Rész

2001   13|               fehér talpig fehér ház~     és benne fehér emberek.~Leverem
2002   13|                 sírt - ő a legszegényebb,~és a sok árva közt a legnagyobb. ~
2003   13|                egyszer már a mécs sem ég,~és várunk, várunk a szobánkba
2004   13|                hullák lenn a sírhalomban,~és ránk borul a temető-setét,~
2005   13|               ágyra, mint a kínkeresztre,~és kalapáló, őrült szíveink~
2006   13|            hatalom -~most - most ölelj át és mostan hajolj rám -~lehelj
2007   13|                 lebeg,~mind ami volt, van és lesz, megjelen -~mondd ki,
2008   13|               néked mind a könnyem.~     (És most fakó-vak a szemem.)~
2009   13|               adtam néked ölelésem.~     (És most lehervadt a karom.)~
2010   13|               vártok, ábrándtól csigázva,~és e függönyre rámeredtek?~
2011   13|               rámeredtek?~Itt nincsen ágy és nincsen asztal,~terítve
2012   13|                  damaszttal.~A tál lyukas és kong a korsó,~s üres a bölcső
2013   13|                  a korsó,~s üres a bölcső és koporsó.~Papír az ablak,
2014   13|                  ködösek, búsak, fehérek,~és tikkatag halotti rózsák.~
2015   13|                   a nábob valóság,~a poma és az aranyalma,~a vágyak áldott
2016   13|                dúslakodtok földi kincsen.~És a miénk csak az, mi nincsen. ~
2017   13|              mondjátok, a minden itt van,~és túl a kapukon a semmi,~mely
2018   13|                 síró nőket,~ibolyát, őszt és temetőket,~tündért, ki a
2019   13|            ligetbe lebben,~csókot, halált és tőrt a sebben,~mert itt
2020   13|                 akár a földgömb,~szélvész és villany sisteregjen,~s hazudj
2021   13|                  vérforraló. ~A lelke bűn~és mély, akárcsak a halál.~
2022   13|                akárcsak a halál.~Ha nevet és az éjbe tűn,~hozzá anyák
2023   13|                  siralma száll,~bősz átka és siralma száll.~A lelke bűn~
2024   13|                siralma száll.~A lelke bűn~és mély, akárcsak a halál. ~
2025   13|                  város.~Mert van itt lomb és van itt fa, kőfa százfelé
2026   13|                megnyesett nagy ősi szikla és cirádás kőlevél,~melyben
2027   13|                vad lelke él. ~Ó, mi zajgó és sugáros a zsibajgó, büszke
2028   13|                 kék porát nyelt szőnyege,~és a zörgés, durva csörgés
2029   13|                senkisem tud majd felőlem,~és egymagamba gyászolok~vak
2030   13|          egymagamba gyászolok~vak szemmel és fogyó erőben. ~Nem sejti
2031   13|                   árnyéka tűnő éveimnek. ~És elfelejtem önmagam... ~1909 ~ ~
2032   13|                   agy a munkától kifárad,~és únjuk az írást, az olvasást,~
2033   13|                szem is bámulni vágy csak:~és ekkor a kert szürke négyszögén~
2034   13|              ötölt szemembe -~oly ismerős és mégis ismeretlen -~s töprengve
2035   13|            magamban,~hol láttam őt? Ki ő? És mit csinál?~Töprengve gondolkodtam
2036   13|            megszokottság bánatát lehelte,~és fúrta oldalam a bús titok,~
2037   13|           elhagyni a szemétgödör-poézist,~és nagy, vörös hattyúkról énekelni,~
2038   13|                 tegyek? Úgy fáj az élete,~és most e percben, most, hogy
2039   13|                   lesz ez az idegen élet,~és összeolvad a szemét s a
2040   13|                 márványterület,~e szobros és színes üveg-fedett,~tükrös,
2041   13|               hogy aki félfüllel hallotta és továbbment,~kertekre gondolt
2042   13|                gondolt s messze utazásra,~és egy kicsit szomorúbb lett
