Rész

   1    1|              jó e lámpafényes árnyba! ~Az én párnám a szürke asztal,~     
   2    1|               a sötét betű vigasztal. ~Az elmulással így tusakszom,~     
   3    1|         fojtogat egy átok. ~Benn várom az örök virágtavaszt,~     
   4    1|               kövér kelyhük csodálom, ~az éj gomolygó, szürke árnyin
   5    1|                 amíg bezárom csendesen az ajtóm,~a lámpafény dobálja
   6    1|                véres ködbe meghal künn az alkony, ~     kinyílanak
   7    1|      kinyílanak a sápadt nympheák. ~4 ~Az est leszáll. Fáradt szivem
   8    1|              tággá mered. ~Haldoklik-e az öblös csésze lángja?~Az
   9    1|                az öblös csésze lángja?~Az ég sötét, dalol a fuvalom,~
  10    1|           Kihúnyt szemekkel nézek majd az űrbe,~ajkam, szemem kinyíl...
  11    1|                                        Az árkádok alatt~A vágy-fuvalmas
  12    1|         vágy-fuvalmas nyári éjszakában~az árkádoknak csarnokába léptem,~
  13    1|              rája én,~és átéreztem ott az életem...~Mily semmi a világ
  14    1|              röpke emberélet eltünése!~Az a tudós egykor rajongva
  15    1|         amelyen hideg közönnyel~csupán az észnek fénye éledez,~egykor
  16    1|              sírt, haragra torzult,~és az öröm rózsáitól kigyulladt:~
  17    1|          hogyha hóviharban összerendül~az ősi kőház széles ablaka.~
  18    1|               ősi kőház széles ablaka.~Az a szobor mindig fagyos,
  19    1|                szürke pusztasága,~akár az éj sötétlő gyász-szine -~
  20    1|       mozdulatlan.~Egyhanguan szemléli az időt,~mert ami itt a létben
  21    1|             elmulandó,~tisztább alakba az már mind övé,~s az eszmehonból
  22    1|              alakba az már mind övé,~s az eszmehonból bágyatag mosollyal~
  23    1|                ropunk,~vagyunk kizárva az élet honából.~E honba térnek,
  24    1|         szoborszerű, dermedt vonásival~az életet jelképezi nekünk,~
  25    1|                itt van: csonka, tört~s az elmulásnak halvány áldozatja,~
  26    1|               futott által velőmön~ott az öröklét hűvös csarnokában,~
  27    1|         öröklét hűvös csarnokában,~mig az özönlő holdsugárba fázva~
  28    1|               kiknek ma már nem lüktet az erük,~nem fáj az élet lassu
  29    1|                lüktet az erük,~nem fáj az élet lassu tengetése,~s
  30    1|              Nagyon soká merengtem így az égen,~hol tarjagos felhők
  31    1|          tarjagos felhők között suhant~az óriás ezüsthold tiszta gömbje,~
  32    1|               a nagy csarnokot,~és én, az élet árva páriája,~remegve
  33    1|             ajkam mosolyg. ~Ti vagytok az úr, én a szolga,~     bohócruhába
  34    1|             érezem a tarka lomtul~     az égető, nagy bánatot. ~Előre
  35    1|           szomjazó, vad, gyilkos úr,~s az őrület nagy koronája~nehéz
  36    1|           valóra eszmél~s nem részegít az őrület. ~Kacagva hódolatra
  37    1|               dagadsz gyúló szememben,~az őrület lángjainál,~s megcsókolom
  38    1|            itten senki engemet. ~A táj az ismeretlen mélybe kékül,~
  39    1|              álmodó parány. ~Egyszerre az ősfélelem legyűr,~a lég
  40    1|               kőrengeteg~sorvasztja el az izmos életet,~hol a szegény
  41    1|              benn csak tovább virraszt az éji lámpa;~hol éj a nap
  42    1|               éjszaka,~hol sose szűnik az élet zaja,~hol pört, zavart
  43    1|             föléje,~unalmasabb, miként az éjek éje,~rítt a gyerek,
  44    1|               éjek éje,~rítt a gyerek, az ég is könnyezett~langyos,
  45    1|         könnyeket.~Aludni látszott már az édes élet,~nevettek a szemérmetlen
  46    1|            téli bútól bágyadt arcomat,~az ébredő tavasz örömdalában~
  47    1|           hallgatál kővé meredten,~míg az erény nyavalyogva koldult. ~
  48    1|              térded. ~S hogy néma lett az agykoponyák hegye~és az
  49    1|                az agykoponyák hegye~és az olajfát porzivatar veré,~
  50    1|                Ezüstös árnyak szállnak az éjszakán,~     szines szalag
  51    1|               nyögve emelkedik,~     s az ébredés fuvalma áttör~          
  52    1|            mosoly,~          s hallják az éjbe, félve hallják~     
  53    1|                s messze sötétbe közelg az erdő. ~Jön, mint haragvó,
  54    1|                          A nyár~A nyár az én szerelmem, érte égek,~
  55    1|                 Magam vagyok a poklom, az erem kész~csatorna, hol
  56    1|              már rég minden reménnyel.~Az ásitó bolton nincs semmi
  57    1|               önti el vonagló képemet,~az őstalányok titka rámmered.~
  58    1|             állhatlanul,~s siró szavam az éjszakába fúl. ~Ó társaim,
  59    1|                majd mind a semmibe.~Ez az a seb, amelyre nincsen ír
  60    1|           amelyre nincsen ír se,~ím ez az út, melytől remegve féltünk,~
  61    1|            harsonától,~szemedbe lobban az éjszínü fátyol,~s te gondtalan
