Rész

 501    2|          csörömpöl minden ablak,~boros az asztal, véresek a kések,~
 502    2|               asztal, véresek a kések,~az ördög is fölpántlikázva
 503    2|                     A napraforgó, mint az őrült~A napraforgó, mint
 504    2|               őrült~A napraforgó, mint az őrült~röpül a pusztán egymaga,~
 505    2|                már a kóró,~a pipacs és az iszalag,~elhagyta mind,
 506    2|            alélva menni~egy tájon, hol az inség fütyörész. ~Szívedbe
 507    2|                                    Ott az a vén, vidéki gyógytár.~
 508    2|              vén, vidéki gyógytár.~Ott az a vén, vidéki gyógytár.~
 509    2|              lóg és leng agg bársonya.~Az ablakokon át ki is hat~a
 510    2|         mindenkit megmérgezek.~Megölöm az egész világot,~s a parasztokra
 511    2|           ríkatja folyton~búsan, búsan~az ódon sípokat. ~Ki tudja,
 512    2|                 s ki tudja, hova jut? ~Az ablakon lenéz egy szőke
 513    2|             lenéz, lenéz,~de oly sötét az út. ~Olajlámpája vérvörösen
 514    2|               Kopott ezüstbillentyűkön az újja,~s az ősz, az ősz~ővéle
 515    2|           ezüstbillentyűkön az újja,~s az ősz, az ősz~ővéle fuvolál...~ ~
 516    2|   ezüstbillentyűkön az újja,~s az ősz, az ősz~ővéle fuvolál...~ ~
 517    2|          mondják - arra laknak,~árnyán az odvas és repedt falaknak.~
 518    2|                lába oly picinyke volt.~Az ördög küldte s csupa csipke
 519    2|          ruhában,~egy utca-sarkon tűnt az éjbe, láttam.~A rosszleány
 520    2|           pezsgett a poros utcán,~mint az aranybor,~s egyszerre este
 521    2|              lett.~És úgy megváltozott az utca akkor,~savanyú holdfény
 522    2|                                        Az első ősz.~Az első ősz.~          
 523    2|                           Az első ősz.~Az első ősz.~          Jaj,
 524    2|               első ősz.~          Jaj, az de szomorú volt.~A híg eső
 525    2|                a csillogó bor,~és fájt az ősz és a zenés szüret,~a
 526    2|              pápaszemen által.~És fájt az est, mikor az emberek tárt~
 527    2|           által.~És fájt az est, mikor az emberek tárt~csűrükbe vitték
 528    2|         Ilyenkor elfutottam a szobámba~az orvosságos-üvegek közé,~
 529    2|            hogy repül le néma gyásszal~az est a csapzott, tarlott
 530    2|              már mindenütt sötét lett,~az ágyba megöleltem kisöcsémet.~
 531    2|          szemen,~s később a hanton, ha az este jön,~magányos sírás
 532    2|       szivemben~valami mondja, hogy ez az egyetlen,~csupán ez a nagyság,
 533    2|         homályban,~és nem tudtam, hogy az a szél volt.~Ezüsthináros
 534    2|                volt.~Ezüsthináros volt az égbolt,~s nem tudtam, a
 535    2|                 És szállva-szálldostak az éjben~a reszkető, remek
 536    2|                ravasz.~Tavasz, tavasz. Az utcánkat javítják.~Mostan
 537    2|               parittyát.~Tavasz. Libeg az udvarunk egén fönt~a sárga,
 538    2|      rózsaszínü léggömb.~Kip-kop, zene az élet, muzsika,~láng ég a
 539    2|                a képet, asztalt,~zenél az élet, a cipőm, az aszfalt.~
 540    2|                zenél az élet, a cipőm, az aszfalt.~Most mint a léggömb,
 541    2|                                        Az áprilisi délutánon~Az áprilisi
 542    2|                  Az áprilisi délutánon~Az áprilisi délutánon~dalt
 543    2|              hallani egyszerre, távol.~Az illatos, japáni égből~hull
 544    2|           ideges lányok kacagnak,~veri az ördög a feleségét. ~Nyilt
 545    2|        feleségét. ~Nyilt arccal isszuk az esőt fel,~agyunkba rózsaszínű
 546    2|               két ősi titkot:~itt járt az Angyal és az Ördög.~ ~
 547    2|          titkot:~itt járt az Angyal és az Ördög.~ ~
 548    2|         levegője friss.~Láncot csörget az öreg csónakos,~és ladikot
 549    2|             tóra.~Tánccal, zenével hív az esti óra,~s hajnalba már -
 550    2|            furcsa ablakom. ~Oly idegen az ágy, a gyertya, szék.~Repedt
 551    2|              jaj ősz felé, de bús itt.~Az erdő fáj. Ledobja koszorúit,~
 552    2|               búvik,~és döng a szúnyog az ablakszitán,~picike, véres,
 553    2|              zuhanyból egy szivárvány.~Az esti parkon kertel a halál.~
 554    2|             holdas esték.~Itten nyaral az inség és betegség~alélt
 555    2|              raja a vénkisasszonyoknak~az árva nyártól búcsuzik talán.~
 556    2|                nyártól búcsuzik talán.~Az őszi vendéglőn szegény idillek.~
 557    2|         gyógyulást merít. ~A tó, a tó! az eleven poézis,~fölötte az
 558    2|              az eleven poézis,~fölötte az ég - s összefoly a két víz -~
 559    2|                 tiszta tó,~tündéri tó! Az ég is mint a tó,~kék habja
 560    2|                           Milyen lehet az élet ott kivűl?~Milyen lehet
 561    2|                ott kivűl?~Milyen lehet az élet ott kivűl? ~Csak néha
 562    2|                 kucsmásak, fázók, mint az eszkimók,~és síp fütyöl
 563    2|              mindig futottam. ~Ha jött az árny, s ha nőtt szivem felett,~
 564    2|              szobában egy sarokban.~És az egész föld beleremegett. ~
