Rész
1 1| mélységeidből nem nézek föl én: ~Oh én fehér sírboltom,
2 1| ráhajtva keblemet. ~(Törjön föl a rút, dőre gőg~a csillagokra
3 1| sugárát összetépem,~derítsd te föl, borongó éjszakám:~szétpattanó
4 1| pusztán, a néma csöndbe~sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony. ~
5 1| sebekkel~száll, száll magasba, föl az isten-ember. ~Pünkösd ~
6 1| lomha arcát,~kocsikra kap föl, fut, mint a bolond. ~Erdőkbe
7 1| bámulok,~száz kép tolong föl, én vagyok urok,~egy szent
8 1| álomból izzó fénykéve űz föl,~ágyamba háborog egy lángfolyó. ~
9 1| Egy nádkúp, egy kút tűnik föl csak olykor,~ itt-ott
10 1| s néha este tétován~zeng föl a kis zongorán~áradozva,
11 2| cicánk s a vén szelindek,~föl ne keltsük - csitt - e sok-sok
12 2| redakciókba,~némán takard föl szóló sebeid.~Menj a New-Yorkba
13 3| ez a kincsesláda, nyisd föl,~ hulljon le róla
14 4| andalogtam~és hajtűket szedtem föl ottan.~Az ég lassan derült
15 7| volt már,~akkor a szemek föl az égre néztek,~s úgy állt
16 7| s viszi-viszi a bánatát~föl az ötödik emeletre. ~Görnyed,
17 8| réveteg~lányok merülnek föl az éjben~s nagy, néma szájuk
18 9| bánatommal,~emlékeket vetek föl megmozduló botommal,~s nézem
19 9| van~az én utam, ~Ő tépi föl, ha fáj a vad~élet, véresre
20 9| hátra,~oda, hol hóban ível föl a Tátra~s betegek fekszenek,
21 9| egy kútba, s onnan nézne föl reánk.~Majd sírt, a fénytől
22 9| Jaj, doktor úr, fordítsa föl a kártyát,~mutassa meg,
23 9| csiklandó mellel szívni föl~a vad~fagyot, tiporni az
24 9| ifjú~havat.~Hahó, előre, föl a gyermek-égig,~szállj énvelem.~
25 9| nehezítve.~Most sebesen kúsztam, föl, a téglahalom tetejére,~
26 9| tengeri orkán~árnya sötétült föl, riadozva, vitorla, sirályok.~
27 10| fiam.~Már idegesen kelsz föl az ebédtől,~eltűnsz, szaladsz.~
28 10| elvált asszony cifrázza föl~az ócska, színes papírronggyal~
29 10| jelt, mely egy életet tár föl,~a szóban a kardot. ~Az
30 10| diadalív~árnyán remegtél föl,~deresedő, tékoz, mámoros,
31 10| másznak amott a hegy peremén, föl az égbe, oly közel már hozzá,
32 10| csillagokat?~Miért gyújtja föl a szobát?~Miért hazudja
33 10| ereim, s az égre szökik föl~piros csobogással~a szörnyű
34 11| jelt, mely egy életet tár föl,~a szóban a kardot. ~Az
35 11| diadalív~árnyán remegtél föl,~deresedő, tékoz, mámoros,
36 11| másznak amott a hegy peremén, föl az égbe, oly közel már hozzá,
37 11| csillagokat?~Miért gyújtja föl a szobát?~Miért hazudja
38 11| ereim, s az égre szökik föl~piros csobogással~a szörnyű
39 12| Mint akit égő szókra gyújt föl~a halál. ~Szájam kigyulladt
40 12| eltávolodnak, úgy tekintenek föl~a messze mámor ködbe fúlt
41 12| úriasszony.~Ha - néha - föl van öltöztetve, fázik.~Ebéd
42 12| császári palástom. ~Hadd emelem föl,~hadd emelem hát tiszta,
43 12| partjai közt. Jaj,~hadd emelem föl mégegyszer a szívem~testvéri
44 12| meg e találkán,~ragyogj föl a barok oszlop megett, ~
45 12| dermedt-néma szobra.~Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.~
46 12| bál van,~és most világolt föl értelme ennek~a régi nagy
47 13| gyermekvágyak fénye tűn föl,~és sóhajos ajkuk búsan
48 13| árnyai elfakultak,~gyújtsd föl tüzét a múltnak!~Robogj
49 13| zászló,~jaj, hogy lobogtál föl a csillagokra,~te csillagoknál
50 13| reklámágyon sírva támadok föl.~Hő nyári délben gyakran
51 13| vontatták, szilaj tüzérlovakkal,~föl a meredélyre az emberiségnek~
52 13| lessük az ajtót.~Autók bőgnek föl kinn az utcán,~mint őserdőben
53 14| és poklot hozá,~ne bontsd föl a levélt, megtudva fásit,~
54 14| a csillagok közé rohanva föl~kalandorútra szállott méla
55 14| kínja vár. ~S az égre sírok föl, miért szerettem?~Hogy így
56 14| szemünkre kalapunkat.~ Föl a fejet. Szépen. Temessünk. ~
57 14| mocsárba feketén.~És bámulok föl üres halszemekkel~az éj,
58 14| titkos, mint dinnye, a föl nem szegett és~nem lékezett. ~
|