Rész

2001   14|              vagyunk,~ég a házunk.~Kék az ablakunk. ~1890 ~ ~
2002   14|              temetőben, temetőben,~ott az én helyem.~- - - - - - - ~
2003   14|           villogott szép kardjuk,~hogy az ütközetbe~rohantak, dübörgött~
2004   14|         fakadok,~oh mért nem hagytatok~az álom ölében,~édes feledésben~
2005   14|            három pap könyörgött áldást az egekből~          e nap
2006   14|       megírására a közvetlen impulzust az oly korán elhunyt~Reviczky
2007   14|              azonban ezen apró~dalokat az ő emlékének szentelni -
2008   14|              betegeknek sóhajtását~még az élet zűrzavarában is meghallottam.
2009   14|            kiáltok.~     Oh, tedd reám az áldott~Nehéz keresztet! ~
2010   14|             tépnek a bajok,~Ne számíts az emberekre.~Hagyjatok, míg
2011   14|                sírj, leány.~Halkan ülj az ágyra... s nékem~Dald el
2012   14|                éve kérded,~Mint töltém az éjet,~     S nem hallod
2013   14|                      Leány, veled. ~2. Az arcom oly fehér volt,~     
2014   14|              vég siet." ~3. Most nyíl' az őszi rózsa,~     A sír fehér...~
2015   14|                sírom felett~Susogd ezt az egyet:~     "Szerettelek!" ~
2016   14|              Holt szívedér'...~Ki mint az őszi rózsa,~     Fehér...
2017   14|            ledőlt keresztet. ~...Sötét az éj, csupán a hold világit,~
2018   14|            hajnal~ragyogó bárddal űzve az éjet...~...Tűnnek a rémek,
2019   14|              Itt van a hajnal! Itt van az élet! ~Lobogó lángként száll
2020   14|                 Égi gyönyörtől reszket az ajkam...~Itt van a hajnal!
2021   14|              Itt van a hajnal! Itt van az élet!~ ~
2022   14|              arcán~oly szépen mosolyog az öröklét álma.~Mint a kalász
2023   14|             villogó pengéje:~éppen úgy az ember küzd a haláláig,~azután
2024   14|              azután szétfesel, elillan az élte. ~Hajoljatok meg a
2025   14|              végtelen sors előtt!~Mert az ő hatalma zabolátlan, örök.~
2026   14|             ravatalod fölött.~Ha eljön az órád, dacos küzdelemmel~
2027   14|                 a temető minden fájára az ember~kudarca s a sorsnak
2028   14|           világát, hitvány szégyenét. ~Az ő szívében is volt fényes
2029   14|              bukott el,~kié sosem volt az ürömpohár, ~ki a szemét
2030   14|                                    Hát az Ilonka~Hát az Ilonka volanfodrokkal
2031   14|                      Hát az Ilonka~Hát az Ilonka volanfodrokkal kér-e
2032   14|                szőve.~Mosolygva nézett az agg bölcs előre,~eltűnt
2033   14|               bú, a kín:~s elmélkedett az élet titkain... ~Élvezte
2034   14|                ül a durva földön,~vagy az az árny, mely üldözi örökkön?~
2035   14|                a durva földön,~vagy az az árny, mely üldözi örökkön?~
2036   14|                mondta végre, hogy való az árnyék,~s tünők a portestek
2037   14|              már a testet. ~De a falon az árny táncolni kezdett... ~
2038   14|                 Fehér rózsákként hullj az éjben~reá, te szálló, tiszta
2039   14|             szilaj emlékezetben~felzúg az égre kedvem,~hogy szinte
2040   14|           gyönyört nem érzek,~elszállt az édes érzet!"~S mélázva könnyezek,~
2041   14|             Azt dobogja gyenge hangja,~Az ragyog kéklő szemedben,~
2042   14|                                        Az alkonyathoz~Szivem szivéből
2043   14|              Lassan teríted szerteszét~Az éj szagos, kék szőnyegét~
2044   14|              alkonyat! ~Halkan kopogsz az ablakon~S kérded, miért
2045   14|               remegve lángra szított~S az égbe száguldott velem.~Most
2046   14|             szüntelen~S a porba húz le az egekből~A szerelem, a szerelem... ~
2047   14|               Légy csak magad, ne fuss az istenekhez,~a végtelenbe
2048   14|         végtelenbe lökve - járj magad.~Az ember a tömeg zajába elvész,~
2049   14|            magány igazság,~szakítsd el az álság ruházatát,~az ember
2050   14|        szakítsd el az álság ruházatát,~az ember itt magába vívja harcát,~
2051   14|                                  Dalok~Az én szomorgó ifju lelkem~
2052   14|                              Haragszik az Isten~Haragszik az Isten...