2043   13|            odavilágolt,~eltünt e helyről, és nyoma veszett.~Mit tett
2044   13|                   csomagba,~tollászkodott és rongyokat csavart.~Vagy,
2045   13|            lihegve vette el a pár hatost,~és nyelvkiöltve kotródott tovább~
2046   13|                  dér-esős délutánon,~négy és öt óra közt, hogy fönn az
2047   13|                   megjelent,~hogy gyorsan és olcsón szaladjon el~a rendőrért,
2048   13|                orvosért,~mert születésnél és perpatvaroknál~elengedhetetlen
2049   13|               tartott, a házmester úrtól.~És este csendesen imádkozott~
2050   13|              imádkozott~a láthatatlanhoz, és látta őt.~Az óriási, jó
2051   13|      házmester-istent,~aki bizonnyal jobb és szelidebb,~mint földi kollégája,
2052   13|              senki sem mondhatta szépnek,~és bár a tisztaság papnője
2053   13|             álmatlan álmából búsan riadt,~és már előre viszketett a talpa,~
2054   13|                 csak,~felrettenés, iszony és vacogás,~felkelni nyomba -
2055   13|                   hol a gyertya, lámpa? -~és kaffogó papucsba menni,
2056   13|                elhagyott házak vakablaka,~és akkor láttam őt, hogy megy
2057   13|                                           És elfelejti csendben önmagát. ~
2058   13|             kinyúlik két széken merengve,~és a leégett gyertyán kesereg. ~
2059   13|            szegény szeme akár a vak üveg,~és érzi a hunyó fényt - bús
2060   13|                ronggyal jő a csürhe-nép. ~És a vén kéjenc végső ájulatba~
2061   13|               ütöttek.~Ez a nép, hölgyeim és uraim. ~A herceg is halottas
2062   13|                  halottas ingbe bújt már,~és lelke mindjárt messze andalog.~
2063   13|                azonban biccent elegánsan,~és fekete nyakkendőjébe tűzi~
2064   13|              ajkán,~míly túlvilági-furcsa és komoly.~Elérhetetlen bányákban
2065   13|                Pilléreit búsan átkarolom,~és sírok és nagy szívvel jajgatok~
2066   13|                 búsan átkarolom,~és sírok és nagy szívvel jajgatok~fekete
2067   13|               táncolok szökőkutak felett.~És bűvölő dalokat dúdolok,~
2068   13|             Gazdag szívem keleti gyöngyei~és színes álma mind aranyszemét,~
2069   13|                százszor átkozott,~te szép és szörnyű, kiöntöm eléd. ~
2070   13|              tragikus pózzal előregörbed,~és a síromra bámul könnyezőn. ~
2071   13|                 kegyes sirangyal,~márvány és béke annyi láz felett,~kezében
2072   13|                felett,~kezében a szivével és egy karddal,~fehér lobogó
2073   13|                 egy karddal,~fehér lobogó és emlékezet. ~Még bámulom
2074   13|                leányos bánat - vérszegény és halvány,~légy regemondó
2075   13|                 az leány. Leány: a bánat.~És lány az anyja, az öröm,
2076   13|                 csók.~Légy mása most szép és gonosz anyádnak,~ki tégedet -
2077   13|             gonosz anyádnak,~ki tégedet - és engem - elhagyott. ~Letört
2078   13|          elhagyott. ~Letört apád szeresd. És ülj szegényes,~magányos
2079   13|                életemnek:~vezess, vezess. És én is majd vezetlek,~mint
2080   13|                 tengermélybe dobták,~     és nem mehetek most haza.~Egy
2081   13|                 tenger lett a távol,~     és tenger szívem panasza. ~
2082   13|            találok meg soha. ~Azóta házam és hazám a tenger,~     s bennem
2083   13|                  hajnalra vágyó éjszaka. ~És mégse lobban tűz belőle,~
2084   13|                   s a hallgatás oly bölcs és végtelen. ~Kikötöttem a
2085   13|              meddő virágok~Parasztvirágok és giz-gaz növények,~lármás-szavuak
