Rész

 1    1|               Nem látok. Éjpalástba jő a vég.~Kihúnyt szemekkel
 2    1|             lét komor tárcsarnokába jő.~Csupán mi, a percnek bohócai,~
 3    1|              S a szél lábbújjhegyen jő nézni erre,~hogy élek-e -
 4    1|                        A gyászmenet jő~A gyászmenet jő, s a sötét
 5    1|          gyászmenet jő~A gyászmenet jő, s a sötét uton~halvány
 6    1|       zokogjatok~szegény helóták... Jő az uratok!~ ~
 7    1|               s örül neki -~munkába jő a seprű, a kasza.~A gyenge
 8    1|       Megérzi lelkem,~     ha lopva jő az alkonyat,~s a tág, nagy
 9    1|          lecsüng, utamba kósza szél jő,~     a hab fehér tajtékot
10    1|          megragadni még az éjet,~de jő a holnap kérlelhetetlenül. ~
11    1|             fejed fáj,~és félsz, ha jő a rémes éjjel. ~S ahogy
12    1|       kutatva, vajjon merre ő? ~Nem jő. Hiába vársz reája~     
13    1|       szivük - látják amint~lihegve jő a tűzszemű vadállat.~ ~
14    1|          villan a szemén.~     Majd jő egy karcsú és sovány magyar
15    1|            egyre: "Tessék, tessék."~Jő a kancsó, forg a tál,~s
16    2|           messze-messze.~És a csend jő.~Alszik a homályos éjbe~
17    2|              vagy elmegy innen, nem jő sose vissza,~s vérben, halálban
18    2|    gyászolod te~úgye-úgye, hogy nem jő róla hír?~Nem tud beszélni,
19    2|            ősszel, ha beteg leszek.~Jő valaki, ki csendes és beteg,~
20    2|           azt mondtam magamba:~Majd jő valaki és szeret talán,~
21    2|               És most megint elémbe jő -~egy pillanatra - régi
22    4|             is megyünk - velük - ha jő a holnap,~és a szivek lassan
23    4|       halkan szitál a tört fény,~ha jő az alkonyat,~s alélt kanócok,
24    4|            kocsi-neszre,~mely tőled jő, vagy hozzád zakatol.~Párnák
25    7|         vigyáz. Az arca, inge~sár. ~Jő~és puskaport robbant szüretre~
26    8|                   könnyezve, dúltan jő a szerelem.~S hogy a kongó
27    8|           és mi lesz szavunkkal,~ha jő az éj? ~Ti messze költők,
28    8| nagyvilágnak~árvája. ~Megy az élet, jő az élet,~ebek vagyunk és
29    9|           végül zsarnokol,~a vénség jő el, a pokol. ~Boldog, aki
30    9|             s unatkozom, hogy mégse jő,~mint mikor késik a vonat~
31    9|      sohasem nevet rád,~s arra, ami jő, az iszonytatóra.~Ámde én,
32    9|                 Kávéval és kacajjal jő a reggel~Kávéval és kacajjal
33    9|          reggel~Kávéval és kacajjal jő~a reggel.~Hancúrozzunk,
34   10|    terebéllyel~mesékről álmodom, ha jő az éjjel.~A lombjaim közt
35   11|    terebéllyel~mesékről álmodom, ha jő az éjjel.~A lombjaim közt
36   13|          alóla zúgva~ezüst kacajjal jő a víz,~tavasz lesz, úgy
37   13|        szemfedéllel~borítunk be, ha jő a barna éjjel,~de nem tud
38   13|        árnyak,~s már nem félnek, ha jő az éjszaka. ~Belémerengnek
39   13|            félhomályon,~mint hogyha jő a hamvas alkonyat~s elszürkíti
40   13|            napszekér is dörgő ködbe jő,~és harsonáz a vörös levegő. ~
41   13|      szemünk tunyán kibámul,~valaki jő az éjszakábul~s megrezzen
42   13|    összerebben.~Seprőkkel, ronggyal jő a csürhe-nép. ~És a vén
43   14|          Éjfélt ütött. - Susogás, - jő a másik...~S átöleli halványan,
44   14|         Aztán lecsügged a kezem.~Ha jő a szellemnépes éjjel~Lantom
45   14|            s a délutáni lomha csend jő... ~1905 ~ ~
46   14|      magasba lengő, kék sugáru füst jő,~az úton egy-egy ember megy
47   14|          más honért sóhajtozom,~nem jő szememre éjjel álom,~és
48   14|           ha meglát. Mária~sikoltva jő elébem. Mária~rózsát susog