Rész

1001    8|             nagyvilágnak~árvája. ~Megy az élet, jő az élet,~ebek vagyunk
1002    8|              árvája. ~Megy az élet, jő az élet,~ebek vagyunk és cselédek,~
1003    8|         bankár-kisasszonyoknak éke,~de az enyém, a jó, béke,~a becsületnek
1004    8|             mártírnak, a magyarnak. ~Ő az Apa, a mondhatatlan,~a Nemző,
1005    8|               mit kaptam tőle kölcsön,~az életet is visszaadtam. ~
1006    8|                                Szonett az öreg királyról~Mily meghatottan
1007    8|          öregapóként ült nagy trónusán~az agg király, mi kávéztunk
1008    8|             zsebembe hallgatag~és fájt az élet, a rejtélyes-édes. ~
1009    9|                tudom.~Sírtam, nevettem az uton.~Én, ember, én. Emlékezem.~ ~
1010    9|               tudtam én dalolni nektek az újról, csak a régiről~Nem
1011    9|               tudtam én dalolni nektek az újról, csak a régiről,~nem
1012    9|         dalolni nektek a földről, csak az égiről,~mert ami elmúlt,
1013    9|               égiről,~mert ami elmúlt, az csodásan kísért az én dalomba
1014    9|             elmúlt, az csodásan kísért az én dalomba még,~mert aki
1015    9|          dalomba még,~mert aki meghalt az időben, úgy van fölöttem,
1016    9|                 úgy van fölöttem, mint az ég. ~Húsz éves voltam hajdanában,
1017    9|        harmincon ijedten hallottam ezt az áriát.~Húsz évesen arról
1018    9|             férfikort, a vad kalandot, az ásítást, a férfibút,~s téged,
1019    9|                elégetett,~mély bánatát az elbukónak, ki majdnem hogy
1020    9|              vissza versem a Kárpát és az Adria. ~Nem tudtam én dalolni
1021    9|               tudtam én dalolni nektek az újról, csak a régiről,~nem
1022    9|         dalolni nektek a földről, csak az égiről,~mert ami elmúlt,
1023    9|               égiről,~mert ami elmúlt, az csodásan kísért az én dalomba
1024    9|             elmúlt, az csodásan kísért az én dalomba még,~mert aki
1025    9|          dalomba még,~mert aki meghalt az időben, úgy van fölöttem,
1026    9|                 úgy van fölöttem, mint az ég.~ ~
1027    9|            harmincöt év. ~Ki énekeltem az eget,~a gyermekkort, most
1028    9|             most rettegek. ~Sár és tűz az én férfibúm,~haragvó purgatórium. ~
1029    9|                tinektek, emberül. ~Kit az idő új szóra költ,~dalolj
1030    9|               kik ültök otthon tétován~az elhagyott szobák során,~
1031    9|               remény, de nincs remény,~az élet az kemény, kemény,~
1032    9|               de nincs remény,~az élet az kemény, kemény,~én száz
1033    9|          mérföldre estem. ~Mi segítsen az életen,~varázsszer ott fönn
1034    9|     gipsz-szobrok... sírva bódorog~itt az a régi gyermek. ~Mi volt
1035    9|               de a nap is süt, untig. ~Az örömötök annyi csak,~hogy
1036    9|             hogy egy kismacska néhanap~az öletekbe ugrik. ~Becéztek
1037    9|                mint valaha, hat éve." ~Az esemény... Mi esemény?~Az,
1038    9|              Az esemény... Mi esemény?~Az, hogy kisült a sütemény,~
1039    9|                nem látom én,~odaviszem az átkom én,~és fáj a zaja-csendje. ~
1040    9|          elfagy tőle szátok. ~Most már az este lehajolt,~a park felett
1041    9|   Kossuth-utcán porzó, ~zöld ködbe jár az úri nép,~hallgatja a cigányzenét,~
1042    9|        hallgatja a cigányzenét,~és áll az esti korzó. ~A holdat látom
1043    9|              és nem vagyok szabad.~Nem az enyém már a kezem, a lábam,~
1044    9|            kezem, a lábam,~és a fejem, az is csak egy adat.~Jobb volna
1045    9|                arany-tüzekkel ékszeres az égbolt,~csak én nem égek
1046    9|            fuldokol.~Isten fölöttem és az ég~s lenn a fényes pokol. ~
1047    9|                 és szép, ezerszer szép az én koporsóm. ~Én.~Hazug
1048    9|          lángokat.~Szerettem. ~Úsztam.~Az elmúló folyón örök barázdát~
1049    9|              egészen és betelten,~amíg az élet záporozva hull rám,~
1050    9|                lélekzik és arcodba vág~az ág,~s nem múlanak, csak
1051    9|              csöndes csöngetés? ~Mi ez az ünnep itt, ez a parázna~
1052    9|         ölelkezés a forró-nyári lázba,~az élet, élet roppant tébolya? ~
1053    9|               roppant tébolya? ~Megyek az erdőn, egyedül, zilálva~
1054    9|              gyerekek. ~Trillás örömük az eget veri,~én hallgatom,
1055    9|             Elsápadok. Azt mondja, itt az ősz.~ ~
1056    9|            szeretett engem,~     anyám az életet szerette. ~Ő úgy
1057    9|         szerette, hogy megállott,~     az úton elmaradt, lekésett,~
1058    9|            porban azt mondotta: élet. ~Az életet bámulta folyton,~     
1059    9|      megszentelt engemet a lelke,~     az ő lelkétől vagyok áldott. ~
1060    9|                volt soha késő,~ha ment az erdőn, ment az úton~     
1061    9|                 ha ment az erdőn, ment az úton~     ketten mentek:
1062    9|               úton~     ketten mentek: az élet és ő. ~Sírt és dalolt