 565    2|                                   Jaj, az estét úgy szeretem.~Jaj,
 566    2|               estét úgy szeretem.~Jaj, az estét úgy szeretem. ~Az
 567    2|                az estét úgy szeretem. ~Az este egy kis szerecsengyerek,~
 568    2|              láthatom,~ha fuldokolva - az álom vizébül -~a paplanomra
 569    2|              Ah, de szép, de szép volt~az ébredés csiklandva, tétován,~
 570    2|         Álombeli ködök. ~Úgy hallgatom az ajtó hasadékán~s állok a
 571    2|           húgomat a bánat eljegyezte. ~Az ablakunk mellett csak vár
 572    2|                ha rózsa nyílik ki, nem az övé. ~Csöndes, komoly hajfürtje
 573    2|                a sóhaja,~hogy néha, ha az én szobámba téved,~rémült
 574    2|                 rémült imákat suttogok az éjnek~s nem alszom el az
 575    2|               az éjnek~s nem alszom el az éjszaka. ~Ő meg csak nézi,
 576    2|            rezzen által,~s míg hahotáz az öröm mámora,~fölhangzik
 577    2|             üvegajtó,~oly furcsa volt.~Az óra vert, vert, de nem úgy,
 578    2|               hirtelen megállott,~állt az Idő.~ ~
 579    2|       Fényképek.~Fényképek. ~          Az albumban és az állvány~nádas
 580    2|                         Az albumban és az állvány~nádas fonatján,
 581    2|              magamra hagynak délelőtt,~az életük egyszerre visszalátom,~
 582    2|                Figyelnek. ~Csak képek.~Az élőkéi mind barnák s nevetnek.~
 583    2|             kapu? és várom, visszajő-e~az, aki csöndesen pihen a messze
 584    2|             sírok és csodálkozom,~hogy az öreg díván ma is oly kedves
 585    2|           rab-lak,~és fekete és fekete az ablak. ~Ki itt, ki ott.
 586    2|                ablak. ~Ki itt, ki ott. Az élet olyan olcsó.~A zongoránk
 587    2|                 hogy futni kellett, ki az éjszakának. ~Sápadt arccal
 588    2|               lányokat a gangon. ~Benn az olajos függőlámpa égett,~
 589    2|                bor, datolya meg alma. ~Az öregek ültek mélázva szépen,~
 590    2|            mozdonyra, póznadrótra,~ott az öröm, ott a világ talán.~
 591    2|                 hadd nézzék benned, mi az irodalmi.~Menj és panaszkodj,
 592    2|               Menj és panaszkodj, hogy az vitt piacra,~ki tégedet
 593    2|            zengő zeneverseny.~Most itt az ősz és én vagyok az ősz,~
 594    2|                itt az ősz és én vagyok az ősz,~és régi bútól vemhes
 595    2|              vemhes újra versem.~Beteg az arcom, beteg a dalom,~az
 596    2|               az arcom, beteg a dalom,~az elmulást sápadva szomjazom,~
 597    2|            elmulást sápadva szomjazom,~az életet, mely már csak félig
 598    2|            hullik a levél,~és föltámad az, aki rég nem él.~Ha hármat
 599    2|               nem él.~Ha hármat nézek, az erdőn keresztül~szél száll
 600    2|                kalap és egy lomha bot,~az útakon álmodva ballagok.~
 601    2|                ballagok.~Levelük a fák az aszfaltra sírják,~és csengenek
 602    2|               és csengenek és zengenek~az utolsó neszek, az őszi trillák. ~
 603    2|             zengenek~az utolsó neszek, az őszi trillák. ~Intermezzo ~
 604    2|       Intermezzo ~Most tetszenek nekem az üvegek,~mély délutánban
 605    2|             tetszenek nekem a temetők,~az elborult szobák benn barna
 606    2|           mindenki, minden.~Most dalol az ősz, én is dalolok,~lalláz
 607    2|             ősz, én is dalolok,~lalláz az ősz lassú litániát.~Most
 608    2|             lassú litániát.~Most dalol az ősz, dalol a szivem,~dalolni
 609    2|              szivem,~dalolni kezd most az egész világ. ~A fák: ~Múlt
 610    2|          rékviem.~Poros és szürke volt az alkony,~a görbe fénybe mentek
 611    2|             jártak,~mint a kisértetek, az árnyak,~s az ég, a föld
 612    2|               kisértetek, az árnyak,~s az ég, a föld úgy hallgatott.~
 613    2|         hajókon~olyan nehéz lett, mint az ólom. ~A liget: ~És délután
 614    2|             cseléd is elborulva nótáz,~az emeleten égő vasalót ráz~
 615    2|               ujjon bukdácsol a skála,~az eső is skálázik egymagába,~
 616    2|                egész éjszaka hegedül. ~Az ablakok: ~Mi is siratjuk
 617    2|                őt és dobolunk,~a szél, az éj üvegdobunk.~És sírnak
 618    2|               üvegdobunk.~És sírnak rá az üvegek. ~Az ég: ~És az eső
 619    2|               És sírnak rá az üvegek. ~Az ég: ~És az eső is megered. ~
 620    2|              rá az üvegek. ~Az ég: ~És az eső is megered. ~A viharok: ~
 621    2|            világszép~már festi magát. ~Az utcák: ~Rajtunk a szél,
 622    2|          ciklámen,~most haljatok meg. ~Az eső: ~Kip-kop. ~A fellegek: ~
 623    2|             hintaszéken,~vagy álmodunk az elhagyott verandán.~Te hímezel,
 624    2|               szeretlek, édes emberem,~az életem gyógyítja a tiédet.~
 625    2|               munka, hogy gyűrűs kezed~az ördögi cérnák között motoz.~
 626    2|            itten és miért e háló?~A tű az öl, az öl. ~Makrancos munka,
 627    2|              miért e háló?~A tű az öl, az öl. ~Makrancos munka, bujtó
 628    2|        beszélsz megint?~Mit lát szemed az üres levegőbe?~Mit énekelsz?
