Rész
1 1| néztem ott alant,~amint a vén bronzcsésze a szobánkba~
2 1| néz a város a rét felé,~vén házak ajkán megfagy a víg
3 1| sötéttel,~fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,~a hósík
4 1| szerteszét,~versen merengve tán e vén akáchoz~hajtotta halvány
5 1| álom-terhes éjszakán~e sok vén szekér? ~A nyomukba borzalom...~
6 1| ődöng,~távolba búsul egy vén, puszta fal. ~Kék, sárga
7 1| ma is a múltak csarnokit,~vén váruk árnypallosuk éle védi. ~
8 1| olvasót,~aztán letette, s a vén bibliából~halkan, hivőn
9 1| kemény,~nagy hópalástban áll vén Buda vára,~ezüstösen remeg
10 1| súly alatt,~s úgy érzik, a vén föld is összerendül. ~Víg
11 1| sikon~blazirtan áll egy vén Triton. ~Itt fényes az éj,
12 1| várú Ó-Buda. ~Rántsd meg a vén csengetyűt,~jó szivet lelsz
13 1| ódon, zöld üvegpohár,~s a vén lámpa kedves árnya~imbolyogva
14 1| Hisz e sziklás, büszke vén föld~ezredéves bús regét
15 1| Régi nóta, régi monda.~Vén basák fürödtek itten.~a
16 2| illata,~az udvaron a szilfa vén árnyéka,~s a kapunál - az
17 2| unnám, egyre-egyre írnék~egy vén toronyba, szünes-szüntelen.~
18 2| üt.~Alszik a cicánk s a vén szelindek,~föl ne keltsük -
19 2| a temető.~Szomorkodik a vén jegenye-szál,~s a hold ezüst
20 2| bolygom át a régi kertet,~a vén akácok látnak s megijednek. ~
21 2| élceit ki sem veszi zokon.~Vén nőcsábító, kártyás és borissza.~
22 2| Ott az a vén, vidéki gyógytár.~Ott az
23 2| vidéki gyógytár.~Ott az a vén, vidéki gyógytár.~Sokszor
24 2| bort hoztak, úgy tudom,~a vén pohárba, esti lakomára.~
25 2| körülömli a setét,~a könnye vén csipkék közt hulldogál,~
26 2| otthon,~dalolt, dalolt.~Vén óra, régi székek, fanyar
27 4| hogy ezt a homályos, ódon,~vén bánatot egy éjjel elveszítem,~
28 4| gyöngyvirágos fejjel s láttam a vén kertet.~Emlék, minden emlék.
29 4| boszorkányégetők gyanánt~kuksolnak a vén gesztenyesütők.~Ó temetős,
30 4| magány!~Árnyékcsaták a szoba vén falán,~megvert remények
31 4| vége lett a násznak,~csak vén leányok vihorásztak. ~Tovább,
32 5| szeme a mély gödörben~olyan vén volt, mint az idő,~a hangja
33 5| sötét rémekkel rémitő. ~Egy vén bolond, bolygó pojáca,~vállán
34 5| titkoktól terhes esten~zokogva vén kezére estem,~és azt mondtam:
35 7| szerettem volna élni régen,~vén századok bús mélyein, korábban,~
36 7| bölcsek itala.~A veronál vén gyermekek dadája,~a morfium
37 7| gallyakat idézni~soha már. ~Aki vén, az mint az ősz fáj,~mint
38 7| csak a szívünk marad itt, vén eretnek. ~De azt tudom,
39 7| mint az öregistent festik,~vén képeken, halljátok a szavunkat,~
40 7| hegyben, a ravaszdi~csősz. ~Vén~puskás öreg, jól ismerem
41 8| ifjú fiának~vall engem a vén Magyarország.~De néha megállok
42 8| föld. ~Ó a halál az, aki vén,~s koporsó-érc ragyog~jégszín
43 9| is a régi volnék. ~Mert vén Szabadka, áldalak,~mint
44 9| Hazug a rím, nem leszek soha~vén. ~Ettem.~Virágot, mézet,
45 9| elmondhassunk mindent, ami kell még.~Vén limlomok vannak szívünkbe
46 9| tudja, mér? -~bámulja őt a vén Göncölszekér.~ ~
47 9| félrefordulsz, mint aki csalódott,~vén bölcsességgel, látva, hogy
48 9| hunyorogva, a lanyha garádics~vén düledék kövein. Az idő rohanása
49 10| Hárs ~- Szülőhazádban a vén udvaron~hová gurultak labdáid,
50 11| Hárs ~- Szülőhazádban a vén udvaron~hová gurultak labdáid,
51 12| ami tiétek,~szeretek. ~Vén bajszotok, puffadt, lilás-kék~
52 12| csodatévő, nagyhomloku, könyves,~vén Európa. ~Ha mostoha is vagy,
53 12| csodás.~Gazdag vagyok, mint a vén uzsorás,~ki rongyba jár
54 12| kopás van,~úgy járnak itt e vén világon,~mint egy frissen-festett
55 13| gyógytár:~a polcokon sok vén doboz;~karszéke régi és
56 13| Nehéz melegség szállt a vén világra,~mindenki félt kuckószögletbe
57 13| kis benyílónál olvasgatott~vén színlapot, bús újsághulladékot,~
58 13| ronggyal jő a csürhe-nép. ~És a vén kéjenc végső ájulatba~hallgatja
59 13| bóbiskolt a bús homályban~a vén kalap,~a vén és elzüllött
60 13| homályban~a vén kalap,~a vén és elzüllött kalap. ~Egy
61 14| közönnyel andalog a nap.~A vén kutyánk is lusta már bolyongni,~
|