Rész

1501   11|           cigarettánk füstje. ~Ismerem az ízét,~a színét, a szagát,~
1502   11|          festék.~A nyár: forró higany.~Az ősz: esőköpeny.~A tél: fagy
1503   11|                Mindíg önkívületben van~az utca fölött,~föllengő magasan~
1504   11|                 föllengő magasan~egész az égben,~s hirdet valamit~
1505   11|            egyre, nézem a szemed most,~az ismerős, víg,~régi szemed,
1506   11|           bölcs,~majdnem hideg már.~De az enyém az forró, cimborám,
1507   11|         majdnem hideg már.~De az enyém az forró, cimborám, lásd,~csorog
1508   11|             mellén hét tőrdöfés,~méreg az ajkán.~Minden este meghal,~
1509   11|              szemem,~fölvágom ereim, s az égre szökik föl~piros csobogással~
1510   11|             Népkertbe ha méláz, tejjel az emleje~bimbóján a dajka,~
1511   11|              nem egy iktatószám,~hanem az esztelen, mennydörgő istenek~
1512   11|               emléke a láznak,~melyben az ajkak egymásba harapnak~
1513   11|               kilincset,~s mért állasz az utcán, mint egy számológép~
1514   11|        túlrikoltanak mindent, úgy szól az én kétségbeesésem.~Ki mondja,
1515   11|  kétségbeesésem.~Ki mondja, hogy rövid az élet? Hosszú az, nagyon
1516   11|             hogy rövid az élet? Hosszú az, nagyon hosszú,~ki-nem-várható
1517   11|            folytatva robotunkat.~Miénk az izmok acélja, a pénz, az
1518   11|               az izmok acélja, a pénz, az egészség,~csupán az élet
1519   11|              pénz, az egészség,~csupán az élet nem, mert már sokat
1520   11|               sokat éltünk,~s ismétlés az egész, ismétlés lomha unalma.~
1521   11|           Lélektelen kézzel kanalazzuk az ételt,~hörpintjük poharunkat.
1522   11|        hörpintjük poharunkat. Ismerjük az ízek özönjét,~a nők száját
1523   11|                megkoszorúzva karjukkal az ágyat,~hogy hajnalban keserves
1524   11|          hajnalban keserves válásra üt az óra.~Ismerjük ami volt s
1525   11|       koradélutánon~végigfut a körúton az ősz és tépi a ponyvát,~s
1526   11|           régvolt,~csak a bánat van, s az higgadtan, de keményen~fújja
1527   11|        túlrikoltanak mindent, úgy szól az én kétségbeesésem.~ ~
1528   11|       sárkányod vajon,~s kedved, hited az életed felén,~És merre szálltak,
1529   11|                mesékről álmodom, ha jő az éjjel.~A lombjaim közt almák
1530   11|                Itt lakmároztál egykor, az eperfán,~jaj, hogy szerettél.
1531   11|              tiszta szívemet,~tiszteld az én százszor-szent gyávaságom,~
1532   11|               gyávaságom,~ki meghalok, az életért zokogva,~mint az
1533   11|               az életért zokogva,~mint az egyéves, síró kisgyerek.~ ~
1534   11|               csodás halálba,~de ottan az igaz dalt megtalálva~az
1535   11|                az igaz dalt megtalálva~az égre sírunk, gőgös, néma
1536   11|          Ásványok beszéde~Ezüst ~- Én, az arany szegény testvére,
1537   11|                a csipkén, a holdfény s az ősz fej.~Emlékezem csupán,
1538   12|              kell valaki, aki megértse~az utcalányt s a tébolyultakat. ~
1539   12|          tekintsd és csonka részét,~de az egész nem-osztható egészét:~
1540   12|                egészét:~ki senkié sem, az mindenkié. ~4 ~Ki adna másképp
1541   12|              máskép a világ s ki lenne~az állatok irgalmas társa benne,~
1542   12|               mi lenne ír, ~s ki lenne az, ki száguld éjjelente~a
1543   12|             szelleme,~s fia holttestén az anya, ki barbár~jaját okádja -
1544   12|              ricsaj? cicázó, éji réja?~az ócska élet mily rongy kabaréja,~
1545   12|             lásd, maradj, árvák között az árva,~maradj közöttük, állj
1546   12|               Igen, kiáltsd ezt: gyáva az, ki boldog,~kis gyáva sunnyogó,
1547   12|              vár. ~Hazája ház, barátja az erős,~hitvány rokonja az
1548   12|               az erős,~hitvány rokonja az ki ismerős,~határa kertfal,
1549   12|            Fényes koszorú~Megsértették az én édesanyámat,~azt mondják
1550   12|                lassan, visszatekintve,~az éjt aranyozva, rám hagyva
1551   12|               Tudjátok-e, hogy nekem ő az egyetlen,~és nem fiatal
1552   12|             van,~hogy védjen örökre és az időn túl~fölrakja fejedre
1553   12|             volt ez? A szívembe harsog~az egész. ~Láng és korom, megtébolyul,
1554   12|          Izzóbb a bú itt és szívig döf~az öröm. ~De szép, vidám, vad
1555   12|              zűrzavarában,~s míg mások az éjbe kongatva temetnek,~
1556   12|            lopódzott? ~Már értik azóta az én gügyögésem,~bármerre
1557   12|                a mi várunk,~ezt rakjuk az égig, kemény szeretetből~
1558   12|               tudja-tudja rég,~hogy ez az élet, a kezdet s a vég. ~
