne az érdemet,~mi vérzik
1875   12|                  ne az érdemet,~mi vérzik és fáj most mellem megett,~
1876   12|              akkor megmérnetek. ~Önváddal és mérgekkel olykoron~vertem
1877   12|                  biróm. ~Azzal, mi biztos és szilárd-igaz,~holtomban
1878   12|                   orvos. ~Mindazt, mi fáj és van, megértem.~Nekem jutalmat
1879   12|                 feleim, egyszerre meghalt~és itt hagyott minket magunkra.
1880   12|                Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,~csak szív, a mi
1881   12|              példány.~Nem élt belőle több és most sem él,~s mint fán
1882   12|                   hő volt.~Mindenki tudta és hirdette: ő volt.~Ahogy
1883   12|                   ennék",~vagy bort ivott és boldogan meredt a~kezében
1884   12|                 olcsó cigaretta~füstjére, és futott, telefonált,~és szőtte
1885   12|                    és futott, telefonált,~és szőtte álmát, mint színes
1886   12|                  se Ázsiába,~a múltba sem és a gazdag jövőben~akárki
1887   12|                   álom.~Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,~százig
1888   12|             ablakon.~Az emberek feldöntve és vakon,~vízszintesen feküsznek,~
1889   12|             baktat, nyomban felcsörömpöl,~és az alvóra szól a~harsány
1890   12|                   A ház is alszik, holtan és bután,~mint majd százév
1891   12|                   nagyszerűség,~reszketve és szilárdul, mint a hűség.~
1892   12|               néznek engem, aki ide estem~és állok egy ablakba, Budapesten. ~
1893   12|              észrevétlen~meg-meglibegtek, és távolba roppant~fénycsóva
1894   12|                   ölt egy drága, szép nő,~és rajt egy ékkő~behintve fénnyel
1895   12|             csillogó fejékét~hajába tűzi,~és az álomnál csendesebben~
1896   12|                 van, minden este bál van,~és most világolt föl értelme
1897   12|                   Virradatig~maradtam így és csak bámultam addig.~Egyszerre
1898   12|                 múlt, annyi sok deres tél~és annyi rest éj,~s csak most
1899   12|                 hogy a porban,~hol lelkek és göröngyök közt botoltam,~
1900   12|                  sem lehet, mivel erősebb~és tartósabb is, mint az élet,~
1901   12|                   élet,~mely vérrel ázott és merő seb. ~Szokatlan-új
1902   12|               ráomoltan,~míg nem javultam és romoltam,~tanulni sem kell,
1903   12|                   tudjuk ezt rég:~eltűnni és feküdni holtan. ~Ha félsz,
1904   12|                porában?~Mi fájt szivednek és szivemnek~Caesar, Napoleon
1905   13|                  az életosztó fény-napot,~és azt hiszi, a nap hagyá el,~
1906   13|                   kisasszony!"...~szóltam és felsóhajtottam,~sőt szerettem
1907   13|                   szőkét, őt, a szépet." ~És a pénztáros kisasszony~chartreuse-t
1908   13|                   kisasszony~chartreuse-t és cointreau-t öntött,~s megjegyezte,
1909   13|                   úton rendezvén,~megható és könnyű pózzal~felhajtottam
1910   13|                  tán a kisasszony tudta. ~És robogva tünt el aztán,~a
1911   13|             Demosthenes~Hajnalban kel már és izzadva, küzdve,~dadogva
1912   13|                  izzadva, küzdve,~dadogva és hebegve szónokol,~nagy lelke
1913   13|           messzeségbe bámul méla szemmel,~és lelke háborog, miként a
1914   13|  gyermekszerelmünk, szűzi álmunk,~a lázas és dicső tusák. ~Mind búsan
1915   13|                   a kikelet fuvalma az...~És nézzük összetett kezekkel,~
1916   13|                  vén doboz;~karszéke régi és kopott már,~de oly hívó