  62    1|             térdre, férgek, - mert jön az Enyészet,~ott leng elől
  63    1|             jön virágos diadalszekéren~az elmulás cézárja vad-kevélyen.~
  64    1|       szemgolyótok,~fulladva törjön ki az elfogódott,~karmolja rongyossá
  65    1|               a gyáva gazság, s sírjon az igazság.~Verjétek melletek
  66    1|       zokogjatok~szegény helóták... Jő az uratok!~ ~
  67    1|                       Mors Bacchanalis~Az ócska csapszék szurtos rejtekén~
  68    1|              midőn a sok ivó elázik,~s az asztalok alatt horkol alul,~
  69    1|               és trombitál a hő borgőz az orron,~és izzanak az arcok
  70    1|            borgőz az orron,~és izzanak az arcok tűzbe, forrón,~részeg
  71    1|               szára is leég tövig.~S ő az alvók mellére térdepel,~
  72    1|          fáradt nézése bamba,~bámulnak az unott bizonytalanba,~s ásítozik
  73    1|          ásítozik boruk mellett henyén~az álomgyilkoló sovány legény. ~
  74    1|                 s csak rázza, döngeti,~az ágyba felriadnak gyermeki,~
  75    1|          felriadnak gyermeki,~s látják az árnyban, a vértócsa mellett,~
  76    1|           cingár rém szemei nevetnek. ~Az ócska csapszék szurtos rejtekén~
  77    1|              köréje gyűl a megcsalt és az árva.~S a reszkető, üres
  78    1|            ajkkal mindegyik,~míg végre az alkony elérkezik:~s ágyába
  79    1|          Menjünk aludni, léha cimbora.~Az éj sötét s már rég lejárt
  80    1|              éj sötét s már rég lejárt az óra,~eltört, legörbült ócska
  81    1|           ócska mutatója,~és elfogyott az élet színbora...!" ~És rávigyorg
  82    1|          bámulom magam,~mint a vasúton az első beszállót,~kit fáradott
  83    1|             porcikáján,~remegve lüktet az egész világ,~a végtelen
  84    1|                hang. ~S tükörbe nézek. Az ezüst lemezről~bámul felém
  85    1|           látok,~s rémülve érzem, hogy az ős-titok,~az ősi rejtély,
  86    1|               érzem, hogy az ős-titok,~az ősi rejtély, ősi sejtelem,~
  87    1|           csodálva hallok en-fülemmel:~az én vagyok!~ ~
  88    1|            őszi csöpp~áztatja a követ.~Az ünneplő tömeg~bámulja a
  89    1|            sötét, esős időt. ~Kezemben az ernyővel küszködöm,~keresve
  90    1|               ki nyújt barát-kezet,~ki az, ki kivezet~e szürkeségből -
  91    1|             lebegsz... De majd megfojt az ár,~a ház, a szürke kő.~
  92    1|              ár,~a ház, a szürke kő.~S az ég, mint szemfedő~befed
  93    1|              falába ütköztél örökkön. ~Az élvezetnek páriájaképpen~
  94    1|               önmagadtól,~vágyó szemed az Újvilágba révedt,~átvágtad
  95    1|         azúrját -~és ott se lelted azt az enyhe révet. ~De az őrültségnek
  96    1|                azt az enyhe révet. ~De az őrültségnek lángcsarnokán
  97    1|                mélységes mély nyugalma~az új Kolumbusnak kihűlt fejére...~ ~
  98    1|                dáridózzatok? ~S én, én az átkozott, majd hogy tekintem~
  99    1|                tovább, csak~a fákon át az estbibor~borús közönnyel
 100    1|        Hajlonganak a néma, tar fák,~nő az avar és a homály,~mint hogyha
 101    1|        nesztelen. ~S avart söpör felém az árok,~szorít a csöndes pusztaság,~
 102    1|           világ körültem~     vagy tán az álom a való,~s e napsugáros,
 103    1|             szemünk? ~E vad tülekvés-e az élet,~     vagy az csak
 104    1|          tülekvés-e az élet,~     vagy az csak egy álcás halál,~gyötrött
 105    1|               mely titkunkat ója,~     az égben, az ó sírokon,~s az
 106    1|          titkunkat ója,~     az égben, az ó sírokon,~s az ember, e
 107    1|              az égben, az ó sírokon,~s az ember, e bolygó lakója~     
 108    1|            ember, e bolygó lakója~     az éjjel, a földdel rokon? ~
 109    1|            éjjel, a földdel rokon? ~2 ~Az élet oly csodás, tünékeny,~     
 110    1|              tünékeny,~     száll mint az omlatag homok,~felleg, derű
 111    1|           homok,~felleg, derű jár fönn az égen,~     az alkotást váltják
 112    1|            derű jár fönn az égen,~     az alkotást váltják romok. ~
 113    1|               föld. ~Estente meghalunk az ágyba,~     s reggelre már
 114    1|            durva,~     s a láthatatlan az, mi van.~ ~
 115    1|               hordjatok szivós sarat -~Az én honom áll s megmarad. ~
 116    1|       Sziklátok ing a harci zajban,~de az enyém megváltozatlan.~Hiába
 117    1|               lelkem,~     ha lopva jő az alkonyat,~s a tág, nagy
 118    1|                hátán visz a szolgám: - az óceán.~ ~
 119    1|              száll, mint hogyha látnám~az éjbe rezgő vékony fonalon. ~
 120    1|            mérföldek tengerén,~felnyög az ismeretlen, éji róna,~s
 121    1|             zűrzavar, sötét csoportok,~az arcom elsötétül, szám fehér,~
 122    1|                elér. ~      2 ~Holnap ~Az utca árnyán gubbasztok.