1063    9|           görnyedt,~a képeskönyve volt az élet,~     nem vitt magával
1064    9|           sokakat szerettem,~     de ő az életet szerette.~ ~
1065    9|               szemei rémlenek.~Festett az arcom nékem is~és szenvedés
1066    9|            tűznél, szigorú téli éjjel.~Az asztalon körző, tusscsésze
1067    9|         majszoltuk fiatal-lágy ajakkal~az édes és bíbor birsalma-sajtot,~
1068    9|                tíz éve,~s szemem kutat az elborult határon,~megoldódott
1069    9|              már eltünt, mind a három.~Az első az, aki e verset írja,~
1070    9|          eltünt, mind a három.~Az első az, aki e verset írja,~a második,
1071    9|                verset írja,~a második, az Isten tudja hol van,~s a
1072    9|                mit tudtuk, három diák, az este,~hogy térden állva
1073    9|          semmiség volt,~unottan vártuk az időt, mely eljő,~hiába lángolt
1074    9|                 hiába lángolt kelletőn az égbolt,~csak ő kellett,
1075    9|              jövendő,~mert azt hittük, az élet, mint a tenger,~bejárhatatlan,
1076    9|             élek, nem nézek felétek,~s az álmok lenge fodrát fodrozom. ~
1077    9|             téli sárnak~vezeklőn járok az utcátokon. ~Itt élnek ők,
1078    9|             májusi eget. ~De most belé az árvaság,~a semmi integet. ~
1079    9|                elenyész. ~Övé a csönd, az éjszaka~s meghal, ki belenéz.~ ~
1080    9|           sokat ültem,~hadd nyissam ki az ajtód, leülni még szabad
1081    9|            elmondanék egy ávét,~múltán az ifjúságnak s múltán a régi
1082    9|               rongyos éhesek, lovagjai az éjnek,~mint boldog gyilkosok,
1083    9|                  Mert boldog gyilkosok az óra gyilkolói,~kiknek talentumot
1084    9|      szabadabban~mentünk ki hajnaltájt az elhagyott utakra,~egészséges
1085    9|       megkoppintom félénken a poharat, az asztalt~s a szívem, szívem
1086    9|             széken~nyugodtak, kisdedek az isten kebelében,~és már
1087    9|             Árvábban ballagok ki, mint az az éji árús,~ki bádogbékát
1088    9|          Árvábban ballagok ki, mint az az éji árús,~ki bádogbékát
1089    9|                a Gonosz~s megostoroz. ~Az ostora sosem hever.~Mindig
1090    9|               és megmutatja, merre van~az én utam, ~Ő tépi föl, ha
1091    9|           arccal ajtót nyitok.~Nyugodt az éj. Lassan megyek előre,~
1092    9|            mind elérem~a régi rejtélyt az ég peremén.~De rám merednek
1093    9|            Mily messze van éntőlem már az ég~Mily messze van éntőlem
1094    9|            Mily messze van éntőlem már az ég.~Mily messze vannak már
1095    9|                vannak már a csillagok,~az Üllői-út is mily végtelen. ~
1096    9|            Üllői-út is mily végtelen. ~Az elhagyott vasárnap-éjszakán~
1097    9|              egy ember mendegél.~Olyan az arca, mint az a tükör,~amelybe
1098    9|          mendegél.~Olyan az arca, mint az a tükör,~amelybe egyszer
1099    9|                                        Az álmaimnak színes ablakába~
1100    9|              álmaimnak színes ablakába~Az álmaimnak színes ablakába~
1101    9|          végtelent véres hajjal futom.~Az éjszakai, vad előadást már~
1102    9|              emlékeimtől: jaj, csak ez az élet?~Eszembe jut, ami szép,
1103    9|               panassza,~a palatábla és az első skála,~szegény anyám
1104    9|               éjjel~virrasztva álmosan az őszi széllel.~Eszembe jut
1105    9|                     legyen tiéd örökre az egész.~Vedd a telet és a
1106    9|            lombost,~     itt van neked az epe és a méz.~Ez itt a keserű
1107    9|               Ez itt a keserű s ez itt az édes,~     ez a fekete és
1108    9|             nincs egyéb. Jobbjában ott az élet,~     és a baljában
1109    9|                                        Az én családom nagy, erős volt~     
1110    9|          családom nagy, erős volt~     Az én családom nagy, erős volt.~
1111    9|              hatalmas, pénze-vesztő,~s az élete vidám-viharzó~menyegző. ~     
1112    9|               fejüknek~ezüstjét. ~     Az asztaluknál mások ülnek,~
1113    9|          asztaluknál mások ülnek,~övék az emlék és a semmi.~Így tér
1114    9|          bukott, szépen, mi szép volt,~az áldott.~ ~
1115    9|          jártunk, bús ebek közt,~mikor az ősz nyugalmas, tiszta, síma~
1116    9|              úri~népség, mi vagy te, s az a rongy, ki fennen~hordozza
1117    9|             jóság, a jó szerelem vagy,~az életemmel járkálsz, ha velem
1118    9|             busongón. ~Mert tett engem az élet hősi-vaddá,~adott nekem
1119    9|                volt kenyerem a gőg meg az alázat,~de csak te tettél
1120    9|                                   Most az álom vizébe gázolok~Most
1121    9|               álom vizébe gázolok~Most az álom vizébe gázolok.~A mellemig
1122    9|             mély sötétbe fölriadtam,~s az ablakból kihajolva bámultam,
1123    9|              arany dzsidával silbakolt az útakon.~A másik ház emeletjén
1124    9|              szemben vélem egy ebédlő,~az ablakja tárva-nyitva, halkan