2053   14|           Haragszik az Isten~Haragszik az Isten... a sötét viharban,~
2054   14|            mulandó férgei!~Mi felséges az Úr a zúgó viharban,~boldog,
2055   14|           tudja érteni.~     Haragszik az Isten! ~Haragszik az Isten...
2056   14|         Haragszik az Isten! ~Haragszik az Isten... szörnyű e haragban.~
2057   14|             kegyelme!~Gyászfátyolt ölt az ég, dörg a felhő torka:~
2058   14|               jelentse:~     Haragszik az Isten! ~Haragszik az Isten...
2059   14|         Haragszik az Isten! ~Haragszik az Isten... Zúgnak az elemek;~
2060   14|           Haragszik az Isten... Zúgnak az elemek;~érckardjuk szikrát
2061   14|               felhők,~remegve bújik el az ember alattok.~Térdre rogy
2062   14|               kiáltják:~     Haragszik az Isten! ~1905 ~ ~
2063   14|           bűnös asszony,~a szád harap, az orcád éget,~én is szerettem,
2064   14|                menj sietve, s hagyd el~az emberek elátkozottját! ~
2065   14|                       Méla akkordok~1 ~Az első méla akkord ~Kérem
2066   14|               konstatálni lelkem,~hogy az ily változás hatalmas~s
2067   14|          holtakon tapos.~Halljátok ezt az érc-szavú zenét?~Távolban
2068   14|         sáppadoz,~s amíg a jeltűz gyúl az ormokon,~lázas szemekkel
2069   14|               előtte végtelen volt még az út.~Érezte már, hogy céltalan
2070   14|             Szárnyát zúgva verte,~mint az, ki véres háborút izen,~
2071   14|                 egy percre most megáll az élet,~s magába néz a déli
2072   14|              óra. ~Szomjú a föld, izzó az űr fenn,~és a harangszó
2073   14|           kitör nyomott szivemből újra~az égigérő halk sikoly.~Felcsendül
2074   14|          égetett tüzes üszök.~Kínáltam az egész világnak~világot érő
2075   14|           sötéten érzik,~nem ez a föld az ő helyük.~Mély árnyba vérzik
2076   14|             vérzik a kevély szív,~csak az üres forg mindenütt. ~Fölszínen
2077   14|          sorsunk csak röpke álom,~mely az idővel elrepül. ~Ránk csapsz
2078   14|                                Mahomet~Az árva Mahomet ült elhagyottan,~
2079   14|           vaksötét folyt,~s nem leltem az utam nyomára még,~jártam
2080   14|             mindezt, hogy a vasút megy az utolsó~intésre, mint egy
2081   14|                vettem a papírost,~mint az aranypénzét éhes fukar,~
2082   14|         felbontani. ~Máskor beteg volt az egyik s a másik~kedves hívem,
2083   14|                                Délután~Az asztalon ott vannak még
2084   14|         rózsakedv ásító görcsbe vész. ~Az udvaron csipog künn a baromfi,~
2085   14|              langyos kőlépcsők alatt. ~Az ablakot kinyitják, s rajt
2086   14|             lengő, kék sugáru füst jő,~az úton egy-egy ember megy
2087   14|          álmosan a zongora,~s míg pang az élet, itt véresre festve,~
2088   14|               kormos köpenybe megjelen az este. ~1905 ~ ~
2089   14|                                 Otthon~Az esteli vonattal hazamentem,~
2090   14|                nóta szól. ~Aranyos itt az árnysötét,~rózsásak a rab
2091   14|            tudatlanság s tudás! ~Mi ez az érthetlen talány körültem,~
2092   14|       lánguszállyal rőten elrobog,~hol az életkapu s a sírtorok? ~
2093   14|              tükrözöm. ~Fejembe pislog az ész, ez a mécses,~mely serceg
2094   14|                elébem,~karon ragadt, s az arcához szorított.~S én
2095   14|              sose őt,~s karon ragadt s az arcához szorított,~fúló
2096   14|                és lázasan követtem... ~Az ujjaink hamar eggyé fonódtak,~
2097   14|           útjaimba testemhez tapadt.~S az ismeretlen, halvány nőt
2098   14|                olyan szelíd volt, mint az én anyám,~akkor, midőn fejem