 123    1|               szeretném megragadni még az éjet,~de jő a holnap kérlelhetetlenül. ~
 124    1|           esztelen. ~Kék szikra serked az ég peremén,~egy láthatatlan
 125    1|             meghalt már a tegnap. ~Múl az idő, s csak állok tétlen
 126    1|                                Megállt az óra~Megállt az óra, és a
 127    1|                 Megállt az óra~Megállt az óra, és a mutató~halotti
 128    1|                csöndben a hatosra néz.~Az óra áll, mindíg hat óra
 129    1|                óra van.~Bármit teszel, az inga meg nem indul,~és a
 130    1|         koporsó ablakán tekintsz meg. ~Az óra áll. És száll a pillanat,~
 131    1|                eltűnnek a napok, múlik az év,~a század, ezred és az
 132    1|              az év,~a század, ezred és az óra áll.~Az illanó idő szívdobbanása~
 133    1|           század, ezred és az óra áll.~Az illanó idő szívdobbanása~
 134    1|          poshadó tétlenség börtönéből,~az öröklét nyugodt fuvalma
 135    1|               nyugodt fuvalma megcsap.~Az óra áll, mindíg hat óra
 136    1|                   titokzatos, bús volt az éj,~s a selymes és szagos
 137    1|                 mély. ~Ma is emlékezem az éjre,~     üres vágyódással
 138    1|               letörve, elfakulva,~     az aggkor nyugalomra hajt,~
 139    1|             híd, e hab, e tűz-virág,~s az éj, amelyre a sugár szőtt~     
 140    1|                 S hogy érzem akkor ezt az éjet?~     megrogyva, búsan,
 141    1|             rémlik, mint egy költemény~az én sirásos, nyári éjem,~     
 142    1|              sirásos, nyári éjem,~     az én könnyes álom-regém.~Olyan,
 143    1|               le,~s ma sem tudom, hogy az az ifjú~     Én voltam-e?...~ ~
 144    1|                s ma sem tudom, hogy az az ifjú~     Én voltam-e?...~ ~
 145    1|            lángoló rakéták,~repüljetek az éjszakába szét~és húzzatok
 146    1|               a porba másnap... ~Sötét az éj, de lángár gyúl fölém,~
 147    1|                 Csengett a víg dal,~és az én első kedvesem~találkozott
 148    1|                 fehér nők~lengik körül az ágyamat,~s csiklandozó gyermekmosollyal~
 149    1|             egy tompa jaj. ~2 ~Te vagy az éjjel és az örvény,~a kárhozat
 150    1|                 2 ~Te vagy az éjjel és az örvény,~a kárhozat és a
 151    1|                 és érzem, álmodom csak az egészet,~azt is, hogy itt
 152    1|           szobádba,~hideg, fagyos volt az arcod, kezed,~az asztalon
 153    1|           fagyos volt az arcod, kezed,~az asztalon égett a kézi lámpa~
 154    1|               A szemed sötétzöld,~mint az álmatlan, őszi tenger.~Csend
 155    1|            vége lett a drága napnak...~Az alkonyi, szines szivárvány~
 156    1|                szines szivárvány~égett az ablakok üvegjén,~s köd szállt
 157    1|                széltől,~s felsercegett az esti ködben. ~Általkaroltál
 158    1|            nyujtottad csendbe, halkan,~az ajkad, vérvörös virágom...~
 159    1|           vérvörös virágom...~leszállt az éj, s én ott maradtam. ~
 160    1|                ott maradtam. ~4 ~Forró az ágyam, künn az éj sötét,~
 161    1|                4 ~Forró az ágyam, künn az éj sötét,~az égen álmosan
 162    1|               ágyam, künn az éj sötét,~az égen álmosan hunyorg a csillag,~
 163    1|            ember párnájára dőlt,~sötét az éj. ~De én nem alszom, lázba
 164    1|              anyák? ~2 ~Halott asszony az én szerelmem,~     aki nem
 165    1|               gyéren adják,~te ellesed az alvók gondolatját,~     
 166    1|             mitől nehéz lesz a szív és az ész;~bolygasz magadba, társaid
 167    1|              bolygasz magadba, társaid az árnyak~     s reggelre arcod
 168    1|        harmadosztályú kupéba szállunk,~az éjszakán kénlánggal enyhitünk,~
 169    1|           kénlánggal enyhitünk,~ónszín az arcunk és fakó a szájunk,~
 170    1|               síri nesz... ~Ne nézz ki az árnyfödte ablakon!~Künn
 171    1|          ciripel a tücsök,~a bús mezők az égre lehelik~nehéz tüzök. ~
 172    1|               lángja ég~künn a sikon. ~Az ünnep előtt ~Már itt vagyunk.
