Rész
1 1| csarnokot,~és én, az élet árva páriája,~remegve fordultam
2 1| hullong a fejérül,~virrasztom árva, bús menyasszonyom. ~Zokogva
3 1| köréje gyűl a megcsalt és az árva.~S a reszkető, üres gyönyörpohárba~
4 1| hogy otthon engem~ egy árva, szent asszony sirat. ~Ki
5 1| arcom... ~4 ~Sirasd meg árva, ifju életem!~ Nézd,
6 1| susog szava,~mert ő is a nap árva számüzöttje. ~Lábújjhegyen
7 1| harsog, dübörg, dagad,~az árva ember fetreng benne főve. ~
8 1| hitvesükre gondoltak, mily árva...~S távolba két nő ült
9 1| olykor,~ itt-ott egy árva, tikkadó kazal.~A búza habja
10 1| borulva, a szélben inog.~Pár árva virág remeg ott a gyöpön,~
11 1| ömölve~és érzem a lelkem oly árva, halott.~S zokogva tekintek
12 2| Jaj, meg ne tudja ez az árva gyermek,~hogy vannak messze,
13 2| egy dalt zongorázik. ~Egy árva dalt. Azt veregeti folyton,~
14 2| megett. ~Ruhádon nincs egy árva folt,~oly szűzi-rendes,~
15 2| nevettek, én voltam csak árva,~és fájt a szépség és a
16 2| a vénkisasszonyoknak~az árva nyártól búcsuzik talán.~
17 2| halott szemedet.~Mondd, árva vagy és most lettél legárvább -~
18 4| mosolygók -~festett ajku, árva, sirató leányok.~Tízezer
19 4| És te alkony.~Alvó arany árva hanton.~A perc habján csónak. ~
20 7| mint a vér. ~Vágynak ők is,~árva lelkek,~a napér. ~Lámpa
21 7| végre élek?~Dúdorászok, árva lélek,~egymagam. ~A mesék
22 7| egy cella, oly szűzi és árva. ~A hajsütővas égett szaga
23 7| napernyő,~a másikon, mint síró, árva démon -~ki nem kap semmi
24 7| éjszaka~és ázni, mint egy árva fa.~ ~
25 7| tekintsek,~úgy néztem, mint egy árva kincset.~Egész éjszaka virrasztottam
26 7| árnya: mély.~S nézem egyre - árva tiszt -~hogy szitál a lomha
27 7| ölöm,~ezt a semmit őrölöm,~árva molnár, őrölöm~s lisztem
28 8| feküdtek ők,~nyílt szemmel, árva csecsemők,~ki szülte őket,
29 8| és holt magány kong árva tereken.~Ilyen magányt nem
30 8| gallyon, oly búsan, mint az árva~ halott mellén a vitézségi
31 8| szomszédból jövőnek,~az alföld árva, koldus gyermekének. ~Kezembe
32 8| fog, s aludni jó. ~Menj, árva, zord,~szegény dalom, te
33 8| zord,~szegény dalom, te árva, zord,~dalold a semmit és
34 9| és hő meddő óceánba,~én árva ember, fájó gondolat.~ ~
35 9| hallanál ily balladát.~Egy árva költő tévelyeg,~s itt méri
36 9| és hallgatom fuldokló, árva szívem~zaját?~ ~
37 9| rongy lesz, megcsúfolt és árva,~le is gázolják, szótlanul
38 9| szolgálok, mint a többi árva,~a láznak és aranynak, kósza
39 9| sors,~s én egyedül, mint árva remete.~Ki értené, ha fölkiáltanék,~
40 9| kegyes Szultán hallgatta az árva Emigránst.~Mennyi nehéz
41 10| hősnőkként hevernek, csókolva árva porontyukat, és nyafogva
42 10| reszketek és sírok, mint egy árva.~S minden széllel zenélek,
43 11| hősnőkként hevernek, csókolva árva porontyukat, és nyafogva
44 11| reszketek és sírok, mint egy árva.~S minden széllel zenélek,
45 12| maradj, árvák között az árva,~maradj közöttük, állj meg
46 12| koromban:~kínpadra feküdtek az árva, beteg nők. ~Az én koromban:~
47 12| család,~mit gyermek és mit árva asszonya,~olyan goromba
48 12| az Ég. ~2. Költők ~Mint árva rokkant, aki cigarettát~
49 12| gépkazánt,~ezt a szegény, kis árva kelepet?~És hallgatom, hogy
50 13| nyoszolyára,~hol érted sír az árva,~lebegj elő~óh, könnytől
51 13| legszegényebb,~és a sok árva közt a legnagyobb. ~Sápadt
52 13| vendégségbe gyűlve~leültök árva, bús körünkbe. ~Azt mondjátok,
53 13| De ilyenkor dalolt, mint árva pinty,~oly bánatosan, öntudatlanul,~
54 13| E félelem, ez arc s ez árva nesz,~mely egyedül sír a
55 13| hallgató és bölcs,~méla tünődő,~árva, magányos,~igazi ember,~
56 14| harc-mezőre lép,~halljátok ezt, ti árva magyarok?...~ Csak zúgjatok,
57 14| kobozról méla hanggal~zokog le árva énekem. ~Költészet, eljöttem
58 14| Mahomet~Az árva Mahomet ült elhagyottan,~
59 14| mit fillérenként tett az árva félre. ~Ismerjük a vendégeinket!~
60 14| Ki tudja? Láz csap által árva főmön.~Csak álmodom magamba
61 14| tehozzád futok, mint az árva,~látom, teérted zúg e vad
62 14| az öregapám, mikor~mint árva honvéd a levert hazából~
|