1917   13|                   kopott már,~de oly hívó és otthonos.~A nagy üveg-ajtón
1918   13|                   főleg egy, mi felvidít,~és ez az egy tar, elfogódott,~
1919   13|               hangjel miatt~a síkra száll és felriad,~nagy zajt kavarván
1920   13|                  de engemet megüt ködével~és fojtogat az éji gond. ~Miért
1921   13|                 majd letépi céda rongyát,~és arca - még irtóztatóbb. ~
1922   13|              irtóztatóbb. ~Véres vonaglás és harag dúl~széjjelfeszült
1923   13|                 széjjelfeszült arcizmain,~és villogó tekintetére~fehér
1924   13|              hősök szobrát földre döntik,~és sírnak fönn az istenek. ~
1925   13|              Zeneszónál~Te vaslovag!~Jöjj és tusázva,~kacagva, lökve~
1926   13|            Söpörje a pokolba régi házunk,~és döntse szét a régi ormokat.~
1927   13|                   napos honban tanyázunk,~és mindenünk az izmos gondolat. ~
1928   13|           lelkünket is vihar söpörje ki. ~És jöjjenek seregbe mind a
1929   13|                   eszembe jut az ifjuság,~és én fonom, szövöm, merengve~
1930   13|            könnyezve látom, szép az élet,~és hogy szivem még fiatal. ~
1931   13|                  átérezem az üdvök üdvét,~és azt hiszem, hogy meghalok... ~
1932   13|                  továbbra~édes vigasznak,~és hadd legyek ily koldus-árva~
1933   13|        lecsillapítá~lázongó érzeményimet,~és most szivem, mint befagyott
1934   13|                hajolt a szőke Szomorúság,~és rámvetette rózsakoszorúját,~
1935   13|                asszonyok néztek szemembe,~és biztatgattak csendesen merengve: ~"
1936   13|                   már-már repülni vágyik,~és ő az élet és a fény maga. ~
1937   13|              repülni vágyik,~és ő az élet és a fény maga. ~Kitárta gyenge
1938   13|                gyenge karját a kicsinyke,~és látta, mint repül feléje
1939   13|                  ne még; ordító viharokba~és néma csendbe fátylasan zokogva~
1940   13|                    borús tavasz a völgyön és hegyen,~hogy majd ha eljön
1941   13|                  formás,~     szemébe hűs és forraló hideg. ~A részeg
1942   13|             mosollyal tartja-tartja,~     és nincs erőnk széjjelszakítani. ~
1943   13|                  ám suhint az ostor,~     és táncolunk, loholva, balgatag. ~
1944   13|              nőkre,~mikor szemükbe rontva és büvölve,~tűzrózsafényt vet
1945   13|                  az éj egyre széled,~     és sápadoz a hold,~szivembe
1946   13|                   tipegnek elsuhanva túl,~és sápatag szemmel reánk merengnek,~
1947   13|            szegény, feltámadt Krisztusok.~És gyenge hangjuk álmosan remegve~
1948   13|              gyermekvágyak fénye tűn föl,~és sóhajos ajkuk búsan mosolyg. ~
1949   13|                látnál!... Arcom oly fehér~és egyre hívlak vacogó ajakkal.~
1950   13|                  már, itt talál a hajnal,~és a szivem csupa fekete vér. ~
1951   13|              látnál!... Most is itt ülök,~és nézem, mint foszol a könnyü
1952   13|                szobákat látok szerteszét,~és hallgatom az elmúlás neszét. ~
1953   13|                    Borús e zaj, rejtelmes és csodás,~nyögés, sikoly,
1954   13|                 sincsen. Elmúlott a líra.~És rendbe látom életem sorát.~
1955   13|            széleikkel,~de érezem a terhet és a súlyt,~fullad tüdőm és
1956   13|                  és a súlyt,~fullad tüdőm és vérzik a szemem,~de viselem
1957   13|                mint Atlasz, sírva tartom,~és lelkem mint a föld. ~1907 ~ ~
1958   13|                    égve, merve,~s fehéren és holtig gyötörve~belébukunk