1559   12|             Költő a huszadik században~Az önimádat büszke heverőjén~
1560   12|          igéket~s unalmas őrültségeket az ép ész,~nem az enyém a század
1561   12|            őrültségeket az ép ész,~nem az enyém a század rongy bohóca,~
1562   12|          barátim, sok a kettő,~de több az egy.~Recsegjen a múlt s
1563   12|              neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek,~s nincsen
1564   12|               nézni téged, mint eget. ~Az asztalodhoz hívsz naponta,~     
1565   12|             tartasz engem embert,~     az isten és állat között. ~
1566   12|               Te vagy, mi van, te vagy az emlék,~     te vagy, ki
1567   12|          visszamennék,~     dajkáld el az én kínomat. ~Lásd, én tudom,
1568   12|                                Litánia~Az én koromban:~zörgött az
1569   12|                Az én koromban:~zörgött az egekben a gépek acélja. ~
1570   12|               egekben a gépek acélja. ~Az én koromban:~nem tudta az
1571   12|              Az én koromban:~nem tudta az emberiség, mi a célja. ~
1572   12|                emberiség, mi a célja. ~Az én koromban:~beszéltek a
1573   12|            falban a drótok, a lelkek. ~Az én koromban:~vad, bábeli
1574   12|              nyelvzavarok feleseltek. ~Az én koromban:~öngyilkosok
1575   12|                ezrei földre borultak. ~Az én koromban:~méreggel aludtak
1576   12|             aludtak el a nyomorultak. ~Az én koromban:~kínpadra feküdtek
1577   12|            koromban:~kínpadra feküdtek az árva, beteg nők. ~Az én
1578   12|          feküdtek az árva, beteg nők. ~Az én koromban:~lélekbe kutattak
1579   12|              kutattak a lélekelemzők. ~Az én koromban:~mint koldusok
1580   12|               koldusok álltak a sarkon az épek. ~Az én koromban:~recsegtek
1581   12|              álltak a sarkon az épek. ~Az én koromban:~recsegtek a
1582   12|            trónok, a bankok, a népek. ~Az én koromban:~mily dalt remegett
1583   12|            remegett a velőkig üvöltő. ~Az én koromban:~prózára szerelte
1584   12|            szerelte a verset a költő. ~Az én koromban:~mindannyian
1585   12|                de magunkra maradtunk. ~Az én koromban:~sírtunk, amikor
1586   12|                kenyerünkbe haraptunk. ~Az én koromban:~nem volt, ki
1587   12|          szegény sziveket melegítsen. ~Az én koromban:~álmatlanul
1588   12|             álmatlanul ült arany-ágyon az Isten.~ ~
1589   12|               nagyon soká fáradtan néz az ablak~fényébe, és ködös
1590   12|          dagadt fejét, s úgy alszik el az ágyban,~hogy a fülébe zeng
1591   12|               csak rothadt frázist. Ez az anyanyelve.~Hétszázezerszer
1592   12|             azt se tudja, hogy ki volt~az apja-anyja, és keresztnevükre~
1593   12|             rúzsával piros~pilléket ír az ajkai fölé,~míg kézitükrében
1594   12|            figyel magára.~Pár év előtt az emlőit akarta~eltávolítani
1595   12|          Hogyha olykor~teára hív, künn az előszobában~megcsókolom
1596   12|            gerinc, egy főúri sasorr,~s az agy-tőkésektől egy kis velőcske.~
1597   12|           kisebb és nem nagyobb, mint:~az Emberiséget megváltani.~
1598   12|          goromba véle, mint a pokróc~s az anyja is padlásszobába kuksol,~
1599   12|                utazgat és habot zabál.~Az Emberiség szent barátja
1600   12|          hallja, hogy egy konferencián~az Emberiség tyúkszemére hágtak,~
1601   12|               ketten megértik egymást.~Az Emberiség végtelen szerény,~
1602   12|         szívesen kezet fog,~mint ember az emberrel. Ez az elve.~És
1603   12|             mint ember az emberrel. Ez az elve.~És közbe készül a
1604   12|              sóskifliket rágcsálnak és az úton~léggömböket eregetnek
1605   12|               fejemben.~Menni a hegyre az éter elébe,~völgybe leszállni.~
1606   12|        Lélekzeni, fölkiabálni rajongva~az égre, napra.~Aztán egyszerre
1607   12|          szellemi~lant-zene,~Ilona. ~Ó az i~kelleme,~ó az l~dallama,~
1608   12|              Ilona. ~Ó az i~kelleme,~ó az l~dallama,~mint ódon~ballada,~
1609   12|            majd a sírban. Ez a forduló az,~mikor az életed új útra
1610   12|                 Ez a forduló az,~mikor az életed új útra tér.~Csodálkozol,
1611   12|              egy-egy zajt hallasz künn az utcán.~Minden zajról tudod,
1612   12|                   Szavak a társaságban~Az emberek beszélnek:~hogy
1613   12|                hogy röpült a sárkányuk az égen~és a kertjükbe volt
1614   12|             tébolydák udvarába,~látják az illót, ami semmivé lett,~
1615   12|          dörzsölve rezzenek fel.~mi ez az álom?~ ~
1616   12|               és rigókat,~vizek zaját,~az élet édes-olcsó csengetyűit?~
1617   12|                 Őszi reggeli~Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket~üvegtálon.
