Rész
1 1| halványul a lámpa,~erőlködő szemem tággá mered. ~Haldoklik-e
2 1| dalol a fuvalom,~kábult szemem a fényt már meg se látja. ~
3 1| nézek majd az űrbe,~ajkam, szemem kinyíl... S a lámpa ég.~ ~
4 1| gondtalan. ~Ajkam meredt, fáradt szemem lecsuklik,~elbágyadok és
5 1| láztól pihegve, csendesen,~szemem lehúnyva haldokoltam. ~Rózsás
6 1| aztán lehúnyom szótlanul szemem,~s lelkembe játszik a tündéri
7 1| daliás nagyok~s könnyes szemem előtt harsogva, búgva~vonul
8 1| az égre nézett könnyező szemem,~amíg a többi turkált lenn
9 2| ebédlőn,~és lihegek és ég szemem,~s álmatlanul dadogok Néki,
10 2| dadogok Néki, Néki~és a szemem a szoknyáját letépi,~és
11 2| köröttem árnyak, éji árnyak,~szemem könny és köd lepi be,~mert
12 2| Kérdem, mi bántja,~s virgonc szemem kerüli futva-félve.~Egy
13 2| Szemem gyakorta visszanéz~Szemem
14 2| Szemem gyakorta visszanéz~Szemem gyakorta visszanéz,~és úgy
15 2| hercegleányok, messze tengerek,~szemem káprázva megremeg,~s ime
16 2| vers... Sírj, mind a két szemem,~sírj, őszi koncert, zengő
17 2| gyászoló ruhám,~s vörös szemem a könnyektől sötétül.~Fekete
18 4| szegény, szegény szemem.~ ~
19 4| bércekre zengő indulóm. ~Szemem kiégett a gyönyörtül,~
20 4| csak nézd kialvó, fénytelen szemem,~csak símogasd a főmet csendesen.~
21 4| Reám merednek. Érzik a szemem,~mely felkavarja halk nyugalmukat,~
22 4| kérdezte aztán:~két híres szemem hova múlt?~És gyertyát gyújtott
23 4| padlón,~hogyha látlak, a szemem lehúnyom,~koplalok és verdesem
24 4| a fájdalom vizével,~mely szemem résén lassan kicsurog. ~
25 4| viharzik,~s szegény, szegény szemem kiszúrja.~Kacagva talpra
26 4| cseléd.~És le se hunyni a szemem.~ A gyertya égne
27 4| szalonkabáthoz te vagy a hit.~Az én szemem most már sohase álmos -~
28 4| lehetetlent és halált szeretné,~s szemem, mint bandzsal középkori
29 9| ki úgy lobogtam. ~Álmos szemem keresi fönn a rég-volt~
30 9| Még alig tíz éve,~s szemem kutat az elborult határon,~
31 9| és enyhe abrosz,~melyen szemem el-elkalandoz?~És bűn-e
32 9| akarva. ~Jaj, ki zeng rólad? Szemem ím körülnéz,~kisszerűen
33 9| messziről figyel~szegény szemem a fájó-régi házra,~hogy
34 9| kicsit lehúnytam elgyötört szemem. ~De nem pihentem. Egy maró
35 10| rézkampóval vájom ki átkozott szemem,~fölvágom ereim, s az égre
36 11| rézkampóval vájom ki átkozott szemem,~fölvágom ereim, s az égre
37 12| szemüvegemmel~Messze~lát már szemem, áldott ködökbe veszve. ~
38 13| csóklovag,~lobogva lángol~szemem golyója~az ifjúságtól,~te
39 13| fullad tüdőm és vérzik a szemem,~de viselem most az egész
40 13| Piros fátyollal kösd be a szemem,~piros bort önts, piros
41 13| ébredünk,~s rám dőlsz, hogy a szemem lásd,~álmoktól árnyas a
42 13| És most fakó-vak a szemem.)~Mint két kiszáradott,
43 13| virrasztástól vöröslik a szemem,~s a holnap, jaj, ki tudja,
44 13| két könnyező gyémántkő a szemem. ~1910 ~ ~
45 13| jó volt hajdan lehúnyni a szemem,~s gondolni elalvás előtt
46 14| felébredtem,~könnyel telt meg szemem,~mert fájt látni nekem,~
47 14| temess el!~Hogyha majd kinyil szemem,~Csókolj meg szép csendesen! ~
48 14| Színem oly beteg.~Tört szemem sugára~Várja a sírt, várja...~
49 14| csendesen~Lecsókolod égő szemem~Éjszínű fátylad csendbe
50 14| és túrta a sarat,~de hű szemem mindég rajtad maradt. ~És
51 14| tétovázva röppen,~s égő szemem tüzes könyűt folyat.~Nem
52 14| befogva csendesen húnyó szemem. ~1905 ~ ~
53 14| múltamból égető szemed. ~Szemem egy síri nyughelyet vár,~
|