1959   13|                 akar,~a napba bámul búsan és fehéren,~mellén a sok-sok
1960   13|                vinne már, ~szivében kínok és fájdalmak üszke,~s még hallja,
1961   13|                 szétfolyó. ~Ragad az élet~és élek, élek,~mert a halálba
1962   13|                   vak, napfényes éjszaka.~És este-reggel~a bús szelekkel~
1963   13|                  éjbe lépegetve, halkkal,~és hangot üt a rezgő lelkeken -~
1964   13|                  rogyva, álmodozva ülnél,~és hallanád a szellők fuvoláit,~
1965   13|                 rebben egy szelíd mosoly,~és dalt hallasz, pedig csak
1966   13|                 arcokon tűz, isteni harag~és az egész egy álom álma csak. ~
1967   13|                mezőn jégtömbök roppanása.~És a sötétlő, tompa csenden
1968   13|                   keltsd fel őt szelíden,~és mondd el, hogy az én szomoru
1969   13|              komor, éjfélsötét szerelmem,~és lássa sápadt, vézna árnyamat,~
1970   13|                   éjbe, lelkem hangszere,~és háborogjon vészesen, mogorván~
1971   13|         gyermeklelke félve zengjen által,~és sírva, nyögve boruljon elém~
1972   13|       újra-születő~Igazság!~Eljössz ma is és összejárod~az enyhe, álmodó
1973   13|                  sötétedő sírbörtönödből,~és lángoló piros betűid, hogyha
1974   13|                   Mind pajkosak, betyárok és enyelgők,~kitépik a párnát
1975   13|                   egy ravaszdi szélkalóz,~és hogyha jázminos az este
1976   13|                                     A vér és tűz dala~A fiatal, viharos
1977   13|              napszekér is dörgő ködbe jő,~és harsonáz a vörös levegő. ~
1978   13|                   a vér, a láng, az élet, és a csók. ~Tüzes káprázat
1979   13|              Tüzes káprázat fekete odunk,~és tűz a párna, melyen álmodunk. ~
1980   13|             éjszaka...~Vegyétek: ez a vér és tűz dala! ~* ~Igen, ma lázadozva
1981   13|                 vagytok pincék börtönén. ~És látom a kaján homályon át~
1982   13|         nyomortanya...~Vegyétek: ez a vér és tűz dala! ~* ~Ma pap vagyok,
1983   13|               nektek dobom. ~Testvéri kéz és forradalmi csók:~egy ércgyürűbe
1984   13|                  testünk fénybe tündököl,~és égre lázad a kemény ököl. ~
1985   13|                  fényes glóriás,~ki törpe és rab, bátor, óriás. ~Amerre
1986   13|                  ma...~Vegyétek: ez a vér és tűz dala! ~1908 ~ ~
1987   13|                   csókunk a szemfedőjük. ~És bámulunk könnyezve, lángragyúlva...~
1988   13|                  nyüzsögnek a kísértetek,~és reggel három óra tájba~elpattan
1989   13|                ócska színpad összezendül,~és mennydörög a borzalom.~Tusakvó
1990   13|                  álom. ~Most vezess te...~és hogy útam meg ne lássák,~
1991   13|                  viharzón~hullt rám a vér és a zsarát. ~Te voltál a menyasszony,~
1992   13|                 cimborái. ~Tudunk nevetni és zokogni,~szolgálunk Mammonnak
1993   13|                Ráolvasunk, jövőbe látunk,~és táncra fogjuk béna lábunk,~
1994   13|             rekedt torokkal,~dobot verünk és trombitálunk. ~A szürke
1995   13|                szürke országút az ágyunk,~és derékaljunk a hegyoldal,~
1996   13|               halotti fellegeknek intünk,~és ekkor csupa könny az arcunk,~
1997   13|              ekkor csupa könny az arcunk,~és ekkor csupa vér az ingünk. ~
1998   13|            kertjein te. ~A csűr teli, tej és méz a patak -~ó szenvedés,
1999   13|                   arcu mátka,~tejet hozol és nyugtató mosolyt,~s csókod
2000   13|                   két táncos lábad áldom,~és áldom a két álmodó szemed. ~