2099   14|              elfáradott diák.~S én ezt az ismeretlent úgy szerettem... ~
2100   14|               Te a Halál vagy."~      "Az vagyok" felelt,~és vérvirágot
2101   14|               meggyötört, szegény fiú,~az arcodon mélyen sötétlik~
2102   14|                te már nem érezed? ~Itt az ezüst éj vak ködében~minden
2103   14|             gondolod-e néha-néha,~hogy az otthon estente szép,~mikor
2104   14|               álom-zenéd? ~Nem vágyasz az országutakra,~nem hí a kedves
2105   14|             lelked kedvesedhez~elhúzni az ő bús dalát? ~Édes, nyugodt
2106   14|                malacról, csirkecombról~az üst körül álmodni jó. ~És
2107   14|                nemcsak zenélni,~- akár az ifjú s az öreg -~teknőket,
2108   14|              zenélni,~- akár az ifjú s az öreg -~teknőket, vályogot
2109   14|                barna-arcu nótás,~megöl az átkos, kába harc,~szakítsd
2110   14|             kába harc,~szakítsd le ezt az úri rongyot,~álmodj, dalolj,
2111   14|               mikor akarsz. ~De így... Az álmod porba roskad,~ezer
2112   14|               kihamvadt,~fagyos, hideg az ünnepünk,~lelkünkre hull
2113   14|                 Lezárja a nehéz pillát az álom,~a lámpabél lassan,
2114   14|              sötét, komor utast. ~Légy az anyám, csókolj, hisz úgyis
2115   14|              Ha barna szárnyával beföd az alkony,~mint óriás, vérestollú
2116   14|     panaszkodom, a kínok kínja vár. ~S az égre sírok föl, miért szerettem?~
2117   14|                 Lassan kifogy karomból az erő,~a nagy tusákra már
2118   14|                  és ekkor érzem, elfed az enyészet. ~1905 ~ ~
2119   14|         szemérmes éj sötét hajába. ~* ~Az összefutó háztetők között~
2120   14|           sápadt éjszakába,~és fölfelé az égre túrja útját,~s a rózsaszínű
2121   14|                                        Az egyetemi körben~Petőfi bronz
2122   14|           bronz mellszobra néz ránk,~- az arca csontos, fürtje borzas -~
2123   14|            amint nyugodtan nézi, várja~az eljövendő nemzedéket. ~Egy
2124   14|            Künn a ködös eső szemerkél,~az ég sötét, kedvünk mogorva.~
2125   14|           félve,~mit fillérenként tett az árva félre. ~Ismerjük a
2126   14|           jönnek sunyin, rebegve, mint az~éhes, beteg~ebek.~Itt az
2127   14|               az~éhes, beteg~ebek.~Itt az aranyból nékünk egy fikarc
2128   14|                  De néha mégis jószívű az~ötven vasas~pachache,~ha
2129   14|           Különben patrióta ő. ~Kiadja az egyik szobáját,~másikba
2130   14|           aranyszélű findzsából isszák~az illatos kávé levét. ~Ünnepnap
2131   14|          gunnyaszt,~egy hegynek ormán.~Az ajka száraz,~heves tüzekben~
2132   14|             merengve,~csak foga villog~az éjszakában. ~1905 ~ ~
2133   14|         sárgálva tűz le,~befüggönyözöm az ablakomat,~s belémerengek
2134   14|            száműzött szegények. ~Száll az idő. Percek, órák, napok?~
2135   14|             vezess, ints -~te nemtőm! ~Az úrhoz száll imám~elmondva
2136   14|              Venus Mystica~Legyen tiéd az életem s a vérem,~észromboló,
2137   14|            Tebenned egy lesz a halál s az élet,~s csókolkozik sikongva
2138   14|        csókolunk. ~Elfogyni, égni hajt az ősi törvény,~a láng a kéklő
2139   14|                eltünik,~hűvös avar zúg az erdőknek öblén,~a víz oszolva
2140   14|          szenvedélyünk,~csókért kapjuk az életet s halált,~és tőle
2141   14|                is tehozzád futok, mint az árva,~látom, teérted zúg
2142   14|              imád,~tied a könny, vér s az egész világ! ~1905 ~ ~
2143   14|             vakmerész dalom!~Úgy állsz az éjbe, mint lángfényü vulkán,~
2144   14|               vagy a mélység, a halál, az éjjel,~az önmagába roskadt
2145   14|            mélység, a halál, az éjjel,~az önmagába roskadt szenvedés,~
