Rész
1 1| nehéz hajad sötét palástját~lassan kibontod. ~Napsárga szoknyád
2 1| fodrai. ~Roskadt inakkal lassan ballag aztán,~bölcs mélabú
3 1| Egyszerre, mint ezüst-kigyó, lassan görög~feléjük a vasas, tar-homlokú
4 1| elmulásra,~minden egyes ősszel lassan hervadozva~csüggedt mosolyában,
5 1| Azt álmodtam, temettek,~lassan haladt a bús menet,~rózsás
6 2| gyönge állát.~Azon a reggel~lassan vezettek a földúlt szobán
7 2| bornak~s a kesztyűnek, melyet lassan, vigyázva~viseltem én e
8 2| kertbe ki,~s lengő fülét lassan leengedi.~Vagy unszolom:
9 3| rejtve-élés,~ vetésükben lassan kikél a mag.~Mi a jövőt
10 4| fuvom.~Völgyekbe bágyad lassan, árván~ bércekre
11 4| megreped-e tőle?~Ó, láttam egykor lassan távozót én,~és láttam aztán,
12 4| jő a holnap,~és a szivek lassan megállanak,~s ők ott dobognak
13 4| küllők.~Hullámlott az élet lassan imbolyogva,~álmatlan merengve
14 4| keletiek. ~A földi álmok lassan elsuhannak,~ búcsúzva
15 4| hullt. A nedves éjszakában~lassan dalolva ballagott.~És sírt.
16 4| szedtem föl ottan.~Az ég lassan derült felettem,~sírtam,
17 4| vizével,~mely szemem résén lassan kicsurog. ~Mit ér e kéz,
18 7| és sok lány nevetett rám.~Lassan kihull~kezemből égő cigarettám. ~
19 7| őszi árakon. ~Elveszni lassan, hallgatag~a sírva-síró
20 7| a szemüvegetek vigyázva, lassan~sikáljátok a szarvasbőrrel,
21 8| fájva fáj. ~Alvó, emeld lassan nehéz és hosszu pillád,~
22 8| barna bútorát,~amelybe lassan átfolyok,~mint este, ha
23 9| mint rózsaszínü rózsák, lassan ringtak a nők el:~éreztük
24 9| ajtót nyitok.~Nyugodt az éj. Lassan megyek előre,~fejem fölött
25 9| oly boldog,~mint én,~ki lassan~ringok a versem ütemén~míg
26 9| aranyfénnyel veri a nap,~és lassan~megyek fehér ruhában a~lugasban.~
27 9| aranyfénnyel verte a nap,~és lassan~mentem fehér ruhában a~lugasban.~
28 9| áll a tor,~vértől zabáltan lassan zakatol. ~Az ablakok lehunyják
29 9| nagyon rövid~de, jaj, oly lassan múlik el.~ ~
30 9| korhad,~minden nap egy sort, lassan és szelíden,~hogy nemesítsen
31 9| és zöld kályha a sarokban~lassan megindul, mint az elefánt. ~
32 10| elmúlt életükre emlékezve, lassan~leveszik kalapjuk. Mint
33 10| beszéltek felőle, azután lassan elfelejtették.~Megkopva
34 10| tartóztattok.~Nekem már elég volt,~lassan hazamennék.~ ~
35 11| tartóztattok.~Nekem már elég volt,~lassan hazamennék.~ ~
36 12| kórházakba, börtönökbe~lassan vonul a roppant karaván, ~
37 12| Láttátok-e aztán,~hogy tűnt tova lassan, visszatekintve,~az éjt
38 12| látták már ezer éve,~dajkálva lassan, elringatva gyöngéd,~szép
39 12| szobádat~ott a sötétben. Lassan eltünődöl~ezen-azon. Fekszel,
40 12| övig~a szolga föltakarta lassan. Arca~nagy sárgasága. Szép
41 12| telefonkönyv és a biblia.~Lassan barátja lettem a közönynek.~
42 12| svéd nénikék.~Az ingaóra lassan üt. Teázunk,~s amíg ropogtatom
43 12| kezéből a haraszt alatt~lassan kihullt a dús tapasztalat.~
44 12| Meggyűlölöm,~elátkozom,~lassan, szépen~barátkozom. ~Nem
45 13| egyik napja, mint a másik,~lassan halad, de fáradatlanul;~
46 13| buzog előtte. ~Vár... s lassan véle is versenyre kél,~s
47 13| beszélni kezd, s a nézőtér lassan sötétedik:~a második strófa
48 13| céljavesztett, elfelejtett élet.~Lassan, szelíden, vádlón integetnek,~
49 14| ledőlsz a sírba."~Elhalni lassan! ~Tüdőm úgy éget~ S
50 14| Hagyjatok, míg senyvedezve~ Lassan meghalok. ~3 ~Nem hiszek
51 14| bágyadásra~minden egyes ősszel, lassan hervadozva,~csüggedt mosolyában,
52 14| szellem~ Ó alkonyat! ~Lassan teríted szerteszét~Az éj
53 14| harangszó lomha, fáradt,~inogva, lassan, csendben árad,~a kert meredten
54 14| mint hegyen merengő~vándor, lassan halad előre,~aztán hideg
55 14| pillát az álom,~a lámpabél lassan, sercegve ég. ~S egyszerre,
56 14| fáradtan járva hordom? ~Lassan kifogy karomból az erő,~
|