 629    2|          édesem, beléd,~vidám szemedbe az ő bús szemét,~a te hajadba
 630    2|               bús szemét,~a te hajadba az ő dús haját,~karját karodba,~
 631    2|            nyúl,~s mint beteget, elönt az esti láz. ~A nő szól: ~Pokoli
 632    2|           Pokoli éj.~Iszonyú, iszonyú.~Az éjszaka mi mély,~csupa láng
 633    2|             halotti ingben~kopog-kopog az ősz, meg ő. ~A nő szól: ~
 634    2|               egykoron,~mint mostan én az arcodon.~Igen, ilyen volt:
 635    2|               mély tükrök mélyiben,~és az ezüstmámortól szertepattant~
 636    2|           halott.~És megvakult kezében~az ezüst és arany... ~A nő
 637    2|             közt már-már betegen illan~az őszi nap, a sárga, őszi
 638    2|      meggyötörve,~bámulva nézi önmagát az ősz,~mint egy kisérteties,
 639    2|              martaléka,~egy kerti szék az őszi udvaron,~rongyok, remények,
 640    2|     cigarettavégek és szivek,~fölöttük az árny, a halál, az éjjel~
 641    2|             fölöttük az árny, a halál, az éjjel~és a hideg, a szomorú
 642    2|             fázó, néma néppel,~ott meg az irodalmi emberek,~kik szivarozva,
 643    2|        Általkarolom csöndesen a lábuk,~az életed szelíden elmesélem,~
 644    2|              szemekkel~bámuljanak reám az őszi éjen.~Mert szép a lelked
 645    2|         Szeretem a virágok táncait,~de az érett gyümölcs mély szava
 646    2|               semmisítve,~ő már a vég, az állomás, a nász.~Én szeretem
 647    2|           állomás, a nász.~Én szeretem az égő-fiatalt,~de várva-várom
 648    2|             várva-várom a bús diadalt,~az utolsó-halálost, szomorút,~
 649    2|           félve hallgatom,~csodálkozom az elröpült dalon,~s idézem
 650    2|      belezüllnek, meghalnak sóhajtón. ~Az ég, az ősz, az éj: ~Tücsökcirippelés
 651    2|            meghalnak sóhajtón. ~Az ég, az ősz, az éj: ~Tücsökcirippelés
 652    2|              sóhajtón. ~Az ég, az ősz, az éj: ~Tücsökcirippelés egy
 653    3|          furcsa szívem,~          vidd az ördöghöz drága véradód.~
 654    3|           vértől hizott meg,~          az élet asztalára dobd oda,~          
 655    3|              párka~Három bús párka áll az élet útján,~          a
 656    3|          szeretőm leszel száz éjszaka.~Az életem péntekjén fölkereslek,~          
 657    3|     fölfohászkodom,~          és kérem az igét, a szót, a kulcsot,~          
 658    3|           ráncos homlokom.~Lassú nekem az élet - sokszorozd meg~          
 659    3|               habokba halt,~habzsoljuk az otromba diadalt,~mint részeg
 660    3|                                        Az éj, az álom s a kínok~De
 661    3|                                 Az éj, az álom s a kínok~De éjidőn
 662    3|             nem elég,~éhségünket eteti az ebéd.~Kincsek között, bársonyba,
 663    3|                       oly súlyosan lóg az aranykereszt.~Ez a talaj
 664    3|          szekéren, lángnyelvek között,~az illatos nő hozzánk költözött~
 665    3|              Induló a költőkhöz~Ez itt az élet, hámor és kohó -~          
 666    3|                           nézzétek itt az ősi lényeget.~Látjátok-e,
 667    3|                a dörgő pirosak.~Ez itt az élet karneváli tánca,~          
 668    3|                a bizalmunk, a szilárd, az áldott,~ő gömbölyíti ki
 669    3|                 ő gömbölyíti ki testté az álmot.~És hogyha eljő a
 670    3|            akit véresre vertek,~isszuk az undor keserű borát.~Fínom
 671    3|             szelíd arcunkra nyomjuk,~s az álmok álma csöndbe hull
 672    3|              kezd elhagyott szivünkben~az életünk laterna magicá-ja.~
 673    3|         karácsonyt, kávés reggelit,~és az anyánkat is, kisírt szemekkel,~          
 674    3|            magunkba merülünk.~Ilyenkor az ágy hófehér mezőin~          
 675    3|               hófehér mezőin~          az életünktől borzadozunk által,~
 676    3|          életünktől borzadozunk által,~az egyik sír, a másik átkozódik,~          
 677    3|                akinek egy pásztor volt az apja,~          az messziről
 678    3|                volt az apja,~          az messziről egy pásztorfurulyát
 679    4|             éberen,~hogyan motoz-motoz az éjjelen.~Most újra kezdi.
 680    4|               oly hosszú, hosszú, mint az éjszaka.~ ~
 681    4|            lángot!~          Ragyogjon az éj gyémánt-derütől,~és bámuló,
 682    4|               volt,~          elszállt az is ezüstös éjeken.~Nem hallanak.