 173    1|         abroszon. ~Menjünk le, ott van az út a pokolhoz;~hűvösszagú
 174    1|                szegényke,~min halt meg az ő gazdag vőlegénye~s ő is
 175    1|          csöndesen lép,~retteg zavarni az út szűzi csendjét,~az ébredő
 176    1|          zavarni az út szűzi csendjét,~az ébredő nesz álmos, elhaló. ~
 177    1|          ébredő nesz álmos, elhaló. ~S az ónszin égből, a halk éjszakában~
 178    1|               halottas, téli gyász van~az elhagyott, magányos úriházban.~
 179    1|           magányos úriházban.~Kikerüli az utas hallgatag. ~Távol fürdőhelyen
 180    1|                Távol fürdőhelyen mulat az úr,~a zárt szobákba bíboros
 181    1|                 a billentyűsoron bámul az árnyék,~a zongorán áll egy
 182    1|                       Találkozó~Kihűlt az égbolt és leszállt az éjjel.~
 183    1|           Kihűlt az égbolt és leszállt az éjjel.~A kert alélva, csendesen
 184    1|        lámpámat kioltva,~már nem piros az égnek széle sem.~Sóhajtozó
 185    1|         csillagos, sötét szerelmesem. ~Az én arám a méla éjszaka...~
 186    1|     nyargalászva, furcsán~rohan tovább az alvó, éji utcán~a tűzkocsi,
 187    1|        nyakakkal fújnak a lovak. ~Riad az ember, reszket és előjön,~
 188    1|    létráramászás megfeszült inakkal...~Az üldözött ló vad haragba
 189    1|                a tájat bejárja,~miként az éj sikongó vészmadárja,~
 190    1|            kéjet érez, ~a lángvihartól az ég alja véres. ~A kőkockákon
 191    1|             hangzik visszhangja annak.~Az ember áll ott, álmosan tekintve,~
 192    1|      nyujtózkodó, komoly díszbútorok. ~Az árny ragyog a gyémánt-könyütől,~
 193    1|                sötétszemű, nagy ablak,~az antik ívek biztosan szaladnak,~
 194    1|               tükör. ~S e tárgyak közt az esti hangulatban~áll egy
 195    1|                néma könnyűm rezgedez. ~Az illatos leányszobában~     
 196    1|             kacajba halt a halk sirás,~az arca elsápadt, kigyulladt,~     
 197    1|              öblös szája kong. ~Tolong az utasok mindegyike.~"Jön
 198    1|         ezüstlik, szájon csüng a száj,~az útra-szállók intenek kezökkel,~
 199    1|         útra-szállók intenek kezökkel,~az induló tömeg sietve lökdel. ~
 200    1|             Olyakor kinyílik csendesen az ajtó,~s ezüst tálcán bort
 201    1|                                        Az országútak vándora~Reggel
 202    1|              eltűnik egy sötét kupéban~az országútak vándora. ~A éji
 203    1|            ásítozik, nyújtózkodik rá -~az országútak vándora. ~Cél
 204    1|             vonatja izzadt ablakából -~az országútak vándora. ~Bőrvánkos
 205    1|           leroskad a nedves kavicsra -~az országútak vándora. ~Néhány
 206    1|              Néhány igéret a vagyonja,~az is szinetlen már s kopott.~
 207    1|             pusztul is el egymagában -~az országútak vándora.~ ~
 208    1|          lankás síkjain. ~Egy pár utas az éjszakába ásít,~kedvetlenül
 209    1|                ledől.~Meg sem tekintik az út állomásit~és hírt se
 210    1|          terembe,~s egyszerre zörgenek az ablakok,~ruhák szines gomolya
 211    1|                 a táj sötét azonnal,~s az ég tüzet vad őrületbe hány. ~
 212    1|               korsóihoz von. ~És zsong az ének áhitatba zöngve...~
 213    1|                 a néma csöndbe~sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony. ~
 214    1|              Már kék selyembe pompázik az égbolt,~tócsákba fürdenek
 215    1|               kacaj kitör,~megrészegül az illaton a föld,~s tavasz-ruhát
 216    1|              száll, száll magasba, föl az isten-ember. ~Pünkösd ~Lángszárnyakon
 217    1|    Lángszárnyakon röpül felénk a nyár,~az éj meleg s már perzselő
 218    1|            perzselő a reggel,~bolygunk az éjbe álmodó szemekkel,~s
 219    1|            találunk hűvös árnyra már. ~Az ég fakó, az éjjel is rövid,~
 220    1|               árnyra már. ~Az ég fakó, az éjjel is rövid,~alig bujik
 221    1|              új erőbe forrva~kiszáll s az égre lánguszályt röpít. ~
 222    1|                 a lámpa füstje besuhan az orrba,~s az ágy fölött fullasztva
 223    1|             füstje besuhan az orrba,~s az ágy fölött fullasztva szálldogál. ~
 224    1|                fullasztva szálldogál. ~Az óra ver és félős hangulat
 225    1|                vak buzgalommal rágcsál az egér. ~Fülünkre húzzuk hűvös
 226    1|                             Ünnepnapon~Az emberár künn küszködik,
 227    1|          paplan, a terítő ég a tűztől,~az álomból izzó fénykéve űz
 228    1|                egy tetemen. ~Egyszerre az álom arcomba fú,~a tűzpiros
 229    1|                a tűzpiros szobán susog az árnyék,~halkan kinyílik
 230    1|                Augusztusi reggel~Kékül az ég, az éjjel haldokol,~pihennek
 231    1|         Augusztusi reggel~Kékül az ég, az éjjel haldokol,~pihennek
 232    1|             alva,~de már lángtól vörös az égnek alja,~és égni kezd
 233    1|               égnek alja,~és égni kezd az óriás pokol. ~Az ember ébred -
 234    1|             égni kezd az óriás pokol. ~Az ember ébred - a láng sustorog -~
 235    1|               fájdalmasan liheg, kikél az ágyból,~beteg a fénytől,
 236    1|        tűzpokol harsog, dübörg, dagad,~az árva ember fetreng benne
 237    1|                előre,~és este elnyúlik az ugaron,~mint egy agyonhajszolt,