1618   12|              haldoklókkal csókolóztam,~az elmenőkkel cimboráltam,~
1619   12|            ígéket~súgtam fülükbe, mint az élet,~de hívta őket a nagy
1620   12|               ismerős,~hűségesen vetik az ágyam ők lenn.~Ezért oly
1621   12|          nyomodba köpköd:~a fájdalom. ~Az életen, a szinten,~a fénybe
1622   12|            röpülő, meg-nem-álló. ~Légy az, ami a bölcs kéj~fölhámja,
1623   12|               ismersz-e még felettest?~Az únt anyag meredt-rest~súlyát
1624   12|    szappanbuborék fenn,~szelek között, az égben,~s élj addig, míg
1625   12|             sor között - kinyíl nekünk az Ég. ~2. Költők ~Mint árva
1626   12|        kenyeret majszol, ám - igézet -~az édes, ikrás napfény rápereg,~
1627   12|          rápereg,~s ő nyalni kezdi ezt az égi mézet. ~4. Nyár ~Mondd,
1628   12|                Utcanők rekkenő délben ~Az utcanők fényes ruhában~akárcsak
1629   12|                fényes ruhában~akárcsak az olcsó selyemcukorkák,~s
1630   12|                Ember 1930-ban ~Fejében az anyagi gond~csörögve ébred,
1631   12|                 élni még~lehet-e?~Fönn az ég, lenn a föld~fekete.~
1632   12|              lengyel,~olyan vagy, mint az angyal.~Szépséged égi rendjel.~
1633   12|         önkívület, mely kengyel~nélkül az égbe nyargal. ~12. Rádió ~
1634   12|            Ölel egy halvány gyermeket.~Az élet, élet verte meg.~Azért
1635   12|             megolvadt,~nyitotta nékünk az ablak kilincsét,~és megmutatta
1636   12|           megmutatta mesebeli kincsét,~az őszi égbolton a tiszta holdat. ~
1637   12|            álom és való,~ha hullt a hó az égből, porcukor volt,~s
1638   12|            porcukor volt,~s a porcukor az abroszon a hó. ~21. Kiáltás ~
1639   12|           rúzsa,~fested magad, s kopik az arcod~gyógytári rúzs-a. ~
1640   12|                Utókor ~Utókor?~Megyünk az úton s elfödi nyomunk a~
1641   12|             igazságszolgáltatásra ~Itt az ítélet pusztán alaki,~mindíg
1642   12|         Bosszús~dühvel harapja ablakom az orkán,~s brummog sötéten,
1643   12|             Olyan vagyok, mint téli fa az erdőn,~madártalan. ~38.
1644   12|                 Magányom ~Mint telefon az elhagyott lakásban,~mely
1645   12|               hiába lelkem,~oly messze az élettől és örömtől. ~40.
1646   12|              középkori Róma,~de lángol az alkony,~mint véres oroszlán,~
1647   12|          elhagyatott e sanyarú földön,~az, aki él és az, aki fél és~
1648   12|          sanyarú földön,~az, aki él és az, aki fél és~látja a törvényt,
1649   12|         higgadt~lépttel megy a sírhoz, az értelem égő~lámpája kezében,~
1650   12|             kellenek ők se, kik titkon az éggel~rádión beszélnek,
1651   12|                  Csak a bátor, büszke, az kell nekem, ő kell,~őt szeretem,
1652   12|                   ez nincsen",~"ez itt az igazság", "ez itt a hamisság",~
1653   12|                messze röpültem,~messze az olcsó, híg dudaszótól,~dél
1654   12|               és nyugat között csapong az én lelkem,~mindig szabadabban.~
1655   12|      belefáradtam s csöndesen kimentem~az őszi éjbe. Ott az ég alatt~
1656   12|             kimentem~az őszi éjbe. Ott az ég alatt~vad vágy fogott
1657   12|                világra szülte.~És mint az anyjának fájt egykoron,~
1658   12|             közelbe nézni, rút a föld, az ember. ~Fájóbb~ami valóság,
1659   12|               Ablak,~mutasd nekem, hol az a boldogabb lak?~ ~
1660   12|                                  Éjjel az alvó mellett~Éjjel, ha alszol,
1661   12|                lehelsz,~megrémülök: ez az, mit szeretek?~Ezt a ziháló,
1662   12|            tünődve,~mert még nem értik az egészet.~Mostan lepődnek
1663   12|          szemölddel,~föl-föltekintenek az égre,~ahol a hold tányérja
1664   12|              szentmiséken sírdogáltak,~az oltárok elé omoltak,~s mostan
1665   12|                a holtak.~Megrészegülök az örömtől,~kinyíl a menny
1666   12|                elmerüljek, elterüljek,~az idegen életekben.~Már futottam
1667   12|           kiáltott,~fény sikoltott rám az úton,~mint egy emlék, mint
1668   12|              hogy maradjak.~Nem tudott az éj aludni.~Annyi fény volt,
1669   12|           sűrü-nagy latin hajakkal,~és az éj kávészagú volt,~jégszagú
1670   12|                kókuszdió nedűje.~Folyt az élet, mint a színház.~S
1671   12|             mint néző, mint a színész,~az arcomra rászorítva~útiálarcom
1672   12|              mi pénz volt~a zsebemben, az ezüstöt,~így dobáltam el,
1673   12|              kinézek fülkém ablakábul.~Az elvirágzott őszi kertben
1674   12|           unottan, egyedül.~Nyilván ez az ő lusta délutánja,~mikor
1675   12|              roppant ábrándot kivánja,~az életébe nem volt soha semmi,~
1676   12|                a vonatok rohannak,~fut az idő, lelkembe ne kutass,~
1677   12|            ezüsttel hímezi a vízmezőt.~Az utasok a korlátokra dőlve~
1678   12|           korlátokra dőlve~dicsérgetik az elmés rendezőt. ~Malmő ~
1679   12|                de víg,~s megvárja, míg~az ételét eléteszik,~akkor
1680   12|                és cikáz és száll vigan~az óriási termeskocsiban,~akár