 683    4|           belőle: hű - de oly más.~Kié az árnyék a falon? - Enyém. ~
 684    4|                               Takarodó~Az élet arany trombitáján~          
 685    4|                titán. ~Könny hull reám az alkonyégbül,~keserű szám
 686    4|              meg, bármit is beszéltek.~Az ember szent. És mi marad
 687    4|          nyoszolyáját~s melyből ivott, az üvegpoharat.~És láttam nyakkendőjét,
 688    4|              hallgatag,~és halk zenéje az övékbe olvad. ~Regélői homályos
 689    4|              éjszaka,~hogy jajveszékel az órák szava.~Rájuk mered
 690    4|             nagy csöndetektől fátyolos az út.~Süket zugástok félve
 691    4|         fájdalom,~s mégis márványhideg az arcom,~s mikor te alszol,
 692    4|              takar el~és jól tudom, ez az a fej,~amelyre rájő a halotti
 693    4|             heversz, szomorú-halovány,~az éjszaka fekete vánkosán?~
 694    4|                                  Mások~Az idegenek ők, kik messze
 695    4|            eltünőben~idegenül ragyog. ~Az idegenek ők, s úgy élnek
 696    4|               fáj, azt mondják: de jó.~Az arcukat csodálkozón tekintem,~
 697    4|               tekintem,~nekik csak egy az, ami nékem minden~és puszta
 698    4|           vérezek. ~És ők alusznak, ha az éjbe bolygok~kínok alatt. ~
 699    4|                 olyan hideg,~és idegen az arcukon a gond~s oly idegen
 700    4|              lassan-lassan megsímítják az álluk. ~És ezen~gyakran~
 701    4|     százezerszer,~mindenüket, hogy nem az enyém,~s őket is, hogy nem
 702    4|           árnyai, a küllők.~Hullámlott az élet lassan imbolyogva,~
 703    4|          tovatűntén,~s némán nézegette az éj árnyas tükrén~bársonyos
 704    4|              régi-régi gyermek.~Láttam az anyám is messze, haloványon,~
 705    4|             küszöbünkre,~s megcsókolom az áldott, ősi fákat~és fáradottan,
 706    4|        összerendül,~hogy fázva átremeg az ősi ház~a félelemtül. ~De
 707    4|             szivemből ajakamra reszket~az életem eltűnő dallama.~Te
 708    4|                halotti koszorúm.~Múlik az est majd, vissza-visszasóhajt,~
 709    4|                                        Az ismeretlen, végtelen temetőben~
 710    4|         ismeretlen, végtelen temetőben~Az ismeretlen temetőben~én,
 711    4|               dalolva~virágosan megyek az éjnek,~s sírok: ki tudja,
 712    4|                szertartásosan lehajlok~az ismeretlen sírhalomra,~mint
 713    4|               elszáradt koszorút fon~s az alvó gyertyát lángra gyújtom...~ ~
 714    4|           fekete táltos,~s fekete lesz az ostor is. ~Felgördül az
 715    4|                az ostor is. ~Felgördül az álomba ringó,~halálszínű
 716    4|                repülök messze síkon,~s az ablakon át kihajítom~az
 717    4|                az ablakon át kihajítom~az álmokat, az életet. ~Álmatlan
 718    4|               át kihajítom~az álmokat, az életet. ~Álmatlan álomban
 719    4|              szitál a tört fény,~ha jő az alkonyat,~s alélt kanócok,
 720    4|                                        Az ihlet perce~Fejembe szállott
 721    4|         színnel és virággal,~hogy szép az élet, istenem, de szép.~
 722    4|               mezei kékbe járnak,~mint az alföldi kislányok vasárnap,~
 723    4|            mondod, Alföld, hogy szüret az élet,~és lázad bennem lázadást
 724    4|             nyúljak a napér,~mert szép az élet, a harag, a vadság~
 725    4|            fellobog.~Sötét szivem lesz az úr mindenütt,~s ők menekülnek
 726    4|            őszi este nyirka,~          az ember most üres szobában
 727    4|                szobában áll.~          Az árnyékára bámul,~          
 728    4|            őrjöngő bolondok.~          Az élet színe fekete s bibor~          
 729    4|               a taposókádban~          az ember vért és erjedt bort
 730    4|       malaszttal,~          légy, mint az élet cifra tánca künt,~          
 731    4|             lelked bánatában~          az ősz mint érett aranyalma
 732    4|          ismert, szörnyü tenger,~miben az ember sírva hentereg~vérző
 733    4|               perc, mikor egymásba mar~az ember és az éjszaka.~ ~
 734    4|               egymásba mar~az ember és az éjszaka.~ ~
 735    4|           ideges lányok kacagnak,~veri az ördög a feleségét. ~Nyílt
 736    4|        feleségét. ~Nyílt arccal isszuk az esőt fel,~agyunkba rózsaszínű
 737    4|          ismeretlen~     a föld alatt, az édes föld alatt~feszes,
 738    4|           viola füst föd,~és csókolják az életet, nyarat. ~A ballerínán
 739    4|           árnyak,~kiket nagyon megvert az isten.~ ~
 740    4|        hegedűvel~Hajnalban, farsangkor az ember megáll a~hideg kályha
 741    4|            hegedűjük pengve~belezenélt az éji csendbe,~hipp-hopp,
 742    4|                havon,~s amerre mentem,~az éji csendben~kigyúlt a részeg
 743    4|            Csábítva gyulladott a lámpa~az elektromos éjszakába,~sok
 744    4|          elmélkedett magában halkan,~s az asztalfőnél hosszú frakkban~
 745    4|                hosszú frakkban~ott ült az ördög. ~Egy kövér kanonok
 746    4|   korcsmafalhoz,~meggyűrve csüngött le az abrosz,~csupa hamu volt
