Rész
1 1| széles ablaka.~Az a szobor mindig fagyos, komoly,~akár a tenger
2 1| áll a parton~s a lányka mindig érdekel;~halkan susog a
3 2| fekszem én,~s akárhová megyek, mindig felém jön,~a zongoraszobában,
4 2| végtelen világon?~Szegényke mindig bús. Kérdem, mi bántja,~
5 2| A délutánoktól mindig futottam.~A délutánoktól
6 2| futottam.~A délutánoktól mindig futottam. ~Ha jött az árny,
7 2| csöndben ül~virágai közt, mindig egyedül.~Ő is virág. Hervadt
8 4| perc enyész -~és újra kezdi mindig. Sose kész. ~És oldja álmom,
9 4| magamat~Hogy gyűlölöm magam! Mindig csak Én!~Változva folyton
10 4| élet, istenem, de szép.~Még mindig lepke száll át a mocsáron,~
11 4| száll át a mocsáron,~még mindig álom leng itt, lassu álom,~
12 7| akarsz-e lenni,~akarsz-e mindig, mindig játszani,~akarsz-e
13 7| lenni,~akarsz-e mindig, mindig játszani,~akarsz-e együtt
14 7| követ adsz, köveket, ~és mindig érzem láncaid hatalmát,~
15 7| vallom, hogy nagy vagy, és mindig tudom,~a kávéházban és a
16 8| minek is szomorítsam?~Van mindig elég eleségem.~Van kertem,
17 8| mutat. ~Akik gyülöltek, mindig adtak,~ők a szelídek és
18 8| eszembe hoz. ~Így látlak mindig én, édes, fiatal orvos,~
19 8| tavasz,~megismerem, hogy mindig ugyanaz,~s belényugodtam,
20 9| fák. ~Nincs vége-hossza, mindig újra fák.~Zsibongva-élő
21 9| mint agg, szakállas remeték~mindig kimérten, ridegen,~sok idegen,
22 9| ereinkben,~szerettünk volna mindig menni, menni,~mit is sejtettük,
23 9| Az ostora sosem hever.~Mindig ördög-keményre ver,~s mint
24 9| mélyén horgonyt vetettem,~én mindig a lélekbe-szembe hittem,~
25 9| és körömmel,~és támogatni mindig a karod,~megkeserülten,
26 10| Pille~Te mindig hátratekintesz, vagy mindig
27 10| mindig hátratekintesz, vagy mindig előre~szomorú szemeiddel.
28 10| gyakran~és egyre visszatérőn,~mindig világosabban,~hogy villamoskalauz
29 10| s te tarts meg erősen, mindig, eleven lánc.~ ~
30 10| könnybe fúlt régi lakodalmon,~mindig folytatódó ősi lakodalmon,~
31 10| karján. ~Tömeg, egyforma mindig, bárhogy nevezzenek,~te,
32 10| lombjaim közt almák aranya.~Mindig csak adnék, én, örök anya. ~
33 10| Állatok beszéde~Medve ~- Mindig ölelnék, mindent, a világot,~
34 11| könnybe fúlt régi lakodalmon,~mindig folytatódó ősi lakodalmon,~
35 11| karján. ~Tömeg, egyforma mindig, bárhogy nevezzenek,~te,
36 11| lombjaim közt almák aranya.~Mindig csak adnék, én, örök anya. ~
37 11| Állatok beszéde~Medve ~- Mindig ölelnék, mindent, a világot,~
38 12| számodra itt még munka is akad,~mindig kell valaki, aki megértse~
39 12| szeretet. ~Bilincsbe jár mindig a tiszta~szerelem. ~Ember-jussom
40 12| kebeledről?~Nem voltam-e mindig hű, tiszta fiad tán?~Kölyökkorom
41 12| hogy élek.~Beszélni kell mindig, s nem embereknek,~hogy
42 12| szerelme s több "komplexuma".~Mindig halálosan fáradt. A hangja~
43 12| között csapong az én lelkem,~mindig szabadabban.~Álarcomat itten
44 12| útiálarcom keményen,~mintha mindig köztük élnék,~titkaik, emlékeik
45 12| termeskocsiban,~akár a villik,~de mindig úgy csak, ahogy illik,~evez,
46 12| magam füstös-boros toron,~mindig a kín volt ólmos ostorom,~
47 12| kín volt ólmos ostorom,~mindig magány a mély monostorom. ~
48 13| alszanak,~riaszd fel őt, hogy mindig ott lebegjen~az én komor,
49 13| villamosjegyet.~De amint kellett, mindig megjelent,~hogy gyorsan
50 13| botorkálok a sötétben. ~Még mindig az. Nyugodt fekete tükrén~
51 13| velőből~és gondolatból, mely mindig előtör.~Bár ín szakad és
52 14| Démoni: Budapestre ~Önnek mindig hiányzott,~Ha Ditrichstein
53 14| szegény ablakostót,~aki mindig babba kóstolt. ~* ~A munkát
54 14| Nápoly. ~7 ~Gyerekkorom, mindig téged kereslek,~ha járom
55 14| hogyha áll az úton egy ház,~mindig eszembe jut az Egyház,~s
56 14| kézimunkáz. Mária~siet, de mindig ráér. Mária~semmit se tud,
57 14| Mária~a "sohasem" s a "mindig". Mária~a lelkem felesége.
58 14| sincs e versnek, Mária~mert mindig újra kezdem, Mária~oly hosszú
|