Rész
1 1| Az árkádok alatt~A vágy-fuvalmas nyári éjszakában~
2 1| kik a szobor-alapzatok alatt~mozgunk, eszünk, elnyűve
3 1| Bukom, botorkálok a kín alatt.~A tűhegyű korom, a néma
4 1| ivó elázik,~s az asztalok alatt horkol alul,~és trombitál
5 1| vért-lökő ered. ~Bordád alatt vonaglón döng a vészfék,~
6 1| múlt~ zokog a szemfedő alatt,~késő reménnyel hí ölébe~
7 1| indul,~és a finom üveglemez alatt~oly szótlanul-nyugodt, mint
8 1| egyszer megáll az ablakod alatt.~
9 1| zaj, remeg a jég a súly alatt,~s úgy érzik, a vén föld
10 1| mén~szines napernyő-árny alatt~számítva, büszkén, hallgatag~
11 1| kézszorítás~ illatlehellő fák alatt...~És vége lesz a bús regének,~
12 2| kocsik robogtak a kapunk alatt.~Azon az éjjel~könnyben
13 2| Deres kertekben, ablakom alatt,~ott lázadoztok ti ijesztve,
14 2| száll a nap,~az ablakom alatt~hullámozik az ismeretlen
15 2| arca~egy fekete keménykalap alatt.~ ~
16 2| karperecek, gyűrűk súlya alatt,~és könnyen az asztalra
17 2| gyöngyöző szonáta. ~Kis ujjaim alatt zokog a dal.~Sok régi ábránd
18 2| meg csak nézi, hogy a kert alatt~hogy éled újra szüntelen
19 2| kertes udvaron.~Olykor a hárs alatt, árnyas sarokba~kalácsos,
20 4| ottan zokognak a szivünk alatt,~és a szivünk velük ver
21 4| ők ott dobognak a szivünk alatt,~zokognak és gyászindulót
22 4| ha az éjbe bolygok~kínok alatt. ~És hogyha alszom majdan
23 4| rózsaszín világ gyúl~ezüstös ég alatt.~Jönnek hideg tündérleányok,~
24 4| sok-sok ismeretlen~ a föld alatt, az édes föld alatt~feszes,
25 4| föld alatt, az édes föld alatt~feszes, kemény vigyázz-ban
26 4| zokogva~a roskadt asztalok alatt.~Mind kornyikált, ivott,
27 4| Talán.~ A kerti fák alatt.~Az idegenek udvarán,~
28 6| Elaggott a föld s perc alatt~megőszült százezer kalap,~
29 7| hallgatag~a sírva-síró ég alatt. ~A vállamon egy rongy köpeny,~
30 7| ki fütyürész az ablakunk alatt?~Akarsz játszani kígyót,
31 8| nehézszagú, sötét tetők alatt. ~A szívemet széttépem száz
32 8| megijed, ki belenéz,~s szemük alatt sovány gödör,~amelybe rémek
33 8| Sírtam, daloltam lombos kert alatt,~mert költő voltam és huszonöt
34 9| áldalak,~mint hosszú, bús évek alatt~hittem sorsnak, hazának, ~
35 9| lenn rohadni, zsíros föld alatt,~mivel beírtak mindenféle
36 9| állanak,~fejem fölött, fejem alatt,~mint bűvös, ifjú csemeték,~
37 9| vézna szentek,~gázláng alatt sötéten állanak. ~Ki nézte
38 9| füstje kékes, halovány.~A fák alatt egy kerti széken~alszik
39 9| kék volt, halovány.~A fák alatt egy kerti széken~aludt szelíden
40 9| messze-messze volnék,~a föld alatt. ~Az ablakokat mind bezártam,~
41 9| megszokni sem lehetne,~mit perc alatt kellett megérteni. ~Bódulva,
42 10| és néztem, hogy egy év alatt~egészen megőszült rövidrenyírt
43 10| a kertes~kávéház lámpái alatt, ifjúságom,~s még egyszer
44 10| elverte a tízet,~s a lámpa alatt ültek kedveseim,~talpig
45 10| befagyva ott a jégben,~a jég alatt lenn.~Milyen nyugodt és
46 11| befagyva ott a jégben,~a jég alatt lenn.~Milyen nyugodt és
47 12| csöppeket sírt a tapasz alatt is.~Egy falikarra nézett
48 12| az őszi éjbe. Ott az ég alatt~vad vágy fogott el, hogy
49 12| kiknek kezéből a haraszt alatt~lassan kihullt a dús tapasztalat.~
50 12| egyszerre ott az örvény,~lábunk alatt tízölnyi meredély. ~Egyik
51 13| az erdőtök orma~nagy búm alatt, szörnyen csikorgva,~míg
52 13| szeles időben szürke ég alatt~dalolva kóborolni. ~Hogy
53 13| ott feküdnék lenn, a föld alatt,~a föld alatt, hol nem virág
54 13| lenn, a föld alatt,~a föld alatt, hol nem virág fogadna,~
55 14| elnyúl a langyos kőlépcsők alatt. ~Az ablakot kinyitják,
56 14| milícia,~írjon K. D. név alatt. ~Idill ~Almát eszünk ma,
57 14| Hegyezem a fülem, ül-e~a lomb alatt fülemüle? ~* ~Amulett.~Hamu
|