 747    4|            hajtűket szedtem föl ottan.~Az ég lassan derült felettem,~
 748    4|      találkozója~Bús nyári éjjel, benn az öltözőben~          halotti
 749    4|                     Ég a rivalda, mint az üstökös. ~Egyszerre csend
 750    4|               Bámultak a bezárt kapuk,~az ablakon lidérc gyanánt~cikázott
 751    4|            jártak fürge táncot,~csupán az égbolt hallgatott.~Sötéten,
 752    4|             éhes emberek,~mikor jön el az új csoda,~s a fagytól az
 753    4|               az új csoda,~s a fagytól az út vándora~megdermedett. ~
 754    4|          surranó árnyak között~imádtam az örök ködöt~s a sírt, a sírt. ~
 755    4|             voltak a fán kusza rendben~az elkopott arany diók,~a bús,
 756    4|           Hiába kérdtem istenem,~miért az átkozó kacaj,~szivem hűlt
 757    4|                csupa jaj~és förtelem. ~Az ördög rámöltötte nyelvét,~
 758    4|         szörnyü emlék -~meghaltak mind az istenek,~a fénykoszorús
 759    4|                 ki lázas, álmos,~felül az ágyba, poharat kér,~s hideg
 760    4|            üvegen hűti fájó ujját,~sír az orvosságos-palackér,~és
 761    4|              mégse jőnek?~Fényes álom. Az időnek~aranyos, halk koporsója. ~
 762    4|                 hol szerényen ténfereg az élet,~egy homályos tükrü,
 763    4|        földgolyón.~Úgy járok itt, mint az eltévedett,~sorsom szemétdombján
 764    4|              áldozok,~mit érek én, mit az egész világ?..." ~Ezt mondta
 765    4|                   Ezt mondta csöndesen az átkozott.~ ~
 766    4|                elrejteni szive csodáit~az égve égő, élő ismeretlent. ~
 767    4|           sarokba, messze~fénylő fejét az éjbe betemesse,~és elhitesse,
 768    4|                sírva,~seprűlovon vágok az éjnek. ~Ma este megbotlok
 769    4|              éjnek. ~Ma este megbotlok az útban,~s a hűvös, vékony,
 770    4|               árnyékok osonnak,~sápadt az éj, sápadt az arcom,~hideg
 771    4|          osonnak,~sápadt az éj, sápadt az arcom,~hideg szelek fújják
 772    4|            ördög. ~Csupa piros seb már az arcom,~s megyek előre zúzva,
 773    4|        vérszínü rózsa,~halvány kamélia az arcom.~Vérezve és vakon
 774    4|        Lefesteném őt korareggel, este,~az ágyba, hogy fehéren gömbölyül,~
 775    4|               Csúnya, piszkos reggelen~Az udvaron, az udvaron~          
 776    4|           piszkos reggelen~Az udvaron, az udvaron~          én édes
 777    4|             istenem,~hogy száll a köd, az unalom.~          Csak most
 778    4|                     A kerti fák alatt.~Az idegenek udvarán,~          
 779    4|                    én nézném a falat. ~Az ablakába mécsvilág.~          
 780    4|                egyet inteni. ~Vagy itt az ágyban. Csendesen.~          
 781    4|          szalonkabáthoz te vagy a hit.~Az én szemem most már sohase
 782    4|             arcodhoz epedezve,~te vagy az éjjel asztalán a bor.~Ó,
 783    4|       hősi-hősi véget,~s akarlak, mint az élet a halált.~Hisz szívem
 784    4|          középkori szenté,~ki őrült és az Istenbe szerelmes.~ ~
 785    4|                 S egy délután, ha ülsz az ablakodnál,~ijedve kérded:
 786    4|             bőgni fog a kályha~és künn az utcán fújni fog a szél.~
 787    4|             mint a gondolat,~vágtatnak az örök kerékfogak. ~Csak azt
 788    4|             Csak azt tudom, hogy búsak az utak,~és mély az élet, mélyek
 789    4|            hogy búsak az utak,~és mély az élet, mélyek a kutak.~ ~
 790    4|            halott. ~De tart a föld. Ez az enyém még,~          feszül
 791    4|            enyém még,~          feszül az ég fejem felett,~s kitárom
 792    4|                fejem felett,~s kitárom az örök egeknek~          örök-mezítlen
 793    5|               a parton,~amint leszállt az alkonyat.~Rozsdásan égett
 794    5|            magyar fa lombja~takarta el az életünk. ~Enyves szeme a
 795    5|          gödörben~olyan vén volt, mint az idő,~a hangja távoli s merengő,~
 796    5|         merengő,~és lelke, lelke, mint az erdő,~sötét rémekkel rémitő. ~
 797    5|             dobáltak neki csontot,~s ő az ebek között evett. ~De ekkor
 798    5|                 kincse húzta porba,~és az arany hozzája dőlt,~övéi
 799    5|                 ujjongott~és nóta kelt az ajakán,~s én a titkoktól
 800    6|            könyvbe se. ~Aranyt visznek az angolok~s én rímet, verset
 801    6|                fut,~amerre megy, arany az út. ~Ujjonganak a városok,~
 802    6|             Szalutál a kis vasutas:~Ez az előkelő utas. ~Vas ketreciben
 803    6|              utas. ~Vas ketreciben áll az őr,~a karja kard, a szeme
 804    6|        reggelen~Láttad, ki járkált itt az éjjel?~Mint egy átváltozó
 805    6|           serked alatta,~bebársonyozza az ereszt,~kabátunkon gyémántkereszt,~
 806    6|           száll és csengettyüz lebegőn~az éles kristály-levegőn.~Az
 807    6|              az éles kristály-levegőn.~Az utcasárnak tiszta krém,~
 808    6|              kolduscondrán drága prém,~az égből bőkezűn lehint~boát,
 809    6|           terítve hófehér damaszttal~s az éj cukrozza kényeként~a