1125    9|     Véghetetlen, érthetetlen áll a kép az éjszakában,~mint üres és
1126    9|           ingaóránk~mely szelíden járt az éjben, míg aludtunk, gyermekek.~
1127    9|             elmém, hogy a föld száguld az űrben~óriás, zúgó robajjal
1128    9|               vágtatunk,~én, ki nézem, az, ki alszik, sajtharang és
1129    9|                s ily messzi-kék~alatta az alvó, beteg vidék. ~A csillagos
1130    9|             kézzel éred el. ~Csak ússz az éjbe, tündökölve ússz,~jó,
1131    9|            Sziriusz. ~Mit hallasz itt? Az álmot hallod itt,~a halmokig~
1132    9|               a halmokig~halkan motoz, az éjjel álmodik. ~Egy távol
1133    9|              zabáltan lassan zakatol. ~Az ablakok lehunyják a szemük,~
1134    9|       márványcsészébe álomport kavar. ~Az élet és a felleg eluszik,~
1135    9|                 Nem is sikolt.~Ki volt az anyja, istenem, ki volt? ~
1136    9|                ti drága-régik,~költők, az írás büszke bajnoki,~ifjan
1137    9|         egy-egy ősi jaj.~Áldott legyen az, aki átkozott itt~s gúny
1138    9|               ilyen. Már egy hegycsúcs az orrod,~amely az arcok völgyein
1139    9|              hegycsúcs az orrod,~amely az arcok völgyein szökell,
1140    9|              és mint megannyi torzkép,~az ember-arcok görcsbe ránganak.~
1141    9|           számokkal istenről vitáznak,~az új istenről, "adnak", egyre "
1142    9|              egyre "vesznek",~hódolnak az aranynak és a láznak,~magasba
1143    9|      homlokuknak,~nem ismeri itt a fiú az atyját.~Mit tudják ők, hogy
1144    9|      Harminckét éve járok hőbe-hóba,~s az életemnek kedve már hunyóba,~
1145    9|                innen,~hogy még lehetne az életbe hinnem.~Egy asszonnyal,
1146    9|              kétéves gyerekkel,~mennék az országúton, vándorember.~
1147    9|               s én kampós bottal, lenn az úti porban.~ ~
1148    9|                földre ingó otthonában,~az életére gondol tán, lyukas~
1149    9|           bölcsőm, koporsóm közt ivel.~Az élet az nagyon rövid~de,
1150    9|            koporsóm közt ivel.~Az élet az nagyon rövid~de, jaj, oly
1151    9|                itt a dolgozószobámban?~Az ingaóra, mely siet serény~
1152    9|             van~Ma hold van.~          Az éhes kutyák csaholnak.~Az
1153    9|              Az éhes kutyák csaholnak.~Az árnyakat, a levegőt ugatják.~
1154    9|              holdat.~Csámcsogva rágják az ég sárga sajtját.~ ~
1155    9|                a szú.~Kisértetes~körül az éj:~nincs semmi nesz,~az
1156    9|               az éj:~nincs semmi nesz,~az álma mély.~Hol elhajolt~
1157    9|              fény,~rozsdás salak,~mint az, aki~sírból kikél,~bolyongani~
1158    9|                elhiteted,~mi nem-való,~az életet,~bűvös csaló,~hogy
1159    9|                hogy fáj a kés,~gyógyít az ajk,~s a szenvedés~még felsohajt,~
1160    9|             lenni, régen, egykor,~most az te vagy. ~Igaz, egész,~mely
1161    9|         önnön-magát bátran koronázza~s az éjbe néz. ~Azt hittem én,~
1162    9|                a tűz, a könny, a szív, az élet.~Mondd, ki nagyobb? ~
1163    9|                ormán,~aranyt tenéked s az arany jövőnek.~Legyen tiéd
1164    9|               a föld, mit megtagadtam,~az ősi birtok szálljon reád
1165    9|             birtok szálljon reád újra,~az ember álma, az erő, a minden,~
1166    9|              reád újra,~az ember álma, az erő, a minden,~a föld, a
1167    9|               autó-szemüveggel,~mintha az egész világ ura volnál,~
1168    9|             ura volnál,~vagy erkélyen, az ordító tömegben,~párnás
1169    9|              látnok verset befejeztem,~az áprilisi szél borzolta lanyhán~
1170    9|       kisverandán.~Még nem csüggedt le az idők özönje,~és egyre nőtt
1171    9|             idők özönje,~és egyre nőtt az ár és nőtt az átok,~s mint
1172    9|               egyre nőtt az ár és nőtt az átok,~s mint járvány-cédulák
1173    9|               merre mentek~testvéreid, az emberek, szegények.~De azt
1174    9|                csak por és por és por, az én porom. ~Most már te vagy
1175    9|               porom. ~Most már te vagy az én félelmem, élet.~Édes
1176    9|               élni, élni akarok. ~Mert az árvának szomorú a sorsa.~
1177    9|          hidegen,~hogy ültetik hátrább az iskolában~és símogatja a
1178    9|                később, hova lesz. ~Jaj az árváknak. A lányt leszakasztják~
1179    9|   messze-messze volnék,~a föld alatt. ~Az ablakokat mind bezártam,~
1180    9|           zörgette a szél a kilincsem,~az ősz, a szél. ~Egy ember
1181    9|                most egy dalt neked, ki az éjek éjén~vélem aludtál. ~
1182    9|               mint a bor és tej. ~Mert az életé a te ízed. Egy vagy~
1183    9|            szinésznő,~mily szerep volt az, hogy a földre rogytunk~
1184    9|             nevet rád,~s arra, ami jő, az iszonytatóra.~Ámde én, költő,
1185    9|          iszonytatóra.~Ámde én, költő, az időre dörgök,~hogy ne rohanjon, ~
1186    9|            kaszárnyák, házfalak között~az őszi éjben mentem orvosért.~
1187    9|               A többi ember rám meredt az utcán,~nem tudva, mért futok,
