Rész
1 1| nyúl dijért mohó kezem. ~De néha, hogy a lárma halkabb,~
2 1| gyenge lelked~ álomba néha von csak. ~És hidd, te is
3 1| Kedvük vídor, lelkük éber~s néha este tétován~zeng föl a
4 2| Csak a szeme borul el néha kissé:~Jaj, meg ne tudja
5 2| Már néha gondolok a szerelemre.~Már
6 2| gondolok a szerelemre.~Már néha gondolok a szerelemre.~Milyen
7 2| tudom: ez a szelíd rokon,~az néha jön sötétlő délutánon~a
8 2| halál. ~Elébed állok, s néha mintha~az idő szárnya csapna
9 2| körbe-körbe.~Játszom én és néha este~fölkelek,~s játszom,
10 2| Csak erre emlékszem. Még néha arra,~hogy halt meg a kertünkben
11 2| az élet ott kivűl? ~Csak néha jönnek a vásárosok~hírt
12 2| sárgult arcképeken. ~De néha csupa sejtelem. ~Ilyenkor
13 2| most olyan a sóhaja,~hogy néha, ha az én szobámba téved,~
14 2| pihen a messze temetőbe.~És néha, hogyha fáj a délután, okosan
15 2| szived,~és hogyha szavad néha elijed,~előtted szellemek
16 2| nagy vagy és hatalmas,~ha néha álomlátón hátra-hajlasz.~
17 3| Tenger és vihar~És néha vágtatunk, mint őrült tengerészek,~
18 4| mint vad csillagok,~és néha hallanak csak hírt felőlem,~
19 4| idegen ruhájukon a gomb. ~És néha teljes fényben látom őket,~
20 4| ruháját a nehéz gyászpompa. ~S néha mint a felhők s néha mint
21 4| S néha mint a felhők s néha mint a hollók,~hollók, éji
22 6| rokokó.~Kegyes és fínom, néha mókás,~a kocsis is - allonge-parókás.~
23 7| Diákkoromban mentem hozzá néha,~az árvalányhoz, én, kezdő
24 7| életek, a szívek alkuján.~És néha, ő, a magányos ődöngő~kétségbeesve
25 8| a ködnek, a könnynek,~ha néha magam köszönök még,~már
26 8| engem a vén Magyarország.~De néha megállok az éjen,~gyötrődve,
27 8| Mint~Mint a beteg, ki néha visszagondol~ egészségére,
28 8| ha az esték holdasok,~és néha, hogyha éjjel olvasok,~kissé
29 8| szörnyű kard van. ~3 ~És néha úgy beszélek már magamról:~
30 8| itten és Ő elmegy innen;~és néha látok még egy régi képet,~
31 8| idegen arcot a szemeimben.~És néha látom: hogy megy Ő az utcán~
32 8| s mondom: vége, vége.~És néha látom: hogy búsul magában~
33 8| kiskávéház piszkos éjjelébe.~És néha megsiratom özvegy ágyát -~
34 8| mint egy pihenő sír. -~És néha szólok: Ő nyugodni tért
35 8| szivem korbácsa és nyila.~Néha úgy keltem magam ellen,~
36 8| tudják, éj van-e, nap-e.~Csak néha emelik kezük,~hogy megállítsák,
37 8| ujságot olvas uruk.~Csak néha kelnek fel búsan,~ebédidőn,
38 9| halkkal,~a szél alighogy néha fölsohajtott,~s mi majszoltuk
39 9| Már néha ott ülök velük~Már néha
40 9| néha ott ülök velük~Már néha ott ülök velük.~Enyém boruk
41 9| Eszembe jut, hogy ültem néha éjjel~virrasztva álmosan
42 9| Eszembe jut, hogy írtam néha verset,~diákkoromban, olajlámpa
43 9| a szívem verése,~a vérem néha pezsgett, de lehűlten,~s
44 9| körül az ablakot, falat,~és néha a szekrény röpülni kezd,~
45 10| száztitkú, halovány emlék,~mely néha a fellegekig magasul.~Légy
46 12| hittel,~rokon közönnyel, s néha kezet ád,~de ha ezekkel
47 12| és keresztnevükre~csak néha emlékszik. Helyükbe más
48 12| Ő a bús úriasszony.~Ha - néha - föl van öltöztetve, fázik.~
49 12| mertünk fölnézni rája.~De néha este ellágyult, megolvadt,~
50 13| fehér, fehér ház,~ ahova néha elmegyek.~Fehér, fehér talpig
51 13| a port saruimról~ ha néha oda elmegyek. ~Nem látom
52 13| sírni kellene,~amint sír néha az ég bús szeme,~ha nem
53 13| angyalok. ~Mi lesz velem? Csak néha érzem~az életet velőmbe
54 13| szerelmi kosztját~képezte néha hónap végivel,~hogy az öreg
55 13| éjszakája.~Hiába nyílik néha csodaszépen~a kávéház ezüst
56 13| Egy légy repült reája néha,~de mindjárt tovább ballagott,~
57 14| zongorán egy léha nótát~ver néha künn egy barátunk. ~A cigarettek
58 14| megsimogatjuk arcuk. ~De néha mégis jószívű az~ötven vasas~
59 14| nem törődsz sokat. ~Mást néha felvídít még~egy mámorittas,
60 14| elérni sose bír csók:~eléri néha egy bibircsók. ~Találós
|