 810    6|               szem elér,~cukros a rét, az út, a ház,~cukros a lámpavas,
 811    7|                már,~akkor a szemek föl az égre néztek,~s úgy állt
 812    7|             szív, mint liliomos oltár.~Az emberek akkor meghaltak
 813    7|           meghaltak őszen,~mosolyogván az aszú, édes őszben,~szívükbe
 814    7|               őszben,~szívükbe hordták az örök szerelmet,~s mindég
 815    7|          boldog is talán.~Ülnék otthon az ablakmélyedésben,~sétálnék
 816    7|              utcán.~Aztán csak várni - az élet elröppen -~Horatius-t
 817    7|            vissza. ~Itt szomszédomban, az ordas hegyek közt~a "szent
 818    7|        szemekkel,~tág pupillával nézte az eget.~Sokszor megállok most
 819    7|                kalandos~fürtökkel, én, az ifju-ósdi lantos,~olvastam
 820    7|             versekbe szedve A' hazá-t, az Aether-t~és írtam volna
 821    7|              bölcs volt,~szobája, mint az agg papok szobája,~a szekrényben
 822    7|              elkondul a léptem~búsan. ~Az éjszaka ül meg,~bársonypuha,
 823    7|                zegzugos útban:~hulla. ~Az éj csúnya lánya,~ha jönne,
 824    7|            talán. ~Pléhkoszorú,~elmúlt az ősz, el a hideg,~nem kellesz
 825    7|          vidéken~Egy-két lépés, elfogy az aszfalt,~és a mező~terít
 826    7|           diófa bólong,~s halkan regél~az avar és a sárguló lomb. ~
 827    7|       örök-igaz,~mint a hegyek és mint az árnyak. ~A rózsa váltja
 828    7|            koszorúját, -~de egy marad:~az élet és a szomorúság. ~Én
 829    7|          semmire se vágyik,~és ríkatom~az őszi bánat furulyáit.~ ~
 830    7|                   Be akarom még csukni az ajtókat.~S kinyitom az ajtót,
 831    7|          csukni az ajtókat.~S kinyitom az ajtót, mit elfeledtem. ~
 832    7|                kezét.~Görbe, zöld hold az Ezeregyéjben,~     és kérdezte:
 833    7|                     húrozottan rezdült az azúr,~hipnotizált pilláim
 834    7|             gyémánt, a rubin s zafir. ~Az ópium volt első ideálom,~
 835    7|               ópium volt első ideálom,~az álom, az én altató arám,~
 836    7|            volt első ideálom,~az álom, az én altató arám,~csak rám
 837    7|               arám,~csak rám lehell és az enyém, mi drága,~enyém lesz
 838    7|          Lihegve néztem ódon patikában~az atropin megcsillanó levét.~
 839    7|             álmokat lop,~s sötét szeme az éjnél feketébb. ~Szeretem
 840    7|              éltető rózsás lehelletére~az élet és a halál leng körül. ~
 841    7|         Fejfájasztó homályos délutánon~az antipyrin-hez esedezünk.~
 842    7|            gyermekek dadája,~a morfium az örök éjszaka. ~A nikotin
 843    7|            keleti lázak fátyola remeg.~Az alkohol gyógyítja életünket,~
 844    7|            bánatoktól bong a beteg éj:~az éjjeliszekrényünkön alusznak,~
 845    7|             nem jó,~ez a keménység, ez az úri tempó,~nem. ~Ami rajtam
 846    7|                füsttel~olykoron. ~Hull az ágyra~fekete hó,~a korom. ~
 847    7|              fekete hó,~a korom. ~Künn az ajtó,~bús sóhajtó,~nyekereg. ~
 848    7|               egy gyerek. ~Ülnek-ülnek~az ágyaknál~csendesen, ~gondolkoznak~
 849    7|           rémlik a körúti lombban~fönn az ég. ~Istenem, mi végre élek?~
 850    7|             idézni~soha már. ~Aki vén, az mint az ősz fáj,~mint a
 851    7|            soha már. ~Aki vén, az mint az ősz fáj,~mint a hervatag,
 852    7|         darabbá.~Ó költők, hol van, ki az éj~tündéri tükrét összerakná? ~
 853    7|              égitest,~úgy bámul üresen az ürbe. ~Meggyszínü selyme
 854    7|              de nézz reá és gazdagodj,~az éj s a szív a bánya, bánya. ~
 855    7|                ember ballag csöndesen,~az éjszakától megveretve,~s
 856    7|              viszi-viszi a bánatát~föl az ötödik emeletre. ~Görnyed,
 857    7|             Temetnek. ~Hol vannak most az angyalok,~a színésznők s
 858    7|               Rózsa~Egy régi név kiált az életemben,~egy régi lány,
 859    7|        Diákkoromban mentem hozzá néha,~az árvalányhoz, én, kezdő poéta,~
 860    7|               kedves? Jaj, hiába nézem~az éjszakát, már eltakar egészen.~
 861    7|           folyton~száradt a székén meg az asztalán.~Az élete: két
 862    7|                székén meg az asztalán.~Az élete: két arckép volt talán.~
 863    7|                           A rossz élet~Az őszi utcán fúj a szél.~A
 864    7|            őszi utcán fúj a szél.~A fa az éjszakába fél. ~Csak fúj
 865    7|                 hogy lenni jó. ~Nem jó az élet méze sem.~Nem jó aludni
 866    7|          sebtiben,~nem jó: a nem, nem: az igen. ~Nem jó a csönd, nem
 867    7|        Testvértelen és bánatos a költő~az életek, a szívek alkuján.~
 868    7|          szorítanék, egy kézre vágyom,~az éjen át nyújtsd, légy akárki
 869    7|           lehet, aki e verset írta,~ki az a testvér és neki mi fáj?~ ~
 870    7|       fontosnak látszani,~nagykomolyan az asztalfőre ülni,~borból-vízből
 871    7|             körúton járkál a november,~az utcaseprő, szegény, beteg
 872    7|              beteg ember,~ki fütyürész az ablakunk alatt?~Akarsz játszani