1188    9|           szivarral sétaútra mennek,~s az ablakokban a meleg derengést,~
1189    9|        derengést,~amely aranyat szitál az estebédre?~Csupán te futsz
1190    9|                végül a kilincsre,~ahol az orvos volt, s megáhitottad~
1191    9|       megáhitottad~nyugodt szobáját és az esti békét,~komor szakállát
1192    9|            ijedten~a könnyeim közt, és az éjbe néztem.~De már a ház
1193    9|                máskor, amikor leszállt az éj.~Kis homlokán meg lüktetett
1194    9|           szilaj erővel~ragadta édesem az ismeretlen~partokra és a
1195    9|                mert végtelen és hosszú az a perc,~amelybe fordul a
1196    9|          amelybe fordul a sötét kerék.~Az egyszeregyet mondtam olaszul~
1197    9|                enyhítse azt, mi fáj, s az ablakok~rácsát megolvastam
1198    9|                szó,~s vittem magammal. Az úton loholtam,~hol annyi
1199    9|           párázatán idéztem a tavaszt,~az áprilist, mikor világra
1200    9|           nyitotta.~Hogy építettem ezt az életet.~Minden nap egy piciny
1201    9|             megváltozott - egyszerre - az egész,~és évekig megszokni
1202    9|         bámultam ott a tarka holmikat.~Az ócska gyáriárú szívemig
1203    9|           örökre céltalan.~Mivégre van az ember és a bábú,~bajszos
1204    9|        megtébolyultan ég a lámpa is,~s az óra áll, vagy össze-vissza
1205    9|               tüzes szalag~veszi körül az ablakot, falat,~és néha
1206    9|       hullámzik a megbolygatott tükör,~az asztal egyik lábát emelinti,~
1207    9|                egyik lábát emelinti,~s az öblös és zöld kályha a sarokban~
1208    9|         sarokban~lassan megindul, mint az elefánt. ~Mért sírsz olyan
1209    9|           nekem?~Ezt a nyilallást, ezt az émelyítő,~forró zavart,
1210    9|           látva, hogy magad vagy,~mint az apád, aki nem óriás,~és
1211    9|           tapodtat sem tehet a lábunk,~az úton, ahol most te tébolyogsz.~
1212    9|               lucsok,~éles torokfájás. Az ég köhög.~Az is beteg. ~     
1213    9|               torokfájás. Az ég köhög.~Az is beteg. ~     Jaj istenem,
1214    9|                 Könnyű, fehér árnyként az ápolónő,~az ágya mellett
1215    9|             fehér árnyként az ápolónő,~az ágya mellett ül, s az anyja
1216    9|         ápolónő,~az ágya mellett ül, s az anyja is,~komor szemölddel,
1217    9|                csak változás ne jönne, az a vad~és gyors, amely a
1218    9|           Vizet!~Vizet hamar!" De nem, az utca csöndes.~Az anyja áll
1219    9|               De nem, az utca csöndes.~Az anyja áll nyugodtan ágya
1220    9|             újolag.~A kisverandán sírt az anyja és~dajkája, én pedig
1221    9|                mégse mertem. ~Ott künn az élet ment tovább az útján.~
1222    9|               künn az élet ment tovább az útján.~Az ablakunkkal szemben
1223    9|             élet ment tovább az útján.~Az ablakunkkal szemben zongoráztak,~
1224    9|               is figyelt. Kissé fölült az ágyban,~emelve vézna sápatag
1225    9|            mint ki tudja,~hogy elrohan az élet és kacag. ~Majd jött
1226    9|               csöndesen a székre,~akár az utas, aki messziről jön,~
1227    9|          fogant,~és láttam őt, ki újra az enyém,~megszülte nékem az
1228    9|              az enyém,~megszülte nékem az örök csoda. ~Az életem hevert
1229    9|        megszülte nékem az örök csoda. ~Az életem hevert megint előttem,~
1230    9|               szeretnem őt,~fájásig és az ér-megpattanásig,~csak mint
1231    9|                         Kísérem a fiam az iskolába~Kísérem a fiam
1232    9|                iskolába~Kísérem a fiam az iskolába.~Zöld-ablakos,
1233    9|         békével ül a hegyoldalba fent,~az ősz arannyal lengő friss
1234    9|               gyerekkel.~Szájunkon ott az álom csókja még,~de hívogat
1235    9|              föl~a vad~fagyot, tiporni az ifjú~havat.~Hahó, előre,
1236    9|        köszönjem néked, hogy enyém még~az élet,~mert folytatódik és
1237    9|               búza, bor van,~a véreim, az őseim~a fényes nyári porban. ~
1238    9|            fényes nyári porban. ~Állok az ágyuk peremén~és csöndesen
1239    9|               messze nyugalomba,~de én az ág, s még mozgok itt,~mint
1240    9|               is~föltámadásra várnak. ~Az életet dicséri mind,~s a
1241    9|               búza, bor van,~a véreim, az őseim~a fényes, nyári porban.~ ~
1242    9|                         Lám, ma ujólag az álom~- - - - - - - Lám,
1243    9|                         Lám, ma ujólag az álom~mély szakadékaiban
1244    9|         lehettem már. Oly messze, akár az örökre~elrohanó emlék, vagy
1245    9|         föllobogó láng.~Futva követtem az ős jeleket, s különös vezetőim~
1246    9|       Pillanatig tartott. De a szívem, az elhalaványult,~mert a virágai
1247    9|         megkerülém a huzós kútat, mely az ócska szivattyún~messze
1248    9|           garádics~vén düledék kövein. Az idő rohanása is állott.~
1249    9|         hadastyánok poharazva pihentek az elmúlt~harcok után, a csaták
