Rész
1 1| Fáradt szivem beteg.~És egyre jobban halványul a lámpa,~
2 1| nem setétebb. ~A szívem egyre halkabban dobog,~s sírok,
3 1| potrohuk,~isznak, de kedvük egyre szomorúbb,~véres szemük
4 1| ha érezem, hogy szívem egyre halkabb? ~Fellázadok-e szenvedéseimben,~
5 1| évre, tíz év mulva... járja egyre~s szemünkbe titkos fájdalom
6 1| nemes szivesség~unszol egyre: "Tessék, tessék."~Jő a
7 2| hadonáz a karddal~és a párnát egyre rakjuk,~ferdül-fordul az
8 2| sírok alól. ~A régi óra egyre jár csak,~mint egy tipegő
9 2| jobbra-balra löknek,~körbe-körbe, egyre körbe,~láncán kis kezöknek.~
10 2| És elfelejti, próbálgatja egyre,~és szállni vágy, mint vérző
11 2| ajkon a tompa jaj,~hogy egyre halkul, meghal a szonáta.~ ~
12 2| fénybe és tükörbe,~játszom egyre, körbe-körbe.~Játszom én
13 2| gyógyszerészsegéd. ~És fuvolája egyre fújdogálja~szegény, szegény~
14 2| bezárt koporsó. ~Csak nézem egyre, és mit úgy szerettem,~egy
15 2| s a nagyanyáim kötnek, egyre kötnek.~Hogy vágyom innen
16 4| a szám, kezem, fülem,~és egyre lázad, égre hördül~
17 4| Órák~...És egyre csak kopognak és dobognak,~
18 4| szavukba csap,~de ők kopognak egyre és nyugodtak. ~Éjfél-időn
19 4| nézni tud már s bámul-bámul egyre. ~A gránitkövön künn fekete
20 4| világos éjben,~csak nézlek egyre, mint a múltba rég,~akkor
21 4| Csak mentem újra, szálltam egyre,~hajnalodó, kék táncterembe,~
22 4| és szédelegve~járkáltam egyre,~de merre tértem, nem tudom.~
23 4| szekrény, büszke bálvány,~egyre halkabban pihegve~bámulj
24 7| Csak fúj a szél, fúj, egyre fúj.~Azt mondja, nincsen
25 7| vatta, vér. ~Körötte hó, hó, egyre hó,~erdők, hegyek, tábortüzek.~
26 7| zúgása, árnya: mély.~S nézem egyre - árva tiszt -~hogy szitál
27 8| Hitves~Még hozzád vágyik egyre e beteg szív,~és úgy követlek,
28 8| lankán,~kedves Ilonkám. ~De egyre jobban szállnak már az évek,~
29 8| ha öltözöm, csak játszom, egyre játszom~és vár a sír. ~Ó,
30 8| Egyre közelebb~És egyre-egyre
31 8| motoszkál. ~Rohannék messze, egyre messzébb,~és tévedeznék,
32 8| Ver a szivem... Órám is egyre ver még.~ És fojtogatja
33 9| húztam~s fülem körül - még egyre hallani -~csörgött a hajnali~
34 9| gázolok.~A mellemig ér. Aztán egyre feljebb.~Már államat és
35 9| az új istenről, "adnak", egyre "vesznek",~hódolnak az aranynak
36 9| Reám leheltél, s érzem, egyre érzem,~hogy nagyra nősz. ~
37 9| Reám leheltél, s érzem, egyre érzem,~hogy nagyra nősz.~ ~
38 9| csüggedt le az idők özönje,~és egyre nőtt az ár és nőtt az átok,~
39 9| sem hagy,~azt dudorássza egyre, nem vagy~már fiatal.~ ~
40 10| ifjúkori álmát, melyben egyre jobban hisz.~Még a rossz
41 10| érzem én azt oly gyakran~és egyre visszatérőn,~mindig világosabban,~
42 10| csecsemőket,~s munkásujjaikból még egyre bizseregnek a meg-nem-írt
43 10| viharral,~haszontalanul és egyre fönségesebben,~lobog,~beszél. ~
44 10| édes Dezsőkém."~Én nézem egyre, nézem a szemed most,~az
45 11| csecsemőket,~s munkásujjaikból még egyre bizseregnek a meg-nem-írt
46 11| viharral,~haszontalanul és egyre fönségesebben,~lobog,~beszél. ~
47 11| édes Dezsőkém."~Én nézem egyre, nézem a szemed most,~az
48 12| tál. ~Én, férfi, ennék, egyre innék,~ s te a mulót
49 12| se törődik~és ez dühíti egyre jobban. Egyszer~volt boldog.
50 12| többször hallgatok.~De érzem egyre, vár rám sok erős,~jó ismerős,~
51 12| halottjaim is itt-ott egyre többen -~már ötven éve tündököl
52 13| szólott szivemhez,~bíztatva egyre, hogy maradjak~továbbra
53 13| s véres ujjakkal verem egyre lantom,~ Fekete Vénusz. ~
54 13| de táncukat még most is egyre látom,~elém lebegtek vészes
55 13| fekete tornyok!~Bár az éj egyre széled,~ és sápadoz
56 13| látnál!... Arcom oly fehér~és egyre hívlak vacogó ajakkal.~Szobám
57 13| vakul rohan, s tart mégis egyre~sötét a fénye. ~Megyünk,
58 13| ünnepestén, a szegények,~és egyre többen állnak körötted,~
59 13| fél se: fertály~hejehujáz egyre herdál,~elvadult a régi
60 14| ismeretlen asszony,~s én néztem egyre halvány ajkait... ~Egyszerre
|