2146   14|              azt, amelyre szónk kevés.~Az, akit az élet haragba elvet,~
2147   14|          amelyre szónk kevés.~Az, akit az élet haragba elvet,~téged
2148   14|           bújának ékes, fönti nyelvet,~az éjszakába te vezéreled. ~
2149   14|                honodban.~A nap kihűlt, az égbolt is sötét.~Egy zord
2150   14|               összedől a tenger éppen,~az égen elhal a pár mécsvilág.~
2151   14|            mily szertelen,~miként a bú az óriási szívben,~miként a
2152   14|         leroskadt, sírom meg van ásva,~az én kedélyem is alvó, kihalt.~
2153   14|                gyerek.~Úgy, mint midőn az ágyba bújva estve~halljuk,
2154   14|                s gyerekkedélyem elfödé az éj... ~1905 ~ ~
2155   14|                 Eszembe jár szerelmed,~az édes búcsucsók. ~S a néma
2156   14|                álmok vannak, álmok,~Ez az üveg él s bármily elhagyott
2157   14|            dobog, majd megrepedve,~bár az örömre nincs nagy ok.~De
2158   14|            hogy érdekes egyén vagyok! ~Az éjszakákat átvirrasztom,~
2159   14|                arcom,~s vadul kalandoz az eszem. ~Nincs nyugtom e
2160   14|           térsz, s elzár a kripta-gát,~az éjszakába dúlt árnyak mozognak -~
2161   14|            majd lila szád,~és felhozom az elmulást magamban -~Jó éjszakát! ~
2162   14|            kiégett,~s majdnem megérted az enyémet! ~Szeretlek, terméketlen
2163   14|              vágyok hosszú kínos éjjel~az éjszakáknak kóbor rémivel,~
2164   14|                               Fölöttem az éj~Fölöttem folyik el az
2165   14|               az éj~Fölöttem folyik el az éjszaka,~a méltóságos, nagy,
2166   14|          bámulok föl üres halszemekkel~az éj, az éj hináros fenekén.~ ~
2167   14|               üres halszemekkel~az éj, az éj hináros fenekén.~ ~
2168   14|               ez a tábor,~a napfényből az éj felé kiáltva,~kötényes
2169   14|        villanyáram. ~Amit mi alkotunk, az élet - árad,~és viharok
2170   14|               dal,~egy férfitől, kinek az álma feslett~s útszélre
2171   14|          viadal.~Kis bordélyházam, túl az óperenciákon,~hadd lássa
2172   14|             majd őszen, lerongyolódva,~az ablakotokon bezörgetek,~
2173   14|       eresszetek be rongyos ágyatokba,~az agg költőnek adjatok helyet.~ ~
2174   14|            ingadozva hátradől e fej,~s az elomló test végső reszketéssel~
2175   14|                         Vörös és sárga az ősz színe... ~Vörös és sárga
2176   14|               színe... ~Vörös és sárga az ősz színe,~vörös füzérbe
2177   14|                sirom felett. ~Egyhangu az én énekem,~azt mondanám,
2178   14|        mondanám, szeressetek.~Egyhangu az én énekem,~azt kérem, hogy
2179   14|                a különösnek, mely csak az enyém. ~Többet szerettem,
2180   14|                                Úgy fáj az élet...~Úgy fáj az élet!~
2181   14|             Úgy fáj az élet...~Úgy fáj az élet!~Nyílt seb vagyok!~
2182   14|             hallja én nagy jajgatásom?~Az egyetlen, ami igaz,~az egyetlen,
2183   14|                 Az egyetlen, ami igaz,~az egyetlen, ami nagy~S - - - - -
2184   14|      narancsszín felhő~     égett fenn~az égen.~Az élet volt maga...~
2185   14|                    égett fenn~az égen.~Az élet volt maga...~S a mandarín
2186   14|          egykoron. ~E dal csípős, mint az ánis,~nem miként a régi,
2187   14|                 S úgy zeng szava, mint az az ágyú,~melyet töm Örkény! ~
2188   14|                úgy zeng szava, mint az az ágyú,~melyet töm Örkény! ~
2189   14|          nyugodtan alhass,~üres legyen az alhas. ~Karinthynak ~Kétségbeestem -~
2190   14|                nem érted?~Gondolkozzál az okain is tán -~s megérted! ~
2191   14|         morphinomane! ~Szerelmes vers ~Az életem elrongyolom,~olyan