1250    9|         mély-babonás fénnyel ragyogott az időben,~mint matuzsálemi
1251    9|          mecsetek közt,~visszamerengve az ákácok suhogó levelére,~
1252    9|               kegyes Szultán hallgatta az árva Emigránst.~Mennyi nehéz
1253    9|             suhant. Recsegett-ropogott az alattság.~Kurjantgatva vigadt
1254    9|               a célja felé, a pokolba, az égbe hajítva.~Ámerikába
1255    9|            mely úgy komorult rám,~mint az az égbetörő, roppant fellegkaparó
1256    9|              úgy komorult rám,~mint az az égbetörő, roppant fellegkaparó
1257    9|                tusáz, amilyent nem lát az aludva-szorongó.~Látom alakjaimat,
1258    9|            közepette siratlak.~Jaj, mi az ember. - - - - -~ ~
1259    9|             völgyek és vannak hegyek. ~Az arcotok oly biztosan ragyog,~
1260    9|       tapasztalt~öreg apa, nem zavarom az asztalt.~Erős öcséim, szent-szent
1261    9|         temetői por~és templomok ormán az estbibor. ~Kis iskolánk,
1262    9|               magyar. ~S nem kérdezem, az ég ragyog-e még,~Azt sem
1263    9|            soha a falon.~Ott túl úgyis az utca van, az utca,~rokontalan
1264    9|             Ott túl úgyis az utca van, az utca,~rokontalan szivemnek
1265    9|             jelkép,~igaztalan világban az igaz,~tiltó szoborként nyúlj
1266    9|           bajuk. ~Inkább figyeld talán az irodalmat,~s ha erre jár
1267    9|                életem,~s a fém, a vas, az üveg, a por, ő is,~csak
1268    9|                üveg, a por, ő is,~csak az suhant el, ami névtelen. ~
1269   10|             csomagold be,~régi szavam, az aranyt, kevélyen~csengő
1270   10|             abba, amit hoztam, s hagyd az úton másnak,~hogy hősi-igazul
1271   10|                egyedül,~egyszerű ember az egyszerű földön,~s meztelenül
1272   10|           amint meghalok. ~Nyugtalanok az én reggeleim, és éjjel~hatalmas
1273   10|                lelkem,~nem illik hozzá az ifjúi parádé.~Úgyse soká
1274   10|               rád néz,~és elviszi majd az arcod, a hangod,~s őrzi. ~
1275   10|            hangod,~s őrzi. ~Lélek csak az ember a többi~emberek lelkében,~
1276   10|              úgy~sáranyagod, mint most~az ő kezében,~ki megteremt
1277   10|    Szemvillanás csak, s kész a bűn,~és az örökre tart,~örökre büntet,~
1278   10|       öngyilkos haraggal,~és összetöri az emlékedet,~téged. ~Ne hazudj.~
1279   10|             kivel beszéltél tegnap, ki az ellenséged, barátod,~mert
1280   10|                                        Az apa~Mily gyorsan távolodsz
1281   10|                 Már idegesen kelsz föl az ebédtől,~eltűnsz, szaladsz.~
1282   10|            delek.~Este a kertben nézem az eget,~a fákat, a lombot,~
1283   10|                            Magánbeszéd~Az életet szerettem. Azt, ami
1284   10|               vigyorral, mint zsugorit az arany.~De megvesztem azért,
1285   10|     kislányával. ~Nehéz volt a szívem.~Az ősz ragyogott köröttem,
1286   10|               a rendelőben ült,~háttal az ajtónak,~olvasott a csöndben,~
1287   10|              olvasott a csöndben,~mely az ő csöndje volt már, csak
1288   10|               ő csöndje volt már, csak az övé. ~Álltam a küszöbön
1289   10|              Aztán egyedül bandukoltam az utcán,~reá gondolva, kit
1290   10|                                  Tanár az én apám~Tanár az én apám.
1291   10|                 Tanár az én apám~Tanár az én apám. Ha jár a vidéki~
1292   10|                leveszik kalapjuk. Mint az alvajárók,~kik másfelé néznek.
1293   10|                képviselő is. Mert nagy az én családom.~Nagy az én
1294   10|              nagy az én családom.~Nagy az én családom. Kelettől nyugatig,~
1295   10|             fogva öreg karját,~vezetve az úton, a szívem kitágul,~
1296   10|             énekel elhagyatott szívem.~Az én édesapám az emberek apja,~
1297   10|     elhagyatott szívem.~Az én édesapám az emberek apja,~s én az emberek
1298   10|         édesapám az emberek apja,~s én az emberek testvére vagyok.~ ~
1299   10|      gyermekkorom kis betlehemje,~mint az ismeretlen szerelem~elveszett
1300   10|            elvált asszony cifrázza föl~az ócska, színes papírronggyal~
1301   10|           fázom~és céltalannak látszik az útam,~úgy nézek erre az
1302   10|                az útam,~úgy nézek erre az ablakra,~mint egy kutya,~
1303   10|              kis hevületében~beszélek.~Az élet közepén, megkoszorúzva
1304   10|          kecsesen, de balogul is, mint az albatroszok,~fölkacagok
1305   10|                albatroszok,~fölkacagok az örömtől, hogy vagytok,~és
1306   10|              hogy mélyetekben keressem az utat az élet felé,~s öletekbe
1307   10|           mélyetekben keressem az utat az élet felé,~s öletekbe ejtsem
1308   10|                lángoló lábbal~rohantál az éjszakába, kigyújtva az
1309   10|                az éjszakába, kigyújtva az eget,~gyalog és kocsikon,
1310   10|          valami érzett~belőle, igéret, az a jó jövendő,~mely majd
1311   10|         üresség,~minden, mi körülvett, az idegen világ is,~ő volt
