Rész

 1    1|       porol;~hol annyi közt vagy s mégis egyedül,~hol a nyomor s
 2    1|        továbbhajítható darab fa,~s mégis nekem örök, sötét titok.~
 3    1|        fehér tajtékot köp reám,~de mégis úszom én, dicső vezérlő,~     
 4    1|  Napfényben égnek a fehér falak,~S mégis jeges, halottas, téli gyász
 5    1|          felé sietsz,~te szende és mégis igéző -~s lopva tekintem
 6    1|          anyányi gyermek,~felvette mégis a nehéz vasat,~de Gyöngyvér
 7    1|   továbbmegyek. ~Itt minden ifju s mégis emlék,~itt minden új s máris
 8    1|         nyomor diderg.~A közelbe s mégis messze,~a folyón túl zajba
 9    1|           sebez a fájdalom -~Mondd mégis, mégis, mért szeretnék~     
10    1|            fájdalom -~Mondd mégis, mégis, mért szeretnék~     megfagyni
11    2|                 Ó, hányszor látlak mégis bennetek~Ó, hányszor látlak
12    2|        bennetek~Ó, hányszor látlak mégis bennetek,~kis testvérkéim,
13    2|             A kis kutya.~          Mégis a legszebb állat.~Magasba
14    2|            lelkem halálra ernyedt.~Mégis sietnek. Hova szállnak?~
15    2| pléhkoszorút igazít a sírra... ~De mégis gyönyörű ez, s kis szivemben~
16    4|        csak Én!~Változva folyton s mégis változatlan.~Tükörszobába
17    4|          bírja. Nyomban éj lesz,~s mégis olyan vad-szenvedélyes~a
18    4|           ha átkarol a fájdalom,~s mégis márványhideg az arcom,~s
19    4|          rájő a halotti sipka. ~És mégis itt vagy. Most szólok veled,~
20    4|       akarod. ~Szivünk oly gyáva s mégis büszke hős,~karunk oly gyenge
21    4|          hős,~karunk oly gyenge és mégis erős,~égő szemünkbe árnyak
22    4|           szép a vér.~Azt gondolom mégis: mi lenne, hogyha~a folyosóra
23    7|    gyilkosok mind,~olyan kicsik és mégis oly nagyok.~Oly mozdulatlanok.
24    7|           forr. ~Mondd,~mér kuksol mégis puttonyodba~gond. ~Mér~áztatja
25    8|          kereszt.~Azt mondom innen mégis: ámen.~     Magam ura, én
26    9|            sötét folt. ~Vak vágyam mégis fölfelé feszítem,~     a
27    9|         mondja ki.~Legyen kedves s mégis legyen igaz,~kérem, nekem
28    9|           valljon hazugságot, mely mégis áll.~Ő erre feltekintett,
29   10|             mint ő jöhetett volna.~Mégis jobb volt ott. Égni, egyedül
30   10|         kését~gyilkolni meg ölni. ~Mégis gyönyörű ez, mégis ez az
31   10|          ölni. ~Mégis gyönyörű ez, mégis ez az élet,~s hallgatom,
32   10|          apákat,~apró gyermekeket.~Mégis mosolyognak.~Repedő bendővel,~
33   10|    jóllakottan,~zsírosan, pogányul~mégis hogy nevetnek.~Mint mindent
34   11|         kését~gyilkolni meg ölni. ~Mégis gyönyörű ez, mégis ez az
35   11|          ölni. ~Mégis gyönyörű ez, mégis ez az élet,~s hallgatom,
36   11|          apákat,~apró gyermekeket.~Mégis mosolyognak.~Repedő bendővel,~
37   11|    jóllakottan,~zsírosan, pogányul~mégis hogy nevetnek.~Mint mindent
38   12|           bűnt tékozolni~pazarul. ~Mégis mindent, ami tiétek,~szeretek. ~
39   12|           göröngyök közt botoltam,~mégis csak egy nagy ismeretlen
40   13|       reménye,~vakul rohan, s tart mégis egyre~sötét a fénye. ~Megyünk,
41   13|        miénk csak az, mi nincsen. ~Mégis ti kértek, dús halandók,~
42   13|          szemembe -~oly ismerős és mégis ismeretlen -~s töprengve
43   13|       kezembe~e sok-sok semmi most mégis ereklye.~Ő, mondja ő, azt
44   13|          éj után, vagy hogy valami~mégis csak történik vele.~Most
45   14|           mint akkor a szerény, de mégis mosolygó~          Szabadság
46   14|            víz lenyomja,~mert rája mégis egy tenger borul! ~1905 ~ ~
47   14|      megsimogatjuk arcuk. ~De néha mégis jószívű az~ötven vasas~pachache,~
48   14|           örömre nincs nagy ok.~De mégis, ó, elismered te,~hogy érdekes
49   14|           a bókolást, a tömjént,~s mégis szüntelen hóditasz. ~Reám
50   14|         terméketlen asszony -~mert mégis anyja vagy te soknak,~kik