2086   13|                  növények,~lármás-szavuak és naponta-termők~lepik el
2087   13|               várok, míg kelyhem megérik,~és várok újra, várok ezer évig,~
2088   13|               hogy felmutatja óriás kezét~és a tömeg, a mámorába oldott,~
2089   13|               beszélne úgy, ahogy akarja.~és most rekedten lázadásra
2090   13|             tüdeje, az ajka,~az agyveleje és a szív, a szív, ~amint az
2091   13|                 úgy, hogy meghallják égen és földön~s a csillagokon is,
2092   13|                  reá szeliden,~ó hölgyeim és uraim.~Gazdája csákót tett
2093   13|                lepte be.~Bizony megvénült és megőszült,~olyan volt, mint
2094   13|              homályban~a vén kalap,~a vén és elzüllött kalap. ~Egy légy
2095   13|               csak,~s várt ősszel, nyáron és tavasszal~a jó kalap,~a
2096   13|                tavasszal~a jó kalap,~a jó és hűséges kalap. ~Később édes
2097   13|                lakást vett benne~egy önző és mogorva pók,~s ekkor kitörtek
2098   13|             koronája~én bús kalap,~koldus és gyászoló kalap. ~Múlt éjjel
2099   13|                   szivem följajgatott rá,~és fájni kezdett. ~Úgy ültem
2100   13|             rekedten.~Bús életem, te fájó és kopár,~mi lett veled, miért
2101   13|              csúnya sár.~Nincs több dalom és könnyem, berekedtem. ~Most
2102   13|              lenne ideje a víg szüretnek,~és téged a múlás fájdalma lep
2103   13|                  lelkedre csüggedés alél,~és búcsúzkodón félálomba hallod,~
2104   13|                 székek rengenek,~s pillér és vasgerenda reszket.~Te rengeteg.~
2105   13|                  reszket.~Te rengeteg.~Fő és szem és szív. Emberek. ~
2106   13|                   Te rengeteg.~Fő és szem és szív. Emberek. ~Elétek tesszük
2107   13|               építettünk. ~Kőből, velőből~és gondolatból, mely mindig
2108   13|              mindig előtör.~Bár ín szakad és kedv éle csorbul,~s agyarog~
2109   13|                  fellegekkel.~Kockát emel és szörnyű terhet.~S a vak~
2110   13|               tett~egyszerre kőbe dermedt~és való lett. ~Itt lenni nem
2111   13|                 nem lehet, csak játszani,~és élni-halni nem, csak játszani.~
2112   13|                 kocsma lármáz.~A klinikák és temetők között~az égbenéző,
2113   13|                   ködbe-öltözött.~Babonás és csoda~tündéri palota,~mely
2114   13|                 Tömeg, te óriás,~munkától és könnyektől glóriás,~melynek
2115   13|                   hidd meg, titáni játék,~és játszadozhat véle a titán-nép.~
2116   13|                 játékban igaz, az gonosz,~és mi kegyedből élünk.~Ezerfejű,
2117   13|         ezerfejeddel,~ezerszemű, nézd ezt és íme vedd el.~Ezerszivű,
2118   13|                 úgy rebbennek ki, gyorsan és ijedten,~mikor egy régi
2119   13|                  ünnepestén, a szegények,~és egyre többen állnak körötted,~
2120   13|              csípőjű nők,~bolond legények és beteg, vak aggok,~mint angyali,
2121   13|              fáradt~s viaskodik a számmal és betűvel~és az öreg varrónő,
2122   13|            viaskodik a számmal és betűvel~és az öreg varrónő, glóriásan,~
2123   13|                feléd,~évezredek mélyéből, és mily ősi~közönnyel emelik
2124   13|              ismerősi.~Nem tudsz beszélni és rájuk se nézni,~mert lélek
2125   13|                  tőlük kisgyerekkoromban,~és most is félek. Egyre-egyre
2126   13|                vagy hallgatott, vagy ment és lépte koppant,~egy cigarettát
2127   13|            roppant~időben egyszer meghalt és nem él. ~Csak ennyi volt.