1681   12|              álmos és elaluszik,~röpül az álmai egében,~mint egy regében,~
1682   12|              lakom én, messze Dél fia.~Az asztalon két könyv hever
1683   12|          bóbitás, kedves svéd nénikék.~Az ingaóra lassan üt. Teázunk,~
1684   12|            ropogtatom velük a kékszem,~az őszi ködbül, mint egy nyári
1685   12|      tapasztalat.~Nem tudja itt Newton az egyszeregyet,~fejére tompa
1686   12|        Ábrándok ők, kiket valóra bűvöl~az áhitat, az ima és a csók.~
1687   12|                valóra bűvöl~az áhitat, az ima és a csók.~Idézetek
1688   12|          füttyel fizettem~a szélnek, s az utcát tapostam. ~Mostan~
1689   12|          lelkem, mint a mázsa.~Jaj, ez az élet áldomása,~nincs semmi
1690   12|           kulcsom,~itt asztalom és itt az ágyam. ~Vágyam,~a szajha,
1691   12|              lomha elefánt,~s a kályha az arcomba horkol. ~Olykor~
1692   12|                            A mi házunk~Az ablakunk egy más világra
1693   12|               nyitunk, s egyszerre ott az örvény,~lábunk alatt tízölnyi
1694   12|              mindegyik kilincs.~Elment az élet innen - mit keressük? -~
1695   12|                  nincs, ami van és van az, ami nincs. ~Más szenved
1696   12|                Jobb is nekem nem nézni az egészbe,~beléfogózni egy-egy
1697   12|        fagyottan.~Mert idegen és őrült az egész,~de nyájas és rokon
1698   12|               hogy nem kell élni,~csak az üllőre ráalélni,~engedni
1699   12|             sápatag és merőn,~már mint az özvegy, kit halott férj~
1700   12|               szenvedésről~Együgyű dal~az én dalom,~ő fújja ezt:~a
1701   12|                tegyek?~Hát hallgatom. ~Az életem~lejtős felén~így
1702   12|               kell neki. ~Rohan, cikáz~az idegen,~bőszen betör,~s
1703   12|           asztalt leszednek. ~Haladnak az utcán,~feküsznek az ágyon,~
1704   12|           Haladnak az utcán,~feküsznek az ágyon,~mint pille cikázik~
1705   12|            mint pille cikázik~fejükben az álom. ~Karjuk követ, ércet~
1706   12|           izzadva vonszol,~sürgöny fut az éjben,~vad telefon szól. ~
1707   12|              telefon szól. ~És csönget az ajtón~az orvos, a lázas~
1708   12|             szól. ~És csönget az ajtón~az orvos, a lázas~szerelmes,
1709   12|                              Könyörgés az ittmaradókhoz~Ha meghalok
1710   12| karomat-térdemet,~csak szándokom és ne az érdemet,~mi vérzik és fáj
1711   12|                 mint lázadt szellemem,~az sarkantyúzott szünös-szüntelen,~
1712   12|              mint hulló szirom,~legyen az irgalom az én biróm. ~Azzal,
1713   12|              szirom,~legyen az irgalom az én biróm. ~Azzal, mi biztos
1714   12|               halandó, folyvást botlik az,~számomra csak a kétes a
1715   12|           hajrázni, ha fejemre hágnak.~Az életet én megtanultam. ~
1716   12|              tekintem,~akár egy esetét az orvos. ~Mindazt, mi fáj
1717   12|            mindannyian e példán.~Ilyen az ember. Egyedüli példány.~
1718   12|            Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,~s szólt, ajka melyet
1719   12|                jegy,~hogy milliók közt az egyetlenegy. ~Keresheted
1720   12|         barátaim, olyan ez éppen,~mint az az ember ottan a mesében.~
1721   12|                olyan ez éppen,~mint az az ember ottan a mesében.~Az
1722   12|              az ember ottan a mesében.~Az élet egyszer csak őrája
1723   12|               Le is feküdtem. Ám a gép az agyban~zörgött tovább, kattogva-zúgva
1724   12|               csak forgolódtam dühösen az ágyon,~nem jött az álom.~
1725   12|             dühösen az ágyon,~nem jött az álom.~Hívtam pedig, így
1726   12|          olvasva, s mérges altatókkal.~Az, amit írtam, lázasan meredt
1727   12|                Hát fölkelek, nem bánom az egészet,~sétálgatok szobámba,
1728   12|         botorkálok itt, mint a részeg,~az ablakon kinézek. ~Várj csak,
1729   12|           lakom.~Tárt otthonokba látsz az ablakon.~Az emberek feldöntve
1730   12|           otthonokba látsz az ablakon.~Az emberek feldöntve és vakon,~
1731   12|               nyomban felcsörömpöl,~és az alvóra szól a~harsány riasztó: "
1732   12|               szilárdul, mint a hűség.~Az égbolt,~egészen úgy, mint
1733   12|              hajdanában rég volt,~mint az anyám paplanja, az a kék
1734   12|                mint az anyám paplanja, az a kék folt,~mint a vízfesték,
1735   12|               felettem,~s felém hajolt az, amit eltemettem~rég, a
1736   12|                  Olyan sokáig~bámultam az égbolt gazdag csodáit,~hogy
1737   12|             közé lengett a báléj,~künn az előcsarnok fényárban úszott,~
1738   12|         lépcsőn bucsúzott,~előkelő úr, az ég óriása,~a bálterem hatalmas
1739   12|                fejékét~hajába tűzi,~és az álomnál csendesebben~egy
1740   12|         boldogságtól föl-fölkiabáltam,~az égbe bál van, minden este
1741   12|            csak most tűnik szemedbe ez az estély? ~Ötven,~jaj, ötven
1742   12|           húrnak~dalolni kezdtem ekkor az azúrnak,~annak, kiről nem
1743   12|            amit ma tudtam, elfelejtem,~az arcomat kezembe rejtem,~