 238    1|          reszket,~némák, mogorvák mind az emberek,~a házakon jelző
 239    1|         házakon jelző piros keresztek,~az arcokon megdermedt döbbenet. ~
 240    1|          arcokon megdermedt döbbenet. ~Az orvosok sötét ruhába lépnek~
 241    1|             terhes gyászos árny van,~s az orvosságszagú sötét szobában~
 242    1|           elfuló örömben~rezegni érzem az eget fölöttem,~mivel a nagy
 243    1|             vitéznek~lelkébe megjelent az otthona. ~A hitvesükre gondoltak,
 244    1|                  másik lázba fejtett. ~Az egyik az urát sóhajtva várta,~
 245    1|               lázba fejtett. ~Az egyik az urát sóhajtva várta,~másik
 246    1|               amelybe vészesen forgott az égi~tűzrózsafény és a pokolszemét. ~
 247    1|                fegyverét,~lombot söpör az ón... Mindenki néz...~s
 248    1|            zsidók kivonulása~Mély volt az éjjel, botra dőlve álltak~
 249    1|            bugyros férfiak,~csillogtak az öszvér hátán a tálak,~a
 250    1|            anyja mellin alván,~feldőlt az asztalon a tölt kupa,~vakogva
 251    1|             Halk suttogástól borzadott az éjjel,~sáppadt fejek néztek
 252    1|               néztek ki szerteszéjjel,~az útra csörrentek már a tüszők. ~
 253    1|                a holdfényben~Látod ott az éjszakán?~Négy szénás-szekér~
 254    1|                holdfénybe~ingva, félve~az útszélre ér.~A sejtelmes
 255    1|       Újszülöttje ér~messzehangzón~sír az asszony~s nézi merre tér~
 256    1|          fölzokog,~sír s a könnye vér.~Az ég oly bús.~Mint a koldús~
 257    1|              fehér.~Száz kisértet~ront az éjnek.~Mér jön erre, mér~
 258    1|      Lakóhelyük szennyes, dohos vacok,~az agg a vályogot könnyezve
 259    1|              világos, kékes éjszakáján~az útra bámul az őrült cigánylány~
 260    1|               éjszakáján~az útra bámul az őrült cigánylány~és nézi,
 261    1|      Láttátok-e már a holtak vonatját?~Az éji rónán nesztelen suhan,~
 262    1|                kietlen puszta hallgat.~az éj ijedve, sírva fölriad,~
 263    1|   kísértetképpen tűnnek el a falvak,~s az ismeretlen, mennydörgő hidak. ~
 264    1|              elhalad,~s egyszer megáll az ablakod alatt.~
 265    1|                    Alföld~A gyorsvonat az Alföldön fut át,~     s
 266    1|                Alföldön fut át,~     s az utasok a zörgő ablakokból~
 267    1|                szikrát hányva mormol. ~Az élet alszik, mindent tűz
 268    1|                sátorfa mellett álmodik az alvó. ~Ez itt kelet. Hiába
 269    1|          vérvirágos föld ma is a régi,~az ősök itt kinyújtják karjukat. ~
 270    1|            lehelletével~leng tejszinűn az alvó táj felett. ~Merengve
 271    1|                                        Az ősz honvédek~A régiségtárt
 272    1|             ősz szakállukból figyelnek~az ifju népre mindenütt,~az
 273    1|               az ifju népre mindenütt,~az égre hitlenül könnyezve
 274    1|           néznek,~s roskadva dőlnek le az agg vitézek,~zokogva, átkozódva
 275    1|                             Mikes szól~Az éjszakába fellobog a máglya,~     
 276    1|               könnye vér. ~A gyászdal, az örömzaj síromig hat,~     
 277    1|               áldozatja~zokogva keresi az Ádriát. ~Bús társaik az
 278    1|                az Ádriát. ~Bús társaik az égi madarak ma,~     s mennek,
 279    1|                a mezőn fakul a zöld,~s az őszi harmat nyomuk eltakarja. ~
 280    1|               nyomuk eltakarja. ~Zokog az erdő, az ég fátylat ölt,~     
 281    1|             eltakarja. ~Zokog az erdő, az ég fátylat ölt,~     s ők
 282    1|                 vérzik, vonaglik, nyög az anyaföld, ~és a halottak
 283    1|           Hullott a nép; a vészbanyák, az ördög~dézsmálta a poros
 284    1|               kidőltek a sebes gulyák, az ökrök,~dögvészt lehellt
 285    1|               jelenése~Viharra dördült az ég alja távol.~László morzsolta
 286    1|             jámborak a népek,~s kihalt az elhagyott pogány berek.~
 287    1|          villám lobbant és setét lett,~az arca elsápadt s megreszketett. ~
 288    1|              megreszketett. ~És messze az ég kékes, ferde, kancsal~
 289    1|                íny. ~A pusztaság üres, az égen semmi folt,~habozva
 290    1|              megbotol a ló... ~És fönn az ég ivén sötéten nyargaló~
 291    1|                nyugodtsággal buzdítnak az urak,~a bús, letört király
 292    1|               még nagyobb. ~Halált köp az ágyú, a penge felragyog,~
 293    1|        Tajtékos embervért iszik a rét, az út...~Győzött az ellenség
 294    1|                a rét, az út...~Győzött az ellenség ágyúja és csele,~
 295    1|              mint tett-vett csüggeteg,~az éjjel árnyain kisértetnek
 296    1|           kigyúlt a mécsvilág,~siratta az anya eltávozott fiát,~s
 297    1|            jöttek sokan, sokan, de nem az ő fia... ~A zordon aggok
 298    1|              csatáztál, oroszlán-fiók.~Az angyaloknak fennről büszke
 299    1|           előtt,~izzadnak a járókelők,~az elhagyott nyomor vivódik;~
 300    1|          vivódik;~fuldoklik és felsír, az, ez,~de hangjok a zavarba
 301    1|             sötét tömegben,~kőtrónusán az agg Arany.~Körötte sok korcs,
 302    1|         ércbuzogányt mikor ragad,~hogy az erőtlen fiakat~lesujtsa
 303    1|                 Bezzeg megváltozott ma az!~Mert bár e hős nép szónokol
