Rész

 1    1|      szemekkel néztem ott alant,~amint a vén bronzcsésze a szobánkba~
 2    1|     árnyban, a vértócsa mellett,~amint a cingár rém szemei nevetnek. ~
 3    1|    szavam,~és érezem a testemet, amint~a pamlagon kényelmesen kinyúlok.~
 4    1|    mélységek öble~     nyelt el, amint tovább haladtam~s ő nézte
 5    1|         a láz tüzében láttam ott~amint a szétdúlt, forró ágy felett~
 6    1|        öble sajdul tompa kíntul,~amint a rabló tömb csikorgva indul. ~
 7    1|      megdobban a szivük - látják amint~lihegve jő a tűzszemű vadállat.~ ~
 8    1|       lila ködöt,~bámulsz utána, amint elhalad,~s egyszer megáll
 9    1|          sok lányod, asszonyod s amint mén~szines napernyő-árny
10    2|       látom otthon s páholyában,~amint valami víg tréfán nevet.~
11    2|     hogyha láttad volna egyszer,~amint könnyezve, mereven,~imádkozó,
12    5|        Őt... Künn-künn a parton,~amint leszállt az alkonyat.~Rozsdásan
13    8|       Verjétek életem kegyetlen,~amint sose vert a harag,~verjétek
14    8|       óriás fantasztikus alakja,~amint reámered e bús világra,~     
15    8|         lakja. ~Az ablakon lesi, amint a polgár~     dunyhák között
16    9|   sejdíti meg és ijedez tetőled,~amint lecsuklik a fejed, halott
17    9|   bilincseket,~a gabona~rendjét, amint~inog tovább,~halottjaink~
18    9|          gyáriárú szívemig fájt,~amint figyeltem furcsa zagyvaságát,~
19    9|          arccal,~s szemlélik őt, amint vizes ruhákban~forrón piheg,
20   10|     földön,~s meztelenül legyek, amint megszülettem,~meztelenül
21   10| megszülettem,~meztelenül legyek, amint meghalok. ~Nyugtalanok az
22   10|        szikráz ki ujjaid hegyén,~amint vered ezt a zakatoló, ezt
23   10|      bőrtáska nyakamban,~állok. ~Amint pedig megsimítom~homlokomat
24   10|    mosolygott,~mert látta magát, amint egy este~fényes konyhánkban
25   10|       világost, sötétet,~de úgy, amint van,~változva csodásan,
26   10|   hordalak fájó lelkemben téged,~amint te hordtál. ~Rád gondolok,
27   10|     Röfögve száz alakot öltök,~s amint elbántam a dicső magyarral,~
28   11|   hordalak fájó lelkemben téged,~amint te hordtál. ~Rád gondolok,
29   11|     Röfögve száz alakot öltök,~s amint elbántam a dicső magyarral,~
30   12|     meleg melled, tejízű csókod,~amint heversz, mindnyájunk édesanyja,~
31   12|     akartam ezt, de úgy akartam,~amint akarta anyja hajdanában,~
32   12|      vézna kisfiú arcomba bámul,~amint kinézek fülkém ablakábul.~
33   12|          lágy, álombeli mézek,~s amint botorkálok itt, mint a részeg,~
34   12|       Egy csipkefátyol~látszott, amint a távol~homályból~gyémántosan
35   13|      érezem a görcsös tárgyakat,~amint sebeznek durva széleikkel,~
36   13|   fájdalmak üszke,~s még hallja, amint fujja-fujja büszke~aranykürtjét
37   13|         könnyeim se lássák,~     amint bezárom a kaput. ~1909 ~ ~
38   13|       érzem, hogy sírni kellene,~amint sír néha az ég bús szeme,~
39   13|    elhasznált villamosjegyet.~De amint kellett, mindig megjelent,~
40   13|    agyveleje és a szív, a szív, ~amint az erkély fáklyalángos ormán~
41   14|  mosolygós, csöndes agg vala. ~S amint egy őszi nap nehéz beteg
42   14|     csöndben a szelíd magányt,~s amint a megváltó halálra várt:~
43   14|          hófehér nagy úton át.~S amint megyek itt éji órán,~lépésem
44   14|         s nem vette ő sem észre,~amint szelídeden elszunnyadott. ~
45   14|      meredt, üres szemével éget,~amint nyugodtan nézi, várja~az