Rész
1 1| reszkető, üres gyönyörpohárba~piros bort önt a fekete halál.~
2 1| lámpámat kioltva,~már nem piros az égnek széle sem.~Sóhajtozó
3 1| zavaros szagos vizet,~a lány piros tojást tesz el merengve,~
4 1| emberek,~a házakon jelző piros keresztek,~az arcokon megdermedt
5 1| szótalan itélet -~felszökken a piros vonal fölé. ~Benn vacsorálnak...
6 1| messze, távol,~hol hőssebet piros virág takar. ~Álmodtam én
7 1| miként a levélre az őszi, piros lob,~aztán lesülyed fejem
8 2| kucsmáinkon zúzmara zizeg,~piros orcával, könnyező szemekkel~
9 2| kanyarog a vonatok sine,~s piros, zöld lámpa lángol biztatón,~
10 3| álmodunk.~Jönnek felénk piros, kis ördögök,~izzó vaspántba
11 4| Sötét hajam te, - csókoló piros szám -~ magam húzom
12 4| utcalámpák~szomjúhozzák piros tűzcsókomat. ~Ki sejti,
13 4| fehér angyalkák citeráznak. ~Piros a síró égnek arca,~s a lágy
14 4| olyan balog.~És fekete. ~Piros papír-ördög vigyorgott,~
15 4| gazdátlan pirosság.~A végzetek piros pecsétje ez~és értelmetlen
16 4| Királylánynak kötök ma csokrot,~piros, fehér és sárga rózsát,~
17 4| elvérzik a gallyon a jóság,~piros, fehér és sárga rózsák. ~
18 4| egy gúnyos ördög. ~Csupa piros seb már az arcom,~s megyek
19 5| sürűn esőztek könnyei. ~Piros tanyák és messze tornyok~
20 7| arany kastélya~és a cukros, piros téa~merre van? ~Nem merek
21 7| ágyon,~a vaj, a füge, a piros ribiszke. ~Mert szent a
22 9| ad-vesz, a szájba - kis piros ajtó,~most nevető, most
23 9| szobában,~sötét talárjában, piros szemével~a kisfiam ágyára
24 9| a balog rebengést~a láz piros párnáin, én szülőm,~ezt
25 9| Sivalkodó örömmel szállt a szán,~piros fiúkkal, akik integettek,~
26 10| ereim, s az égre szökik föl~piros csobogással~a szörnyű szökőkút.~
27 11| ereim, s az égre szökik föl~piros csobogással~a szörnyű szökőkút.~
28 12| sovány fejét, s a rúzsával piros~pilléket ír az ajkai fölé,~
29 12| élete. ~15. Októberi táj ~Piros levéltől vérző venyigék.~
30 12| pitvaron a tengeri~nevet a nap piros tüzére,~de sárga árnyát
31 12| árnyát elveri~a paprikák piros füzére.~Száll-száll a lelkem
32 12| halál és élet~a sárga és piros. ~20. Gyerekkor ~Jaj, a
33 12| sárga volt, ezüst volt és piros volt:~e három együtt: sárga
34 12| együtt: sárga és ezüst~s piros, amikor a kórházi ágyon~
35 12| ezüstbányája. És a szív piros.~Még csöppeket sírt a tapasz
36 12| imák és örökélet,~fehér, piros, lila papocskák,~halvány
37 12| aztán, hogy elviszik,~iszik~piros gyümölcslevet~s nevet,~fut
38 13| Vénusz. ~Gyertyaláng lobog, piros árny suhan ránk,~asszonyok
39 13| dáridón nem szürcsölöm borom,~piros garázda lányaidnak ajkát~
40 13| sírbörtönödből,~és lángoló piros betűid, hogyha elfakultak,~
41 13| Piros~Piros fátyollal kösd be
42 13| Piros~Piros fátyollal kösd be a szemem,~
43 13| fátyollal kösd be a szemem,~piros bort önts, piros a mámor,~
44 13| szemem,~piros bort önts, piros a mámor,~piros ajkaddal
45 13| bort önts, piros a mámor,~piros ajkaddal csókolj esztelen. ~
46 13| bakója. ~Szálljunk a lángoló, piros ködön,~ha lábunk a halálba
47 13| táncol,~oly örjítő lesz piros öröm. ~1908 ~ ~
48 13| szemét között kapirgált,~piros vasalót lóbázott az éjben,~
49 13| hol kék havon, dagadt, piros szemekkel,~fázó talpakkal,
50 13| mindünk~üvegerünkben kék és piros vérrel?~Én, én merem a hősi
51 14| csak~jártak, a csatatér~piros vérben ázó. ~Hallám a kürtöknek~
52 14| zúgjatok, csak zúgjatok! ~A rét piros lesz s újra vérhabos,~száguldozó
53 14| hallgatom a mély homályon át~piros torkotok mézes kacaját~hinárok
54 14| két szín lobog:~a sárga és piros,~s a barna föld, mely érett
55 14| Voltam mosolygó és komor,~piros, fekete, víg, beteg.~A teste
|