1312   10|               ő volt már. Ott volt már az ő távolléte.~ ~
1313   10|        megdicsőült.~Szórakozottan megy az utcán. Otthon~sír. Nevetése
1314   10|              éves. Mint Krisztus~abban az időben, mikor keresztre
1315   10|                a bolond időn áll, mint az örökkévalóság.~ ~
1316   10|               a fehér kötényeddel,~már az ajtóban azonnal tizenöt
1317   10|            mosoly~indult meg, habozva,~az orrodról, a homlokodról,
1318   10|                a füledről,~a hajadról, az álladról,~a két halvány-rózsaszínre
1319   10|           homályos tavasz?~Mért hallom az ágyból a fiatal fákat suttogva
1320   10|        robbanását?~Mért látom a nőket, az alvó lányokat s a már rég-fölébredt,
1321   10|              és szfinkszes bánattal, s az undok~találkahelyeken selyemsuhogással
1322   10|               élve, még egyszer ölelje~az egész világot?~ ~
1323   10|             Özvegy a villamosban~Ennek az özvegynek itt a villamosban~
1324   10|                ide jutottam.~De elhalt az uram, nincs, aki védjen,~
1325   10|            most egyedül~teszem meg ezt az utat,~a végállomásig.~Mondjátok,
1326   10|              méhvel,~nem jut eszetekbe~az édesanyátok?~ ~
1327   10|              vered ezt a zakatoló, ezt az ördögi-keserves~acélzongorát. ~
1328   10|            szélnek. Mennyi gőg és erő. Az arcán~gyűlölet, irigység,
1329   10|               büszke apostol-homlokára az élet~tette könnyes koszorúját,
1330   10|        beszéltek, kritika, irodalom.~Ő az idealizmus. Ő az igazi költő.~ ~
1331   10|           irodalom.~Ő az idealizmus. Ő az igazi költő.~ ~
1332   10|           halavány emléke ég életemnek~az ujjaim hegyén~s emlékezem. ~
1333   10|         akarnám,~hisz zárt világa~csak az övé.~Nincs itt más megoldás.~
1334   10|           Rettenetesebbnek lenni, mint az élet.~Kikacagni azt, aki~
1335   10|             fákkal,~emeli arcát s nézi az eget,~fönn-fönn a Sziriuszt,
1336   10|                 fönn-fönn a Sziriuszt, az Aldebaránt. ~Micsoda élet,
1337   10|              gyermeke néki,~a gyermeke az én fiam volt,~s most gyermeke
1338   10|               a nyomoruság.~A gond meg az árvaság. ~Sötét az ablaka,
1339   10|            gond meg az árvaság. ~Sötét az ablaka, ha arra megyek,~
1340   10|                a világot, s kiokádtam.~Az élet meglehetősen egyforma.~
1341   10|         mozgólépcsőin zakatoltam.~Fönn az irodában négyszáz gépírólány~
1342   10|              riadozva,~igen jelentősen~az ébren-alvó, népes temetőket.~ ~
1343   10|       szeressenek, mert én vagyok.~Más az én vágyam. Eltévedni éjszaka
1344   10|                meg:~úgy engem is~ennek az estnek lámpafénye hív komoly
1345   10|            számot vetnék magammal,~itt az emberek előtt?~Hisz ők is
1346   10|               ők is egyedül vannak,~és az ember miért ne értené meg
1347   10|              ember miért ne értené meg az embert?~Most emlékezem az
1348   10|              az embert?~Most emlékezem az út kezdetére,~melynek kanyargóján
1349   10|             szándékok.~Mily zűrzavaros az élet ilyenkor~s milyen sötét.~
1350   10|            este kongott a harang,~vagy az inga-óra dallamos, komoly
1351   10|             változva csodásan, mozogva az időben,~s élve egészen. ~
1352   10|              érzek.~Sajnáltam magamat, az embereket és az~állatokat
1353   10|               magamat, az embereket és az~állatokat is, melyek velünk
1354   10|            légyottra a jövőben,~néztem az írásom, s gondoltam a messze
1355   10|                 gyógyítója magamnak~és az embereknek. De ez se segített.~
1356   10|         segített.~Akkor daloltam, mint az eső-bűvölő pap,~aki az őskorban
1357   10|            mint az eső-bűvölő pap,~aki az őskorban karjait kitárta: "
1358   10|          miértünk." ~Így értem én erre az útra,~melyen járok azóta.~
1359   10|               elzeng~s visszhangot ver az időben, csak a szó, mely~
1360   10|              csak a szó, mely~példázza az időt, s úgy múlik el, hogyha
1361   10|                 akkép tűnik tova, mint az~emlékeink az élet ütemére.~
1362   10|                tova, mint az~emlékeink az élet ütemére.~De belőle
1363   10|         csodája,~aki azt műveled, hogy az életem~másoké, és másoknak
1364   10|              másoké, és másoknak élete az enyém,~és kézről-kézre forog
1365   10|                ajándék,~örök cserében, az enyém a tiéddel,~s te tarts
1366   10|                                  Intés az öregebbek tiszteletére~Bizony
1367   10|     tiszteletére~Bizony hajoljatok meg az öregebbek előtt,~akár utcaseprők,
1368   10|               tinektek,~mint a papok s az iskolai olvasókönyvek.~De
1369   10|           törékeny szívverésteket~ezen az embernek ellenséges földgolyón,~
1370   10|                gépkocsitól ugrottak el az utcasarkokon,~míg váratlanul
1371   10|                Boldog, ihletes napjaim~Az órák homloka lüktet.~lázas
1372   10|             órák homloka lüktet.~lázas az idő. ~Nem is tudom, mi van
1373   10|             tudom, mi van velem.~Látom az órát.~Minden órát a világon,~
