Rész

 1    1|            égre karjuk,~hol a szobák vak mélye zúgva mormol,~hol
 2    1|             megyek a kínkeresztre,~a vak homályba mélyedek~temetkező
 3    1|            holnap kérlelhetetlenül. ~Vak sejtelem, hagymázos félelem~
 4    1|       tevés-vevés hallszik a padlón,~vak buzgalommal rágcsál az egér. ~
 5    1|          erővel törtet a mozdonyunk,~vak szürkeség ül a kupénkban~
 6    2|         víziárny lengett felém,~akár vak tükrök lemezén,~hogy bíbor
 7    2|            utcák: ~Rajtunk a szél, a vak őrült kalandoz. ~A pálmák: ~
 8    2|         búsabb bocsánat.~Gyógyítja a vak éjszakát a nap,~gyógyítja
 9    4|             végre~lerogysz a ravatal vak szőnyegére,~és csak heversz,
10    4|            lámpagyújtó.~Fölgyújtom a vak éjet.~A rézkupaknak öblén~
11    4|          korcsolyákkal,~torkig lakó, vak szenvedéllyel. ~Ó tánc!
12    4|            élet,~egy homályos tükrü, vak szalonba,~ahol minden rokkant,
13    7|               délben a vakember~     vak szemével nézi a napot.~Cinikusan,
14    8|            kemény ütéssel,~a nagy, a vak, a végtelen. ~Jaj, én tudom,
15    8|        mostohábban~élsz egy sötét és vak diákszobában,~olcsó szivart
16    8|                    vágyuk feszítve a vak végtelennek.~Eső szitál
17    8|            zöld vizében ázott,~s egy vak szobában sírtam, mint a
18    8|        mindenki sír, mindenki költő,~vak jajgató,~fájdalmát az égig
19    8|             a földgömb koldusának,~a vak mártírnak, a magyarnak. ~
20    9|              csillag is sötét folt. ~Vak vágyam mégis fölfelé feszítem,~     
21    9|            holt világ,~sírhalmi érc,~vak holdvilág,~mely alig égsz,~
22    9|           ház nem volt a régi többé.~Vak székek és sohajtó asztalok,~
23    9| sosem-szakadó út mentén visszasietve~vak folyosók morajos üregébe
24   10|             nélkül én csak nem-látó, vak vagyok.~ ~
25   10|         ifjúság, mely előre száguld, vak diadallal. Hallani vad szívdobogását.~
26   11|         ifjúság, mely előre száguld, vak diadallal. Hallani vad szívdobogását.~
27   12|              száll szózatom a század~vak zűrzavarában,~s míg mások
28   12|              csak bódorogtam, mint a vak,~nem is találtalak. -~Szétváltunk,
29   12|      Bronzfejü cézár,~aranyszakállú,~vak ragyogásu szoborszemeiddel~
30   13|                ősrégi csillag-oltók,~vak gőggel, elhagyottan,~     
31   13|         köd-ülten~sziszeg körültem~a vak, napfényes éjszaka.~És este-reggel~
32   13|              karcsu sajka,~céltalan, vak álom. ~Most vezess te...~
33   13|            se engem.~     Lecsókolom vak, szent szemük.~Álarc szorítja
34   13|          puha szóval~     lecsókolom vak, szent szemük. ~Aztán remegve
35   13|              és egymagamba gyászolok~vak szemmel és fogyó erőben. ~
36   13|    feketéllett,~szegény szeme akár a vak üveg,~és érzi a hunyó fényt -
37   13|         árnya.~Ki a világfény: béna, vak.~Ki az ige: most hallgatag. ~
38   13|          emel és szörnyű terhet.~S a vak~végzettel szembeszállva
39   13|            bolond legények és beteg, vak aggok,~mint angyali, halk
40   13|           vonatja?~Hová robogok én a vak éjszakában?~Mily békés vetést
41   14|             érezed? ~Itt az ezüst éj vak ködében~minden hazug, hiú,
42   14|                       Kéjvágy~Sovány vak ember~sziklára kötve~magába
43   14|          szenvedés,~mely túlfeszülve vak bacchansi kéjjel~kidörgi
44   14|            rád,~s belé sírom a kongó vak sötétbe -~Jó éjszakát! ~
45   14|        aktatáska.~Úgy megy, mint egy vak tatácska. ~Comprendre c'