Rész

 1    1|           aki a napnak alkonyatján~fáradt szivünkre balzsamot hozol. ~
 2    1|     lámpafény dobálja fénynyilát. ~Fáradt fejem fehér párnámra hajtom,~     
 3    1|      nympheák. ~4 ~Az est leszáll. Fáradt szivem beteg.~És egyre jobban
 4    1|         örömdalában~ernyedjen el a fáradt gondolat. ~A rét aranyzöld
 5    1|        sötét hajam.~S én hallgatom fáradt szivem verését~merengve
 6    1|          gondtalan. ~Ajkam meredt, fáradt szemem lecsuklik,~elbágyadok
 7    1|            szomorúbb,~véres szemük fáradt nézése bamba,~bámulnak az
 8    1|         reánk hajolnak,~és álmodó, fáradt fejünk körül~szines, aranyló
 9    1|          átkozódva és~rázván öreg, fáradt fejük...~ ~
10    1|        februárnak messzefutó ködén~fáradt erővel törtet a mozdonyunk,~
11    1|         mosolygás.~Szótlan haladok fáradt utamon~s vérem melegíti
12    1|           halál karján elalélunk~s fáradt szemeinknek a zűrzavar után,~
13    1|             eltávozott a szerelem,~fáradt sugár mosolygott~a gyér,
14    2|      ritkán mosolygó~Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes.~Csak széttekint,
15    2|         réz-kilincsek~s alszanak a fáradt, barna ajtók.~ ~
16    2|          mint vékony tintacsorgás.~Fáradt szemek. Nők bátor bámulói.~
17    2|           mint egy csöndes üdvöt. ~Fáradt imám hozzá szállt s őt imádtam. ~ ~
18    2|     könnyezett. ~A tó: ~És a víz a fáradt hajókon~olyan nehéz lett,
19    4| megvigasztalódom. ~S csodálkozom a fáradt, furcsa szókon,~melyek belőle
20    4|           hogy is kerülhettél ide?~Fáradt kezem lassú mozdulatától~          
21    4|            a gyönyörtül,~          fáradt a szám, kezem, fülem,~és
22    4|            könnyű,~arcomon a bánat fáradt, ferde csíkja.~S ingadozva,
23    4|           vánkosom.~És olyan lenne fáradt ajaka,~mint szirupédes,
24    4|  egész-kicsi ősz,~napos, ártatlan, fáradt, graciőz,~kis fákkal és
25    8|       jobban szállnak már az évek,~fáradt szemünk a semmiségbe réved,~
26    8|           az éjjel fátyola szakad.~Fáradt leányok, éjjeli pincérek,~
27    8|         adja,~     áldottak e bús, fáradt emberek,~kik élnek és hozzámhajolva
28    8|     megholt, égi átok.~     Békébe fáradt bánat borúja.~Miért ezek
29    8|      szörnyet~     gondoltam én és fáradt öreget,~aki köhögve a botjára
30    9|            nevetek. ~Esőköpeny lóg fáradt vállamon,~a lábaimnál targally
31    9|            éjben~szegény lelkem, a fáradt nihilista.~ ~
32    9|       szeretnek,~kopott árvácskák, fáradt, vézna szentek,~gázláng
33    9|            egy bús, bitang legény.~Fáradt szegény.~Csókolja a földet.
34    9|          Duna tája,~hol él a régi, fáradt, hősi faj,~s csodát teremt
35    9|      kalauz.~              Ha este fáradt~s már nincsenek sokan a
36   10|           ez a lány. Szája keserű, fáradt.~Úgy mosolyog, hogy fáj,
37   10|            arany szegény testvére, fáradt~lelkemből a múlt halvány
38   11|            arany szegény testvére, fáradt~lelkemből a múlt halvány
39   12|          unalma, a bánat aranyszín~fáradt ragyogása?~Mind édes-enyémek
40   12|      komplexuma".~Mindig halálosan fáradt. A hangja~személytelen és
41   12|      szeretnék lenni, mint te,~nem fáradt, elsőosztályos utas. ~Sassnitz
42   13|  hangversenyébe~légy egy picinyke, fáradt, lomha szó. ~Zenédre lejt
43   13|        vonaglik egybe az ajkunk,~s fáradt remegéssel újra sohajtunk,~
44   13|            nyiló jégharmatu rózsa,~fáradt gyönyöröknek lángraszitója~
45   13|           fuvall,~sóhajba tördelt, fáradt hattyudal. ~Halljátok-e?
46   13|     megtelt,~a kabaré oly szomorú.~Fáradt szánk fanyar élcre torzul,~
47   13|         Egy kisfiú, ki már tanulni fáradt~s viaskodik a számmal és
48   13|         akár a jéghegy,~a szájamon fáradt, sötét jegy.~Hosszú út multán
49   14|          könnyezve véded a kiégett~Fáradt, beteg virágokat.~Te lengve
50   14|           leng a tóra,~pilledtek a fáradt növények,~egy percre most
51   14|        fenn,~és a harangszó lomha, fáradt,~inogva, lassan, csendben