2128   13|                   ennyi volt. Ezt láttam. És kezembe~e sok-sok semmi
2129   13|                  mivel nyomába leng a~hír és halál. És az egész: legenda. ~
2130   13|              nyomába leng a~hír és halál. És az egész: legenda. ~1923 ~ ~
2131   13|                   barát, de tűzzel éledj,~és vess a csontvázamra még
2132   13|                   életem roncs kincseit, ~és hallgatom, milyen zajos,~
2133   13|                marjatok,~odaadom a füleim~és lessetek,~oda a lábaim,
2134   13|               mely édesebb, mint méz, tej és dió... ~1926 ~ ~
2135   13|                  istenem,~míly semmi vagy~és én milyen istentelen. ~Mert
2136   13|                   óriás,~ki nemzett engem és akart. ~Tanítottál itt az
2137   13|                  ami vár,~csak ennyi lesz és nem csoda. ~Te én vagyok
2138   13|                  nem csoda. ~Te én vagyok és te vagy ott.~Most elhiszem,~
2139   13|                 istenem,~míly semmi vagy,~és én milyen istentelen. ~1927 ~ ~
2140   13|                  mert mérgez a falat már,~és fojtogat koldusi köntösöm. ~
2141   13|            lengesz~nagy homlokomra lágyan és alatta~szájam mosolyog bölcsen
2142   13|                   szájam mosolyog bölcsen és megértőn,~mint a futó katonák
2143   13|               mívesek szavunknak~anyagát, és várunk,~várunk, míg a kíntól~
2144   13|               mértékes, csöndes,~hallgató és bölcs,~méla tünődő,~árva,
2145   13|                isteni magzat,~gőgös basák és~talmi urak közt~igazi úr
2146   13|              tomporuk, vérzett a csüdjük,~és vérzett az emberek szeme
2147   13|        bűz-pocsolyába,~békák, dögök közé, és ott rekedt meg.~Verték a
2148   13|                fejük, a szügyük, a hátuk,~és sáros lett az emberek szeme
2149   13|                 lenni sem,~félek az éjben és félek a fényben,~jajgatva
2150   13|                   utcán.~Lehajtom a fejem és sírok. ~1928 ~ ~
2151   13|                 Mennyi fej, kéz-láb, szív és végzet.~Meg kellene állani
2152   13|        Sürgönyszalag röpköd a homlokukról~és messzeség. Akár az operahősök.~
2153   13|                  mindünk~üvegerünkben kék és piros vérrel?~Én, én merem
2154   13|              nyáron a lombban.~Madártalan és lombtalan fa,~most látom
2155   13|                  maradni.~Ő kávésfindzsák és torták közül~kidugja rég-elkallódott
2156   14|              mását. ~Oh, hogy felébredtem~és sírva fakadok,~oh mért nem
2157   14|             zűrzavarában is meghallottam. És én megértettem azt. ~ A
2158   14|                állítsd meg csendesen~     És ne sírj, leány.~Halkan ülj
2159   14|                mély gyászban, haloványon,~és néz, csak néz, néz egy ledőlt
2160   14|                  ezt eltanulja,~csüggedés és kétség nem fér a szívéhez.~
2161   14|                   a világ lássa,~küzdelem és bukás a porember sorsa. ~
2162   14|                szemekkel, búsan áll eléd,~és tétovázó kézzel eltakarja~
2163   14|                  s kopár,~ki sose küzdött és sosem bukott el,~kié sosem
2164   14|              portestek s a kósza bolygók,~és fínom ajka édesen mosolygott.~
2165   14|            hallható,~mert zsongva, súgva, és zenélve~halkan szitál alá
2166   14|                 Szeret-e?" Kérdezi a lány~És szól a hang a bércfalán~"
2167   14|                bolyongtam árván, téveteg.~És akkor mondta meg nekem:~
2168   14|                 szegény, szeret, szeret! ~És átkaroltam a mezőt,~hullajtva
2169   14|            Ábrándjainknak lombja hullong,~és lassudan mind sírba tér.~
2170   14|                mint kopár fa áll szivünk, és~befújja ágait a dér... ~
2171   14|                   romboló tűzláng égethet és ölhet.~Ne hagyja el Isten
2172   14|               hogy kilobbadott a lángunk,~és elhagyott a szerelem,~megyek,
2173   14|             csomóba rajzik~a nyári szeplő és a májfolt. ~Ma könyvet írsz,
