Rész

 1    1|        úri szőnyegekre a paraszt,~künn a mezőkön fojtogat egy átok. ~
 2    1|          s míg véres ködbe meghal künn az alkony, ~     kinyílanak
 3    1|     szüzek énekelnek. ~S távolba, künn a széna-szagú mezőn~nyujtózva
 4    1|      lámpa~halványan, reszketeg. ~Künn háborogva zúgott a setét
 5    1|     maradtam. ~4 ~Forró az ágyam, künn az éj sötét,~az égen álmosan
 6    1|          ki az árnyfödte ablakon!~Künn részegen táncol a megbomolt~
 7    1|      Parázna éjek bíbor lángja ég~künn a sikon. ~Az ünnep előtt ~
 8    1|             Ünnepnapon~Az emberár künn küszködik, tolong,~s a ronda
 9    1|        szürkeség ül a kupénkban~s künn zivatarszerü hófuvás zúg. ~
10    1|      könyvtárőr, béna honvéd,~míg künn a rikkancs-száj szalad~s
11    1|         szerelem~Leszállt az est, künn a mezőkön árny van,~és szénsötét
12    1|        Betegágyamba fekszem,~     künn sárga napfény, haldoklik
13    1|        Betegágyamba fekszem,~     künn sárga napfény, haldoklik
14    1|     réges-régen;~ébredő tavasszal~künn a faluvégen. ~Arany volt
15    2|            Alszik a homályos éjbe~künn a csengő.~A díván elbújik
16    2|           nevetgélt egykoron. ~Ha künn az alkony álmokat hív,~cseng-bong
17    2|           csigabigát én is hívtam~künn a régi réten.~Verset mondtam
18    2|       fényt tükrözte vissza tán. ~Künn szürke, rémes volt az ónszinű
19    2|       szobánk homályba öltözött. ~Künn álmosan borzongott már a
20    2|             hogy sistereg fehéren künn a hó.~Így rohanok egy pirinyó
21    2|                                   Künn a sárgára pörkölt nyári
22    2|     sárgára pörkölt nyári kertben~Künn a sárgára pörkölt nyári
23    2|           ég már,~lobog, lobog~és künn köd és homály. ~Kopott ezüstbillentyűkön
24    2|            A rosszleány mind arra künn tanyáz,~hol sáros utcán
25    2|          este jön,~magányos sírás künn a temetőn,~egy anya, aki
26    2|           valaki és szeret talán,~künn sárga fák közt járok lábadozva,~
27    4| bámul-bámul egyre. ~A gránitkövön künn fekete vonalban~elszántan
28    4|       fuvalom. ~Valami történt... Künn a kihülő ég~hideg könyűktől
29    4|      ruhában szundikál a püspök. ~Künn a kalászos rónán áll a bál,~     
30    4|     osonnak,~          a nyári ég künn izzó, mész-fehér.~A pók
31    4|      búgni, bőgni fog a kályha~és künn az utcán fújni fog a szél.~
32    7|        ágyra~fekete hó,~a korom. ~Künn az ajtó,~bús sóhajtó,~nyekereg. ~
33    8|         ébredés lázadt szavaival.~Künn köd. Regényes, reggeli roráté.~     
34    9|          szívesen,~mert fú a szél künn hívesen. ~Érezni a távol
35    9|          kinyitva, szerteszéjjel.~Künn a fehér fák vártak, félve,
36    9|    meglátni, s mégse mertem. ~Ott künn az élet ment tovább az útján.~
37   12|          Hogyha olykor~teára hív, künn az előszobában~megcsókolom
38   12|          lóg. Véres, meleg szívét~künn a kabátján hordja, láthatólag,~
39   12|       Olykor egy-egy zajt hallasz künn az utcán.~Minden zajról
40   12|           lélek~s éjjel, ha járok künn a temetőkben,~nem félek.~ ~
41   12|         és langyos homályban.~Ott künn eső zuhog. Családi~és idegen
42   12|    árnyékai közé lengett a báléj,~künn az előcsarnok fényárban
43   13|        részeg éj sápadva tántorog künn,~     kéjes gyönyörtől hervad
44   13|    zsibbadok,~s már meg sem értem künn a harcot. ~Köröttem árnyak
45   14| sziklazápor pattog le a tűzről,~s künn a vasút a pályán nyögve
46   14|          már látom a zöld lámpást künn a ködben,~és érzem is, mint
47   14|            Fülig pirul, ha berreg künn a csengő,~de mégse pattan
48   14|          vész. ~Az udvaron csipog künn a baromfi,~bágyadt közönnyel
49   14|           egy léha nótát~ver néha künn egy barátunk. ~A cigarettek
50   14|           ing-leng csendbe rajta.~Künn a ködös eső szemerkél,~az
51   14|      estve~halljuk, hogy a tenger künn hempereg.~S vonzott a bánatod,
52   14|        lesz csüggedt, méla arcom,~künn a vidék is holt - ó, őrület,~