Rész
1 1| mély csendességen át,~s míg véres ködbe meghal künn
2 1| róla a vér régi mocska,~míg boldogan nagyobb öröm emel. ~
3 1| hallgatál kővé meredten,~míg az erény nyavalyogva koldult. ~
4 1| duzzadt ajkkal mindegyik,~míg végre az alkony elérkezik:~
5 1| hogy a barátotok halott?~S míg fekszem ott, deszkák közé
6 1| korommal bukjatok alám. ~Míg vázatok tünékeny lángolást
7 1| Egy átok~Míg én zokogva elrobogtam,~ti
8 1| szemed bágyadtságába nézni,~míg ránkborul a csókos, halk
9 1| boltokat emberraj tölti meg. ~S míg zúg a kedv s a víg kacaj
10 1| zendült meg lantomon a húr,~míg fönnröl a lágy, kék azúr~
11 1| könyvtárőr, béna honvéd,~míg künn a rikkancs-száj szalad~
12 1| csillagos térségen által,~míg rámborul szelíden, áldva~
13 1| vesződünk viharzajos tusán,~míg végre a halál karján elalélunk~
14 1| Engedjetek, engedjetek! ~Ó, míg ti hangosan kacagtok,~árnyak
15 1| lomha éjjelen~tüzet vele! ~Míg sírba térek a föld rabjaként,~
16 1| alszom, mint fehér halott,~míg szikratengert ontotok a
17 2| És általérzi tűnő életét,~míg zúgva kattog a forró kerék,~
18 2| néztem jó arcába hosszan,~míg ájuló álomba lengve árván,~
19 2| párna, puha selyemkendő.~És míg a többiek bután nevetnek,~
20 2| fájdalomtól rezzen által,~s míg hahotáz az öröm mámora,~
21 2| Vasárnap délután meg tétován,~míg bánatommal egymagamba járok,~
22 2| szól: ~Nézd őket itt... Míg várunk a vonatra,~hogyan
23 4| szívdobbanásaid búsan lesem,~és míg a tündérek körüldalolnak,~
24 4| megyünk elébed.~Mi nem várjuk, míg ránk csap a karod,~minket
25 4| miért nem?~Megsápadtam, míg ideértem. ~Zörömbölök fekete
26 7| ágyadnál ezüstkanállal,~míg verekedtél a sovány halállal.~
27 7| vizet. ~Fürödni, úszni, míg erőnk kitart,~elszívni a
28 7| végtelen soká. ~Száz évig, míg a testem megtörik,~szeretnék
29 8| ülök,~mosolygok lankatag,~míg fáradok és szürkülök. ~Híredre
30 9| lassan~ringok a versem ütemén~míg elkészül e költemény. ~A
31 9| szelíden járt az éjben, míg aludtunk, gyermekek.~Most,
32 9| kocsiban,~leül a padra, míg a villamos fut~a téli fák
33 9| bús, hiú,~emberi jaj,~s míg a romon~tüzed ragyog~azt
34 9| néked, kisfiam, e verset,~míg életemnek asszú fája korhad,~
35 10| temetőkön~bukdácsoltam előre,~míg ide jutottam.~De elhalt
36 10| ugrottak el az utcasarkokon,~míg váratlanul éltetek állanak,
37 11| ugrottak el az utcasarkokon,~míg váratlanul éltetek állanak,
38 12| század~vak zűrzavarában,~s míg mások az éjbe kongatva temetnek,~
39 12| pilléket ír az ajkai fölé,~míg kézitükrében figyel magára.~
40 12| is padlásszobába kuksol,~míg ő utazgat és habot zabál.~
41 12| az égben,~s élj addig, míg a lélek,~szépség, vagy a
42 12| mértéktartó, de víg,~s megvárja, míg~az ételét eléteszik,~akkor
43 12| a semmiségre ráomoltan,~míg nem javultam és romoltam,~
44 13| csókolgatta hamvas arcát,~míg ünnepeltem dalaimban. ~Sóhajtozó
45 13| alatt, szörnyen csikorgva,~míg sorvadok magam tovább...~
46 13| gerincünk összeroppan,~míg végre elnyűtten, megrothadottan~
47 13| halál köd-ülte partján,~míg lihegtek sírva, balgán~lomha
48 13| érc-zaja.~Szállok serényen,~míg egy rút éjen~síromhoz érve
49 13| hallanád a szellők fuvoláit,~míg a panasz dalos ütemre válik,~
50 13| a seprőkkel összenőve,~míg elfelejti csendben a világot. ~- - - - - - - - - - - - - - ~
51 13| kigyója. ~Száz évig várok, míg kelyhem megérik,~és várok
52 13| anyagát, és várunk,~várunk, míg a kíntól~kővé nem mered. ~
53 13| piszokba, a semmi szemétbe,~míg lerogyott egy bűz-pocsolyába,~
54 14| az emberekre.~Hagyjatok, míg senyvedezve~ Lassan
55 14| lassudan mind sírba tér.~Míg, mint kopár fa áll szivünk,
56 14| Teszek-veszek lomhán merengve,~míg mellem a harctól piheg,~
57 14| sötétül és reszketnek ezrek,~míg ontasz égető vörös tüzet,~
58 14| Megszólal álmosan a zongora,~s míg pang az élet, itt véresre
59 14| kenyér így járni, várni,~míg egy szegény~legény~itthagyja
60 14| meredsz nagy bús szemeddel,~míg rád tekintek s álmodok,~
61 14| Brokát.~Mondd az okát. ~* ~Míg itt mélázva ültök -~elfogy
62 14| megszégyenít e rokkant. ~Sírirat ~Míg éltem itt~Novotny voltam.~
|