2192   14|               hódolok. ~Infantilizmus ~Az életem~nem adom el.~Hiába
2193   14|         tinektek költemény,~a szívetek az kőkemény. ~De Gustibus non
2194   14|       heveredek.~Szorítanak a kapcsok, az izzó~hevederek.~Öleld meg
2195   14|            telefont. ~Ősz ~Szeretem én az őszt önző~vággyal, minthogy
2196   14|             rádiót. ~Kiállás ~Hégel: -~Az ember nem eszméktől ég el! ~
2197   14|           józan vitája ~- Oly jó nekem az abszint,~az arcom tőle kap
2198   14|               Oly jó nekem az abszint,~az arcom tőle kap szint.~-
2199   14|              édesem. ~* ~Brokát.~Mondd az okát. ~* ~Míg itt mélázva
2200   14|                      Ha rózsám eljönne~az ekét tartani." ~Folytatás: ~"
2201   14|              Tartini,~Szeretném ő vele~Az ekét tartani." ~Másik: ~"
2202   14|             mit ér két félteke,~ha lóg az ember féltöke. ~Sarkigazság ~
2203   14|               Érzi már vesztét a'. ~* ~Az ember~egy-két~egykét~létrehoz... ~
2204   14|                                        Az a kérdés, hogy győzik-e? ~* ~
2205   14|           lelke,~mint kápolna. ~* ~Itt az ágytál,~melyre vágytál. ~* ~
2206   14|                Tiszttárs,~mondd, merre az a tisztás? ~* ~Két tölgy
2207   14|                 Két tölgy mered felénk az őszi tisztás~vérző gyöpén,
2208   14|        fegyelem a fő ~A tiszthelyettes az utált~tábornokának szalutált. ~* ~
2209   14|                leánynak ~Mért nem szól az okarina?~Hogyha volna oka:
2210   14|                ment. ~* ~Mire gondolt?~Az övére.~De kiére?~Az övére. ~* ~
2211   14|           gondolt?~Az övére.~De kiére?~Az övére. ~* ~Aladár hiúz-~
2212   14|           volna merszem. ~* ~Ez adomát~az utókornak~adom át. ~Esti
2213   14|           versei ~1 ~Tudd meg, pajtás, az él csak,~aki mihaszna, csélcsap. ~
2214   14|        halánték,~szólj ezután is, mert az istenektől~több egy kicsiny
2215   14|             papasztalom. ~* ~Westfal -~az asztalon~kereszt áll. ~* ~
2216   14|           Tréfás ujjgyakorlat ~Kérdezd az éjtől, hogy enyém leendj-e,~
2217   14|             hangya. ~* ~Azonnal~elment az amazonnal. ~* ~Ezerrel azonnal~
2218   14|           vitamindús~ételt. ~* ~Ez itt az a vita, min~eldől majd a
2219   14|            labdám elgurult itt,~nem ér az élet egy fabatkát. ~8 ~Ezer
2220   14|              és kupák zenéje,~ha látom az emlékeimbe Varsót. ~12 ~
2221   14|                messze távol,~te védted az öregapám, mikor~mint árva
2222   14|               leszálló~csuda-est!~Csak az gyülölhet, aki tompa, pudvás,~
2223   14|            nyaktiló-pad,~mert ami jön, az ősi Rend maga,~oly ércszilárd,
2224   14|             ércszilárd, mint a Halál s az Élet,~min változtatni nem
2225   14|                Édes",~hogy fekszik itt az érdes lepedőn,~kissé unottan,
2226   14|                Bor ő és most is Bőség,~az Élet Kútja, Kancsó és Színésznő, ~
2227   14|                kis szív-turista,~kinek az élet fáj vakon,~és hogyha
2228   14|               fáj vakon,~és hogyha áll az úton egy ház,~mindig eszembe
2229   14|                ház,~mindig eszembe jut az Egyház,~s haladok Krisztus-tájakon.~ ~
2230   14|            hallhatatlan nagyság. Mária~az élhetetlen jóság. Mária~
2231   14|                élhetetlen jóság. Mária~az emberi nemesség. Mária~szép,
2232   14|           kislányka és hősnő is. Mária~az édesség, a fönség. Mária~
2233   14|           gyermekkorom ábrándja. Mária~az ifjúságom láza. Mária~az
2234   14|               az ifjúságom láza. Mária~az ötvenévem díja. Mária~dicsőségem
2235   14|              dicsőségem babérja. Mária~az életem fájdalma. Mária~haldokló
2236   14|             jövendőm együtt. Mária~nem az enyém s enyém ő. Mária~a "