Rész
1 1| letörék a térded. ~S hogy néma lett az agykoponyák hegye~és
2 1| tearózsa... ~3 ~És vége lett a drága napnak...~Az alkonyi,
3 1| vőlegénye~s ő is fehér, bús lett, mint egy halott. ~Sírtunk...
4 1| a bosszuangyal~és véres lett a vértelen küszöb.~ ~
5 1| villám lobbant és setét lett,~az arca elsápadt s megreszketett. ~
6 1| erkölcs, jó magyarság~hű barát lett itt hamarság,~tiszta frígyben
7 1| szerelmet -~ aztán kevély lett és hideg. ~3 ~Ó mennyi ábránd
8 1| siró szél...~Gizella akkor lett beteg. ~A déli nagy melegben~
9 1| szárnycsapással...~Gizella akkor lett beteg. ~Szólt a halál zenéje,~
10 1| lantján...~Gizella akkor lett beteg. ~Már búcsuzott az
11 1| koporsóm...~Gizella akkor lett beteg.~ ~
12 1| a győzelem,~fénycsókokon lett részeg mámoros szám,~ti
13 2| búcsúztatom, mert messze mese lett,~mint aki a sínek közé esett: ~
14 2| este,~egy csipkezsebkendő lett a halála,~s elment regényes
15 2| aranybor,~s egyszerre este lett.~És úgy megváltozott az
16 2| akkor,~savanyú holdfény lett a sugarakból,~a tűzborból
17 2| amikor már mindenütt sötét lett,~az ágyba megöleltem kisöcsémet.~
18 2| a kép már. A keret üres lett.~ ~
19 2| fáradt hajókon~olyan nehéz lett, mint az ólom. ~A liget: ~
20 2| nevetett,~rózsás világos lett a levegő is~feje felett.~
21 2| melyet adott,~és ráncos lett, mint egy vénasszony arca,~
22 4| volt fején.~Majd vége, vége lett a násznak,~csak vén leányok
23 4| csengett,~egyszerre csend lett~a hamuszínű köruton.~Vacogtam
24 4| s röhögve mondta: este lett,~örökre este - s szörnyü
25 4| éjjel kérdezte ismét:~hova lett híres két karom,~A két karom,
26 4| Mélyek a kutak~Mi lett belőle, istenem, mi lett?~
27 4| lett belőle, istenem, mi lett?~Én nem tudom. Hiába kérditek. ~
28 5| szinekben~feküdt le, hogyha este lett,~s a hegedű ha már rikoltott,~
29 5| De ekkor este csupa fény lett,~rejtély, bűvészet, lángirás,~
30 7| csunyán.~S mikor beteg lett,~köré sereglett~a bánatom,
31 10| tenéked.~Nehéz a kezem.~Anyád lett megint egyetlen barátnőm.~
32 10| eltöpreng azon, hogy miért lett mozdonyvezető,~ha karácsony
33 12| hajolva körülötte csönd lett,~fény lett körülötte? Láttátok-e
34 12| körülötte csönd lett,~fény lett körülötte? Láttátok-e aztán,~
35 12| látják az illót, ami semmivé lett,~s nincs már, fejükbe csöngetyűz
36 12| most a hit~porukkal egy lett, mint avitt~ruhájuk, és
37 12| jöttek a deres telek~és este lett,~csak bódorogtam, mint a
38 12| egyszerre elpirult, sötétvörös lett,~mint hogyha a fülébe holmi
39 13| és egy kicsit szomorúbb lett talán. ~- - - - - - - - - - - - - - ~
40 13| mehetek most haza.~Egy tenger lett a távol,~ és tenger
41 13| keserű, fájó, furcsa szók.~Mi lett belőlem boldog isten,~a
42 13| életem, te fájó és kopár,~mi lett veled, miért úgy verekedtem? ~
43 13| egyszerre kőbe dermedt~és való lett. ~Itt lenni nem lehet, csak
44 13| életem már régen másoké lett,~s most másoké lett az én
45 13| másoké lett,~s most másoké lett az én ételem. ~Rabságomnak
46 13| csillagoknál gőgösebb, sugárzó~mi lett veled? Ezüsttel szórva lengesz~
47 13| kantárral, hevederrel,~sáros lett a fejük, a szügyük, a hátuk,~
48 13| szügyük, a hátuk,~és sáros lett az emberek szeme is. ~Most
49 14| Emlékünk kis része~ Lett egy rövid napnak,~De mit
50 14| egy őszi nap nehéz beteg lett,~leült a földre dús szőlője
51 14| koboz:~a férfi, aki a tiéd lett,~és újra él és álmodoz! ~
52 14| honomból,~s sarkcsillagom lett a "szárnyas-kerék".~Későn
53 14| Változatlan.~ Hát arcom lett csupán fehérebb? ~Más semmi?
54 14| ki önmagának sose lett~- - - - - - - - - - áldozata~- - - - - - - - - - ~
55 14| fülemüle? ~* ~Amulett.~Hamu lett. ~* ~Uraim,~eszembe jut
|