 873    7|                a táncos és a sánta is,~az élet jó még őiránta is. ~
 874    7|               Éhezni s enni jó,~áldott az éhség s áldott a cipó. ~
 875    7|          szeretnék élni, élni örökig. ~Az arcom mostan csupa-csupa
 876    7|               mostan csupa-csupa fény,~az Isten karjaiba szálltam
 877    7|                    Csöndes, ünnepi óda az élethez~Nagy vagy, te föld,
 878    7|                te föld, te víz, te tűz az égen,~mellettetek olyan
 879    7|               torlasz,~mely kőkeményen az utunkban áll,~s keményebb
 880    7|                                  Öcsém~Az én öcsém mostan katona a
 881    7|             között, szekerek éjjelében~az ő szeme ragyog kiáltó-ismerősen.~
 882    7|              is csattog a kard és döng az ágyú,~s a véres trombita
 883    7|               a nyári dombokon, s hogy az öcsémre fordulsz.~ismerd
 884    7|             gyermekpuska voltál~egykor az ő kezén, s ha forgatnak
 885    7|           röpködő lepkét, kacagjon fel az élet,~s te Isten, akiben
 886    7|              le csöndesen, és védd meg az öcsémet.~ ~
 887    7|               égben áll.~Hull rá a hó, az esti hó.~Nehéz, meleg ruháiban~
 888    7|              dísze volt.~Nászára kapta az anyám. ~Ezüst órája oly
 889    7|                tiktakolja: "Isaszeg". ~Az óra nem feledte el,~bár
 890    7|                         Háborús fohász az aggokhoz~Ti aggok, kik az
 891    7|              az aggokhoz~Ti aggok, kik az ablakokban ültök,~s a szemüvegetek
 892    7|       szakállas urak ti,~olyanok, mint az öregistent festik,~vén képeken,
 893    7|            csöndesen megérve,~mint fán az alma, mezőn a kalászok,~
 894    7|           hulljunk le - ó szent, szent az élet -~százszor szent -
 895    7|        szívünkből, ezt ordítjuk, szent az élet,~legyen áldása mindétig
 896    7|                pisztráng, halvány lány az ágyon,~a vaj, a füge, a
 897    7|          jertek, zengedezzünk,~költők, az élet papjaivá kentek,~gyalázatos,
 898    7|        gyalázatos, ki káromolni merte,~az élet szent és nincsen nála
 899    7|            hogy szálljon szívetekbe ez az ének.~ ~
 900    7|             átok és jaj éget,~őrjöngve az arcodba vágjam öklöm.~ ~
 901    7|     himlőhelyes, fegyenc paraszt csak.~Az. ~Vár.~Jaj, hogy vigyáz.
 902    7|                 Vár.~Jaj, hogy vigyáz. Az arca, inge~sár. ~Jő~és puskaport
 903    7|              éjén rossz malom~zakatol: az unalom.~Régi, rozzant rossz
 904    7|             hogy szitál a lomha liszt.~Az időm azzal ölöm,~ezt a semmit
 905    8|                könyörögnöm.~Nem többet az egykori köd-kép,~részegje
 906    8|              idegennek.~Mit eldalolok, az a bánat~könnyekbe borít
 907    8|         Magyarország.~De néha megállok az éjen,~gyötrődve, halálba
 908    8|                s már nem vagyok otthon az égben.~ ~
 909    8|              egyre jobban szállnak már az évek,~fáradt szemünk a semmiségbe
 910    8|          semmiségbe réved,~és ami jön, az oly hűs és komorló,~mint
 911    8|              komorló,~mint a koporsó. ~Az arcodon is feltűn néha-néha~
 912    8|                a búnak,~beszéld el, mi az élet szörnyű titka~és mi
 913    8|            nagyon-verők. ~Így még csak az Istent szerettem~kisgyermeki,
 914    8|             szeretni szörnyű,~szeretni az: verés, verés. ~Verjétek
 915    8|               közöny s merev csönd van az éjben,~de hogy ilyen soká
 916    8|           palicsi tó úgy fénylik, mint az ólom,~és a beléndeken s
 917    8|              szoktad,~ütőerem. ~Oly jó az, aki ad, s te élted odaadtad,~
 918    8|           leülhetnél. Nincs bontva még az asztal,~kávé, dohány és
 919    8|           porba fekszik árván,~fölötte az átok, mint fekete szivárvány,~
 920    8|                sír. ~Ó, vad szerelmese az őrült morfiumnak,~adj ágyat
 921    8|                adj ágyat most nekem és az éjféli búmnak,~akár a pap ~
 922    8|               a halálé vagy, zarándoka az árnynak,~ki bátran indultál,
 923    8|          indultál, kapudat megtaláltad~az éj felé. ~De én, jaj, itt
 924    8|          önmagam, jajokba fúlva lettem~az életé.~ ~
 925    8|               rög s a föld. ~Ó a halál az, aki vén,~s koporsó-érc
 926    8|                 a hullakamra fenekén. ~Az egyik azt mondotta: jaj,~
 927    8|            kegyetlen anyjuk, a halál. ~Az arcuk tompa és suta,~a lábukon
 928    8|             vissza rossz soromból~     az ifjuságra, lankadt lelkü
 929    8|             lankadt lelkü férfi. ~Jaj, az enyém volt-e a régi hársfa,~     
 930    8|         játszók,~emelve sápadt fejetek~az őszi kertekből kimásztok. ~
 931    8|            réveteg~lányok merülnek föl az éjben~s nagy, néma szájuk
 932    8|             száll-lebeg velük fehéren ~az életem, az életem.~ ~
 933    8|              velük fehéren ~az életem, az életem.~ ~
 934    8|              kelő reggelnek: ávé,~     az ébredés lázadt szavaival.~
 935    8|                   És fojtogatja torkom az öröm.~Micsoda ez a régi-régi
 936    8|             hogy álmosan gondoltam még az éjre,~s petyhüdt arcom a
 937    8|          hozsannázva remeg fel,~füstöl az út gyászkandeláberekkel,~     
