Rész

 1    1|         Mert minden, ami elmulott, egész~és minden, ami itt van:
 2    1|      porcikáján,~remegve lüktet az egész világ,~a végtelen űr miriád
 3    1|            kés,~     áll a mosdón, egész halom. ~Te nézed e szines
 4    1|    viharzanak túl,~     de sóhajuk egész hozzám sir át...~Megint
 5    1|       terítős asztalon~régi könyv, egész halom,~múlt időknek bölcsei,~
 6    1|        érzés,~s kietlen éj lesz az egész.~Nem, nem - rohadni ismeretlen:~
 7    2|            én.~Csupán egy tükör az egész,~aki belenéz, belevész,~
 8    2|    arany-érem,~s hódítsátok meg az egész világot.~Tinéktek is legyen,
 9    2|           bognár, az asztalos fia,~egész, egész gyermek-ármádia.~
10    2|            az asztalos fia,~egész, egész gyermek-ármádia.~Apámat
11    2|         van?~Úgy itt hagyom ezt az egész világot,~amelybe annyit,
12    2|            s a kövér béka elesett.~Egész smaragd volt. Rubin a szeme,~
13    2|            megmérgezek.~Megölöm az egész világot,~s a parasztokra
14    2|        megdöbbent utcákon által,~s egész nap ezt a zenét hallani.~
15    2|       szobában egy sarokban.~És az egész föld beleremegett. ~Egyszer
16    2|    bőrdívánt nézem, mely mostan is egész olyan,~mint amikor aludt
17    2|       szivem,~dalolni kezd most az egész világ. ~A fák: ~Múlt este
18    2|             és a diák fönn egyedül~egész éjszaka hegedül. ~Az ablakok: ~
19    4|       kálvária-úton.~Megfeledkezem egész magamról.~Este egy kis kávéházba
20    4|       áldozok,~mit érek én, mit az egész világ?..." ~Ezt mondta csöndesen
21    7|          tenéked mutogattam,~nap. ~Egész nap öltem, győztem és raboltam,~
22    7|         kopár fa ágai. ~Csak fázni egész éjszaka~és ázni, mint egy
23    7|             mint egy árva kincset.~Egész éjszaka virrasztottam otthon. ~
24    8|         bús Budapesten,~nem tudnak egész idegennek.~Mit eldalolok,
25    8|             éj nap között, így még egész enyém,~s áldott a föld és
26    9|              legyen tiéd örökre az egész.~Vedd a telet és a nyarat,
27    9|            sétálója sárgarézből és egész hozzám ketyeg.~Arra gondolok,
28    9|            most az te vagy. ~Igaz, egész,~mely önnön-magát bátran
29    9|        autó-szemüveggel,~mintha az egész világ ura volnál,~vagy erkélyen,
30    9|     eközben~házunkra szállt a Rém. Egész szokottan,~majdnem barátin
31    9|      megváltozott - egyszerre - az egész,~és évekig megszokni sem
32    9|      elcsigázva,~megrészegülten és egész betelten,~kimondhatatlan,
33    9|         körbe, mely szűk és bezárt egész.~Kik messze vannak tőlem
34   10|        élve, még egyszer ölelje~az egész világot?~ ~
35   10|           fölött,~föllengő magasan~egész az égben,~s hirdet valamit~
36   10|        sokat éltünk,~s ismétlés az egész, ismétlés lomha unalma.~
37   11|           fölött,~föllengő magasan~egész az égben,~s hirdet valamit~
38   11|        sokat éltünk,~s ismétlés az egész, ismétlés lomha unalma.~
39   12|            és csonka részét,~de az egész nem-osztható egészét:~ki
40   12|           ez? A szívembe harsog~az egész. ~Láng és korom, megtébolyul,
41   12|           nyugdíjas özvegyek,~akik egész héten padlót suroltak,~kávéjukat
42   12|            Mert idegen és őrült az egész,~de nyájas és rokon velem
43   13|         szemem,~de viselem most az egész világot,~az égtől, földtől
44   13|            tűz, isteni harag~és az egész egy álom álma csak. ~Itt
45   13| mennydörgést kavar. ~Szemünkben az egész tavasz lobog,~szívünkben
46   13|          mosdástól idegenkedett,~s egész lényével mintegy ezt tagadta.~
47   13|         leng a~hír és halál. És az egész: legenda. ~1923 ~ ~
48   14|           tüzes üszök.~Kínáltam az egész világnak~világot érő szívemet,~
49   14|             tied a könny, vér s az egész világ! ~1905 ~ ~
50   14|          megindul,~és fényes árnya egész szívemig nyúl,~és hallgatom