Rész
1 1| Sírtunk... S a láz tüzében láttam ott~amint a szétdúlt, forró
2 2| odvas és repedt falaknak.~Én láttam egyet. Óriás kalapban.~És
3 2| utca-sarkon tűnt az éjbe, láttam.~A rosszleány mind arra
4 4| szíve megreped-e tőle?~Ó, láttam egykor lassan távozót én,~
5 4| egykor lassan távozót én,~és láttam aztán, ami itt maradt.~A
6 4| ivott, az üvegpoharat.~És láttam nyakkendőjét, lógva, árván~
7 4| jött egy régi-régi gyermek.~Láttam az anyám is messze, haloványon,~
8 4| gyöngyvirágos fejjel s láttam a vén kertet.~Emlék, minden
9 4| vállamra hajlott.~Sohase láttam ily szemet.~Olyan szomorgó,
10 4| hamu volt és okádék. ~És láttam újat, újra láttam,~jártam
11 4| okádék. ~És láttam újat, újra láttam,~jártam sötét diákszobákban,~
12 5| A magyar koldus~Én láttam Őt... Künn-künn a parton,~
13 7| szemekkel~ néztem őt és nem láttam meg őt.~De szelíden rámhajolt
14 8| Együgyű ének~Ma láttam én a holtakat,~a régen-régen
15 8| a vallást tettem itt.~Ma láttam én a holtakat,~a régen-régen
16 9| mi a bús, pesti nép? ~Én láttam a munkást és lázra bujtott,~
17 9| rossz szivarra gyújtott,~és láttam a föld vérező szivét. ~Bármerre
18 9| november,~jaj istenem. ~Én láttam őt, mint apró-cseprő,~söpör-söpör,
19 9| ferde-furcsa tájra,~melyet én is láttam gyerekkoromban,~torz éjszakáimon. ~
20 9| remegve szívemet figyeltem,~és láttam önmagam a földgolyón,~magamba
21 9| félni kezdek. Ezt még sose láttam,~akkor se, hogyha hajnali
22 9| a bomolt sikolyt. ~Mert láttam én a gyermek-temetőket,~
23 9| szivemben életet neveltem,~s úgy láttam őt is, mint örök hegyet,~
24 9| mit a halál fogant,~és láttam őt, ki újra az enyém,~megszülte
25 10| arany-dalával. ~Egy éve nem láttam. Szaladtam a lépcsőn.~Ő
26 10| csorgó~holdfényben, mindenütt láttam riadozva,~igen jelentősen~
27 10| ilyenkor~s milyen sötét.~Láttam feketét, fehéret,~éreztem
28 10| De minek maradjak,~hisz láttam a javát? ~Bocsássatok meg
29 11| De minek maradjak,~hisz láttam a javát? ~Bocsássatok meg
30 12| a szégyen-~maratást. ~De láttam egykor kánaáni~aratást. ~
31 12| Kancsal rímek ~Egy pillanatra láttam csak zafir-~szemed s csodásan
32 12| ekkor a régi üvegajtón~már láttam végtelenül-ismert~halott
33 13| gondolkodtam ott magamban,~hol láttam őt? Ki ő? És mit csinál?~
34 13| házak vakablaka,~és akkor láttam őt, hogy megy előre,~fanyar
35 13| él. ~Csak ennyi volt. Ezt láttam. És kezembe~e sok-sok semmi
36 13| szolgált ki engem,~sok éve nem láttam, megőszült, ~mint egy családtag,
37 13| előtt az emberekre. ~De láttam aztán őket együtt, együtt:~
38 13| emberek szeme is. ~Majd láttam aztán őket újra együtt:~
39 14| mennyországba' jártam,~mert hazámat láttam,~fénylő dicsőségben~s nem
40 14| görnyedő~rút rabszolgaságban. ~Láttam őseimet,~kacagány volt rajtuk,~
41 14| dübörgött~a parlag alattok. ~Láttam őseimet,~láttam eget rázó,~
42 14| alattok. ~Láttam őseimet,~láttam eget rázó,~villámot szikrázó~
43 14| rebbenését.~Nem ismerém, nem láttam sose őt,~s karon ragadt
44 14| történt e rémeset,~sose láttam ily rémeset. ~* ~Mondok
45 14| ő adós a haszonnal. ~* ~Láttam ott egy pulykát,~ide-oda
|