Rész
1 1| szemükben -~ egy átok. ~S sír felé húz e nehéz kő,~mindent
2 1| pusztán, a néma csöndbe~sír föl az égbe egy-egy kósza
3 1| a tál,~fel-felkel egyik, sír és szótlan áll. ~A zord
4 1| Újszülöttje ér~messzehangzón~sír az asszony~s nézi merre
5 1| A menyasszony fölzokog,~sír s a könnye vér.~Az ég oly
6 1| mind a csillag,~a régi seb sír, sír, s a könnye vér. ~A
7 1| csillag,~a régi seb sír, sír, s a könnye vér. ~A gyászdal,
8 1| dübörögve,~ csupa seb és sír a föld, rét, bozót,~s sápadt
9 1| a bús regének,~ egy sír, mi abból megmarad.~ ~
10 1| Jőjj el velem, a sír nyugalma vár." ~Csábít tovább: "
11 1| Jőjj el velem, a sír nyugalma vár."~ ~
12 2| pörölyt emel a kicsike kovács,~sír a bognár, az asztalos fia,~
13 2| fenekén,~a kisgyerek magába sír szegény. ~Sírok, sírok,
14 2| ég és vár a párna rám,~és sír a pergő, gyöngyöző szonáta. ~
15 2| beszélni, a kedveske néma.~És sír és sír... Szegény kis kutya
16 2| kedveske néma.~És sír és sír... Szegény kis kutya sír.~ ~
17 2| sír... Szegény kis kutya sír.~ ~
18 2| tivornya, részeg és tunya.~Sír a beteg és méla, szláv duda.~
19 2| iszalag,~elhagyta mind, most sír magában,~rí és a szörnyű
20 2| lesz,~virág, virág,~virágos sír fogad. ~Fiatal szája így
21 2| szőke fürtöm feketén,~Most sír vagyok én és halotti urna -~
22 3| szél, a köd jajong,~hogy sír, jajong~és vasbordáival
23 3| A kártyás sír~Bitang! - kiáltja a szélvész
24 3| borzadozunk által,~az egyik sír, a másik átkozódik,~
25 4| üvegen hűti fájó ujját,~sír az orvosságos-palackér,~
26 4| s rengő öbölbe zeng és sír a szél. ~Csak azt tudom,
27 5| gyümölcsöt tép a fárul~s nótázik, sír, mint a bolond. ~Máskor
28 6| A föld oly néma, mint a sír~s a rongyos masiniszta sír.~ ~
29 6| sír~s a rongyos masiniszta sír.~ ~
30 7| susognak hozzám, mint a sír.~Oly egyszerűen, gazdagon,
31 8| fájdalmával, és mogorván~a sír hálószobáját nézi csendben~
32 8| elvész a sűrü lombban~és sír a táj? ~Én tudtam, hogy
33 8| vágyakra görnyed~s éjszaka sír. ~Mert életem felén nem
34 8| egyre játszom~és vár a sír. ~Ó, vad szerelmese az őrült
35 8| az ágy, mint egy pihenő sír. -~És néha szólok: Ő nyugodni
36 8| Ő bánt engem s mondom: Ő sír.~ ~
37 8| a föld kerekén,~mindenki sír, mindenki költő,~vak jajgató,~
38 8| mondhatatlan,~a Nemző, aki sír a földön.~és most, mit kaptam
39 9| fanyar arcon fájdalom. ~Ha a sír szavát hallanád,~nem hallanál
40 9| Egy vaskorlátra ráborulva sír.~ ~
41 9| kigyúló régi hant,~kinyíló égi sír.~ ~
42 9| alszom,~úgy hogy a párnám sír. Mi sugallat üzött ide hozzám~
43 10| Szórakozottan megy az utcán. Otthon~sír. Nevetése zavart, mint a
44 12| mintha ég-~föld zengene. ~Sír, mint a víz~rí, mint a tűz,~
45 13| amin a válás fájó kínja sír át,~s arcodba sajgó, édes
46 13| váró nyoszolyára,~hol érted sír az árva,~lebegj elő~óh,
47 13| hogy sírni kellene,~amint sír néha az ég bús szeme,~ha
48 13| a morajló forgatagba, a sír mély nyugalma van,~a magány
49 13| s szükség szerint pöröl, sír vagy nevet. ~- - - - - - - - - - - - - - ~
50 13| árva nesz,~mely egyedül sír a világba halkan. ~Előttem
51 13| vízben mosdik.~Vasárnap sír a moziban. ~Részegek ~Gázlámpák
52 14| Egy éve itt valánk,~ E sír felett~Beszélgeténk a végről,~
53 14| nyíl' az őszi rózsa,~ A sír fehér...~Imádkozzunk, leányka,~
54 14| engem ugyan?~"Ébred a nép, sír a haza."~- Ez csak néhány
55 14| téged keres fel, s együtt sír veled,~te adsz bújának ékes,
56 14| engem szeret a földön. Mária~sír és kacag, ha meglát. Mária~
|