 304    1|               nép szónokol még,~ma már az ifju is öreg~s nem jár itt
 305    1|         kávéház mélyébe soknak~kitárul az üres világ.~Az alkusz kínosan
 306    1|          soknak~kitárul az üres világ.~Az alkusz kínosan nyomorgat~
 307    1|                 Gyorsan fizessünk, itt az alkony,~menjünk hamar, megfojt
 308    1|                bódít a hó-akác virága,~az ember ismerőst kutat...~
 309    1|               fehér vizet okádnak,~mig az emelt, magas sikon~blazirtan
 310    1|                vén Triton. ~Itt fényes az éj, mint a nappal~s akár
 311    1|               éj, mint a nappal~s akár az éj, bűnös a nap,~a vérbe
 312    1|        négyéves lányka s - bosztonoz. ~Az égi rózsák fenn kinyílnak,~
 313    1|                kinyílnak,~a sárga hold az égre lép~s halkan kigyúl,
 314    1|           körútra nyomba.~Kék és forró az éjszaka,~halk a hegedűhúr
 315    1|                a hegyekre fel.~Csillog az ezüst barázda,~villog a
 316    1|         hallgatni arany,~arcán ifjuság az ék.~És a vendég, hogyha
 317    1|                mint zenélő óra hangja.~Az ősz néni - hangja vékony -~
 318    1|                hörögve~villámtűzbe kél az est.~Rongyselyembe kárhozottan~
 319    1|                          Üllői-úti fák~Az ég legyen tivéletek,~     
 320    1|             kedvet, tusát,~ti voltatok az ifjuság,~     Üllői-úti
 321    1|                 Üllői-úti fák.~Szívják az édes illatot,~a balzsamost,
 322    1|            édes illatot,~a balzsamost, az altatót~     az est óráin
 323    1|            balzsamost, az altatót~     az est óráin át.~Ne lássák
 324    1|                ciprusát,~higgyék, örök az ifjuság,~     Üllői-úti
 325    1|              minden csirát.~Hova repül az ifjuság?~Feleljetek, bús
 326    1|              zárul~és várja a csendet, az álmotadót~s én hallom e
 327    1|                száll,~miként a levélre az őszi, piros lob,~aztán lesülyed
 328    1|                a kebelemre,~mint ottan az őszi virág, amely elhal. ~
 329    1|                 Régi szerelem~Leszállt az est, künn a mezőkön árny
 330    1|            szempillámra foly. ~Oly bús az est... A hold merengve kél
 331    1|       boldogabb. ~Nem bánt a könnyü és az emlék,~     és nem sebez
 332    1|              csillagfény, ó tekints le~az éj sötétjiből ma rám.~Vándor
 333    1|          Csábít tovább: "Jőjj, elmulik az élet,~     elhágy a kedves,
 334    1|                A nyárfasorban eltününk az éjbe."~     "Megyek, megyek"
 335    1|              haldoklik a nyár.~S beint az ősz magányos, bús szobámba:~     "
 336    1|            vonatra szálltam,~lenn volt az éji szürkület,~és a sötét
 337    1|                  El is felejtettem~azt az édes álmot,~bódító illata~
 338    1|          tavaszéjen~újra általélem,~ha az ezüst holdgömb~bújdosik
 339    1|                ezüst holdgömb~bújdosik az égen. ~Rezgő párafény közt~
 340    1|               a szobábul,~bensőmbe még az eszmék harca forr~s ahogy
 341    1|           megyek, felhős arcomra bámul~az utcasor. ~Sok szánva néz,
 342    1|                 csak én maradtam lenn, az érdem.~Ó, csak lejönne,
 343    1|        nyoszolyámra~s édes a lemondás: az élet torz-arcát~redőosztó
 344    1|               tomboló sors előtt,~mert az ő hatalma zabolátlan, örök.~
 345    1|                 A temető minden kövére az ember~kudarca s a sorsnak
 346    1|            lelkem,~itt szótalan alszik az élet, a lét.~Nyújtózva puhán
 347    1|           puhán a nagy éjjeli csendben~az ember, a kő, a virág oly
 348    1|             otthon,~a fénykoszorús nap az égre kele.~Jó édesanyám
 349    1|           ittam,~még lábnyomom ott van az utcaporon,~még érezem ajkukat
 350    1|         ajkamon s itt van!:~most főmet az ablaküvegre nyomom.~Könnyem
 351    1|             halott.~S zokogva tekintek az éji mezőkre,~hol már az
 352    1|                az éji mezőkre,~hol már az örömteli munka zajog. ~Jer
 353    1|                erre baját;~legjobb, ha az éjbe, magába tünődik.~A
 354    1|          bánatja költözék.~Élet virult az ágon~s bú ülte meg a lelkemet,~
 355    1|              avart,~csörgő lomb szállt az erdőre,~mit a futó szél
 356    1|             lett beteg. ~Már búcsuzott az élet,~eltávozott a szerelem,~
 357    1|               érzés,~s kietlen éj lesz az egész.~Nem, nem - rohadni
 358    1|              hír babérja,~és oly rövid az életem.~Ma barna fürtöm,
 359    1|                meglátom rajta a deret,~az elmulás havát, mi elhív...~
 360    1|           rohan bús sejtelemtől,~látom az éjszakán sirom.~Miért kacagtok
 361    1|                üres feledtség~győz itt az emberész felett?~E gondolat
 362    1|              Nekem bukás, sötét kudarc az,~mi nektek édes győzelem.~
 363    1|              csókot e szomjú ajakra,~s az égbe röppenek vele.~Már
 364    1|                nap, arám a fény,~anyám az ég! ~Beszéljetek, hogy jártam
 365    1|            felkelétek,~s lángokban áll az égi palota,~de én remegve
 366    1|                 szép csillagok, tova. ~Az ismeretlen mélységekbe dőlve,~
 367    1|     Aranysugáros örvénytekbe dőltem,~s az égre nézett könnyező szemem,~
 368    2|              fejét a mellén. ~Ő a pap, az igaz, a szent,~bámulom,
 369    2|              édest, sárgát vagy lilát.~Az ő kezéből hull a paplanomra~