1374   10|               azt, amely késik.~Hallom az óraütést és a harangot,~
1375   10|              villa, kanál közt a kést, az ölő kést,~mely sorsokat
1376   10|               föl,~a szóban a kardot. ~Az órák homloka lüktet:~lázas
1377   10|             órák homloka lüktet:~lázas az idő.~ ~
1378   10|         bekötve, újra bekötve~cepelték az éjben,~rosszvégű kalandra,~
1379   10|              piac,~piac te, kit megvet az ünnepi szónok~s a nyavalyás
1380   10|        diadalmas.~Lüktetve zsibongasz. Az élet ütemére~pezsgesz előttem,~
1381   10|                 isteni színház,~együtt az ételek és a virágok,~minden,
1382   10|            narancsok,~s dió is, dió is az öblös kosárban,~szilfa-garabóban,
1383   10|           zavaros vizében,~s már fogja az ember, két szemét benyomja,~
1384   10|            Mégis gyönyörű ez, mégis ez az élet,~s hallgatom, hogy
1385   10|               aszfaltra terítve~kiabál az égbe szoprán nevetéssel:~"
1386   10|          csodás találkozón, a szívben, az agyban,~én is kiabálok: "
1387   10|              hogy indul a hegyek mögül~az ismeretlen ifjú. ~Gyermek
1388   10|            fütyörészem.~Úszunk fiammal az üvegzöld vízben,~fényes
1389   10|       meztelenül,~kurjantva kanalazzuk~az aludttejet. ~Minden nap
1390   10|            megöregedtünk,~s én fekszem az ágyban,~ő meg hitetlenül,~
1391   10|       hitetlenül,~vénemberként csoszog az utcán,~sötét papucsában,~
1392   10|             majd hirtelenül~végeszakad az egésznek. Nincs ennek közepe,~
1393   10|               Mondd, nem ilyen-e éppen~az ember élete is, mely elkezdődik,~
1394   10|              amott a hegy peremén, föl az égbe, oly közel már hozzá,
1395   10|       tenyerükkel érintik,~mit akar ez az emberi förgeteg, e sok szív,
1396   10|                sok szív, e sok agyvelő az ordas sziklától és bolyhos
1397   10|           dobog a kő is és gondolkozik az erdő? ~Jaj, mennyien vannak.
1398   10|          természetre ráfeküdt a város,~az óriás, a másik természet,
1399   10|           földet és vizeket. ~Lélekzik az erdő titáni zöld tüdejével.
1400   10|           alatta, fölötte pedig lüktet az ember,~csont-törzsével,
1401   10|            fönn a gyöpön, szinte lógva az égben,~cimbalmot üt, vattás,
1402   10|              izzadt örömökkel. ~Messze az alkonyi erdő mélyén szerelmes~
1403   10|                 Itt letelepülnek falni az ezrek, az apák, az anyák,~
1404   10|           letelepülnek falni az ezrek, az apák, az anyák,~részegek
1405   10|               falni az ezrek, az apák, az anyák,~részegek és szerelmesek,
1406   10|       porontyukat, és nyafogva szidják az életet,~és hátratekintenek,
1407   10|               itt. Nincs senki, csupán az éj meg a harc meg a pénz
1408   10|              meg a harc meg a pénz meg az ököl,~az ifjúság, mely előre
1409   10|                meg a pénz meg az ököl,~az ifjúság, mely előre száguld,
1410   10|              hályogos szemmel köszönti az ünnepi estét, kövér felesége
1411   10|                 májusi lombbal, dallal az ajkadon, ifjú virággal~mily
1412   10|            Álmomban is hallom a hangod az éjfél süket partján, s látom~
1413   10|                magányom, melybe csupán az én szívem templomi csengője
1414   10|               csak egy órával ezelőtt,~az olyan régi énnekem,~mint
1415   10|           cigarettánk füstje. ~Ismerem az ízét,~a színét, a szagát,~
1416   10|          festék.~A nyár: forró higany.~Az ősz: esőköpeny.~A tél: fagy
1417   10|                Mindíg önkívületben van~az utca fölött,~föllengő magasan~
1418   10|                 föllengő magasan~egész az égben,~s hirdet valamit~
1419   10|            egyre, nézem a szemed most,~az ismerős, víg,~régi szemed,
1420   10|           bölcs,~majdnem hideg már.~De az enyém az forró, cimborám,
1421   10|         majdnem hideg már.~De az enyém az forró, cimborám, lásd,~csorog
1422   10|             mellén hét tőrdöfés,~méreg az ajkán.~Minden este meghal,~
1423   10|              szemem,~fölvágom ereim, s az égre szökik föl~piros csobogással~
1424   10|             Népkertbe ha méláz, tejjel az emleje~bimbóján a dajka,~
1425   10|              nem egy iktatószám,~hanem az esztelen, mennydörgő istenek~
1426   10|               emléke a láznak,~melyben az ajkak egymásba harapnak~
1427   10|               kilincset,~s mért állasz az utcán, mint egy számológép~
1428   10|        túlrikoltanak mindent, úgy szól az én kétségbeesésem.~Ki mondja,
1429   10|  kétségbeesésem.~Ki mondja, hogy rövid az élet? Hosszú az, nagyon
1430   10|             hogy rövid az élet? Hosszú az, nagyon hosszú,~ki-nem-várható
1431   10|            folytatva robotunkat.~Miénk az izmok acélja, a pénz, az
1432   10|               az izmok acélja, a pénz, az egészség,~csupán az élet
1433   10|              pénz, az egészség,~csupán az élet nem, mert már sokat
1434   10|               sokat éltünk,~s ismétlés az egész, ismétlés lomha unalma.~
1435   10|           Lélektelen kézzel kanalazzuk az ételt,~hörpintjük poharunkat.
