Rész

 1    1|        emlékezem? ~Ki tudja... Mostan is gyakorta~     úgy rémlik,
 2    1|     kárhozat és a mennyország,~mostan lesujtasz, porba lökvén,~
 3    1|       a téli éjszakát. ~6 ~Még mostan is szeretlek,~     de úgy,
 4    2|                                Mostan színes tintákról álmodom. ~
 5    2|     színes tintákról álmodom. ~Mostan színes tintákról álmodom. ~
 6    2|   álmodó szonáta?~A kert mögül mostan felém suhan~az évek árnya,
 7    2|  tavasz. Az utcánkat javítják.~Mostan fölajzzuk a csigát, parittyát.~
 8    2|     fákon, a bokor zöld oltár.~Mostan miséznek a kis madarak,~
 9    2|    barna bőrdívánt nézem, mely mostan is egész olyan,~mint amikor
10    2|     bocsáss meg a dalosnak,~ki mostan a színpadra kényszerít,~
11    2|    láttad volna egykoron,~mint mostan én az arcodon.~Igen, ilyen
12    2|      szól: ~Csitt-csitt, elég,~mostan belép,~közénk ül szótalan. ~
13    2|      minden jaj a szivemben,~s mostan viszik-viszik e kis dalok,~
14    3|      sors ezer évig,~          mostan történjék végre a csoda.~
15    4|        taván,~most eltemetlek, mostan elsiratlak.~          Ne
16    4|    kedves kincsét elvetette,~s mostan a szemére könnyek permeteznek,~
17    7|        vadállatot, úgy etetem.~Mostan eljő még s azt mondja: élek.~     
18    7|         élni örökig. ~Az arcom mostan csupa-csupa fény,~az Isten
19    7|       féltve viszlek a tömegbe mostan,~hol száz idegen szem mered
20    7|              Öcsém~Az én öcsém mostan katona a határon,~a szerb
21    7|        a szentjános-bogárkát. ~Mostan~elmondom nektek, emberek.~
22    8|     kiket szeretek, vernek ők.~Mostan sötét kezüket áldom,~áldottak
23    8|    rumláng. ~Így látlak én még mostan is. Hatalmas,~kiben az élet
24    8|      poétának neveztek engem. ~Mostan vagyok koldus, szegény,~
25    9|     áldott elektromosság,~mely mostan is hullasz, heves fényt
26    9| füstölgő~szivarom?~Bűn-e,~hogy mostan nem cikáz a villám,~Bűn-e,~
27    9|    cikáz a villám,~Bűn-e,~hogy mostan már ezüst a villám?~Bűn-e,~
28    9|   szótlanul a sárba. ~Ha járok mostan véres lobogók közt,~eszembe
29    9|   véstek rá s megdermedt rajta mostan.~Mert minden itt van, ami
30    9|         ők így imádkoznak, kik mostan élnek,~csak pénzt kiáltva,
31    9|      lehetett, de régen. ~Mert mostan éltél. A magyar igére~alig
32    9|       Jaj istenem, mi lesz,~ha mostan újra kezdődik a tegnap,~
33   10| seprős-pillájú, bűvös szemeit.~Mostan természetesen kiabálok,~
34   12|        csigákkal. Halvány arca mostan~egyszerre elpirult, sötétvörös
35   12|      még nem értik az egészet.~Mostan lepődnek meg először,~magasba
36   12|      az oltárok elé omoltak,~s mostan fehér váz-ujjaikkal~meg-megfenyítenek
37   12|   életébe nem volt soha semmi,~mostan szeretne a helyembe lenni,~
38   12| szélnek, s az utcát tapostam. ~Mostan~nehéz a lelkem, mint a mázsa.~
39   12|    ételt,~s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt~a csönd, s ahogy
40   13|       nem tudom, hogy mért, de mostan~egy ismeretlen vágy gyötör,~
41   13|       Ki tudja...~Ki tudja?... Mostan is gyakorta~úgy tűn fel,
42   13|        most - most ölelj át és mostan hajolj rám -~lehelj fejemre
43   13|       patak már -~s csak vár. ~Mostan cikázik át fejem felett,~
44   13|      fénynek hátat fordított. ~Mostan pedig beszélnek tán felőle.~
45   13|        eléd. ~Nézd, rádhajolok mostan szótalan,~csak koldus görbed
46   14|      mindég rajtad maradt. ~És mostan is oly izzó a szerelmem,~
47   14|    mivelhogy nem malícia,~hogy mostan már Galícia~táján jár a
48   14|        a Halált, a Hősét,~mert mostan is Bor ő és most is Bőség,~