2174   14|             májfolt. ~Ma könyvet írsz, hű és okos vagy,~körötted a kedv
2175   14|             bosszút liheg már, nem zokog,~és győzni fog, bár elvesz újra
2176   14|                  olvadt már a lágy burok,~és léghasító tolla meglazult,~
2177   14|              vadul, mint kit vadállat űz,~és kétkedett, mi szebb: a víz,
2178   14|          sugárnyaláb,~de ő röpült...~     És így bukott alább. ~1905 ~ ~
2179   14|                  a föld, izzó az űr fenn,~és a harangszó lomha, fáradt,~
2180   14|           Felcsendül a bús, elmaradt dal,~és újra csendbe könnyezem.~
2181   14|              Lelkem nehéz tusák kinozták,~és kedvem a zavarba halt.~A
2182   14|                véresre lökdelék a testem,~és senki sem adott segélyt. ~
2183   14|              tövis fogadt a puszta tájon,~és égetett tüzes üszök.~Kínáltam
2184   14|                   férfi, aki a tiéd lett,~és újra él és álmodoz! ~Nem
2185   14|                   a tiéd lett,~és újra él és álmodoz! ~Nem kell tovább
2186   14|                Sötétbe bújnak a borongók,~és ott keresnek menhelyet. ~
2187   14|             remények duzzaszták a lelkét,~és rázta már galyát a tubafa. ~
2188   14|                   kotortak lenn a sárban,~és lökdösődtek zsíros konc
2189   14|              mindég hű fiad,~lábam botolt és túrta a sarat,~de hű szemem
2190   14|             szemem mindég rajtad maradt. ~És mostan is oly izzó a szerelmem,~
2191   14|                  a felleg,~ágyúz a villám és a föld süket.~S a birkozó
2192   14|                   szélvészek ölre kelnek,~és felvonul a győzelmes üteg.~
2193   14|             győzelmes üteg.~Képed sötétül és reszketnek ezrek,~míg ontasz
2194   14|                 ontasz égető vörös tüzet,~és e szilárd golyót megrengeted.~
2195   14|               zöld lámpást künn a ködben,~és érzem is, mint indul a vonat.~
2196   14|                    lengő,~mondják: egy év és ő meghal talán.~Fülig pirul,
2197   14|                  a friss napnál is elébb,~és reszketőn, mint aki félve
2198   14|          kézvonásit,~s egy perc a mennyet és poklot hozá,~ne bontsd föl
2199   14|               esteli vonattal hazamentem,~és minden úgy volt, hogy régente
2200   14|                   ballagva járkáltunk, én és anyám,~hallgattuk a nyolcórai
2201   14|                   a nyolcórai harangszót,~és néztük a bimbót a rózsafán. ~
2202   14|                    imádja arany börtönét,~és nem vágyik kiszállani. ~
2203   14|                 sírtorok? ~Kérdem remegve és válaszra várok,~s forró
2204   14|          eltorlaszol a látástól egy árok,~és ráborul képére száz lepel.~
2205   14|             álmodva szűntelen.~Fél tudni, és nem-tudni mégse mer.~Olyan
2206   14|              gyöngyvirágszagú sötét haját~és arca hófehéres csillogását,~
2207   14|               rettegéssel -~S én szótalan és lázasan követtem... ~Az
2208   14|                        Az vagyok" felelt,~és vérvirágot csókolt ajkaimra,~
2209   14|             borzongva a bús lángba bámul,~és álmosan sápasztja meg. ~
2210   14|                   hajszolni aranyálmaid? ~És csendes éjjel, hogyha halkan~
2211   14|                 az üst körül álmodni jó. ~És szép élni és nemcsak zenélni,~-
2212   14|                 álmodni jó. ~És szép élni és nemcsak zenélni,~- akár
2213   14|                   Jeges vidékre tévedünk,~és álmodunk dicsőbb valórul,~
2214   14|            egyszerű,~csókold meg ajkamat, és hagyj el aztán,~de ülj ölembe
2215   14|                úgyis elmék,~hogy üldözött és száműzött legyek,~ölelj,
2216   14|               árja már,~s zajgó keservvel és kétségb'esetten~panaszkodom,
2217   14|                   bút hordjak szivemben! ~És kérdezem, meddig kell nyögve
2218   14|                  rózsakedv, a gyenge nő, ~és ekkor érzem, elfed az enyészet. ~
2219   14|                  nyíl a sápadt éjszakába,~és fölfelé az égre túrja útját,~
