Rész
1 1| kapuk ősi gátján. ~Sápadva néz a város a rét felé,~vén
2 1| forrón,~részeg szemekkel néz szét kancsalul.~Fagyos fuvallat
3 1| a hajós, ki tűnő partra néz?...~ ~
4 1| látunk,~ ha álmokat néz húnyt szemünk? ~E vad tülekvés-e
5 1| halotti csöndben a hatosra néz.~Az óra áll, mindíg hat
6 1| ha szenvedek bús éjjelen~néz, nem könnyez mégsem velem~
7 1| és előjön,~és szívdobogva néz ki a redőkön.~"Tűz van!"
8 1| borús remény csatáz.~A sínre néz csüggedt szemével,~mely
9 1| kopott.~Hamvadt szemekkel néz a múltba~s reményre nem
10 1| söpör az ón... Mindenki néz...~s némán bukik előre húsz
11 1| az utcasor. ~Sok szánva néz, sok méreget mosolygón,~
12 2| anyám az ablakunkra rogyva~néz majd utánam könnyes, kék
13 2| magában,~rí és a szörnyű napra néz,~a napra, úri kedvesére,~
14 2| pihegünk, szemünk bámulva néz,~s a sárga gesztenyén végigcsorog~
15 2| leányé, a koporsópárnán. ~És néz. Szelíden, békült, tiszta
16 4| hallgat és vár, sehova se néz már.~Virágtalan bánat. De
17 4| a gyertya bordó napként néz reám. ~Indul a könyvtár,
18 7| buta-bámész,~bandzsítva reám néz,~némán. ~Jaj, mindenem elhagy.~
19 7| mázsasúly, ~roskadtan a jövőbe néz,~s mint a tavasz, sötét,
20 7| kiáltó-ismerősen.~Ki tudja, merre néz, ki tudja, hol világít~sok
21 7| Előtte köd, utána köd.~Csak néz és ezt gondolja tán:~ezerkilencszáztizenöt.~ ~
22 7| öreg, jól ismerem már~én. ~Néz.~A szeme kancsal, botja
23 8| kemény,~s uruk sóhajtva néz reá,~a kézre, amely puha
24 9| alja,~s a mozi-reklámokra néz tunyán. ~Sokszor úgy érzem,
25 9| fütyülni, szája megvacog.~Előre néz, megáll, most visszanéz.~
26 9| bátran koronázza~s az éjbe néz. ~Azt hittem én,~gőgös és
27 9| láthatatlan Úrral,~ki mint egyenlő néz szemedbe most,~mint egy
28 10| most lát legelőször,~rád néz,~és elviszi majd az arcod,
29 10| sóhajtva rakosgat és maga elé néz.~De egyszer meglestem: a
30 12| hidd el,~sok furcsa ember néz bámulva rád,~nem üdvözöl
31 12| ilyenkor~nagyon soká fáradtan néz az ablak~fényébe, és ködös
32 12| meg.~Azért remeg.~Sóhajtva néz a földre le.~Szeme sós könnyel
33 12| megforduló szemük kacsintva néz szét~ködébe csalfán csillogó
34 13| nézünk, mint Dante ércmására néz fel~a nyegle, nyápic tolvajverselő. ~
35 13| ember, mint az árnyék.~Lopva néz csupán reám még, s tépelődöm
36 14| gyászban, haloványon,~és néz, csak néz, néz egy ledőlt
37 14| haloványon,~és néz, csak néz, néz egy ledőlt keresztet. ~...
38 14| haloványon,~és néz, csak néz, néz egy ledőlt keresztet. ~...
39 14| megáll az élet,~s magába néz a déli óra. ~Szomjú a föld,
40 14| hajsza,~amelyre sok zokogva néz.~Bút adj, a szenvedés malasztja~
41 14| titkos, gyenge, kétes,~rám néz a csillagos, meleg magány.~
42 14| Petőfi bronz mellszobra néz ránk,~- az arca csontos,
43 14| mindaketten,~a madmazell a földre néz epedten,~ kezébe sárga
44 14| Aladár hiúz-~szemekkel néz a pénzre.~Á la Darius. ~* ~
45 14| premièren,~de ferdült szeme nem néz többé vissza,~mert itt a
46 14| Mária~térdemhez ül le, úgy néz. Mária~a végtelent akarja.
|