Rész
1 1| ami a létező. ~S éreztem akkor, hogy a durva tömb él,~s
2 1| a durva hajsza a csaló? ~Akkor tün el igaz világunk,~
3 1| reggelenként ébredünk,~s akkor igaz valónkba látunk,~
4 1| halál,~gyötrött valónk csak akkor éled,~ ha silány rög
5 1| lángpántlikát? ~S hogy érzem akkor ezt az éjet?~ megrogyva,
6 1| mint a szerelmesek,~de akkor lesz menyasszonyom csak,~
7 1| szembe ülsz le a vonatba s akkor,~midőn remegve sejtem, hogy
8 1| Tűz~Akkor, mikor mindenki ágyba tér,~
9 1| A magyar paraszt~Csak akkor látod őt, ha szürke éjjel~
10 1| szállniok. ~Szeretlek! Ámde akkor voltál legnagyobb,~hogy
11 1| csak ha nagy a gazda titka,~akkor mondja németül.~Német erkölcs,
12 1| táj, siró szél...~Gizella akkor lett beteg. ~A déli nagy
13 1| szárnycsapással...~Gizella akkor lett beteg. ~Szólt a halál
14 1| meghalt a lantján...~Gizella akkor lett beteg. ~Már búcsuzott
15 1| volt a koporsóm...~Gizella akkor lett beteg.~ ~
16 2| mint a mérges alkonyat,~és akkor írnék, mindig-mindig írnék.~
17 2| mint sok más nagyember.~Akkor aztán sírhatnak miattam,~
18 2| úgy megváltozott az utca akkor,~savanyú holdfény lett a
19 4| remegve~nézek szemedbe. ~Várj akkor engem, mert jövök egy este. ~
20 4| egyre, mint a múltba rég,~akkor megértem majd, te vagy a
21 4| Köd előttem, köd utánam~Akkor sötét volt minden ablak~
22 6| idillt,~besurrant ide és oda,~akkor történt meg a csoda.~Elaggott
23 7| vágyom vissza, ami volt már,~akkor a szemek föl az égre néztek,~
24 7| liliomos oltár.~Az emberek akkor meghaltak őszen,~mosolyogván
25 7| lúdtollal körmölt magyar éneket.~Akkor sem ismerték nálunk a költőt,~
26 7| feküdj, mint egy halott. ~Akkor borulnék csak reád.~
27 8| békére nyílt a pálya. ~Én akkor voltam boldog. Aranyak~bújtak
28 9| festve,~mi nem láttuk még akkor ezt a képet.~Türelmetlen
29 9| Enyém boruk és kenyerük,~de akkor eljön a Gonosz~s megostoroz. ~
30 9| vagy, olyan szomorú vagy,~akkor nekem a szenvedés, a bú
31 9| élete,~hogy el ne vétsem. Akkor azt kívántam,~hogy lássam
32 9| kezdek. Ezt még sose láttam,~akkor se, hogyha hajnali vonathoz~
33 9| kitartón. Hogyha ez a törvény,~akkor hamúvá válik ételem,~és
34 10| került oda,~s nem gondol erre akkor sem, mikor szakadékok mellett
35 10| életét és mások életét,~s akkor se gondol erre, mikor dübörögnek
36 10| embereknek. De ez se segített.~Akkor daloltam, mint az eső-bűvölő
37 10| lihegve~partra rogyunk, és akkor~vizes hajunk a homlokunkba
38 10| mégse felejtem.~Emlékezem rá akkor is,~mikor este mindketten
39 11| lihegve~partra rogyunk, és akkor~vizes hajunk a homlokunkba
40 11| mégse felejtem.~Emlékezem rá akkor is,~mikor este mindketten
41 12| míg~az ételét eléteszik,~akkor eszik,~aztán, hogy elviszik,~
42 12| mellem megett,~azon lehet akkor megmérnetek. ~Önváddal és
43 12| tudom, mi történt vélem akkor,~de úgy rémlett, egy szárny
44 13| ablakon át csókolóztam,~de akkor is nagyon szerényen:~álom-reményt,
45 13| barna éjjel,~de nem tud akkor rólad senki, senki...~Bús
46 13| elhagyott házak vakablaka,~és akkor láttam őt, hogy megy előre,~
47 13| újra, várok ezer évig,~de akkor aztán felfigyel a kert, ~
48 14| szivünk nem lángolt,~mint akkor a szerény, de mégis mosolygó~
49 14| bolyongtam árván, téveteg.~És akkor mondta meg nekem:~ne sírjak,
50 14| kék selymeddel a porom. ~Akkor vagy a legszebb, ha nő a
51 14| volt, mint az én anyám,~akkor, midőn fejem ölébe hajtva~
52 14| aszom,~de törjön a láng akkor lelkemen ki! ~Boldog múlás,
53 14| és elülnek,~de, Hős, te akkor is leendsz,~vad óceánok
54 14| változtatni nem lehet soha: -~akkor azután acélbillenéssel~beleüt
|