 938    8|               virraszt kihalt utaknál,~az éj mellett ravatalgyertya
 939    8|      ravatalgyertya barnál,~így megyek az ájult fővároson,~s utolsó
 940    8|                mik éjjel is úgy álltak az uton,~és szundikálnak, lomha,
 941    8|          térdeit.~Jaj, merre jön? jaj, az utamba tér-e?~     Itt már
 942    8|             utamba tér-e?~     Itt már az éjjel fátyola szakad.~Fáradt
 943    8|         széttépem száz darabra,~     s az ébredőknek mind odavetem.~
 944    8|              ébredőknek mind odavetem.~Az első villamos robog, hozsanna,~
 945    8|                    s zöld fénybe motoz az emeleten.~Áldott, aki a
 946    8|              hűtik éji lázam,~áldottak az alvók, a csendesek,~s áldottak,
 947    8|             Fülemben mézes, buja szók.~Az ajkam könny, láng, csupa
 948    8|                csupa csók.~S a lelkem: az csupa zene,~és a kezem~oly
 949    8|              Szonett egy szoborra~mely az álló Dantét ábrázolja ~Egykor
 950    8|          bánatunkba halkan,~     mikor az égre-ordítás kevés.~A fájdalom
 951    8|              végtelenbe beledermedés. ~Az önmagába fúló néma Kín -~
 952    8|               önmagába fúló néma Kín -~az ős Szükség a végzet partjain -~
 953    8|            azzal öl meg,~     hogy vár az íróasztalom megett. ~Mert
 954    8|                elillan. ~Nem sírok, ha az esték holdasok,~és néha,
 955    8|                várva, ifjan és setéten~az asztalodra ráborulva sírsz?~ ~
 956    8|                                        Az átkozott házban~1 ~Jaj,
 957    8|              ki se nézek ablakán,~ezen az átkos ablakon.~Az ablaka
 958    8|                 ezen az átkos ablakon.~Az ablaka könny, csupa könny,~
 959    8|                 Úgy fekszem itten most az ágyon,~     mint egy rossz,
 960    8|                néha látom: hogy megy Ő az utcán~lógó karokkal, s mondom:
 961    8|               özvegy ágyát -~hajnalban az ágy, mint egy pihenő sír. -~
 962    8|                                        Az ellenség~Én tettem ezt.
 963    8|                  Szörnyű veréssel vert az isten,~     de ellene nem
 964    8|              nem vétkezem,~szörnyebben az istenverésnél~     vert
 965    8|               hogy harapjak? ~Jaj, hol az arcom?~Jaj, hol a múltam?~
 966    8|                 hol a múltam?~Jaj, hol az ágyam?~Jaj, hol a sírom?~ ~
 967    8|                 Szénrajz~Most gondolok az őszi vándorokra,~     kik
 968    8|              őszi vándorokra,~     kik az országúton sóhajtva mennek,~
 969    8|               gallyon, oly búsan, mint az árva~     halott mellén
 970    8|           csöndből hallani alélva~     az elvonult nyár aranytrombitáit.~
 971    8|       aranytrombitáit.~Ki tegnap állt, az fekszik most a földön,~     
 972    8|             arccal közöttünk és rázzák az ajtót,~bitangoló sok millió
 973    8|                kísértet,~     a sírból az élet felé sohajtók. ~A katona
 974    8|                 hol rózsaszín láng ég, az arca sápadt,~csak nézi az
 975    8|              az arca sápadt,~csak nézi az égboltot, a borongóst,~     
 976    8|         szegény lelkét a semmi lakja. ~Az ablakon lesi, amint a polgár~     
 977    8|              dunyhák között vetkőzödik az ódon~hálószobában, puffadt
 978    8|            gyertyája furcsa módon.~Hol az ő ágya? Hollók, éji varjak~     
 979    8|           köszöntöm~Petőfi Sándor, én, az új poéta,~szegényes kincseim
 980    8|          szavát a szomszédból jövőnek,~az alföld árva, koldus gyermekének. ~
 981    8|                vad álmok~igéztek engem az alföldi porban,~a bús vidéken
 982    8|              vidéken és a betegágyról,~az orvosságról és lázról daloltam. ~
 983    8|             mostan is. Hatalmas,~kiben az élet vére tüzesen vert,~
 984    8|        bolyongott, hosszan számkivetve~az óceán hullámának eredvén,~
 985    8|                még meg sem születtünk,~az unokái távoli fejére. ~Mert
 986    8|             leend majd,~magyarul áldja az eget s a földet.~Most íme,
 987    8|         koszorúba -~két drága honvéd - az én új dalomba:~és a küszöbön
 988    8|                kézre, amely puha volt,~az álmok lágy párnája volt,~
 989    8|           vassisak.~Mind egyformák ők: az anyák.~S ha lenne egy találkozás,~
 990    8|             oda, hol a fiuk lakott, ~s az üres ágyba keresik~eltávozott
 991    8|          keresik~eltávozott kisfiukat,~az üres égbe keresik~az istent,
 992    8|        kisfiukat,~az üres égbe keresik~az istent, aki nincs sehol.~ ~
 993    8|              rímek~Reménytelen,~ki él, az mind reménytelen,~csak könnye
 994    8|             port. ~Reménytelen,~ki él, az mind reménytelen,~csak könnye
 995    8|        homlokuk pirossal,~és verje meg az Isten~őket sokféle jóval,~
 996    8|            szegény,~mert elveszett, mi az enyém volt.~S a könny, a
 997    8|                 vak jajgató,~fájdalmát az égig üvöltő. ~De legnagyobb
 998    8|             üvöltő. ~De legnagyobb jaj az enyém,~ki állok itt e bús
 999    8|              mi lesz szavunkkal,~ha jő az éj? ~Ti messze költők, akik
1000    8|            akik távol innen~emelkedtek az Isten szívihez,~mi földön