Rész

 1    1|      nekem nincs semmim e tekén! ~Engem ragad vadul zilálva~     
 2    1|           Csak hagyjatok csatázni engem!~Győzelmemet rajongva zengem.~
 3    1|        nem bánod azt, hogy otthon engem~     egy árva, szent asszony
 4    1|         majd felismersz akkoron~s engem megejt a régi álom.~Itthagytam
 5    2|    Idegenember~tudom, hogy elvisz engem is egy éjjel,~s szegény
 6    3|           furcsa párka,~          engem kötényed titka vár.~Nem
 7    4|       nézek szemedbe. ~Várj akkor engem, mert jövök egy este. ~Ősz
 8    7|        vezeklő zárdaszűznek,~hogy engem láss csak és magad. ~És
 9    8|           énekes ifjú fiának~vall engem a vén Magyarország.~De néha
10    8|                 Verés~Hogy vertek engem, kisfiam, nőm,~kiket szeretek,
11    8|            halvány sirással~versz engem, és ütöd urad,~én asszonyom,
12    8|       tért már,~és mondom: Ő bánt engem s mondom: Ő sír.~ ~
13    8|       Mérgek és vad álmok~igéztek engem az alföldi porban,~a bús
14    8|        boldogok~poétának neveztek engem. ~Mostan vagyok koldus,
15    9|                           Beírtak engem mindenféle Könyvbe~Beírtak
16    9|        mindenféle Könyvbe~Beírtak engem mindenféle Könyvbe~és minden
17    9|         csillagok, ismertek-e még engem?~ ~
18    9|        erre,~de aki úgy szeretett engem,~     anyám az életet szerette. ~
19    9|         ki- és bejárnak,~ismernek engem ismeretlenek.~Reám mutatnak
20    9|    szegény - busongón. ~Mert tett engem az élet hősi-vaddá,~adott
21   10|   mellettetek. ~Hozzátok kötözött engem a végzet,~örökkévalóan,~
22   10| gyertyavilágát pillantja meg:~úgy engem is~ennek az estnek lámpafénye
23   10|           szeressenek.~Megszántak engem ők,~szerettek is, s én is
24   10|          a csontom.~Mert rontanak engem szüntelen a tolvaj~évek,
25   11|          a csontom.~Mert rontanak engem szüntelen a tolvaj~évek,
26   12| visszanézve~menekül. ~Jaj, életem engem bilincsbe~veretett. ~Élő
27   12|     téphet el innen,~ki téphet el engem a te kebeledről?~Nem voltam-e
28   12|    beleférnek együtt. ~Fogadjatok engem~ti is szivetekbe,~s ti távoli
29   12|     énnekem. Szeretnek.~Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.~Beszélni
30   12|      megkötött,~s lihegve tartasz engem embert,~     az isten és
31   12|          szeszélyek,~mert - isten engem - én is,~én is csak addig
32   12|            Rendet,~apám kezét, ki engem el nem enged. ~Ámbra~zsarátnokot,
33   12|      helyembe lenni,~s úgy láthat engem itt, mint úri mennyben,~
34   12|            sötét pöröllyel döngöl engem,~szikrázva visszanézek,
35   12|      Hannibál hadát~s most néznek engem, aki ide estem~és állok
36   13|           Az Ismeretlen~lökött ki engem,~s az Ismeretlen méhe vár.~
37   13|       Szellők kísérnek mostanában engem,~szellők szavára száll az
38   13|             Nem látom őket, ők se engem.~     Lecsókolom vak, szent
39   13|            rossz Zola-téma -~s mi engem illet, most is jobb szeretnék~
40   13|         hozzád tapadok,~fogadj be engem is, aranykapu,~virrasztástól
41   13|         anyádnak,~ki tégedet - és engem - elhagyott. ~Letört apád
42   13|           régi pincér szolgált ki engem,~sok éve nem láttam, megőszült, ~
43   13|    zivatart,~te óriás,~ki nemzett engem és akart. ~Tanítottál itt
44   13|       Millió ízzel csiklandtok ti engem,~élet bolondos kis színházai,~
45   14|     szitál alá a hó. ~S körülvesz engem, zordon árnyat~egy hófehér,
46   14|           uram!"~- Mit háborgatsz engem ugyan?~"Ébred a nép, sír
47   14|      költő uram!"~- Hagyj békében engem ugyan!~"A magyar nagy lesz
48   14|                 Lidia~Ó, hagyj el engem, bűnös asszony,~a szád harap,
49   14|           áldd meg őt és áldj meg engem. ~1909 ~ ~
50   14|         sebes, fényes láng. Mária~engem szeret a földön. Mária~sír