 370    2|         párnáimon oly egyedül sirok.~Ő az egészség és a bizonyosság,~
 371    2|               A béke ő, a part, a rév, az élet.~Jaj, hányszor néztem
 372    2|             bíbor lázban hánykolódtam,~az üvegajtó állt elém,~a zajtalan,
 373    2|               sarka tűz, kilincse fém.~Az üvegajtó állt elém,~üvegje
 374    2|               közelről meghatottan,~ez az ajtó, ismertem én,~ezen
 375    2|                ment el, mikor leszállt az alkony,~kis, kékszemű húgom,
 376    2|          ismertem én.~Csupán egy tükör az egész,~aki belenéz, belevész,~
 377    2|            nincs többé remény,~egy kép az üvegen kilobban. ~Múlt este
 378    2|                 és kacagás közt betöri az orrunk.~Kutakba látjuk,
 379    2|           fondoran vigyáz,~mikor suhan az esti láz,~s a hőmérőn, ha
 380    2|                de kis szobánkba fekete az ablak,~az éjbe kint~Ő ránk
 381    2|             szobánkba fekete az ablak,~az éjbe kint~Ő ránk tekint.~
 382    2|            kissé:~Jaj, meg ne tudja ez az árva gyermek,~hogy vannak
 383    2|        tengermoraj zúg.~Óvjátok édesen az édes álmát,~mint álmát a
 384    2|                                   Azon az éjjel~Azon az éjjel~az órák
 385    2|                     Azon az éjjel~Azon az éjjel~az órák összevissza
 386    2|            Azon az éjjel~Azon az éjjel~az órák összevissza vertek.~
 387    2|               összevissza vertek.~Azon az éjjel~holdfényben úsztak
 388    2|             úsztak mind a kertek.~Azon az éjjel~kocsik robogtak a
 389    2|          robogtak a kapunk alatt.~Azon az éjjel~könnyben vergődtek
 390    2|       vergődtek a fülledt szavak.~Azon az éjjel~égett szobánkba gyertya,
 391    2|         szobánkba gyertya, lámpa.~Azon az éjjel~féltünk a borzasztó
 392    2|               borzasztó homályba.~Azon az éjjel~arcunk ijedt volt,
 393    2|             ijedt volt, halavány.~Azon az éjjel~halt meg szegény,
 394    2|                 Azon a reggel~sürögtek az öreg mosónék.~Azon a reggel~
 395    2|              titkos és ritkán mosolygó~Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe.
 396    2|                                        Az iskolában hatvanan vagyunk.~
 397    2|            iskolában hatvanan vagyunk.~Az iskolában hatvanan vagyunk. ~
 398    2|           szivacs hideg, vizes illata,~az udvaron a szilfa vén árnyéka,~
 399    2|             vén árnyéka,~s a kapunál - az arcom nézi tán? -~egy idegen
 400    2|             terembe csöndesen bezárva,~az orruk, a fülük, mint az
 401    2|                az orruk, a fülük, mint az enyém,~s a feje is olyan
 402    2|             arannyal:~arany-imát írnék az én anyámnak,~arany-tüzet,
 403    2|              boldog. ~Kiszínezném vele az életem.~ ~
 404    2|                szepegtek,~kis társaim, az éji hidegen,~játékaim nem
 405    2|               és ha ajtónkat kitárnám,~az üveges-szekrénynek rontanátok,~
 406    2|           arany-érem,~s hódítsátok meg az egész világot.~Tinéktek
 407    2|           menjetek tova,~legyen tiétek az alkony, a hajnal,~a kincs,
 408    2|          milyen fakó a pöttön lakatos,~az ács fia, mint Jézus, oly
 409    2|          kicsike kovács,~sír a bognár, az asztalos fia,~egész, egész
 410    2|             nézem őket és siratom őket~az éjjeli, makrancos zendülőket.~
 411    2|               lóg.~Ó, néma csengetyűk.~Az óránk is félve üt.~Alszik
 412    2|                                  Mikor az este hirtelen leszáll,~Mikor
 413    2|                hirtelen leszáll,~Mikor az este hirtelen leszáll,~olyan
 414    2|               lehúnyja a fejét,~és fél az éj. És reszket a setét.~ ~
 415    2|            mécs.~A kis mécs.~          Az este bús cselédje.~Álmosan
 416    2|             cselédje.~Álmosan virraszt az asztalon.~S az olajfoltos
 417    2|                virraszt az asztalon.~S az olajfoltos tálcára nézve~
 418    2|             szobánk csöpp napja. Álom.~Az arany olaj az árnyon,~és
 419    2|             napja. Álom.~Az arany olaj az árnyon,~és a fény folyó
 420    2|         lengenek tova.~Csöndesen vetik az ágyat,~és a párna~barna
 421    2|            egyre rakjuk,~ferdül-fordul az alakjuk,~melyet szorgos
 422    2|               félve sandítunk feléjük,~az éjben rubinpiros fülekkel.~ ~
 423    2|             hullt sötét haja.~Cikáztak az aranyoszöld legyek~a fekete
 424    2|                lángvörös lesz a világ,~az arcom ég, pirulva, forrón,~
 425    2|              forrón,~és délután vérzik az orrom,~látok ezer tűzpántlikát~
 426    2|                jön,~a zongoraszobában, az ebédlőn,~és lihegek és ég
 427    2|             félek.~Én félek.~          Az élettől és sötéttől,~mely
 428    2|      kegyetlenül elér.~Ha száll a nap,~az ablakom alatt~hullámozik
 429    2|               ablakom alatt~hullámozik az ismeretlen éj,~a végtelen
 430    2|    Lábujjhegyen kell járni a világban,~az éjszakában annyi a vonat,~
 431    2|                megőrli fájó csontomat.~Az éjszakában annyi rém, kisértés,~
 432    2|               bőszült ököllel döngetik az ajtóm,~ecetet adnak, hogyha
 433    2|               temetés. ~Zörgő szekéren az Idegenember~tudom, hogy
 434    2|             egy éjjel,~s szegény anyám az ablakunkra rogyva~néz majd
 435    2|             hajdanán,~mert ő ütötte el az éjfélt,~mikor meghalt a