1436   10|        hörpintjük poharunkat. Ismerjük az ízek özönjét,~a nők száját
1437   10|                megkoszorúzva karjukkal az ágyat,~hogy hajnalban keserves
1438   10|          hajnalban keserves válásra üt az óra.~Ismerjük ami volt s
1439   10|       koradélutánon~végigfut a körúton az ősz és tépi a ponyvát,~s
1440   10|           régvolt,~csak a bánat van, s az higgadtan, de keményen~fújja
1441   10|        túlrikoltanak mindent, úgy szól az én kétségbeesésem.~ ~
1442   10|       sárkányod vajon,~s kedved, hited az életed felén,~És merre szálltak,
1443   10|                mesékről álmodom, ha jő az éjjel.~A lombjaim közt almák
1444   10|                Itt lakmároztál egykor, az eperfán,~jaj, hogy szerettél.
1445   10|              tiszta szívemet,~tiszteld az én százszor-szent gyávaságom,~
1446   10|               gyávaságom,~ki meghalok, az életért zokogva,~mint az
1447   10|               az életért zokogva,~mint az egyéves, síró kisgyerek.~ ~
1448   10|               csodás halálba,~de ottan az igaz dalt megtalálva~az
1449   10|                az igaz dalt megtalálva~az égre sírunk, gőgös, néma
1450   10|          Ásványok beszéde~Ezüst ~- Én, az arany szegény testvére,
1451   10|                a csipkén, a holdfény s az ősz fej.~Emlékezem csupán,
1452   11|                                  Intés az öregebbek tiszteletére~Bizony
1453   11|     tiszteletére~Bizony hajoljatok meg az öregebbek előtt,~akár utcaseprők,
1454   11|               tinektek,~mint a papok s az iskolai olvasókönyvek.~De
1455   11|           törékeny szívverésteket~ezen az embernek ellenséges földgolyón,~
1456   11|                gépkocsitól ugrottak el az utcasarkokon,~míg váratlanul
1457   11|                Boldog, ihletes napjaim~Az órák homloka lüktet.~lázas
1458   11|             órák homloka lüktet.~lázas az idő. ~Nem is tudom, mi van
1459   11|             tudom, mi van velem.~Látom az órát.~Minden órát a világon,~
1460   11|               azt, amely késik.~Hallom az óraütést és a harangot,~
1461   11|              villa, kanál közt a kést, az ölő kést,~mely sorsokat
1462   11|               föl,~a szóban a kardot. ~Az órák homloka lüktet:~lázas
1463   11|             órák homloka lüktet:~lázas az idő.~ ~
1464   11|         bekötve, újra bekötve~cepelték az éjben,~rosszvégű kalandra,~
1465   11|              piac,~piac te, kit megvet az ünnepi szónok~s a nyavalyás
1466   11|        diadalmas.~Lüktetve zsibongasz. Az élet ütemére~pezsgesz előttem,~
1467   11|                 isteni színház,~együtt az ételek és a virágok,~minden,
1468   11|            narancsok,~s dió is, dió is az öblös kosárban,~szilfa-garabóban,
1469   11|           zavaros vizében,~s már fogja az ember, két szemét benyomja,~
1470   11|            Mégis gyönyörű ez, mégis ez az élet,~s hallgatom, hogy
1471   11|               aszfaltra terítve~kiabál az égbe szoprán nevetéssel:~"
1472   11|          csodás találkozón, a szívben, az agyban,~én is kiabálok: "
1473   11|              hogy indul a hegyek mögül~az ismeretlen ifjú. ~Gyermek
1474   11|            fütyörészem.~Úszunk fiammal az üvegzöld vízben,~fényes
1475   11|       meztelenül,~kurjantva kanalazzuk~az aludttejet. ~Minden nap
1476   11|            megöregedtünk,~s én fekszem az ágyban,~ő meg hitetlenül,~
1477   11|       hitetlenül,~vénemberként csoszog az utcán,~sötét papucsában,~
1478   11|             majd hirtelenül~végeszakad az egésznek. Nincs ennek közepe,~
1479   11|               Mondd, nem ilyen-e éppen~az ember élete is, mely elkezdődik,~
1480   11|              amott a hegy peremén, föl az égbe, oly közel már hozzá,
1481   11|       tenyerükkel érintik,~mit akar ez az emberi förgeteg, e sok szív,
1482   11|                sok szív, e sok agyvelő az ordas sziklától és bolyhos
1483   11|           dobog a kő is és gondolkozik az erdő? ~Jaj, mennyien vannak.
1484   11|          természetre ráfeküdt a város,~az óriás, a másik természet,
1485   11|           földet és vizeket. ~Lélekzik az erdő titáni zöld tüdejével.
1486   11|           alatta, fölötte pedig lüktet az ember,~csont-törzsével,
1487   11|            fönn a gyöpön, szinte lógva az égben,~cimbalmot üt, vattás,
1488   11|              izzadt örömökkel. ~Messze az alkonyi erdő mélyén szerelmes~
1489   11|                 Itt letelepülnek falni az ezrek, az apák, az anyák,~
1490   11|           letelepülnek falni az ezrek, az apák, az anyák,~részegek
1491   11|               falni az ezrek, az apák, az anyák,~részegek és szerelmesek,
1492   11|       porontyukat, és nyafogva szidják az életet,~és hátratekintenek,
1493   11|               itt. Nincs senki, csupán az éj meg a harc meg a pénz
1494   11|              meg a harc meg a pénz meg az ököl,~az ifjúság, mely előre
1495   11|                meg a pénz meg az ököl,~az ifjúság, mely előre száguld,
1496   11|              hályogos szemmel köszönti az ünnepi estét, kövér felesége
1497   11|                 májusi lombbal, dallal az ajkadon, ifjú virággal~mily
1498   11|            Álmomban is hallom a hangod az éjfél süket partján, s látom~
1499   11|                magányom, melybe csupán az én szívem templomi csengője
1500   11|               csak egy órával ezelőtt,~az olyan régi énnekem,~mint