2220   14|               szemünk, főnk mégse lángol,~és a szobor bámul reánk még,~
2221   14|                 magasló homlokára csapva,~és egy kimentszínű, hatalmas~
2222   14|            Vasárnap mindíg zöldbe rándul,~és jól mulat, hattyút etet.~
2223   14|                  néhány agg nénihez megy,~és hangzik a német beszéd,~
2224   14|                fehér a húsod,~szived üres és cinikus,~s álmos, meleg
2225   14|              cinikus,~s álmos, meleg vagy és hizelgő,~mint egy komoly
2226   14|               szemérem,~törd össze álmaim és életem.~Mi félelmesebb nálad
2227   14|              életem.~Mi félelmesebb nálad és mi mélyebb?~Tebenned egy
2228   14|                kapjuk az életet s halált,~és tőle éled a víz, lomb s
2229   14|      Viharszekéren száll lelkem tehozzád,~és elfog a fölséges borzalom.~
2230   14|                 misztikus kört von köréd,~és a sötétbe tétovázva kelnek~
2231   14|                  mécsvilág.~Mily végtelen és forró minden itten,~milyen
2232   14|              minden itten,~milyen viharzó és mily szertelen,~miként a
2233   14|                   sötét ruhádba szédülök,~és arcomat láz festi meg. ~
2234   14|                  itt vagyok. Tél van. Köd és szél.~     És küzködöm a
2235   14|                Tél van. Köd és szél.~     És küzködöm a fergeteggel. ~
2236   14|            fergeteggel. ~Most itt vagyok. És sírva nézem,~     Hogy búg
2237   14|                   tollal merítsd ki vérét~És áldd meg őt és áldj meg
2238   14|                   ki vérét~És áldd meg őt és áldj meg engem. ~1909 ~ ~
2239   14|                   jő szememre éjjel álom,~és sárga horpadt homlokom. ~
2240   14|                  nem érdekes. ~3 ~Előkelő és hallgatag vagy,~arcod fehér,
2241   14|               homlokod... ~4 ~Ilyen hamar és immár vége, vége,~aludni
2242   14|                  csókolom majd lila szád,~és felhozom az elmulást magamban -~
2243   14|             őrület,~álmos vagyok már rég, és mégsem alszom~- Tüzet, tüzet! ~
2244   14|               napernyő,~a nevelőnő sápadt és merengő,~     a kisfiú a
2245   14|                halk gyönyörbe áthal,~     és egybeolvad a sürűbe bent~     
2246   14|                  komoran,~rettentő bárkák és sirok, sirok. ~Ti szörnyü
2247   14|                    kacagjatok ki engemet,~és menjetek lobogós kikötőkbe. ~
2248   14|              heverek, én meg vagyok ölve,~és figyelek álmatlan, éberen.~
2249   14|                figyelek álmatlan, éberen.~És tépem a vizet, álomtalan
2250   14|              vágyam, csak kicsi a tenger,~és nézem a bárkát, amely megindul,~
2251   14|                   bárkát, amely megindul,~és fényes árnya egész szívemig
2252   14|                árnya egész szívemig nyúl,~és hallgatom a mély homályon
2253   14|                   közt, mocsárba feketén.~És bámulok föl üres halszemekkel~
2254   14|                  minden egyes szeme lélek~és minden kapcsa szív, e bús
2255   14|                 alkotunk, az élet - árad,~és viharok azt szerte sose
2256   14|                rajta egy rémes zergekabát~és evett egy krémes kergezabát ~* ~
2257   14|                 idézzetek halálos éjeket,~és piszkos, parfümös ruháitokban~
2258   14|           seggecskétek két kis gumilabda,~és szörp a nyálatok ezüst patakja,~
2259   14|                   álltok,~aranyt pisiltek és habot kakáltok.~Ti vagytok
2260   14|                    Ti vagytok nekem a láz és a vakság,~ti cukraim és
2261   14|                   és a vakság,~ti cukraim és gyilkos mérgeim,~tejen hízott
2262   14|           testetek legyen meleg kalácsom.~És hogyha majd őszen, lerongyolódva,~
2263   14|                  öklét,~s egy mozdulattal és egy bús igével~egy lesz
2264   14|                                     Vörös és sárga az ősz színe... ~Vörös
2265   14|              sárga az ősz színe... ~Vörös és sárga az ősz színe,~vörös