1744   12|             kezembe rejtem,~s elnyúlok az üres sötétben,~a mélyen-áramló
1745   12|          erősebb~és tartósabb is, mint az élet,~mely vérrel ázott
1746   13|                föld, s elhagyja hűtlen~az életosztó fény-napot,~és
1747   13|           továbbra is jó, illedelmes. ~Az ablakon át csókolóztam,~
1748   13|          szívtam magamba holdas éjen. ~Az ideál arany hajára~költői
1749   13|              friss hajnalt üdvözölték,~az utasnép a kupékba~tolta
1750   13|             fölött füstölve~haldoklott az éji lámpa. ~A pénztárnál
1751   13|              mint egy kőszobor. ~Olyan az egyik napja, mint a másik,~
1752   13|              hallja a hab, mint beszél~az óceán zúgását túldörögve. ~
1753   13|              tavaszruhában andalog már~az álmodó járó-kelő. ~A síma,
1754   13|           langyos fuvalomra~kinyílanak az ablakok,~a halk, búcsúzó
1755   13|              ébred újra:~a drága múlt, az ifjuság,~gyermekszerelmünk,
1756   13|             lelkünk,~a kikelet fuvalma az...~És nézzük összetett kezekkel,~
1757   13|                egy, mi felvidít,~és ez az egy tar, elfogódott,~gomboltkabátú
1758   13|              megüt ködével~és fojtogat az éji gond. ~Miért e széles
1759   13|               hőssíron nyílott virág. ~Az éjszakába körmenet jár,~
1760   13|            félrecsapva táncol~a szent, az ősi korona. ~Ökrendezés,
1761   13|          földre döntik,~és sírnak fönn az istenek. ~Csillagkönnyet
1762   13|                 Csillagkönnyet hullajt az égbolt,~harmatkönyűket ejt
1763   13|              való-e ez, vagy~álom, mit az agy láza költ? ~A nép vigad
1764   13|          lobogva lángol~szemem golyója~az ifjúságtól,~te szent lovag!~
1765   13|            lovag!~Te szívlovag!~megejt az álom,~készítsd a táncban~
1766   13|           elmúlt a tegnap, holnap lesz az ünnep,~a fergeteg járjon
1767   13|                tanyázunk,~és mindenünk az izmos gondolat. ~Omoljon
1768   13|                 de csendbe~eszembe jut az ifjuság,~és én fonom, szövöm,
1769   13|             dal,~könnyezve látom, szép az élet,~és hogy szivem még
1770   13|               búgnak a dalok,~átérezem az üdvök üdvét,~és azt hiszem,
1771   13|                             Utóhang~1 ~Az én tragédiám rövid volt,~
1772   13|                    Notturno~Világoskék az éj...~A röpke, zúgó fénybogár~
1773   13|          fáknak árnya mély,~világoskék az éj. ~1906 ~ ~
1774   13|               sziklapaloták,~kecsegjen az erdőtök orma~nagy búm alatt,
1775   13|                tüzerdő,~mely bíborával az égig lobog,~hiába tiprod
1776   13|         fáklyalángját~átadja, s minden az utódra száll át. ~Meggyújtja
1777   13|                eljövünk mi, s elcsitul az átok.~Egy szőke ősszel,
1778   13|               a földre nyomva~zokogtam az útnak porán~a holdsugárban. ~
1779   13|            fénytől szinte reszketett. ~Az orvosok leoldták várva,
1780   13|           Aztán felugrott, ment tovább az ágyig,~s úgy érezé, már-már
1781   13|           már-már repülni vágyik,~és ő az élet és a fény maga. ~Kitárta
1782   13|               lomha szó. ~Zenédre lejt az ünnepi menet,~meleg szavadra
1783   13|            temetéshez gyászos éneket. ~Az égen ott az alkonyati fátyol,~
1784   13|           gyászos éneket. ~Az égen ott az alkonyati fátyol,~szegény,
1785   13|                fel, mint egy költemény~az én sirásos nyári éjem,~az
1786   13|              az én sirásos nyári éjem,~az én könnyes álom-regém. ~
1787   13|               le,~s ma sem tudom, hogy az az ifjú~én voltam-e? ~1906 ~ ~
1788   13|                s ma sem tudom, hogy az az ifjú~én voltam-e? ~1906 ~ ~
1789   13|             hegyen,~hogy majd ha eljön az idő, legyen~a sebre fű. ~
1790   13|            lehelleted is büszke fagy! ~Az élet-szirmok keblüket bezárják...~
1791   13|            misére,~a papod vagyok s te az éjkirálynő.~     Fekete
1792   13|                Rogyó inakkal táncolunk az éjben,~     ily lázas álom
1793   13|       lelkünket tiporva~     uralkodik az éj úrasszonya.~Imádjuk őt
1794   13|             gyönyörtől hervad a virág.~Az asztalon vágy-éhes tearózsa,~
1795   13|                s dacolva dallal húzzuk az igát. ~Bősz láncba fogva
1796   13|            felvesszük, mint a gyöngyöt az arab,~szemünkbe gyászos
1797   13|           Meg-megbicsaklunk, ám suhint az ostor,~     és táncolunk,
1798   13|           örömtelen öröm!~Csóvát vetek az otthonomba érted,~s a kedvesem,
1799   13|           veszek el egykor szeretetlen~az út porán - vésővel a kezemben -~
1800   13|             büvölve,~tűzrózsafényt vet az ősz hallgatag. ~Vágytok
1801   13|        sivalkodó szelekkel,~fölöttetek az ég, alant a tenger. ~1907 ~ ~
1802   13|                  Félek titőletek,~amíg az éjbe bolyongok,~     fekete
1803   13|                gyászosan meredtek~     az égre fölfele,~mint eltűnt
1804   13|           Pihegve nyög a város,~     s az álma iszonyú.~Mellén ül
1805   13|                    fekete tornyok!~Bár az éj egyre széled,~     és
1806   13|                                        Az öngyilkosokhoz~Ti ércerők!
