Rész
1 1| szobor mindig fagyos, komoly,~akár a tenger szürke pusztasága,~
2 1| tenger szürke pusztasága,~akár az éj sötétlő gyász-szine -~
3 1| fényes az éj, mint a nappal~s akár az éj, bűnös a nap,~a vérbe
4 2| víziárny lengett felém,~akár vak tükrök lemezén,~hogy
5 2| téglabarna és kék is, de halvány,~akár a színes kapuablak árnya~
6 2| pora.~Olyan tudós, erős, akár az Isten.~Ha nála aluszom
7 2| egy arcél. Oly hallgatag,~akár apám kemény és sárga arca~
8 2| ezüstös, halk szonáta. ~Olyan, akár egy kisgyerekkacaj,~akár
9 2| akár egy kisgyerekkacaj,~akár a holdas jegenyéknek árnya,~
10 2| holdas jegenyéknek árnya,~akár haló ajkon a tompa jaj,~
11 2| hímez~ a fagy, akár egy kínai leány.~Apám szivarja
12 2| fáj az élet?~s reám borul, akár egy drága testvér.~És nógatom:
13 2| Kegyetlenül, meredten álltunk,~akár a győztes hadvezérek. ~Most
14 2| folyosónk oly hűvös és üde,~akár a mély, sötétlő pince lenn.~
15 2| fázva reszket.~Hideg testük, akár a szín-ezüst.~Előttük lángol
16 2| borongott,~és sárga volt, akár a boltban~a savanyú citrom-cukor. ~
17 2| Hullámaim remegve összebújtak,~akár a félő gyermekek,~és sírdogáltak
18 4| minden náluk,~szemük, szemük, akár a messze tenger,~hogy végtelenül
19 4| belém hasít a tearózsa,~akár a tigris szörnyü karma,~
20 4| bárányfellegekkel~és végtelen és bús, akár a tenger,~és megkuszálja
21 7| egyszerűen, gazdagon, ragyogva,~akár a gyémánt, a rubin s zafir. ~
22 7| hogy puszta volt szobája,~akár egy cella, oly szűzi és
23 8| nekem és az éjféli búmnak,~akár a pap ~kérlek kiáltozván,
24 8| ezentúl.~Köröskörül a köd akár a börtön,~ a hangtalan
25 8| alszanak.~Oly vékonyak, akár a rongy,~tejadó mellük elapadt,~
26 9| utcasor.~Füstöl a föld, akár a puskapor. ~Megállni, menni,
27 9| oly keserű,~fagyos-kopár,~akár a fű~közt a bogár.~A kert
28 9| haláltól, mert tudom mi.~Olyan, akár a többi földi holmi.~Nem
29 9| megtapintottam, vadul dübörgött,~akár a gyorsvonat, szilaj erővel~
30 9| leültem csöndesen a székre,~akár az utas, aki messziről jön,~
31 9| lehettem már. Oly messze, akár az örökre~elrohanó emlék,
32 9| harang~oly édesen beszélt, akár a lant. ~Lombok, virágok
33 10| soványsága is stílusos. Akár a könyvben.~Hiába beszéltek,
34 10| meg az öregebbek előtt,~akár utcaseprők, akár miniszterek.~
35 10| előtt,~akár utcaseprők, akár miniszterek.~Nem oly tiszteletet
36 10| véresen, ezüst páncél-ingben,~akár egy katona,~csodálatos,
37 11| meg az öregebbek előtt,~akár utcaseprők, akár miniszterek.~
38 11| előtt,~akár utcaseprők, akár miniszterek.~Nem oly tiszteletet
39 11| véresen, ezüst páncél-ingben,~akár egy katona,~csodálatos,
40 12| már tehát egészen~üres, akár egy kipakolt börönd,~vagy
41 12| kövér bogyóról,~és elgurul, akár a brilliáns.~A pompa ez,
42 12| hajdanán oly üde voltál,~akár a rúzsa,~fested magad, s
43 12| az óriási termeskocsiban,~akár a villik,~de mindig úgy
44 12| Ennen-sebem is úgy tekintem,~akár egy esetét az orvos. ~Mindazt,
45 12| közel álló.~De nincs már.~Akár a föld.~Jaj, összedőlt~a
46 12| meredhetsz,~minden lakás olyan, akár a ketrec.~Egy keltőóra átketyeg
47 13| számomra nincsen béke már.~Akár a csúcsra~visz a magasba,~
48 13| csúcsra~visz a magasba,~akár a tűz, az ón-golyó~futok,
49 13| szertartásosan emelve~most úgy iszik, akár egy áldozár. ~Most úgy iszik.
50 13| várunk a szobánkba szótlan,~akár a hullák lenn a sírhalomban,~
51 13| szín peregjen~öntengelyén, akár a földgömb,~szélvész és
52 13| feketéllett,~szegény szeme akár a vak üveg,~és érzi a hunyó
53 13| habzó hahotáid,~kacagsz, akár csak egy vidám,~egészséges
54 13| Süt a hold.~Agyam hideg, akár a jéghegy,~a szájamon fáradt,
55 13| homlokukról~és messzeség. Akár az operahősök.~Fütyöl a
56 14| élni és nemcsak zenélni,~- akár az ifjú s az öreg -~teknőket,
57 14| dőlt le,~ki szenvedett, akár a legszegényebb. ~E dalt
58 14| őszi tisztás~vérző gyöpén, akár két szép tiszttárs. ~Orosz
59 14| Isten-week-endre térek~s lelkem suhan, akár a nyíl. ~Jóság-koszton így
|