2266   14|              színe,~vörös füzérbe paprika~és sárga tengeri.~Lelkembe
2267   14|                   két szín lobog:~a sárga és piros,~s a barna föld, mely
2268   14|                               Száz év se, és dalol a szél...~Száz év
2269   14|               dalol a szél...~Száz év se, és dalol a szél,~fütyöl a szél
2270   14|              eggyel kérkedett,~száz év se és dalol a szél,~röhög a szél
2271   14|                  egy gyereket,~száz év se és dalol a szél,~fütyöl a szél
2272   14|                           Voltam mosolygó és komor,~piros, fekete, víg,
2273   14|                  ingét~elszánt gesztussal és határozottan~s a melle bársonyával
2274   14|                 két melle fénylett telten és meredten...~Hogy ennen-örömömtől
2275   14|                    hogy rés támadjon a...~és helyettük feltámadjanak...~ ~
2276   14|             csöndesen forró kezébe fogná,~és lágyan símogatná... úgy
2277   14|            télikabátomból~s meleg volt... és narancsszín felhő~     égett
2278   14|              Képzelmem - sajnos - anális,~és ha más teret tanál is,~ezt
2279   14|                   mondhatom.~Hetyke, ifjú és infámis,~amilyen múzsám
2280   14|                  énnékem jó dolog,~fogpor és semmi Odolok,~piszok, én
2281   14|                   Endresz ~Támadnak népek és elülnek,~de, Hős, te akkor
2282   14|                 Almát eszünk ma, rá diót,~és hallgatjuk a rádiót. ~Kiállás ~
2283   14|                 eszméktől ég el! ~Iszákos és józan vitája ~- Oly jó nekem
2284   14|          Emlékezet:~száraz kacsót kivánok és magamnak,~nem lé-kezet. ~
2285   14|           lé-kezet. ~Emlékezet:~Ó, Szerda és Nyugat, milyen kitűnő~szemlék
2286   14|                 dinnye, a föl nem szegett és~nem lékezett. ~Napoleoni
2287   14|                 Ott volt a jószagú~ibolya és a kósza bú. ~* ~Miért nézed
2288   14|                  fal előtt egy muzsik áll~és muzsikál. ~* ~Ledőlök a
2289   14|                rendeltem málnás krémeset,~és rámesett. ~* ~Zöldtó ~Tengerszem: -~
2290   14|                 benned hebehurgya láng ég~és a szeszély szeszétől~kopog
2291   14|                lárma erdők tiszta csendje~és szép a förtelem, s a föld
2292   14|                 őr. ~6 ~Mint egy varázsos és tündéri csáp oly~hatalmasan
2293   14|          csattogása harsog,~baráti pengék és kupák zenéje,~ha látom az
2294   14|                 Mint egy titán, ki láztól és a bortól~részeg, New York
2295   14|                    16 ~Nincs senki, költő és iró,~ki ne szeresse stílusod,~
2296   14|               szeresse stílusod,~guláidat és Nílusod,~regék regéje, Kairó. ~
2297   14|                 zajongni vad-víg~utcáidat és édes nőidet,~Madrid. ~19 ~
2298   14|              kissé unottan, kissé epedőn,~és szalmasárga ujját a szegélyes,~
2299   14|                    nagy szemfedőbe fúrja, és igéző~arccal fogadja a Halált,
2300   14|               Hősét,~mert mostan is Bor ő és most is Bőség,~az Élet Kútja,
2301   14|              Bőség,~az Élet Kútja, Kancsó és Színésznő, ~hogy kissé lámpalázasan,
2302   14|                   játszik, előbb zavartan és fehéren ~a furcsa, fényes-fényes
2303   14|                   a gyár mulattat~a munka és a sex-appeal,~nem is álmodjátok,
2304   14|                   megyek-megyek a Nappal,~és fütty imákkal áldozok. ~
2305   14|                  kinek az élet fáj vakon,~és hogyha áll az úton egy ház,~
2306   14|                szeret a földön. Mária~sír és kacag, ha meglát. Mária~
2307   14|                Nem, nem." Mária~telefonoz és toppant. Mária~a jólnevelt
2308   14|         altatószert használ. Mária~teázik és kártyát rak. Mária~sóhajt
2309   14|                 kártyát rak. Mária~sóhajt és kézimunkáz. Mária~siet,
2310   14|           nemesség. Mária~szép, hogyha ég és izzik. Mária~szebb, hogyha
2311   14|                torzrajza. Mária~kislányka és hősnő is. Mária~az édesség,