1807   13|          tolvajverselő. ~Belátva, hogy az élet puszta átok,~nem vonszoltátok
1808   13|              Komoly, merengő hangon üt az óra,~némán kihúny a lámpák
1809   13|                 fehérlő főkötők alul. ~Az ébredő kert harmattól vizes.~
1810   13|                s már nem félnek, ha jő az éjszaka. ~Belémerengnek
1811   13|               nyílt ki a bűvös kehely,~az éj virága csendesen lehervad,~
1812   13|          haldokol a lámpaláng.~Ott áll az ágyam koporsó gyanánt,~s
1813   13|               ágyam koporsó gyanánt,~s az ablakomba rózsát rak a reggel. ~
1814   13|               szerteszét,~és hallgatom az elmúlás neszét. ~Borús e
1815   13|                szemem,~de viselem most az egész világot,~az égtől,
1816   13|         viselem most az egész világot,~az égtől, földtől vagyok viselős,~
1817   13|              vagyok viselős,~de tartom az erdőt, a házakat,~a dolgokat,
1818   13|           percek, a napok rohannak,~ez az örök alkonytalan nap,~nincs
1819   13|               ég már,~s sóhajba halnak az éjjeli szók,~vacogva vonaglik
1820   13|                 vacogva vonaglik egybe az ajkunk,~s fáradt remegéssel
1821   13|             szállok - a sírhoz futok. ~Az Ismeretlen~lökött ki engem,~
1822   13|          Ismeretlen~lökött ki engem,~s az Ismeretlen méhe vár.~Röptöm
1823   13|            visz a magasba,~akár a tűz, az ón-golyó~futok, s a pályám
1824   13|               pályám szétfolyó. ~Ragad az élet~és élek, élek,~mert
1825   13|               késztet,~s csak kérdezem az éjtől én,~mért nem vagyok
1826   13|                síromhoz érve csendesen~az éjszakába leesem. ~1908 ~ ~
1827   13|                 hosszú lanttal~leszáll az éjbe lépegetve, halkkal,~
1828   13|                zengő beethoveni orkán,~az arcokon tűz, isteni harag~
1829   13|           arcokon tűz, isteni harag~és az egész egy álom álma csak. ~
1830   13|         vággyal.~Halljátok-e, mint súg az éjszaka?~Ez a ködön kesergő
1831   13|            szelíden,~és mondd el, hogy az én szomoru szívem~s holdfényes
1832   13|               hogy mindig ott lebegjen~az én komor, éjfélsötét szerelmem,~
1833   13|              te zengő zongora,~süvölts az éjbe, lelkem hangszere,~
1834   13|                 csókokkal tele~süvölts az éjbe, lelkem hangszere. ~
1835   13|              össze párnáját, tépd szét az ágyát,~s hozd el nekem a
1836   13|              barna, ócska nyoszolyára,~az elhagyott, szegény, álmokra
1837   13|             nyoszolyára,~hol érted sír az árva,~lebegj elő~óh, könnytől
1838   13|            Eljössz ma is és összejárod~az enyhe, álmodó világot.~Jer
1839   13|                világot.~Jer s fújd meg az ünnep rivalgó, büszke harsonáit,~
1840   13|               büszke harsonáit,~fújjad az ünnep szent, aranyos, néma
1841   13|         harangdörgető~Igazság!~Zúgj át az alvó, lomha földön,~s légy
1842   13|           engem,~szellők szavára száll az alkonyat.~Szellők zenélnek,
1843   13|               s csiklandva fricskázzák az arcomat.~Honnan repülnek?
1844   13|          szélkalóz,~és hogyha jázminos az este s holdas,~egy széltündérke
1845   13|              Szellő a szerelem, szellő az élet,~a csók, a tűz szeles
1846   13|           betyár tavasz-szelek~riognak az alvó világ felett. ~Reánk
1847   13|               kacag a vérvörös tavasz,~az orgonás, a zengő sugaras. ~
1848   13|          tűzben ragyog,~a vér, a láng, az élet, és a csók. ~Tüzes
1849   13|                  Tűzláng a hajnal, vér az éjszaka...~Vegyétek: ez
1850   13|                homályon át~bús főtökön az arany koronát. ~Koldús,
1851   13|        mennydörgést kavar. ~Szemünkben az egész tavasz lobog,~szívünkben
1852   13|       szívünkben új pünkösdi mámorok. ~Az élet csókolózik most velünk,~
1853   13|              tunyán kibámul,~valaki jő az éjszakábul~s megrezzen elpetyhüdt
1854   13|               hajukba vézna lápvirág. ~Az ócska színpad összezendül,~
1855   13|               rozsdás mese-kútnál. ~Te az enyém voltál, enyém,~én
1856   13|              ördöngős sípoló büvészek,~az ördög édes cimborái. ~Tudunk
1857   13|                 szolgálunk Mammonnak s az Úrnak,~sírunk a renyhe rózsakertben,~
1858   13|       trombitálunk. ~A szürke országút az ágyunk,~és derékaljunk a
1859   13|         fergetegekkel,~versenyt futunk az őszi holddal. ~De néha-néha
1860   13|           intünk,~és ekkor csupa könny az arcunk,~és ekkor csupa vér
1861   13|             arcunk,~és ekkor csupa vér az ingünk. ~1908 ~ ~
1862   13|               nézem a fényt, oly rövid az élet!~Holnapra már tán ott
1863   13|          sokáig vártalak,~hogy idejöjj az álmok kertjein te. ~A csűr
1864   13|               rongyos, sovány, beteg. ~Az egyik félve nyitja rád szemét,~
1865   13|                                        Az ivó~Iszik. Halál-pajtásával
1866   13|            áldozár. ~Most úgy iszik. S az arca oly setét,~mintha az
1867   13|              az arca oly setét,~mintha az élet gyászos gyógyszerét~
1868   13|          madarak a hidegbe kint,~miket az éjjel ablakunkba vág... ~(
1869   13|                kellene,~amint sír néha az ég bús szeme,~ha nem tör
1870   13|               bús szeme,~ha nem tör ki az égiháború,~s a vajudó felhő
1871   13|      kiszáradott, üres kút~     tátong az éjbe könnytelen. ~Od'adtam
1872   13|               most lehervadt a karom.)~Az én tüzemnél melegedsz te,~     
1873   13|               bölcső és koporsó.~Papír az ablak, s ha kitárod,~az
1874   13|                az ablak, s ha kitárod,~az éjszaka száz réme károg.~
1875   13|               s ott a minden,~túl, túl az ajtón zúg az élet,~álmok
1876   13|          minden,~túl, túl az ajtón zúg az élet,~álmok remegnek kertjeimben,~
1877   13|               nábob valóság,~a poma és az aranyalma,~a vágyak áldott
1878   13|               kincsen.~És a miénk csak az, mi nincsen. ~Mégis ti kértek,
1879   13|              jajaj, mindhiába markolt,~az élet hozzá is fukar volt.~
1880   13|             nyomába menni.~Bejöttök, s az ajtót becsukva,~egy más
1881   13|               keresitek, mi szétfolyt,~az életet, a drága tébolyt. ~
1882   13|            zöld gömb.~Lázaktól égjenek az esték,~váljon könnyé, vérré
1883   13|                vérré a festék,~ocsudj, az űrből kelj ki, ember,~s
1884   13|           testvérőrülettel~a végzetet, az összevisszát.~Dobot! Zenét!