 436    2|            hogy ez aranyló óra mellett~az apám játszott egykoron,~
 437    2|           nevetgélt egykoron. ~Ha künn az alkony álmokat hív,~cseng-bong
 438    2|               elsápadnak majd egy éjen~az apró arany-angyalok,~s ez
 439    2|       arany-angyalok,~s ez óra veri el az éjfélt,~ha majd egy éjjel
 440    2|           szóljatok,~hátra vagy előre?~Az erdőbe megbotoltam,~egy
 441    2|             török gyerek vágta.~Jártam az erdőben is~csillagot keresve,~
 442    2|               a holdvilágot,~véres már az arcom.~Nézzetek rám, lelkeim,~
 443    2|               kormos szénégető,~fekete az apám és szigorú,~nem csókol
 444    2|                Olyan tudós, erős, akár az Isten.~Ha nála aluszom és
 445    2|           Ilyenkor kimegyek.~          Az udvar alján~kel az újhold -
 446    2|                     Az udvar alján~kel az újhold - oly vézna, furcsa,
 447    2|                 de ébredez, hallucinál az éj. ~Fázik az erdő, csontkemény
 448    2|               hallucinál az éj. ~Fázik az erdő, csontkemény a föld,~
 449    2|              késő lámpaláng. ~Egy folt az éjbe, szürkülő, fehér.~Egy
 450    2|                súlya alatt,~és könnyen az asztalra könyökölve,~feje
 451    2|           menten, aki hallja.~E dalban az ő ifjusága halt el,~s a
 452    2|              is, nem szólok sohatöbbé.~Az ostorom, csigám örökli öcskös,~
 453    2|                van?~Úgy itt hagyom ezt az egész világot,~amelybe annyit,
 454    2|              egy pici angyal felrepült az égbe",~s egyszerre roppant
 455    2|              és nyugodtak.~Ez székely, az meg lágy és bús magyar.~
 456    2|           szemekkel hajnalig boroznak,~az egyik régi verseket szaval,~
 457    2|      légypöttyös a tapéta és a falkép,~az abroszon boros, kopasz fejük. ~
 458    2|              tudom: ez a szelíd rokon,~az néha jön sötétlő délutánon~
 459    2|   Vadászkalapján tollak, össze-vissza,~az élceit ki sem veszi zokon.~
 460    2|            rokonom,~mint a mesében, és az arca arcom,~s én róla, róla,
 461    2|                 mivel megölte a láz és az asszony.~S a rege szól:
 462    2|           barátja látta~egy téli éjen, az üvegkoporsón,~nyitott szemekkel,
 463    2|       gondolkozom felőle.~És int nekem az arckép és a múlt~és egy
 464    2|           száll.~Nem győz terajtad már az élet,~sem a halál. ~Elébed
 465    2|            Elébed állok, s néha mintha~az idő szárnya csapna rám.~
 466    2|        lámpatenger kék, beteg derűjét,~az őszi fényt tükrözte vissza
 467    2|                Künn szürke, rémes volt az ónszinű ég,~a lelkem ott
 468    2|               mögül mostan felém suhan~az évek árnya, tűnt idők halála. ~
 469    2|                 Egyszerre látok. Látom az anyám.~Némán ül a szűz,
 470    2|               újra fiatal,~s csak zeng az édes, illatos szonáta. ~
 471    2|                édes, illatos szonáta. ~Az éjszakába suttogón beszél,~
 472    2|         meg-megállva.~Ma álmom elviszi az enyhe szél,~az ábrándos,
 473    2|           álmom elviszi az enyhe szél,~az ábrándos, ezüstös, halk
 474    2|               A játék. ~               Az különös.~Gömbölyű és gyönyörű,~
 475    2|           feszülnek ki a sárga parton.~Az óceánon vezetem a tollam~          
 476    2|                itt viharoktól vemhesek az esték,~és tollammal, ha
 477    2|              vízből hínárt emelek ki. ~Az ablakon fehért fehérre hímez~          
 478    2|                 Apám szivarja füstölög az útra,~          és nesztelenül
 479    2|               kutya-álom?~Milyen lehet az élete, az álma~ezen a vad
 480    2|                 Milyen lehet az élete, az álma~ezen a vad és végtelen
 481    2|                kérdezem: fáj, úgye fáj az élet?~s reám borul, akár
 482    2|          Botokkal nyomtuk le a földre,~az egyik vágta, másik ölte,~
 483    2|            ezer porontya megsiratta,~s az alkonyon, a pállott alkonyon~
 484    2|          szájunk mosolyog.~Maró fogunk az undort elharapja,~s gőggel
 485    2|            baba.~A kis baba.~          Az álmodó baba~öltözködik narancsszín
 486    2|            búcsúzkodó finálé?~Nem kell az élet, pompázó parádé,~aranyfindzsákba
 487    2|               vérpiros narancs, és fáj az élet,~és fájnak a falon
 488    2|               önmagába réved.~Fáj, fáj az élet. ~És fáj a füstölő,
 489    2|             füstölő, mely szerteszéled~az ó szobán s fülledten ellebeg,~
 490    2|              és fáj a zongora (ah, fáj az élet)~ez az utolsó délutáni
 491    2|           zongora (ah, fáj az élet)~ez az utolsó délutáni ének,~a
 492    2|       aranycipőbe,~kék bársonyokba, és az ágy előtt~reá tekint szemök,
 493    2|                 szagos misére mennek. ~Az Istenük már várja őket~szagosan
 494    2|        rózsafák. ~Sóhajtva várjuk mind az éjszakát. ~Az elsötétített
 495    2|              várjuk mind az éjszakát. ~Az elsötétített szobába bent~
 496    2|                  Tikkadt, tompa csend.~Az ablakokban kókadó virág,~
 497    2|               ablakokban kókadó virág,~az üvegen szivárvány-karikák. ~
 498    2|                részeg nyugalom:~csupán az óra kattog a falon,~s a
 499    2|               zümmögnek néki altatót. ~Az asztalon ott a feketekávé.~
 500    2|           lomha Bácska. ~Itt félve jár az úri kisgyerek.~Mérges virágok,