Rész
1 1| nem lüktet az erük,~nem fáj az élet lassu tengetése,~
2 1| panaszkodtál, hogy a fejed fáj,~és félsz, ha jő a rémes
3 1| reám szelíden,~így tán nem fáj úgy e borzalmas út. ~Egy
4 1| szólhat egy se, szívök tája fáj,~némán tekintnek a sinek
5 1| rád gondol és a szíve úgy fáj,~szemei könnytől nedvesek!"~ ~
6 2| cukros illat,~a lelkemig fáj, szívemig hat,~s a múltat
7 2| Szeretem a láncot én,~de úgy fáj e sok lánc,~szeretem a táncot
8 2| rossz, vidéki valcer,~és fáj és mély, mint egy Chopin-keringő.~ ~
9 2| önmagába mélyed.~Vagy kérdezem: fáj, úgye fáj az élet?~s reám
10 2| Vagy kérdezem: fáj, úgye fáj az élet?~s reám borul, akár
11 2| a parfümöktől forró feje fáj.~Ah, mért ez a búcsúzkodó
12 2| szende, lenge báj.~Valami fáj, s nem tudja, mije fáj. ~
13 2| Valami fáj, s nem tudja, mije fáj. ~És csupa gyász a fényes,
14 2| mint vérpiros narancs, és fáj az élet,~és fájnak a falon
15 2| alvó lelke önmagába réved.~Fáj, fáj az élet. ~És fáj a
16 2| lelke önmagába réved.~Fáj, fáj az élet. ~És fáj a füstölő,
17 2| réved.~Fáj, fáj az élet. ~És fáj a füstölő, mely szerteszéled~
18 2| s fülledten ellebeg,~és fáj a zongora (ah, fáj az élet)~
19 2| ellebeg,~és fáj a zongora (ah, fáj az élet)~ez az utolsó délutáni
20 2| felé, de bús itt.~Az erdő fáj. Ledobja koszorúit,~s üres
21 2| temetőbe.~És néha, hogyha fáj a délután, okosan s komolyan~
22 2| értelek,~csak azt tudom, hogy fáj s valami jajgat.~Szavaid
23 4| élnek itten~és azt mondják: fáj, azt mondják: de jó.~Az
24 7| Aki vén, az mint az ősz fáj,~mint a hervatag, esős táj~
25 7| selyme is fakó,~szívembe fáj bitang magánya,~de nézz
26 7| az a testvér és neki mi fáj?~ ~
27 7| Ádám,~ én ősapám, mert fáj, hogy létezem~s a nevem:
28 8| halál a jóság~és keserű és fáj a csók. ~Mert vertem, akiket
29 8| most meg nem értem~és fájva fáj. ~Alvó, emeld lassan nehéz
30 9| valaha tiszta rend,~énnekem fáj, és bárha szent,~hiszem
31 9| odaviszem az átkom én,~és fáj a zaja-csendje. ~A városházán
32 9| De jó itt, mert ez utca fáj,~és szép, mert téboly ez
33 9| én utam, ~Ő tépi föl, ha fáj a vad~élet, véresre szájamat,~
34 9| Eszembe jut, ami szép, ami fáj is,~egy régi arc, egy régi-régi
35 9| gyanánt~heverni jó,~hogy fáj a kés,~gyógyít az ajk,~s
36 9| fájdalom~enyhítse azt, mi fáj, s az ablakok~rácsát megolvastam
37 10| fáradt.~Úgy mosolyog, hogy fáj, s régi álmok~kísértetei
38 10| arról, ami érdekel,~vagy ami fáj még.~Akárcsak én.~Gondolatom
39 10| órakor unottan ásítok,~délben fáj a fejem,~délután a telefon
40 10| elhozva elébe azt, ami fáj, ami él, a halott természet
41 11| órakor unottan ásítok,~délben fáj a fejem,~délután a telefon
42 11| elhozva elébe azt, ami fáj, ami él, a halott természet
43 12| kezdet s a vég. ~Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép,~
44 12| futtatáson lóverseny-jegyet.~Fáj néki ez a "szörnyű Ázsia",~
45 12| és igazt se,~ne mondd, mi fáj tenéked,~ne kérj vigaszt
46 12| s mi sírni kezdünk,~mert fáj a seb, mint a farkasmarás. ~
47 12| számadás,~hogy percekig nem fáj, mit régi heg fed,~s nézed
48 12| szabad.~Olykor, mikor nagyon fáj, félrenézünk,~szájunkon
49 12| Azt fújja: jaj,~azt súgja: fáj,~a fej, a fog,~a szív, a
50 12| az érdemet,~mi vérzik és fáj most mellem megett,~azon
51 12| esetét az orvos. ~Mindazt, mi fáj és van, megértem.~Nekem
52 13| kavargat.~De mit tegyek? Úgy fáj az élete,~és most e percben,
53 14| ápolja. ~Szerző ~1 ~Beh fáj a mellem,~ Tudom, ez
54 14| lecsüng merev kezed?~Úgy-e fáj a dal, hogyha ríkat,~s te
55 14| Úgy fáj az élet...~Úgy fáj az élet!~
56 14| Úgy fáj az élet...~Úgy fáj az élet!~Nyílt seb vagyok!~
57 14| lágyan símogatná... úgy fáj e szív.~ ~
58 14| szív-turista,~kinek az élet fáj vakon,~és hogyha áll az
|