1885   13|          akárcsak a halál.~Ha nevet és az éjbe tűn,~hozzá anyák siralma
1886   13|           elfeledten,~s boldogan rovom az utcát álmodozva egymagam,~
1887   13|               csak magamba járnék, tűn az ember, mint az árnyék.~Lopva
1888   13|             járnék, tűn az ember, mint az árnyék.~Lopva néz csupán
1889   13|                a magány nyugalma van. ~Az imás gyönyörbe zengő, zöldhomályú
1890   13|        magasztalt~nem oly kedves, mint az aszfalt kék porát nyelt
1891   13|               alig dobog.~Most siratom az életünket, ~az eltünőt,
1892   13|            Most siratom az életünket, ~az eltünőt, a lángolót. ~Egyik
1893   13|               csak nézzük egymást én s az éj,~éjféltől hajnalhasadásig. ~
1894   13|             éjféltől hajnalhasadásig. ~Az ablakom homálya mély. ~Tízezer
1895   13|            lesz velem? Csak néha érzem~az életet velőmbe fent,~egy
1896   13|             hogy éltem,~csak én tudom, az átkozott,~s sírásom is elvész
1897   13|          átkozott,~s sírásom is elvész az éjben. ~Már-már tükörbe
1898   13|              csendes alkonyórán,~mikor az agy a munkától kifárad,~
1899   13|             munkától kifárad,~és únjuk az írást, az olvasást,~s a
1900   13|            kifárad,~és únjuk az írást, az olvasást,~s a fáradott szem
1901   13|                a bús titok,~minő lehet az ő kis élete? ~- - - - - - - - - - - - - -~
1902   13|             gondol s kósza életemre,~s az alkonyi csendben teát kavargat.~
1903   13|                 De mit tegyek? Úgy fáj az élete,~és most e percben,
1904   13|          észrevettem,~bús líra lesz ez az idegen élet,~és összeolvad
1905   13|                 piros vasalót lóbázott az éjben,~fületlen gombokat
1906   13|        rongyokat csavart.~Vagy, hogyha az utas vonatra készült,~s
1907   13|              és öt óra közt, hogy fönn az égen,~a hófehér telefondrótok
1908   13|                ívlámpa ég a kora hold,~az égre nézett, s eszelős dalokkal~
1909   13|           láthatatlanhoz, és látta őt.~Az óriási, jó házmester-istent,~
1910   13|               néha hónap végivel,~hogy az öreg nem küldte még a gázsit,~
1911   13|           tagokban állhatatlan~tombolt az élet vad, csikói kedve.~
1912   13|           muzsikás, altató csend.~Neki az éj egy lázas berregés csak,~
1913   13|                tükrözik, mi van belül,~az ablakok mögött, csend, háború-e,~
1914   13|                rózsaszín.~Vad táncolók az éji őrületben~a parketten
1915   13|                                        Az alvó~Mily néma, langyos
1916   13|               néma, langyos undor ráng az ajkán,~míly túlvilági-furcsa
1917   13|              egy alvó, keleti szobor. ~Az ősi álom ez, mely a halálnál,~
1918   13|              álom ez, mely a halálnál,~az éjjelnél is titkosabb titok.~
1919   13|               földi tánc, a dal. ~De ő az éj s halál eleven szobra,~
1920   13|              itten felmagasztosodva,~s az ágya csendes, fehér ravatal. ~
1921   13|                 Párizs~Most itt vagyok az aranykapunál.~Pilléreit
1922   13|              síromra bámul könnyezőn. ~Az életem felett kegyes sirangyal,~
1923   13|            szebb idők felül. ~A bánat: az leány. Leány: a bánat.~És
1924   13|                Leány: a bánat.~És lány az anyja, az öröm, a csók.~
1925   13|               bánat.~És lány az anyja, az öröm, a csók.~Légy mása
1926   13|               világfény: béna, vak.~Ki az ige: most hallgatag. ~Fény-álom
1927   13|                                        Az alkonyat~Az alkonyat leszáll
1928   13|                            Az alkonyat~Az alkonyat leszáll a rétre,
1929   13|                 édes poézis úszik: itt az óra~folytatni a még csonka
1930   13|                Velence, déli harangszó~Az életemen érlelő tüzek.~Most
1931   13|                a sötétben. ~Még mindig az. Nyugodt fekete tükrén~felismerem
1932   13|            hangot ad,~ketyegő panaszát az éjbe küldvén. ~Egy régi
1933   13|               lepik el búsan a kertet, az erdőt,~s én átkozott, én
1934   13|               a szívtelen kő,~a csönd, az éj s a sár okos kigyója. ~
1935   13|                mert ő a népnek tüdeje, az ajka,~az agyveleje és a
1936   13|                népnek tüdeje, az ajka,~az agyveleje és a szív, a szív, ~
1937   13|              és a szív, a szív, ~amint az erkély fáklyalángos ormán~
1938   13|       csillagokon is, hogy mindörökkön~az ember szól s csak az ember
1939   13|       mindörökkön~az ember szól s csak az ember az úr... ~1918 ~ ~
1940   13|             ember szól s csak az ember az úr... ~1918 ~ ~
1941   13|             kalap~Egy kalapról szól ez az ének~s e pár együgyű fura
1942   13|                 de ő a fogason maradt,~az előszoba fogasán volt~ez
1943   13|          civilkalap. ~Azóta várt, várt az urára,~unalmas volt az élete,~
1944   13|            várt az urára,~unalmas volt az élete,~bélése csöndesen
1945   13|                a falak...~Így halt meg az előszobában~szegény kalap,~
1946   13|             délután...~A délután, mint az üvegpohár,~amelybe semmi
1947   13|                A gyermek játszik, mint az ember,~s az ember játszik,
1948   13|              játszik, mint az ember,~s az ember játszik, mint a gyermek,~
1949   13|             játékházat,~csodálva, hogy az ábránd, a csaló tett~egyszerre
1950   13|             klinikák és temetők között~az égbenéző, ködbe-öltözött.~
1951   13|               sorsokat remekbe mintáz,~az álmainknak várfoka: a színház. ~
1952   13|                 mert ki játékban igaz, az gonosz,~és mi kegyedből
1953   13|        kegyedből élünk.~Ezerfejű, ints az ezerfejeddel,~ezerszemű,
1954   13|                vedd el.~Ezerszivű, add az ezer szived -~s e ház legyen
1955   13|                megzörgeted, s bemégysz az udvarukba,~egy nyári ünnepestén,
1956   13|                a számmal és betűvel~és az öreg varrónő, glóriásan,~
1957   13|               se nézni,~mert lélek van az ő szemükbe, lélek.~Én féltem
1958   13|                 a toll, a száj, a húr, az utcakő,~azt mondja ő, mivel
1959   13|                leng a~hír és halál. És az egész: legenda. ~1923 ~ ~
1960   13|               Csonka szonett szívemről~Az éjjel fényes. Süt a hold.~
1961   13|            mezítlen állok, s nézem itt~az életem roncs kincseit, ~
1962   13|                 hogy nézzetek,~odaadom az izmaim,~akarjatok,~odaadom
1963   13|           hűtlen-híven is,~de a fejem, az én fejem,~azt hagyjátok
1964   13|                       Mercurius~A Hold az eget fehérre meszelte,~Mercurius,~
1965   13|              letelt-e,~s most fölremeg~az emberek előtt is tiszta
1966   13|           gépezet~kétszáz évig forgott az ürbe fel-le. ~Kopernikus
1967   13|                 Vonaton, forró délután~Az utasok feküsznek, mint a
1968   13|                mit olvasok már,~csupán az arcát néztem én. ~Szórakozottan
1969   13|              én. ~Szórakozottan néztem az arcát,~s ő nézte az arcát
1970   13|             néztem az arcát,~s ő nézte az arcát az enyémben,~mint
1971   13|              arcát,~s ő nézte az arcát az enyémben,~mint ki tükörben
1972   13|               milyen istentelen. ~Mert az, aki apátalan~a földgolyón,~
1973   13|              és akart. ~Tanítottál itt az uton,~lásd, a halált,~azt
1974   13|                Arcomra húzva közönyöm,~az életet~s e leckét is megköszönöm. ~
1975   13|                foszladó ruhám. ~Vagyok az ostoba anyag cselédje,~ki
1976   13|            voltam a szellemek fölött. ~Az életem már régen másoké
1977   13|               lett,~s most másoké lett az én ételem. ~Rabságomnak
1978   13|               kapni.~De legszebb virág az utcai villany,~mi téli szokással
1979   13|              háztetőkön,~szél dudorász az utcacsatornán,~s úgy összeszűkül
1980   13|              közben~Hányadik cigaretta az, amit szivok?~Merre füstölög
1981   13|             csicsergő boltok. Ha járok az utcán,~dézsmállak titeket,
1982   13|            keleti herceg. ~Itt fekszik az ágyon,~szemüveg nélkül,~
1983   13|               s gondolni elalvás előtt az emberekre. ~De láttam aztán
1984   13|        tüzérlovakkal,~föl a meredélyre az emberiségnek~szent szekerét,
1985   13|          vérzett a csüdjük,~és vérzett az emberek szeme is. ~Majd
1986   13|                 a hátuk,~és sáros lett az emberek szeme is. ~Most
1987   13|              de ébren lenni sem,~félek az éjben és félek a fényben,~
1988   13|       csillagról való. ~Egyedül megyek az utcán.~Lehajtom a fejem
1989   13|   gyermekszobában,~várjuk haza, lessük az ajtót.~Autók bőgnek föl
1990   13|           ajtót.~Autók bőgnek föl kinn az utcán,~mint őserdőben a
1991   13|              Anyám ~Repülőgépek járnak az égen,~riadó vijjog Amerikából.~
1992   13|        Amerikából.~Anyám magába ballag az úton,~azon tűnődik, hogy
1993   13|         homlokukról~és messzeség. Akár az operahősök.~Fütyöl a mozdony.
1994   13|                a mozdony. Életük libeg~az indulás wagneri pátoszában. ~
1995   13|               ez a bűvös~dohányrúd, ez az áldozatfüst,~szájadba ez
1996   13|         lombtalan fa,~most látom én is az egykori fészket,~hogy messze
1997   13|              messze repültek, s puszta az otthon. ~Nénike nevenapjára ~
1998   13|          dobban a dob, kész a leltár. ~Az idő hiába dorgál,~köztük
1999   13|               mindíg pör, meg osztály,~az úrnő az utcán sort áll,~
2000   13|              pör, meg osztály,~az úrnő az utcán sort áll,~kastélyán